A vizsgálat neve:

Mellkas-csapolás

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Mellkaspunkció

Célja:
A mellhártya tüdőt és mellkasfalat borító lemezei között a tüdő, ill. más belső szervek megbetegedései esetén folyadék szaporodhat fel.

A beavatkozásnak egyrészt az a célja, hogy a folyadék leszívásával a tüdőnek több helye legyen kitágulni, összenyomott állapota megszűnjön és ismét a normál méretét vehesse fel.

Másrészt a leszívott folyadékot laboratóriumban elemzik, így meghatározható annak összetétele, fajsúlya, és mikroszkóp alatt az üledékben megtalálható sejtek is vizsgálhatók. Amennyiben baktériumok vannak a folyadékban, azt tenyésztéssel lehet kimutatni.


Leírás:
A folyadék elhelyezkedését az orvos röntgen-, ultrahangvizsgálat, ill. kopogtatás segítségével tudja meghatározni.

A beavatkozás közben a páciens ül, kicsit előrehajol, esetleg a szék háttámláján támaszkodik. A mellkas bőrének fertőtlenítő oldattal történő többszöri lemosása után a bőrön keresztül a bordák között tűt szúrnak be, és érzéstelenítő oldatot fecskendeznek be, hogy a vizsgálat ideje alatt ne érezzen a páciens fájdalmat. Természetesen ezt a szúrást még érzi, de ez csak annyira fáj, mint bármely más injekció. Ezt követően fecskendővel vagy speciális szívókészülékkel kiszívják a mellkasból a folyadékot.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség.


Figyelem!:
Ha a betegnek gyógyszerérzékenysége van, például a helyi érzéstelenítő szerekre érzékeny, mindenképpen jelezze kezelőorvosának.

Ha vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszereket (például Syncumar, Colfarit, Astrix, stb.) szed, jelezze orvosának, mert ezek növelik a súlyos vérzéses szövődmény kockázatát, különösen akkor, ha a vizsgálat során például szövettani mintavétel történik.

Ha a páciensnek szívbillentyű-betegsége van, szükség lehet arra, hogy a vizsgálat előtt antibiotikumot szedjen, erről a kezelőorvosnak kell döntenie.


Jó, ha tudja:
A beavatkozás elmaradása akadályozhatja a diagnózishoz jutást, a beteg gyógyulását, a megfelelő további kezelés megválasztását. A nagymennyiségben felszaporodó folyadék nehézlégzést okozhat, így a páciens terhelhetősége fokozatosan csökkenhet.


Veszélye:
Leggyakoribb szövődmény (kb. 20%-ban fordul elő), hogy a mellkasba, a mellhártya két lemeze közé levegő kerül. Ez az úgynevezett légmell (pneumotórax, PTX). Normális esetben a mellhártya két, egymáshoz simuló lemeze közt csak vékony folyadékréteg található. Ez teszi lehetővé, hogy a tüdők - a mellkasfal mozgását követve - belégzéskor kitáguljanak és kilégzéskor megkisebbedjenek. Ha a mellhártya (pleura) lemezei közé levegő kerül, a tüdő összeesik, és a légzés romlik.

Ilyenkor egy vékony csövet helyeznek be a mellűrbe, és állandó szívókezelés hatására a tüdő újra kitágul. Általában 3-5 nap múlva a csövet eltávolítják. A bőralatti szövetekbe is juthat levegő. Ilyenkor, ha a mellkas vagy a nyak területét óvatosan végigsimítják, furcsa, hóropogásra emlékeztető halk hangot hallhatnak, ahogy az apró légbuborékok szétdurrannak a bőr alatt. Ez egy ártalmatlan jelenség, a levegő magától felszívódik.

A tű hegye eret találhat el, ilyenkor a folyadék véresen elszíneződik. A vérzés rendszerint magától megszűnik.


Fájdalom:
Az érzéstelenítő injekció beadása tűszúrással jár.
A folyadék szívása közben fájdalom vagy köhögés jelentkezhet, ez általában rövid idő alatt elmúlik.


Lelet:
Általában a lelet azt tartalmazza, hogy milyen mennyiségű, milyen színű mellkasi folyadékot szívtak le, volt-e benne vér, netán genny. A további vizsgálatok eredményeit (pl. sejttani - citológiai vizsgálat) külön közlik.



Szerző: Dr. Fülöp Andrea - tüdőgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
Tüdőrák

Egészség témájú olvasnivalók a weben

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!


Szponzorált hirdetések