Egyéb megnevezés:
Intravénás urográfia Célja: Az urográfiás vizsgálatot leggyakrabban azért végzik, hogy láthatóvá tegyék a vesék üregrendszerét, a húgyvezetéket és a húgyhólyagot. Pontosan meg lehet határozni a gyanított vesekő helyét. Következtetni lehet a vesék működésére és arra, hogy a jelzett kő milyen mértékben akadályozza a vizelet elfolyását. Egyéb betegségekre, például a húgyutak daganatos betegségeire vagy a környező szervek betegségeire is lehet következtetni. Leírás: Azok a szervek, melyeken a röntgensugár akadálytalanul halad át, nem adnak röntgenárnyékot. Ha ezeket a szerveket röntgennel akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen módon meg kell tölteni őket röntgenárnyékot adó, sugárfogó anyaggal. Ezek az anyagok a kontrasztanyagok.
Az urográfia során a jódtartalmú kontrasztanyagot a vénán (gyűjtőéren) keresztül a véráramba juttatják, majd a vese innen választja ki a húgyutakba.
A röntgenképen ábrázolódik a kontrasztanyag kiválasztása következtében kirajzolódó üregrendszer és húgyvezeték. Egy-egy adott időpillanatban hagyományos röntgenfelvétel készül. Több felvételsorozatból álló, időigényes vizsgálat, miközben testhelyzet-változtatásra kérhetik a vizsgált személyt, a felvételek elkészítésekor olykor szükség van a lélegzet visszatartására. Előkészítés: A kontrasztanyag hányingert, émelygést okozhat, ezért célszerű a vizsgálatra éhgyomorral menni. Figyelem!: A fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra, ezért a nők terhességüket vagy annak lehetőségét feltétlenül jelezzék a vizsgálat előtt.
A cukorbeteg páciens számoljon be betegségéről a vizsgálatot végzőnek, mert bizonyos gyógyszerek szedése mellett a kontrasztanyag nem adható be.
Az alkalmazott kontrasztanyag allergiás reakciót okozhat! A tudott jódérzékenységet szintén jelezni kell a vizsgáló orvosnak. Jó, ha tudja: Időigényes vizsgálat, előfordulhat, hogy a pácienst többször visszahívják a vizsgálóhelyiségbe, hogy megnézzék, mennyi kontrasztanyag választódott ki 1-2 óra alatt az üregrendszer felé. Veszélye: A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.
Az allergiás reakció rendszerint ritka és enyhe, pl. bőrpír, csalánkiütés, bőrviszketés jelentkezik, de a kontrasztanyag-allergia egyéb gyógyszer- és vegyszerallergiákhoz hasonlóan súlyos, akár életveszélyes szövődmények, ún. anafilaxiás sokk kialakulásához is vezethet.
Bár a vizsgálattal járó sugárterhelés alacsony és az allergiás reakció is viszonylag ritka, mégis csak akkor végzik el, ha az általa nyelt információ feltétlenül szükséges a kezeléshez, esetleg megváltoztatja az alkalmazott terápiát.
A tűszúrás helyén vérzés, bőrbevérzés, gyulladás keletkezhet. Fájdalom: A vizsgálat fájdalmatlan, a tűszúrás kellemetlenségével jár. Lelet: Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Megadják benne a vesék kontrasztanyagÓkiválasztásának ütemét, az üregrendszer és a húgyhólyag alakját, a húgyvezetékek lefutását.
A leletben az orvos beszámol az esetleges elfolyási akadályok (leggyakrabban kövek, ritkábban daganatok) helyzetéről, nagyságáról. Egyéb vizsgálatot, pl. kompútertomográfiás (CT-) vizsgálatot is javasolhathak.
Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
Egyéb megnevezés:
Intravénás urográfia