A növény leírása:
A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, erdők szélen, bokros helyeken, tisztásokon élő, ízletes gyümölcsű, évelő növény. Május-júniusban virágzik. Termése édes, igen zamatos gyümölcs, sok C-vitamint tartalmaz.
Hogyan gyűjtsük?
Csokonai Vitéz Mihály így ír a szamócáról:
"Kedves szamóca! téged, én - én az istennek, s az istenasszonyoknak tennélek asztalára. Sőt, csak beszélni tudnál. És csókot adni mindjárt hasonlatos lehetnél a Lilla ajjakához."
A szamócát már a XV. században termesztették a franciák és a belgák.
A növény levelét, termését és néha gyökerét is hasznosítják gyógyászati célokra. Gyűjtési ideje június-augusztusra esik. Ha termését szedjük, akkor csak éretten érdemes leszedni, mert a szamócának nincs utóérése.
Mi van benne?
A növény levele cserzőanyagokat (ellagitanninokat), illóolajat, kávésav származékokat, flavonoidokat (kvercetint), termése pedig sok C-vitamint tartalmaz.
Mire jó?
A növényt gyomor- és bélrendszeri zavarok (bélhurut) esetén alkalmazzák, ismert hasmenés elleni hatása is.
Szájnyálkahártya-gyulladás esetén langyos főzetét használják öblögetéshez.
Tea: 3 dl forró vízzel leforrázunk 1 teáskanálnyi szárított, apróra vágott szamócalevelet, majd negyedóra elteltével leszűrjük.
A növény gyökeréből is készíthető tea, de ebben az esetben fele mennyiségű porított gyökeret használjunk. Gyomor- és bélbántalmakra adható.
Konyhai felhasználás: Ízletes terméséből szörpöt, dzsemet, desszerteket készítenek.
A tejszínnel és mézzel elkészített szamócakrémes maszk a száraz, repedezett bőrre kiváló gyógyír.
Jó tudni!
Az arra érzékenyeknél a szamóca levele és termése allergiát okozhat.
