Gyógynövények csomagoltan


A gyógynövények főzet, forrázat, tinktúra, elixír, mixtúra, szirup, teakeverék, por formájában kaphatóak. Sokakban merül fel a kérdés: Mikor melyiket érdemes választani, mi a különbség közöttük? Itt az ideje tehát a "formabontásnak".

Egy kis előzetes: A növényi részek kivonattá dolgozása

A növények begyűjtését követően a tisztítás következik, aminek a célja a rárakódott szennyeződések (por, növény- és rovarirtó-szerek, talajdarabok) eltávolítása. A válogatást követően kerül sor az aprításra, főleg a vastag gyökerek, gyökértörzsek, kérgek esetében. A szárítás szerepe kettős: a begyűjtött növényi részek víztartalmának csökkentésével a nemkívánatos enzimműködés leállítása és a penészesedés folyamatának megakadályozása. Lényeges tehát, hogy a szárítást gyorsan és mégis kíméletesen kell végrehajtani. A szárított növényi rész további aprítása a kivonat-készítési folyamat záró lépése.

Gyógyszeres kivonatok - porrá lett gyógynövény

A kivonatokat a szárazanyag tartalom növekedése szerint és állaguk alapján folyékony, félsűrű, sűrű és száraz kivonatokra oszthatjuk. A kivonással előállított készítményeket minden esetben jól záró edényben, fénytől védve kell tartani, a száraz kivonatok esetében külön előírás a nedvességmegkötő anyag feletti vagy a leparaffinozott üvegben történő elhelyezés. A gyógyszergyári gyakorlatban gyakran használt növényi kivonatok közül fontos megemlíteni a zöldes-barna színű, hashajtó hatású száraz aloé kivonatot, a barna színű, száraz belladonna kivonatot, a sötétbarna színű, folyékony édesgyökér kivonatot és az erősítő hatású, világosbarna színű száraz sztrichnosz kivonatot. A növényi kivonatok a magisztrális (gyógyszertári) gyógyszerkészítés nélkülözhetetlen alapanyagai.

Hogyan tovább? Növényekkel folyékonyan

  
 

 
A tinktúrák növényi részekből készített alkoholos vagy éteres-alkoholos híg kivonatok, melyekben a hatóanyag stabilitása korlátozott. A levegő oxigénje, a fény, a hőmérséklet változása egyaránt a hatóanyag módosulását idézheti elő, ezért elengedhetetlen az erős hatású alkotórészt tartalmazó tinktúrák hatóanyagtartalmának évenkénti ellenőrzése. Számos "keserű" tinktúra nyer alkalmazást a gyógyászatban étvágyfokozó, emésztést elősegítő hatásának köszönhetően, melyekben a gyógynövények legtöbbször kombinációban szerepelnek, mint a vidrafű, ezerjófű, fehér ürömfű és narancshéj összetétel vagy a kínakéreg, tárnicsgyökér, narancshéj és fahéj együttese. A macskagyökérből készített éteres vagy alkoholos valeriána tinktúra nyugtató hatású, alvászavarok és idegi kimerültség esetén alkalmazható. A ratanhia-gyökér tinktúráját összehúzó hatása miatt vízzel hígítva száj és toroköblítésre használják, eltartása során a készítmény színe sötétedik. Igen közkedvelt a szappangyökér, a kakukkfű és az ipekakuána (Cephaelis Ipecacuanha, hánytató gyökér, Brazíliában honos, trópusi örökzöld növény) tinktúra, melyeket legtöbbször hígított formában használnak légúti megbetegedésekben a köptető hatás fokozására.

A főzetek, forrázatok - fellelt régi ismerősök

A főzetek, forrázatok olyan gyógyszerkészítmények, melyek a megfelelő növényi részekből vizes kivonással készülnek az előírt hőmérsékleten. Nem erős hatású anyagot tartalmazó gyógynövények esetében a beteg maga is előállíthatja ezeket a készítményeket, arra azonban ügyelni kell, hogy a főzetek, forrázatok az elkészítést követően legfeljebb 2-3 napig használhatóak fel. Lényeges különbség, hogy a növényrész-víz keveréket forrázat esetén 20 percig, főzetnél 40 percig tartjuk a gőztérben, valamint az, hogy a főzetet melegen, a forrázatot kihűlés után szűrjük le. A gyógyszertári készítés során legtöbbször tinktúrák vízzel való hígításával nyerik e két gyógyszerformát.

Teázás után ismét gyógyultan

A teakeverékek felaprított növényi részekből, gyakran só hozzáadásával készülnek. A tea nem más, mint a tágabb értelemben vett főzet és forrázat hétköznapi elnevezése. A teakeverékeket fénytől védve, száraz helyen, jól záró dobozban vagy fémtartályban kell tartani. Eltartás során folyamatosan kell ellenőrizni, hogy nincs-e jele penészesedésnek, rovarkárnak.

Hatásos teatippek gyógyulni vágyóknak

  • Megfázásra, megbetegedésre az orvosi ziliz levél és gyökér, édesgyökér és mályvavirág keveréke (kakukkfűvel kiegészítve köptetőként is kiváló).
  • Székrekedés esetén a szennalevél és édeskömény,
  • enyhe húgyúti fertőzésre a medveszőlőlevél,
  • idegi kimerültség, alvászavar esetén a macskagyökér,
  • epehajtásra az édeskömény, fehér ürömfű, a pemetefű keveréke,
  • gyomorbántalmakra a kamillavirág, édesgyökér, körömvirág, cickafarkfű keveréke használható.

Édes megoldás

A szirupok, elixírek, mixtúrák olyan bevételre szánt gyógyszerkészítmények, melyekben gyakran található gyógynövényi eredetű összetevő. Közös jellemzőjük, hogy cukrot tartalmaznak.
A gyógyszeres szirupok közé tartozó hashajtó szirup készítéséhez aprított szennalevelet, édesköményt használnak fel. A szirupok eltarthatóságára vonatkozó irányelvek itt is mérvadóak, a hashajtó szirup felhasználhatósági határideje maximálisan 1 év, de csakis jól záró üvegben, fénytől védve, hűvös helyen tárolva.
Számos elixír hatását a bennük lévő tinktúrák (kakukkfű és sztrichnosz tinktúra) biztosítják. A köptető hatású kakukkfű elixír timol-tartalma révén a nyákot elfolyósítja, így a váladék felköhögését teszi lehetővé. A tonizáló (erősítő) elixír sztrichnosz tinktúrát tartalmaz, a készítmény elfogyasztása során először édes, majd sós és keserű ízt érez a beteg. Használata az utóbbi időben kissé háttérbe szorult. Az elixírek eltartása jól záró, sötét üvegedényben hűvös helyen történjen.
A mixtúrákat használat előtt fel kell rázni az ülepedési folyamat megakadályozására. Alapanyagként kakukkfű elixírt és ipekakuána tinktúrát (Mixtura pectoralis) vagy valeriana tinktúrát és sztrichnosz tinktúrát (Mixtura sedativa) tartalmazhatnak.
A gyógynövényleírásokat tartalmazó összefoglaló növények szerinti bontásban tartalmazza a teakészítések receptúráját, aminek alapján az ott megjelölt növényrészek felhasználásával és a feltüntetett adagok betartásával magunk is előállíthatjuk a készítményeket. Fontos megjegyezni, hogy a "Figyelmeztetés" rovatban megjelölt információk elolvasása feltétlenül szükséges annak mérlegeléséhez, hogy a beteg az adott gyógynövényt biztonsággal alkalmazhatja-e. Bármely összetevővel szemben tapasztalt egyéni túlérzékenység kizárja a növény további felhasználását, és szakorvosi konzultációt tesz szükségessé. Erős hatású szerek gyógyászati célra történő felhasználása orvosi előírat alapján történhet, gyógyszerész által elkészített gyógyszerformában.

Szerző:Forrás:Megjelent:
Pásztiné Gere ErzsébetHáziPatika.com2006. február 2.

Cikkajánló

Témakör: Lélek

Így öregedjünk tudatosan!

Nem árt időben gondolnunk öregségünkre. Nem mindegy, hogy mi magunk formáljuk azt, vagy az formál, deformál minket. Milyen esélyeink vannak az élet utolsó negyedében? Hogyan lehet rá felkészülni?

tovább

Tippek:

Amikor úgy enne valamit, valójában sokszor csak szomjas. Bármily furcsán hangzik, az embereket gyakran megtéveszti hiányérzetük. Először mindig kezdje ivással, és figyelje, valóban éhes-e még. A hideg gyümölcsteát ajánljuk szomjoltónak.