Alkaloidok: Nitrogén atomot tartalmazó, jelentős élettani hatással rendelkező növényi eredetű vegyületcsalád. A napjainkban ismert alkaloidok száma mintegy 7000. Az alkaloidok egy része igen erős méreg, kis mennyiségek bevétele is halálhoz vezethet. A gyógyászatban jelentős szerepet kapnak, megfelelő adagokban történő alkalmazásukkal számos betegség sikeresen kezelhető. Az alkaloidok közé tartozik az atropin, a szkopolamin, a mák-alkaloidok (papaverin, kodein, morfin), a köszvényellenes hatású kolhicin, az anyarozs-alkaloidok (ergometrin, ergotamin, ergotoxin csoport), az agyi vérkeringés fokozó vinkamin, a tonizáló sztrichnin, az antimaláriás hatású kinin, a szívritmus-zavarok kezelésében kiemelkedő jelentőséggel bíró kinidin, de ide sorolhatjuk az élvezeti cikkekben található nikotint és koffeint is.

az oldal tetejére

Borogatás: Vízgyógyászati fizikális eljárás, a test meghatározott területén hideg illetve meleghatás alkalmazása. A hatás tovább fokozható bizonyos gyógynövény adalékokkal (zsurlóval, tölgyfakéreggel, kamillával). A hideghatás használható helyi ízületi gyulladás csökkentésére, a fájdalom mérséklésére és az anyagcsere fokozására. A hideghatás száraz és nedves formában is elterjedt. Meleghatásra helyi vérbőség keletkezik, a bőr vérkeringése javul, csökken az izomgörcs, a kólikás panaszok enyhülnek. A kamillaforrázattal történő szemborogatás a szemgyulladás napjainkban is sokszor alkalmazott egyszerű és hatásos gyógymódja.

az oldal tetejére

Cserzőanyagok (cseranyagok): A cserzőanyagok jellegzetes tulajdonsága, hogy a fehérjéket kicsapják, és a nyálkahártya felületén vékony védőréteget képezve csökkentik a gyulladást, a váladékozást és a hajszáleres vérzések erősségét. Hatásos szereknek bizonyultak gyomor-bélhurut, égési sebek, szájnyálkahártya- és torokgyulladás kezelésében, Kémiai szerkezet szempontjából két nagy vegyületcsoport, a galluszsav- és a katechin-származékok sorolhatók ide. Cserzőanyagokban kifejezetten gazdag a gubacs, a tölgyfakéreg, a ratánhia gyökér, a vérontófű gyökértörzs, a közönséges párlófű. Nagyobb adagokban vagy hosszú ideig történő használatuk nem javasolt, mert májkárosodás léphet fel.

az oldal tetejére

Drog: Növényi rész vagy növényi (ritkán állati) termék, amely hatóanyagot tartalmaz, és a gyógyászati célra előállított készítmények alapanyagául szolgál. A köznyelv gyakran a kábítószerek megnevezésére használja ezt a kifejezést. A drogot a szakirodalom latin néven nevezi meg, ami általában két részből áll: a drogot szolgáltató gyógynövény és a felhasznált növényi rész nevéből.

az oldal tetejére

Emulzió: Bevételre vagy külső használatra szánt, egymással nem elegyedő fázisokból álló folyékony gyógyszerkészítmény, amelyben az egyik fázis a másikban tartósan diszpergált (eloszlatott) (Ph. Hg. VII.). Az emulziók használatának számos előnye van: megkönnyítik a zsíroldékony hatóanyagok bevételét, a hatóanyag egyenletes eloszlását biztosítják, külsőleg alkalmazva hidratáló és hűsítő hatást fejtenek ki.

az oldal tetejére

Fitoterápia: Természetes gyógymód, melynek során növények, növényi részek és az azokból előállított készítmények alkalmazásával végzik a betegek gyógyító kezelését. A növényi eredetű gyógyszereket fitofarmakonoknak nevezzük. Nem tekintjük azonban fitofarmakonoknak a gyógynövényekből elkülönített (izolált), tiszta hatóanyagot tartalmazó gyári készítményeket. A fitofarmakonoknak nagy előnyük a szintetikusan előállított gyógyszerekkel szemben, hogy sokuknál hosszabb ideig történő használat során sem alakulnak ki súlyos mellékhatások. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy számos növényi drog tartalmaz erős hatású kémiai anyagokat, melyek kis mennyiségek mellett is súlyos tüneteket okozhatnak, akár halálos mérgezéseket is (atropin, sztrichnin, digitáliszból nyert szív-glikozidok).

az oldal tetejére

Flavonoidok: A flavonoid vegyületek szinte valamennyi virágos növény föld feletti részében megtalálhatók. Sokrétű a gyógyászati felhasználásuk. A galagonya flavonoidjai a szívműködést befolyásolják, a véredényeket tágítják, a bodza- és a hársfavirágból készült teák megfázásos megbetegedésekben használatos gyógyító szerek. Magas flavonoid-tartalommal rendelkezik még a vizelethajtó hatású zsurlófű, a májvédő máriatövis termés, a depresszió terápiájában alkalmazott orbáncfű és a jelentős antibakteriális hatású méhszurok (propolisz).

az oldal tetejére

Forrázat: A forrázat növényi drogokból, előírt hőmérsékleten vizes kivonással előállított gyógyszerkészítmény. A forrázat előállítása melegen történik, de a tárolóedényben levő drog-víz keveréket csak 20 percig tartjuk a gőztérben. A forrázat leszűrése csak kihűlés után történhet. A forrázatot erős hatású drogok esetében csak gyógyszerész készítheti. A forrázat stabilitása viszonylag kicsi, mindössze pár napig tartható el.

az oldal tetejére

Főzet: A főzet növényi drogokból, előírt hőmérsékleten vizes kivonással előállított gyógyszerkészítmény. A forrázattól abban különbözik, hogy a drog-víz-keveréket a főzet készítésénél 40 percig kell a gőztérben tartani, és a szűrést a kivonást követően azonnal meg kell kezdeni. A főzet esetében előfordulhat, hogy bizonyos bomlási folyamatok megindulnak a melegítés hatására, ilyenkor a hőre érzékeny hatóanyagok minőségi változása következik be.

az oldal tetejére

Fürdő: Vízgyógyászati kezelőeljárás. A víz hőmérséklete és felhasználásának módja szerint sokféle hatást fejthet ki a szervezetben, a szívműködést, a vérnyomást, a vizelet kiválasztást, az izom és az idegrendszer állapotát képes befolyásolni. A vízbe merülő testfelület nagysága szerint megkülönböztetünk teljes fürdőt, félfürdőt és ülőfürdőt, arcfürdőt, szemfürdőt, lábfürdőt. Az ülőfürdőben az alhas és részben az alsó végtag merül a vízbe. A hideg ülőfürdő csökkenti a hasi szervek gyulladását, a vízhőmérséklet 20?C. A meleg ülőfürdő csökkenti a fájdalmat, jó hatású a belek izomzatának görcse, a medence szerveinek keringési zavara esetén.

az oldal tetejére

Gargarizáló oldat (toroköblítő): A gargarizáló folyadékok a szájüreg és a torok megbetegedéseinek kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények. Az oldatok használatának célja a gyulladt szájnyálkahártya és a torok fájdalomcsillapítása, fertőtlenítése, tisztítása.

az oldal tetejére

Glikozidok: A glikozidok tartalmaznak egy aglikonnak nevezett szerves vegyületet és a hozzá kapcsolódó cukorrészt. Attól függően, hogy az aglikonhoz milyen atomon keresztül kapcsolódik a cukormolekula, megkülönböztetünk O- és C-glikozidokat. Az aglikon rész lehet terpén, flavonoid, antrakinon, szteroidszármazék. A triterpén glikozidokat szaponinoknak nevezzük, a szívre ható glikozidok cukorrészét dezoxicukrok és glükóz alkotja.

az oldal tetejére

Gyógytea: A megfelelő nagyságúra felaprított, nem erős hatású növényi részekből orvosi előírásra gyógykezelés céljából a beteg maga is készíthet gyógyteát. A gyógyhatású teakeverékek 4-7 féle gyógynövény drogját is tartalmazhatják. A teakeverékeket hatóanyagtartalmuktól függően széles körben alkalmazzák meghűléses megbetegedésekben, köptetőként, húgyúti fertőtlenítésre, vizelethajtóként, vérnyomáscsökkentőként vagy epehajtás, hashajtás céljára.

az oldal tetejére

Homeopátia: Természetes gyógymód, megalapítója Samuel Hahnemann német orvos volt. A hasonlót a hasonlóval elven gyógyít, ami azt jelenti, hogy azt a szert alkalmazza kisebb koncentrációban a betegség kezelésére, amely egészséges egyénben a gyógyítandó tünetegyüttes kiváltására képes. A homeopátiás gyógyszerek lehetővé teszik a szükséges hatóanyagok minimális dózisban történő alkalmazását, és nagymértékben csökkentik a mellékhatások kialakulásának gyakoriságát. A homeopátiás gyógyszerkönyvben megemlített szerek mintegy 70%-a növényi eredetű. A kiindulási alapanyagtól függően folyékony és szilárd homeopátiás készítmények is léteznek.

az oldal tetejére

Illóolajok: Levegőn könnyen párolgó, jellegzetes illatú anyagok. Fény és oxigén hatására gyakran gyantásodnak. Összetevőik között szerepelnek monoterpének és/vagy szekszviterpének. Egy-egy illóolaj akár több száz komponensből is állhat. Kémiai sokféleségük révén az illóolajok számos gyógyászati felhasználási lehetőséggel rendelkeznek: A levendula, a rozmaring illóolajai bedörzsölés útján fejtik ki reumaellenes hatásukat, a borsosmenta-, fodormentalevél tea formájában segíti elő az emésztést. Nyugtató hatású illóolajokat tartalmaz a macskagyökér és a citromfű, a meghűléses megbetegedések kezelésében a bazsalikomfű, a kerti kakukkfű (kiváló köptető!), a majoránnafű és a kerti zsályalevél használata került előtérbe. Az illóolajokat gyakran alkalmazzák kozmetikai készítmények illatosítására is.

az oldal tetejére

Inhalálás: Belélegeztetéses gyógyszerbevitel. Inhalálás formájában gyakran alkalmazzák a kerti kakukkfű kivonatát és az eukaliptuszolajat a légúti megbetegedések gyógyítására. A nedves inhaláció során a párolgó folyadékhoz kamillateát helyezve az orrüreg gyulladása, a hörghurut eredményesen kezelhető.

az oldal tetejére

Kenőcs: A bőr vagy a nyálkahártya kezelésére szánt jól kenhető gél, mely az alkotórészeket egyenletesen eloszlatva tartalmazza. A gyógyszeres kenőcsök hatóanyag(ok)ból és vivőanyagból állnak. A hatás jellege alapján megkülönböztetünk fedő kenőcsöket, melyek az egészséges bőrt védik, sebkenőcsöket, melyek a beteg bőr kezelésére ajánlottak, penetrációs kenőcsöket, ahol a kenőcs a hám felső rétegeibe is behatol és reszorpciós kenőcsöket, melyeket alkalmazva a hatóanyag felszívódása valósul meg.

az oldal tetejére

Keserűanyagok: Keserűanyag drogoknak nevezzük azokat a növényi részeket, melyeket keserű ízükért alkalmaznak a gyógyászatban. Az emésztést elősegítő hatás alapja az, hogy a keserű íz fokozza a nyál és gyomornedvtermelést, és az epetermelést is kedvezően befolyásolja. A keserűanyagokat tartalmazó készítményeket az optimális hatás eléréséhez étkezés előtt fél órával kell bevenni. A keserűanyag drogok közé soroljuk a tárnicsgyökeret, az ezerjófüvet. Számos gyógynövényben a keserűanyag mellett illóolaj is található, ilyen például a fehér üröm és a keserűnarancs héja. Alkalmazásuk nem javasolt gyomorsósav-túltengés, fekély megléte esetén.

az oldal tetejére

Kneipp-kúra: A modern hidroterápia (vízgyógyászat) fokozatosan alakult ki a Sebastian Kneipp által előírt szigorú, többnyire sokkoló hatású, hideg vizes kezelésekből álló ?vízkúrából?. Az eredeti módszerek szélsőségességének csökkentésével, a beteg tűrőképességéhez szabott ingerek alkalmazásával a vízgyógyászat korunk közkedvelt és számos eredményt felmutató gyógyító eljárása lett. A terápia során alkalmazott inger erősségét a víz hőmérséklete, a kezelés időtartama, kiterjedése és a felhasznált gyógynövények együttesen határozzák meg. A hideghatás először a véredények összehúzódását váltja ki a kezelt területen, melyet az erek kitágulása követ. A meleg hatására az erek kitágulása következik be kellemes érzés kíséretében. A modern hidroterápia módszerei közé soroljuk a fürdőket, a lemosásokat, a zuhanyokat, a borogatásokat.

az oldal tetejére

Maceráció (hideg vizes kivonás, áztatás): Szobahőmérsékleten végzett szakaszos kivonási módszer. Több órai, napi állás, áztatás után különítik el a kivonatot a növényi résztől. A kivonó folyadék mennyisége rendszerint 5-10-szerese a drognak. A kivonó folyadék párolgása elkerülhető jól záró edény alkalmazásával. A nyálkatartalmú növényi részek esetében hideg vizes kivonatokat készítenek.

az oldal tetejére

Nyálkaanyagok: A növényi nyálkák nagy molekulasúlyú poliszacharidok. A nyálkaanyagok vízzel érintkezve megduzzadnak, nagy viszkozitású oldatot képeznek. A bélrendszerben fokozzák a bélmozgást nagy vízvisszatartó képességük révén, a lenmagot hashajtó tulajdonsága miatt gyakran alkalmazzák a székrekedés kezelésében. A ziliz gyökeréből és leveléből, a mályva leveléből és virágából készült hideg vizes kivonatokat torokgyulladás esetén a gyulladt nyálkahártya bevonására, a köhögés csillapítására alkalmazzák. A növényi nyálkák immunerősítő hatásúak, növelik a szervezet védekezőképességét a fertőzésekkel szemben.

az oldal tetejére

Pakolás: A kelések, furunkulusok, nyirokcsomó-duzzanatok kezelésére szolgáló forró pakolások (kataplazmák) erőteljesen csökkentik a gyulladásos tüneteket, a fájdalomérzetet és hőtartó képességük is kifejezett. A meleg pakolás készíthető két laza vászon vagy pamutréteg közé tett főtt burgonyapüré, őrölt lenmag felhasználásával, mely rendszer hosszú ideig képes őrizni a nedves meleget.

az oldal tetejére

Szaponinok: A szaponinok (sapo=szappan) nevüket arról kapták, hogy vízzel összerázva erősen habzanak. A fitoterápiában a szaponin tartalmú növényi részeket (édesgyökér, fátyolvirággyökér, szappanfűgyökér, kankalingyökér) elsősorban köptetőként alkalmazzák. Egyes szaponin-drogokat mint a kopasz porcikafüvet és a közönséges aranyvesszőfüvet vizelethajtó hatásuk miatt a húgyutak átmosó terápiájában használják. A szaponinok a vérkeringésbe jutva mérgezőek, mert képesek a vörösvérsejteket hemolizálni, azaz a hemoglobint membránkárosító hatásuk révén kiléptetni a vörösvértestekből.

az oldal tetejére

Szirup: Bevételre szánt magas cukor- vagy hexittartalmú gyógyszerkészítmény. Megkülönböztetünk hatóanyagot tartalmazó gyógyszeres szirupokat és csak a gyógyszerek ízesítésére szánt ízjavító szirupokat. A tömény cukoroldatok a mikroorganizmusokra főként a penészgombákra vízelvonó hatást gyakorolnak, mégis tartósítószer hozzáadására van szükség a szirupok készítésénél, hiszen a beteg által fogyasztott felhígított cukoroldat esetében a vízelvonó hatás már nem érvényesül. A hashajtó szirup szennalevelet, édesköményt tartalmaz, összetétele a 7. Magyar Gyógyszerkönyvben is megtalálható hivatalos előiratként.

az oldal tetejére

Tinktúra: A tinktúrák növényi (esetleg állati) drogokból készített alkoholos vagy éteres-alkoholos híg kivonatok, melyeknek színe, szaga és íze a felhasznált drogra és a kivonó folyadékra jellemző. Úgy készítik, hogy a feldolgozni kívánt növényi részt több napig nedvességmegkötő anyag felett szárítják, majd maga a kivonás áztatással vagy perkolálással (A perkolálás szakaszos kivonási mód, amikor a kivonófolyadékot lassan, fölülről lefelé folyatva áramoltatják át a drogon.) történik. Évente ellenőrizni kell, hogy a tinktúrák gyártáskor beállított hatóanyagtartalma nem változott-e. A tinktúrák többsége ugyanis fényérzékeny, fénytől védve kell tartani. A leggyakrabban használt tinktúrák a görcsoldó hatású belladonna tinktúra, a köptetőként alkalmazott szappangyökér, ipekakuána, kakukkfű tinktúra, az emésztést elősegítő kínakéreg és a sztrichnosz tinktúra, a száj- és torokecsetelésre használt ratanhia tinktúra és a nyugtató hatású valeriána tinktúra.

az oldal tetejére

Zsíros olajok: Alkotóik főként a trigliceridek, a glicerin zsírsavakkal képzett észterei. A zsírsavmolekulában található kettős kötések száma alapján megkülönböztetünk egyszeresen telítetlen (olajsav), kétszeresen telítetlen (linolsav) és többszörösen telítetlen (linolénsav) zsírsavakat. Az esszenciális zsírsavak (linolsav, linolénsav) a szervezetben nem termelődnek, a táplálékkal kell őket felvennünk. Az érelmeszesedés megelőzésében kitüntetett szerepük van, a koleszterin szintet csökkentik. A zsíros olajok jelentősége bőrvédő, irritációcsökkentő hatásukban rejlik. Csak kevés olaj fejt ki speciális hatást, mint például a ricinusolaj, melyet hashajtóként alkalmaznak vagy a csukamájolaj, melyet az A- és D-vitamin-hiánybetegség megelőzésére használnak a gyógyászatban.

az oldal tetejére