A vizsgálat neve:

24-órás EKG vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Holter-vizsgálat, Holter-monitor, Ambuláns elektrokardiográfia

Célja:
A szív elektromos tevékenységének folyamatos, 24 órán át tartó rögzítése, amely a mindennapos megszokott tevékenység közben zajlik. Különböző, csak időszakosan kialakuló eltérések, pl. ritmuszavarok kimutatására szolgál. Vannak ugyanis olyan EKG-elváltozások, amelyek nem mutathatók ki folyamatosan, vagyis egy pár percig, pár másodpercig tartó, hagyományos EKG-n nem láthatók. Elsősorban szívritmuszavarok kimutatására végzik, gyakran szívrohamot követően, esetleg a gyógyszeres kezelés hatásosságának ellenőrzésére.


Leírás:
A vizsgálathoz öntapadó tappancsokat (elektródákat) ragasztanak a mellkasra, melyeket vezetékek segítségével kötnek össze egy kb. hordozható kisrádió méretű szerkezettel, amely a nyakban lóg, és a szívből érkező elektromos jeleket rögzíti. Eközben a páciens nyugodtan végezheti napi megszokott tevékenységét, amit pontos időmegjelöléssel fel is kell, hogy jegyezzen. A beteg feladata a mérés közben, hogy ha kellemetlenséget, szívpanaszt észlel, akkor a készülék erre a célra kialakított gombját nyomja meg. A készülék ezt a jelet is adatként rögzíti, és az adatok kiértékelésnél fontos információval szolgál az orvosnak.

Huszonnégy óra múlva leveszik a készüléket, a benne tárolt adatokat számítógép segítségével értékelik ki.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség. A gyógyszereket a szokott módon kell szedni.

A pontos, zajmentes mérés érdekében meglévő mellkas-szőrzetet a tappancsok helyén leborotválják.


Figyelem!:
Fontos, hogy a végzett tevékenységét (pl. séta, étkezés, rohanás a busz után, lépcsőmászás, pihenés, tenisz, stb.), illetve az érzett szívpanasz jellegét, időtartamát pontosan felírja.


Jó, ha tudja:
A készüléket és az elektródákat nem szabad levenni, víz sem érheti őket, ezért a készülék felhelyezése előtt kell tisztálkodni.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat.


Lelet:
Normális esetben a szívverések száma a fizikai terhelésnek, illetve a nyugalmas időszakoknak megfelelően változik, ritmuszavar nem mutatható ki, és nincsenek a szív oxigénhiányos állapotára utaló jelek.

Kóros esetben ritmuszavarok, oxigénhiányos időszakok mutathatók ki, melyek esetleg egybeesnek azokkal az időszakokkal, amikor a beteg szívpanaszokat, szorító mellkasi fájdalmat érzett.



Szerző: Dr. Lippai József - kardiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

24-órás vérnyomásmérés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Ambuláns vérnyomásmonitor, ABPM - ambulant blood-pressure monitoring

Célja:
A vérnyomás folyamatos, 24 órán át tartó rögzítése, amely a mindennapos megszokott tevékenység közben zajlik. A vérnyomás a különböző napszakokban normálisan is változik, de befolyásolja a fizikai aktivitás, a stressz, étkezés, stb. is.

Különböző, csak időszakosan kialakuló eltérések, pl. néhány percig tartó vérnyomásÓkiugrások vagy tartós emelkedések kimutatására vagy gyakorta a beállított vérnyomáscsökkentő kezelés ellenőrzésére szolgál. Attól ugyanis, hogy az orvos aktuálisan normális értékeket mér, még egyéb időpontokban lehetnek kórosan magas értékek.


Leírás:
A vizsgálathoz vérnyomásmérő mandzsettát helyeznek fel a beteg karjára, amit vezetékek segítségével kötnek össze egy hordozható kisrádió méretű, automata vérnyomásmérő készülékkel, ami a nyakban lóg, és meghatározott időnként méri a vérnyomást, a pulzust, majd a mért eredményeket eltárolja. Eközben a páciens nyugodtan végezheti mindennapi megszokott tevékenységét, amit pontos időmegjelöléssel fel is kell, hogy jegyezzen. Huszonnégy óra elteltével leveszik a készüléket, és a benne tárolt adatokat számítógép segítségével értékelik ki.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség. A gyógyszereket a szokott módon kell szedni.


Figyelem!:
Ha a vizsgált személy gyógyszereit nem az előírás szerint szedi, a vizsgálat napján sem szabad változtatnia ezen! Nemcsak az orvost, saját magát is becsapja az, akinél nem a tényleges gyógyszerelés melletti értékeket mér a készülék. Ugyanez igaz akkor is, ha a mérés napján nem a megszokott, mindennapi tevékenységet végzi. Kevesebb terhelés, több pihenés esetén a vérnyomás alacsonyabb lehet a szokottnál.


Jó, ha tudja:
A készüléket és a vérnyomásmérő mandzsettát nem szabad levenni. Víz nem érheti, ezért a készülék felhelyezése előtt kell fürödni, tisztálkodni.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat. Amikor a készülék felfújja a mandzsettát, kellemetlenül szoríthat, erre az éjszaka folyamán többször is felébredhet a beteg.


Lelet:
Normális esetben a vérnyomás az élettani határértékek között mozog.
Kóros esetben a több mérés átlagából számolt értékek vagy egy-egy kiugróan magas érték ettől eltérhet.



Szerző: Dr. Lippai József - kardiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

A fülkagyló, a külső hallójárat és a dobhártya vizsgálata

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
A fülkagyló, a külső hallójárat és a dobhártya vizsgálata. Láthatóvá válnak a fülkagyló, a külső hallójárat és a dobhártya elváltozásai. Fejlődési rendellenességek, bőrgyulladás, daganatok, esetleges idegentestek ismerhetők fel a fülkagylón, a külső hallójáratban, láthatók a dobhártya sérülései, kilyukadása, hegesedése, a középfülben felgyülemlett savó, genny, vér. A vizsgálatot mindkét oldalon elvégzik. A fül-orr-gégészeti alapvizsgálatok közé tartozik.


Leírás:
A vizsgált személy összezárt térdekkel, leengedett, laza vállakkal, kezeit az ölében tartva, a vizsgálószékben ül, fejét a kívánt oldalra fordítja. Az orvos megvizsgálja a fülkagylót, majd fültölcsért vezet a hallójáratba. A fülkagylót rendszerint hátra és felfelé húzza, hogy kiegyenesítse annak enyhe görbületeit. A homloktükör vagy homlokreflektor fényével a fültölcséren keresztül bevilágít a külső hallójáratba, és megvizsgálja a dobhártyával együtt.


Előkészítés:
Előkészítést nem igényel.


Figyelem!:
Előfordulhat, hogy a hallójáratot fülzsír vagy egyéb beszáradt váladék, esetleg idegentest zárja el. Ekkor a vizsgáló nem látja a dobhártyát, ezért a látást zavaró dolgokat ki kell mosni a hallójáratból.


Jó, ha tudja:
Fertőzések esetén vattapálcával kenetet vehet az orvos, amelyből kitenyészthetik a kórokozó baktériumot.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat. Ha hallójáratot ki akarják mosni, mert azt valami elzárja, a betegnek feltétlenül jeleznie kell, ha tudomása van arról, hogy dobhártyája lyukas vagy lyukas lehet, mert a középfül befertőzése miatt a hallójárat átfecskendezését ilyenkor nem szabad elvégezni!


Fájdalom:
Alapvetően nem fájdalmas vizsgálat. Amennyiben a külső hallójárat bőre gyulladásban van, a fültölcsér bevezetése fájdalmat okozhat.


Lelet:
Normálisan a fülkagyló és a külső hallójárat bőre nem gyulladt, a külső hallójárat szabad, a dobhártya ép.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Allergiavizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
Azoknak az anyagoknak az azonosítása, amelyekre az adott szervezet túlérzékenységgel reagál.


Leírás:
Az allergia szó igen sokféle betegség összefoglaló neve, és ezért az allergia-vizsgálatok is igen sokrétűek.

  • Epikután (epicutan) tesztelés: vélelmezhetően allergiás eredetű ekcémák okának megállapítására használják. Bizonyos vizsgálandó anyagokat a törzs (többnyire a hát) bőrére (vagyis a bőr fölé - epikután) ragasztanak, majd 24 óra múlva eltávolítanak. Értékelése először 20 perc, majd 24, 48 és 72 óra múlva történik. Allergia esetén az adott anyag helyén ekcéma alakul ki.


  • Foto-epikután tesztelés: napfény hatására kialakuló ekcémák okának, allergiás eredetének megállapítására használják. Ugyanúgy végzik, mint az epikután tesztet, de a vizsgált anyag felvitele után a bőrt ultraibolya fénnyel megvilágítják.


  • Dörzsteszt: csak nagyfokú vagy súlyos túlérzékenység esetén használják, a vizsgált anyagot a bőrbe dörzsölik, majd 5-15 perc múlva értékelik.


  • Prick-, ill. szkarifikációs (scarificatiós) teszt: allergiás tünetek, ekcémák, csalánkiütés, duzzanatok okának tisztázására használják, de nemcsak bőrgyógyászati betegségek esetén, hanem pl. szénanáthában is. A vizsgálni kívánt anyagokat az alkar bőrére cseppentik, majd kicsiny lándzsával vagy tűvel felületes szúrt vagy karcolt sebet ejtenek (ez a szkarifikáció). Öt perc múlva az anyagot letörlik, 5-20 perc után pedig értékelik az eredményt.


  • Intrakután (intracutan) tesztelés: gócok felderítésére használják. A vizsgálandó anyagokat (kórokozók fehérjekivonatát) az alkar bőrébe injekciózzák (vagyis intrakután), majd 20 perc múlva (esetleg néhány óra múlva is) értékelik.


  • Orális allergiateszt: élelmiszer- vagy gyógyszerallergia esetén használják, az adott anyagot a beteg elfogyasztja, majd 24 órán át megfigyelés alatt áll.


  • A fentiek mellett vérvétellel is történhet allergia-vizsgálat.


Előkészítés:
Ha a kivizsgálandó allergiás reakció súlyos, esetleg életveszélyes volt, az orvos esetleg csak fekvőbeteg osztályon és előzetes laboreredmények birtokában végzi a vizsgálatot.


Figyelem!:
Az allergiatesztek bizonyos körülmények között hamis eredményt adhatnak. Ennek elkerülése érdekében a bőrtesztek végzése előtt legalább 2 héttel abba kell hagyni a napozást, ill. szoláriumozást. Ez nemcsak a tesztelendő bőrterületre vonatkozik! Bizonyos gyógyszereket, kenőcsöket (antihisztaminok, glükokortikoidok) sem szabad használni, ill. legalább 3-7 nappal a tesztelés előtt abba kell hagyni. Ezért a beteg kérdezzen rá az orvosánál, hogy az általa használt készítmények nem befolyásolják-e a vizsgálatot!


Jó, ha tudja:
Az epikután bőrtesztek során a vizsgált bőrterületen nem szabad mosakodni, ezért nyáron ez a vizsgálat nem optimális. Bizonyos tesztek végzése évszakhoz kötött.


Veszélye:
A tesztek során az eredeti betegség fellángolhat, sőt akár súlyosabb formát is ölthet. Ha a kivizsgálandó allergia eleve súlyos, esetleg életveszélyes volt, úgy egyes teszteknél még nagyobb a fellépő heves reakciók, asztma, fulladás, duzzanatok, kiütések, ritkán eszméletvesztés kialakulásának kockázata. A teszteket emiatt mindig megfelelő óvintézkedések közepette végzik, és sokszor beleegyező nyilatkozat aláírását is kérik. Nagy kockázat esetén fekvőbeteg intézményben történhet csak a vizsgálat. A fentiek miatt például amikor arra kérik a pácienst, hogy 20 percig üljön a váróban, akkor ne menjen el onnan, még a büfébe sem, mert a rosszullét hirtelen, váratlanul is jelentkezhet. Múló bőrreakciók, viszketés, égés sajnos gyakran előfordul.


Fájdalom:
A tűszúrások minimális fájdalommal járnak.


Lelet:
A lelet az allergiás reakciót adó vagy nem adó anyagokat sorolja fel, ill. jelzi, hogy az esetleges reakció a teszt kezdetéhez képest mennyi idő múlva lépett fel, leírja időbeli lefolyását és erősségét. Általában a lelet könnyen értelmezhető, bonyolultabb esetekben írásos betegtájékoztatót adnak.

Az allergia-teszteknél a reakció hevességét keresztekkel jelölik (egy kereszt enyhe, kettő közepes, három súlyos reakciót jelent).

Az egy és a három keresztes allergia nem jelenti azt, hogy az egy keresztes reakciójú beteg csak kicsit kell, hogy kerülje az adott anyagot, a három keresztes pedig nagyon. Mindkettőjüknek egyformán, a lehetőségekhez képest teljesen el kell kerülniük az allergiát kiváltó anyagot!



Szerző: Dr. Sárdy Miklós - bőrgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Az orrüreg hátsó részének vizsgálata

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Indirekt hátsó orrtükrözés

Célja:
Az orrüreg hátsó részének és az orrgaratnak a vizsgálata. Láthatóvá válnak az orrjáratok, az orrkagylók hátsó része, az orrgarat és a fülkürtök nyílásai. Fejlődési rendellenességek, polipok, jó- és rosszindulatú daganatok, sérülések, esetleges idegentestek ismerhetők fel.


Leírás:
A vizsgált személy összezárt térdekkel, leengedett, laza vállakkal, kezeit az ölében tartva, a vizsgálószékben ül, az orvossal szemben, nyitott szájjal. Az orvos homloktükör vagy homlokreflektor segítségével világít be a szájába. Nyelvét saptulával lenyomja. Az orvos a kerek, nyeles gégetükröt, például borszeszégő lángja felett megmelegíti, mert a hideg tükörre pillanatok alatt kicsapódik a kilélegzett levegő páratartalma, és elhomályosítja azt. A tükröt a lágy szájpad mögé vezeti, és segítségével megnézi a vizsgálandó képleteket. Fontos, hogy eközben nyugodtan, lassan, nyitott száján át kell lélegezni.


Előkészítés:
A vizsgálatot az öklendezést okozó garatreflex kikapcsolása érdekében rendszerint helyi érzéstelenítésben végzik.


Figyelem!:
Esetenként szükség lehet arra, hogy a látást akadályozó lágy szájpadot félrehúzzák. Ehhez esetleg vékony gumicsövet vezetnek az orron át a garatba, majd az egyik végét a szájon, a másikat az orron át előrehúzzák, és mint egy gyeplővel, eltartják a lelógó lágy szájpadot.


Jó, ha tudja:
A garat, nyelvgyök érintése normális esetben garatreflexet vált ki, ami hányingert, öklendezést idézhet elő. Fertőzések esetén vattapálcával kenetet vehet az orvos, amelyből kitenyészthetik a kórokozó baktériumot.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat. Ha érzéstelenítőt permeteznek be, az arra érzékeny betegeknél allergiás reakció alakulhat ki.


Fájdalom:
Alapvetően nem fájdalmas vizsgálat. A garat, nyelvgyök érintése hányingert, öklendezést válthat ki. Ha orrnyálkahártya érzéstelenítőt vagy a duzzanatot lelohasztó szert permeteznek be, kellemetlen csípő érzést érezhet.


Lelet:
Normálisan a nyálkahártya ép, nem gyulladt, polipok, növedékek nincsenek rajta, kóros váladék nem ürül az orrüreg felől.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Az orrüreg vizsgálata

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Elülső orrtükrözés

Célja:
Az orrüreg vizsgálata. Láthatóvá válnak az orrüreg, orrkagylók, orrsövény elváltozásai. Fejlődési rendellenességek, polipok, jó- és rosszindulatú daganatok, sérülések következményei, esetleges idegentestek ismerhetők fel, látható a melléküregekből becsorgó gyulladásos váladék vagy az orrvérzés helye. A fül-orr-gégészeti alapvizsgálatok közé tartozik.


Leírás:
A vizsgált személy összezárt térdekkel, leengedett, laza vállakkal, kezeit az ölében tartva, a vizsgálószékben ül, fejét kissé felemeli. Az orvos orrterpesztőt helyez az orrlyukba, kissé szétnyitja azt, majd a homloktükör vagy homlokreflektor fényével azon keresztül bevilágít az orrjáratba, és megvizsgálja. A vizsgálatot mindkét orrjáratban elvégzi.


Előkészítés:
Előkészítést nem igényel. Előfordulhat, hogy a duzzadt orrnyálkahártya lelohasztása érdekében gyógyszert permeteznek az orrjáratokba.


Figyelem!:
Esetenként szükség lehet az orrüreg hátulsó részének és az orrgaratnak a vizsgálatára, az ún. hátsó orrtükrözésre. Ehhez rendszerint helyi érzéstelenítésre van szükség.


Jó, ha tudja:
Fertőzések esetén vattapálcával kenetet vehet az orvos, amelyből kitenyészthetik a kórokozó baktériumot.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat. Ha orrnyálkahártya-érzéstelenítőt vagy a duzzanatot lelohasztó szert permeteznek be, allergiás reakció vagy vérnyomás-emelkedés alakulhat ki.


Fájdalom:
Alapvetően nem fájdalmas vizsgálat. Ha orrnyálkahártya érzéstelenítőt vagy a duzzanatot lelohasztó szert permeteznek be, az kellemetlen, csípő érzést okozhat.


Lelet:
Normálisan az orrsövény egyenes, és két, szimmetrikus orrjáratra osztja az orrüreget. Ha a nyálkahártya ép, nem gyulladt, polipok, növedékek nincsenek rajta, kóros váladék nem ürül a melléküregekből, az orrjáratok egészségesek.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Bárány-féle egyensúlyvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Forgószékes vizsgálat

Célja:
A Bárány-féle egyensúlyvizsgálat az egyensúlyszerv (labirintus) vizsgálatára szolgál. Szédüléssel járó kórképek esetén annak eldöntésére alkalmas, hogy a panaszokat a belső fülben lévő egyensúlyszerv vagy az ahhoz vezető ideg károsodása okozza-e.


Leírás:
A vizsgálat során mindkét belső fülben lévő egyensúlyszervet vizsgálják. A test (fej) mozgására a labirintusszervben lévő folyadék a tehetetlenség következtében elmozdul. Ez olyan ingerületet vált ki, melynek következtében a szemgolyók reflexesen elmozdulnak, hasonlóan ahhoz, mint amikor járművön utazva az elsuhanó tájat próbálják követni. Ez a szemteke-rezgés a nisztagmus. A vizsgálat során ezt az akaratunktól független szemmozgást figyelik.

A vizsgálat közben a páciens a fejét mintegy 30°-kal előrehajtva ül egy forgatható székben. Ebben a testhelyzetekben a labirintusszerv vízszintes ívjárata valóban vízszintes helyzetbe kerül. A forgószéket 20 másodperc alatt tízszer körbeforgatják, majd hirtelen megállítják. Ezt követően figyelik a fellépő szemteke-rezgést, és azt, hogy mennyi ideig tart. A forgatást ezután az ellenkező irányba is elvégzik, majd figyelik a válaszreakciót.


Előkészítés:
A vizsgálat előtt a beteg ne fogyasszon túl sok és túl nehéz ételt, mert szédülhet, hányingere lehet.

A nyugtatók, altatók, bizonyos allergiaellenes szerek szedése, de az alkohol, kávé fogyasztása, sőt, a cigaretta is kerülendő a vizsgálat előtt, mert befolyásolhatja az eredményt.


Figyelem!:
Szédüléssel járó betegségekben a szédüléses rohamok alatt a vizsgálatot nem végzik el, mert a beteg állapota rosszabbodhat.


Jó, ha tudja:
Az eredménytől függően további tesztek, vizsgálatok elvégzésére lehet szükség.


Veszélye:
Gyakorlatilag veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat. A hideg, különösen a jeges vízzel végzett ingerlés kellemetlen lehet.
Szédülés, hányinger léphet fel a vizsgálat közben.


Lelet:
A lelet leírja a két oldalra történő ingerlés hatására létrejövő válaszreakciókat, amelyek között normális esetben nincs különbség. Oldalkülönbség esetén további vizsgálatokra lehet szükség.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Bőrszövettani vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Hisztológia, Bőrbiopszia, Punch-biopszia (ejtsd: pancs)

Célja:
A biopszia a bőr szabad szemmel nem, vagy nem pontosan diagnosztizálható elváltozásainak szövettani vizsgálatához ad szövetmintát.


Leírás:
Többféleképpen történhet. A kiválasztott bőrterületet vagy ún. punch-késsel, vagy pedig szikével sebészileg kimetszik. A punch-kés egy néhány (igény szerint 2-6) milliméter átmérőjű körkés, mellyel vagy egy kör alakú bőrdarabkát vagy pedig egy, a bőrfelszínbe mélyedő félhengert lehet kivágni. A sebet általában nem szükséges varrni, csak ha nagyon széles. Szikével függőlegesen metszve babérlevél-alakú, a bőrfelszínnel párhuzamosan vágva változó alakú bőrdarabkát lehet eltávolítani. A kimetszett bőrdarabkát hagyományos-, immunfluoreszcens- (IF) és/vagy elektronmikroszkópos vizsgálatra küldik.


Előkészítés:
A kimetszés helyi érzéstelenítésben történik, mely lehet felszíni (érzéstelenítő anyagot, például lidokaint tartalmazó oldattal vagy krémmel, ill. rövid klóretiles fagyasztással), illetve lehet infiltrációs is (ebben az esetben érzéstelenítő anyagot, például lidokaint tartalmazó oldatot injekcióznak a bőrbe). Mivel ez egy egyszerű kisműtét, előtte mindenképpen javasolt, hogy a beteg egyen és igyon, nehogy az éhség miatt rosszul legyen a beavatkozás során.


Figyelem!:
Az érzéstelenítőre való túlérzékenység vagy allergia esetén a betegnek okvetlenül közölnie kell a vizsgálatot végző orvossal, hogy mely szer(ek)re érzékeny. Ha vérzékenységben szenved, vagy véralvadás-csökkentő gyógyszert szed (például Syncumar, Heparin injekció, Aspirin, Kalmopyrin, Colfarit, Astrix, stb.), azt is jelezni kell az orvosnak, hogy az felkészülhessen a várható vérzésre, vagy szükség esetén elhalaszthassa a beavatkozás elvégzését.


Jó, ha tudja:
A friss sebet víz nem érheti, a gyógyulásáig a beteg óvatosan mosakodjon, lehetőleg ne izzadjon meg, ne sportoljon. Ha a kezelőorvos kenőcsöt vagy hintőport rendel, ne hanyagolja el használatát, mert ellenkező esetben a seb befertőződhet és/vagy lassabban gyógyul. Ha a seb nagyon fáj, lüktet, vagy a kötés átvérzik, keresse fel mielőbb a vizsgálatot végző orvost vagy az ügyeletet. Varratszedésre általában 1-3 hét múlva kerül sor (a testtáj és a varrat típusának függvényében).


Veszélye:
Ér- vagy idegsérülés, ami helyes technikával nagyon ritka szövődmény. Ugyancsak nagyon ritka az érzéstelenítőre adott allergiás vagy a szituáció kiváltotta pszichés rosszullét. Sebfertőzések ugyanúgy előfordulhatnak, mint minden műtétnél, még a sterilitás szabályainak betartása esetén is. Kozmetikailag zavaró hegképződés is lehetséges, ezért ha a beteg úgy érzi, hogy a heg szokatlanul nagy méretűvé vált, a bőrből erősen kiemelkedik, azonnal forduljon orvosához, mert a sebgyógyulás befejeztével már nincsen mód kiegészítő hegkezelésre.


Fájdalom:
Az érzéstelenítés néhány másodperces, szúró, csípő-feszítő fájdalmat okoz, ezt követően a páciens fájdalmat már nem, csupán nyomást, húzást érezhet esetleg.


Lelet:
A lelet tartalmazza a mikroszkópban látott kép leírását és a diagnózist.



Szerző: Dr. Sárdy Miklós - bőrgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Csont-izotópvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Csontszcintigráfia, csontscintigraphia

Célja:
A csont anyagcseréje bizonyos betegségekben, például daganatok, fertőzések, törések esetén megváltozik, gyorsul vagy éppen lassul. A megváltozott anyagcseréjű területre az izotóppal jelölt anyagok is ennek megfelelően - kisebb vagy nagyobb mértékben - épülnek be. A vizsgálattal ezeknek a területeknek a feltérképezése folyik.


Leírás:
A pácienst a vizsgálóasztalra fektetik, karvénáján keresztül izotópot tartalmazó injekciót kap. Arra kérik, hogy mozdulatlanul feküdjön. Testét az izotóp által kibocsátott gamma-sugárzást felfogó, lassan mozgó kamera pásztázza végig, és a beérkező jeleket számítógépbe továbbítja, ami képet rajzol ki azokból. A vizsgálat, amíg a kamera a letapogatást (szkennelés) végzi, mintegy 20 percig tart.

Bizonyos esetekben a sugárzó anyag beadása után röviddel elvégzik a mérést, majd 2-3 óra múlva megismétlik. Ha daganatos folyamatot keresnek, akkor egyszer végzik el a mérést, 2-3 óra várakozás után.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség. Nem kell éhgyomorra maradni. Rendszerint kérik, hogy a páciens a vizsgálathoz 1 liternyi folyadékot vigyen magával, amit az injekció beadása után fél órával kell elkezdeni meginni, és a vizsgálat megkezdéséig teljesen elfogyasztani.

A vizsgálat előtt a vizeletet még ki kell üríteni.

Szokásos módon lehet szedni a gyógyszereket. Általában az ékszereket le kell venni.


Figyelem!:
A várandósságot és szoptatást jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a sugárzás okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
Több órás várakozásra kell számítani. A vizsgálatot az izotóp beadása után 2-3 órával végzik el.

A vizsgálat után lehet enni, inni, szabadon mozogni. Az izotóp gyorsan kiürül a szervezetből. Környezetet nem veszélyezteti, de kisgyermekeket a vizsgálat napján csak a lehető legszükségesebb mértékben szabad közel engedni a vizsgált személyhez.


Veszélye:
A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a sugárzásra.

Önmagában a vizsgálathoz használt, sugárzó anyagnak nincs mellékhatása.


Fájdalom:
Nem fájdalmas. A radioaktív anyag beadása - egyéb injekciókhoz hasonló -, csekély fájdalommal jár.


Lelet:
Leírja, hogy vannak-e a csontrendszerben olyan helyek, ahol az izotóp dúsul, vagy ahol a szokásosnál kevesebb halmozódik fel, vagyis, hogy kimutatható-e kóros csontfolyamat.



Szerző: Dr. Bártfai KatalinLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Csontvelő-mintavétel

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Szternumpunkció, Szternálás, Csontvelő biopszia

Célja:
A vér alakos elemeinek termelése a csontvelőben zajlik, ami a szivacsos és csöves csontok üreges részeiben található. A minta mikroszkópos vizsgálatával a vérképzőszervi betegségeket (többek közt fehérvérűség, vérszegénység, vérlemezkehiány, túlzott mértékű vörösvértestképzés, stb.) lehet diagnosztizálni.


Leírás:
A beavatkozás közben a beteg félmeztelenül, mozdulatlanul fekszik a hátán. A beavatkozás rendszerint csak pár percig tart. A páciens mellkasának közepén, a szegycsont felett bőrét fertőtlenítő oldattal többször lemossák, majd a csont felett érzéstelenítő oldatot fecskendeznek be, hogy a beavatkozás ideje alatt ne érezzen fájdalmat. Ezt követően egy speciális, rövid, de erős, vastag tűvel átszúrják a szegycsont elülső lemezét, a tű hegye így a szivacsos csontállományba jut. Néhány csepp csontvelőt szívnak ki fecskendővel. A tűt ezután kihúzzák, a szúrás helyét fertőtlenítik, leragasztják.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség.

Előfordulhat, hogy beleegyező nyilatkozatot iratnak alá a beteggel.


Figyelem!:
Ha a betegnek gyógyszerérzékenysége van, például a helyi érzéstelenítő szerekre érzékeny, mindenképpen jelezze a kezelőorvosának.

Ha vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszereket (pl. Syncumar, Colfarit, Astrix, stb.) szed, azt is jelezni kell a beavatkozást végző orvosnak, mert ezek növelik a vérzéses szövődmény kockázatát.


Jó, ha tudja:
A beavatkozás elmaradása akadályozhatja a diagnózishoz jutást, a beteg gyógyulását, a megfelelő további kezelés megválasztását.

A beavatkozást jobbára kórházban fekvő betegeknél végzik, de ambulánsan is elvégezhető.

Mintát a csípőlapátban lévő csontvelőből is lehet venni.


Veszélye:
Vérzés léphet fel a szúrás helyén. A súlyos vérzés ritka.

Az allergiás reakció rendszerint ritka és enyhe, pl. bőrpír, csalánkiütés, bőrviszketés jelentkezik, de a helyi érzéstelenítőszerre kialakuló túlérzékenység egyéb gyógyszer- és vegyszerallergiákhoz hasonlóan súlyos, akár életveszélyes szövődmények, ún. anafilaxiás sokk kialakulásához is vezethet.

A szúrás nyomán befertőződhet a csontvelő, de ez igen ritka szövődmény.


Fájdalom:
Az érzéstelenítő injekció beadása tűszúrással jár.

Amikor a tűt beszúrják, a beteg erőteljes nyomást érezhet a szegycsontján, ekkor kellemetlen, recsegő hangot is hallhat.

A csontvelő kiszívásakor kellemetlen szívó érzést, fájdalmat érez a szegycsontjában, de ez pár másodperc alatt megszűnik.


Lelet:
Normális esetben a különböző típusú vérképző sejtek kellő arányban és érettségi állapotban találhatók meg a kenetben. Az ezektől való eltérést dokumentálja a lelet.



Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

CTG-vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítés
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Kardiotokográfia, Cardiotocographia

Célja:
A magzat pulzusszámának (szívfrekvenciájának) a méh összehúzódásával, illetve a magzat mozgásával egyidőben, az idő függvényében történő észlelése és papírszalagon történő rögzítése a kardiotokográfia (CTG-vizsgálat). A magzat oxigénhiányos állapotában a méh összehúzódásakor többnyire a magzati szívfrekvencia átmeneti - vagy súlyosabb esetben tartós - lassulása figyelhető meg. Így a vizsgálat segítségével lényeges információk nyerhetők a magzat méhen belüli állapotáról.


Leírás:
A vizsgálat a szívműködést ultrahangos elven detektáló, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselés anyaggal bekent vizsgálófej segítségével történik. Ezt a hason a terhes méh azon pontjára helyezik, ahol a magzat szívműködése a legjobban észlelhető. Ezzel egy időben egy másik vizsgálófej a méhizomzat összehúzódásait észleli.

A készülék érzékeli a magzat szívfrekvenciájának változásait, az esetleges méhtevékenységet, magzatmozgásokat, majd az eredményt papírszalagon grafikusan jeleníti meg. A vizsgálatot rutinszerűen többnyire a terhesség utolsó 4-5 hetében, általában hetente, indokolt esetben gyakrabban rendelik el. A szülés során, a vajúdás alatt gyakorlatilag folyamatosan ellenőrzik vele a magzat méhen belüli állapotát, oxigén-ellátottságát.

A vizsgálat közben a várandós nő ül, ritkábban fekszik.

Speciális CTG-vizsgálatok: A modern szülészetben már viszonylag ritkán végeznek ún. "terheléses" CTG-vizsgálatot, melynek során a méh keringését átmenetileg művi úton csökkentik (pl. a fizikai aktivitás fokozásával, méhtevékenység enyhe fokú beindításával), és eközben vizsgálják a magzati szívműködés változását, majd ebből következtetnek a magzat méhen belüli állapotának "tartalékaira".


Előkészítés:
Rutin CTG-ellenőrzést célszerű a magzat "aktív", erélyes magzatmozgásokkal jelzett ébrenléti állapotában végezni. Ezért az anyát megkérik, hogy szundikáló magzatát lehetőleg ébressze fel; mozogjon, egyen, beszéljen hozzá. A magzatok külső hangok hatására, a hasfal külső ingerlésével, simogatásával is felébreszthetők. Alvó, "lusta" fázisban lévő magzat esetén a vizsgálat többnyire nem ad kellő mennyiségű információt a kicsi állapotáról.


Veszélye:
Mind a magzat, mind az anya számára veszélytelen eljárás.


Fájdalom:
A vizsgálat nem jár fájdalommal.


Lelet:
A megrajzolt szalag alapján az orvos értékeli a szívfrekvencia méhtevékenységgel összefüggő, pillanatról-pillanatra létrejövő és periodikus változásait (gyorsulások, lassulások), illetve a tartós szívfrekvencia eltéréseket. Ennek alapján mondja ki, hogy a magzat oxigénellátása megfelelő-e.



Szerző: Dr. Ádám ZsoltLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

CT-vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Kompútertomográfia

Célja:
A CT, azaz a komputertomográf a hagyományos röntgengépekhez hasonlóan röntgensugárral dolgozik. Speciális felvételi technika és számítástechnika segítségével azonban a hagyományos röntgenképnél sokkal részletesebb, információ-gazdagabb képet nyújt, harántmetszeti formában. A vizsgálattal ábrázolható az agy, a mellkasi és hasi szervek, a gerinc és egyéb csontok, ritkábban a vázizomzat, kimutatható e szervek daganatos, gyulladásos betegsége, sérülése, vérzése.


Leírás:
A vizsgálat alatt a beteget egy asztalra fektetik, amely egy kerek nyíláson át becsúszik egy nagyméretű hengerbe, a tulajdonképpeni gépbe. A hengerben - a páciens ezt nem látja - az asztal körül körbefordul egy röntgensugarakat kibocsátó, és vele szemben egy azokat felfogó egység. Egyszerre több ilyen egység forog körbe. A gép ezáltal megméri, hogy a vizsgált harántmetszet pontjaiban milyen mértékű a sugárelnyelődés. Ezeknek az értékeknek alapján bonyolult matematikai és számítástechnikai műveletek során a számítógép monitoron jeleníti meg az adott testszelet metszeti képét. A páciensnek a mérések alatt mozdulatlanul kell feküdnie, hasi, mellkasi vizsgálatoknál a mérések alatt vissza kell tartania a lélegzetét. Ilyenkor hangszórón kap utasításokat a kezelőhelyiségből. A vizsgálat közben az asztal időnként egyre beljebb csúszik a hengerbe.

Előfordulhat, hogy a pontosabb diagnózis érdekében vénásan jódtartalmú kontrasztanyagot kell a betegnek kapnia. Ez a mellkasi és hasi vizsgálatoknál csaknem mindig szükséges, a koponyavizsgálatoknál ritkábban.


Előkészítés:
A koponya, a mellkas és a gerinc vizsgálatánál előkészületre nincs szükség.

A vizsgálatra nem kell üres gyomorral érkezni, de a vizsgálat előtt a bőséges étkezést tanácsos kerülni, mert a kontrasztanyag hányingert okozhat. A hasi vizsgálatok előtt kb. 1 órával a betegnek kontrasztanyag-, nevezetesen bárium-tartalmú folyadékot kell innia, hogy a vizsgálat közben a kontrasztanyaggal telt belek a környező szervektől, kóros képletektől biztonsággal elkülönüljenek.


Figyelem!:
Ha a páciens a vizsgálat idején állapotos, vagy a terhesség gyanúja fennáll, azt jeleznie kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!

Esetleges jódérzékenységet jelezni kell a vizsgálatot végző orvosnak.


Jó, ha tudja:
A szájon át elfogyasztott kontrasztanyagnak hashajtó hatása van.

A CT-vizsgálat elvégzése csak indokolt esetben szükséges. Sokszor egy veszélytelen ultrahangvizsgálat is elegendő ugyanannak a diagnózisnak a felállításához.

A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos.


Veszélye:
Bár a kapott sugárdózis alacsony, a vizsgálatot csak akkor érdemes elvégezni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét.

A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.

A jódos kontrasztanyag okozta allergiás reakció rendszerint ritka és enyhe, pl. bőrpír, csalánkiütés, bőrviszketés jelentkezik, de a kontrasztanyag-allergia egyéb gyógyszer- és vegyszerallergiákhoz hasonlóan súlyos, akár életveszélyes szövődmények, ún. anafilaxiás sokk kialakulásához is vezethet.

A henger alakú gépben fekve - arra érzékeny betegeknél - bezártságérzés alakulhat ki.


Fájdalom:
A vénás kontrasztanyag adása, a tűszúrás kellemetlenségével jár. A beadását követő néhány percben forróság, émelygés, fémes szájíz érezhető, mely hamar megszűnik.


Lelet:
Tartalmazza a vizsgált szervek helyzetét, alakját. Az orvos beszámol a kóros képletekről, méretükről, környezetükhöz való viszonyáról, valószínűsíti az elváltozás eredetét, egyéb vizsgálatokat javasol.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Dermatoszkópia

CéljaLeírásElőkészítés
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Dermatoscopia

Célja:
A bőr egyes elváltozásainak, főleg a jó- és rosszindulatú daganatoknak nagyítóval történő megtekintése, mely segít a diagnózis felállításában, esetleges műtét szükségességének megítélésében.


Leírás:
A dermatoszkóp egy markolattal és egy belső lámpával ellátott nagyító, melynek felszínére a vizsgáló először ún. immerziós folyadékot (általában fertőtlenítőszert) ken, majd ráhelyezi az adott bőrterületre, és beletekint. Szükség esetén fotó is készülhet (videodermatoszkópia), mely későbbi kontrollvizsgálatok alkalmával segít az elváltozás növekedésének megítélésében, esetleg szakértő kollégákkal internetes konzultációra, illetve számítógépes kiértékelésre is lehetőséget nyújt.


Előkészítés:
Általában nem szükséges, néha az esetleges pörk vagy var eltávolítására kerül sor.


Veszélye:
Nincs.


Fájdalom:
Nem fájdalmas, bár az immerziós folyadék nyálkahártyára (pl. szembe) kerülve csíphet.


Lelet:
Leírják benne a megjelenő látványt, daganatok esetében annak méretét, szimmetriáját, széleinek lefutását, színeit, struktúráját (pigmentációját, vagyis a festékanyag elhelyezkedését, erezetét). A diagnózis ezek függvénye, de néha még dermatoszkóppal sem állítható fel 100%-os biztonsággal, ilyenkor bőrszövettani vizsgálatra (biopszia vagy az elváltozás teljes kimetszése) is szükség lehet.



Szerző: Dr. Sárdy Miklós - bőrgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

EKG vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Elektrokardiogram

Célja:
A szív elektromos tevékenységét papírszalagra rajzolt görbék formájában jeleníti meg. Vizsgálható vele a percenkénti szívverések száma, azok szabályossága, a szív ingerképzése, ingervezetése, ritmuszavarok, ingervezetési zavarok, a szívizomzat oxigénhiánya, károsodása. Számos egyéb kórállapot mellett információt ad többek között a szívet alkotó kamrák falának nagyságáról, de az alkalmazott gyógyszerek szívműködést befolyásoló hatásairól vagy azok nemkívánatos mellékhatásairól is.


Leírás:
A vizsgálat közben a páciensnek hanyatt kell feküdnie. Meghatározott színkód szerint csuklóira és bokáira egy-egy öntapadó papír- vagy gumiszalaggal ellátott fémelektródát rögzítenek. Az elektródával érintkező bőrfelületet vízzel benedvesítik, vagy géllel bekenik. Az elektródák másik vége a szív elektromos jeleinek feldolgozására alkalmas készülékhez csatlakozik.

A vizsgálattól függően a mellkasra is helyeznek 6 elektródát, melyek helyzete szintén anatómiailag előre meghatározott.

A vizsgálat közben nem lehet mozogni vagy beszélni, mert a légzőizmok mozgása és a különböző zajok a mérés pontosságát károsan befolyásolják. Olykor arra kérhetik a pácienst, hogy vegyen egy mély levegőt, és tartsa vissza a lélegzetét.

A szív által keltett elektromos jelzéseket a készülék átalakítja, és papírszalagon görbe formájában rajzolja meg. Az elektromos jeleket általában 6 vagy 12 különböző elvezetésben ábrázolják, vagyis az EKG-szalagon ennyi görbe látható.


Előkészítés:
Noha különösebb előkészületre nincs szükség, közvetlenül a vizsgálat elvégzése előtti fizikai terhelés (pl. felmenetel a lépcsőn) megváltoztathatja a görbét. Pár perc pihenés után azonban a szív ismét nyugalmi állapotába kerül.


Figyelem!:
A vizsgálat előtt szükséges elmondani a kezelőorvosának, hogy milyen gyógyszereket szed a paciens.


Jó, ha tudja:
Vannak olyan betegségek, amelyeknek az EKG-n kimutatható jelei csak terhelésre jelentkeznek. Ezért előfordulhat, hogy fizikai terhelés (pl. kerékpár vagy futópad használata) közben kell, hogy felvegyék az EKG-görbét. Ezt nevezik terheléses EKG-nak.

Bizonyos ritmuszavarok nem észlelhetők folyamatosan, ezért a véletlenszerűen megválasztott időpontban elkészített EKG-n nem mutathatók ki. Ilyenkor 24-órás folyamatos vizsgálatot végeznek hordozható EKG-készülékkel. Ez a Holter-vizsgálat. A folyamatosan rögzített adatokat végül számítógéppel értékelik ki.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Nem fájdalmas. Amikor a bőrt megnedvesítik, vagy géllel bekenik, az kellemetlenül hűvös lehet.


Lelet:
Normális esetben a szívverések száma 50 és 100/perc közé esik, a görbén szabályos időközönként ismétlődő, egyforma szakaszok láthatók.

Az ismétlődő szakaszok (QRS-komplexum) különböző (P, Q, R, S, T, U) hullámokból állnak, amelyeknek elemzése rendkívül bonyolult.



Szerző: Dr. Lippai József - kardiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Emlő ultrahangvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésJó, ha tudja
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
Olyan képalkotó eljárás, melynek során az emlők állományát és a hónaljárok képleteit (ereket, nyirokcsomókat) vizsgálják.

Rendszerint emlődaganatot, cisztákat (folyadékkal telt tömlő), tályogokat keresnek vele. Daganatos betegségek hónalji nyirokcsomóáttétei is kimutathatók a segítségével.


Leírás:
A legkíméletesebb, káros hatással nem rendelkező vizsgálat az ultrahangvizsgálat. Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. Míg a folyadékokon és tömör szerveken könnyen áthatol az ultrahang, addig például az epekövekről, a belekben lévő gázokról, csontokról visszaverődik, így a mögöttük lévő területek ún. "hangárnyékba" esnek, azokról vélemény nem mondható.

A legtöbb készülék ma már nemcsak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, illetve más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség. Vizsgálhatók még a hasüregi szervek, a nyakon a nyálmirigyek, az erek, a pajzsmirigy, a lágyék erei és a környezetükben lévő nyirokcsomók, a szem, a herék és gyakorlatilag az egész vázizomzat és az ízületek, illetve a még nem záródott kutacsú csecsemők esetén az agy is.

Az emlők ultrahangvizsgálata során a páciens hanyatt fekszik az ágyon. Mellkasát szabaddá teszi a ruháktól. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a mellére. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva próbál képet alkotni az emlő különböző területeiről. Olykor arra kérheti a beteget, hogy forduljon oldalra, karjait emelje a feje fölé. A képet a képernyőn kimerevítheti, lemérheti az ott látott képletek méreteit, illetve a képet ki is nyomtathatja, esetleg videóra veheti.

A vizsgálat végén letörlik a bőrére kent zselét.


Előkészítés:
Előkészítésre nincs szükség.


Jó, ha tudja:
A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos. Előfordulhat, hogy bizonyos elváltozások csak ismételt vizsgálattal mutathatók ki.

Az is előfordulhat, hogy a látott elváltozásból az orvos szövettani mintavételt (tűbiopszia) javasol. Ez egy tűszúrás, az így nyert sejtmintát tárgylemezen sejttani (citológiai) vizsgálatra küldik.

A beteg ruhájára esetleg rákenődött zselé könnyen lemosható.


Veszélye:
Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető vizsgálat.

A tűbiopszia helyén rendszerint enyhe vérzés léphet fel. A szúrás helye napokig érzékeny lehet, begyulladhat.


Fájdalom:
Önmagában a vizsgálat fájdalmatlan. Azonban ha emlőfájdalom okát (például gyulladás) keresik, előfordulhat, hogy a vizsgálófejjel az emlőre gyakorolt nyomást a beteg kellemetlennek érzi.

A vizsgálat előtt a mellkasfalra kent zselé hideg.

Ha tűbiopsziát vesznek, az az egyéb tűszúrásokhoz hasonló fájdalommal jár.


Lelet:
Rendszerint könnyen értelmezhető. Leírja a vizsgálat során talált elváltozás méretét, elhelyezkedését, a bőrtől való távolságát, azt, hogy folyadékgyülemről vagy tömör képletről van-e szó, hogy milyen további vizsgálatokra van még szükség. A beteg a leletet rendszerint rövid időn belül kézhez kapja, de akár már vizsgálat közben is kérheti az orvost, hogy mondja el, mit lát.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Érfestés

CéljaLeírásElőkészítésJó, ha tudja
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Angiográfia

Célja:
A főverőér és a hasi nagyerek, a végtagok verőerei, valamint a koszorúerek érfestéssel ábrázolhatóak. Láthatóvá válik a különböző érszakaszok szűkülete, elzáródása, kóros tágulata vagy kóros összeköttetése más erekkel. Tervezett érműtétek előtt elengedhetetlen vizsgálat.


Leírás:
Azok a szervek, melyeken a röntgensugár akadálytalanul halad át, mint például az ereken, nem adnak röntgenárnyékot. Ha ezeket a szerveket röntgennel akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen módon meg kell tölteni őket röntgenárnyékot adó, sugárfogó anyaggal. Ezek az anyagok a kontrasztanyagok. Az angiográfia során az artériákba fecskendezett, jódtartalmú kontrasztanyag jó röntgenárnyékot ad.

Mivel a véráramlás a kontrasztanyagot az erekből gyorsan kimossa, ezért azt közvetlenül a vizsgálandó érterületre kell bejuttatni, ami katéterek segítségével érhető el.

A katétert általában a lágyék területén a comb nagy verőerébe vezetik be. Innen a katéter vége feltolható a hasi fő ütőérbe, majd tovább, annak mellkasi szakaszába, innen a szív koszorúereibe vagy a nyaki verőerekbe. A vizsgálni kívánt érszakasz kezdeténél az orvos megállítja a katétert, és befecskendezi a kontrasztanyagot. A kirajzolódó képet átvilágító alatt látja az orvos, ill. digitális képarchiválás segítségével a képsorok visszanézhetőek.

Kevésbé modern berendezéseknél sorozatban hagyományos röntgenfelvételek készülnek, így követik a kontrasztanyag haladását az érben.

A vizsgálat alatt a páciens hanyatt fekszik, a katéter bevezetésénél, a combhajlatban helyi érzéstelenítő injekciót kap.

Ritkább esetekben a katétert a kar nagyobb artériáján vezetik be. Még ritkábban a kontrasztanyagot közvetlenül a hasi ütőérbe fecskendezik. Ekkor a vizsgálat hason fekvő helyzetben történik, a hát felöl szúrják be a tűt, természetesen érzéstelenítés mellett. Ezzel az eljárással csak a főverőér és az alsó végtagok artériái vizsgálhatóak.

Vizsgálat közben időnként megkérhetik a vizsgált személyt, hogy ne lélegezzen.

A vizsgálat végeztével a katétert kihúzzák, a szúrás helyére erős nyomókötést tesznek, amit általában 24 órán át ott is tartanak.

A vizsgálat végeztével néhány órán át fekve kell maradni.


Előkészítés:
Az érfestés általában kórházi keretek közt történik, rendszerint a vizsgálat reggelén be kell feküdni. A szükséges előkészítés minden helyen más és más, ezt érdemes az adott osztályon előre érdeklődni a részletekről.

Rendszerint bizonyos laborvizsgálatokat (pl. vércsoport-, vérkép-, vérzés-, alvadási idő, protrombinszint-vizsgálatot, stb.) kérnek az angiográfia elvégzése előtt.

A vizsgálatot célszerű éhgyomorra végezni. Egyrészt azért, mert a kontrasztanyag hányingert okozhat, másrészt azért, mert bizonyos ritka szövődmények azonnali műtéti beavatkozást tehetnek szükségessé.

A rendszeresen szedett gyógyszereket általában be lehet venni, az inzulinos beteg cukros infúziót kap vagy ehet.


Jó, ha tudja:
Ez az eljárás nem csak vizsgálatra, hanem kezelésre, gyógyításra is alkalmas. A vizsgálat során ábrázolódó szűkületbe tágítható katéterrel ún. sztentet vezethetnek be, a szűkületet kitágítják, majd a katétert kihúzzák. A sztent olyan cső formájú fémháló, amely segít tágan tartani azt a szűkült érszakaszt, ahová behelyezték.

Gyógyszerallergia (pl. a helyi érzéstelenítőkre), kontrasztanyag- vagy jódérzékenység esetén, vagy ha a beteg véralvadás-csökkentő gyógyszereket (pl. Syncumar, Astrix, stb.) szed, a vizsgálat előtt feltétlenül jelezni kell a kezelőorvosnak.


Veszélye:
Bár a vizsgálattal járó sugárterhelés alacsony, és az allergiás reakció is viszonylag ritka, mégis csak akkor végzik el, ha az általa nyert információ feltétlenül szükséges a kezeléshez, esetleg megváltoztatja az alkalmazott terápiát.

Az allergiás reakció rendszerint ritka és enyhe, - bőrpír, csalánkiütés, bőrviszketés jelentkezhet, - de a kontrasztanyag-allergia egyéb gyógyszer- és vegyszerallergiákhoz hasonlóan súlyos, akár életveszélyes szövődményekhez, ún. anafilaxiás sokk kialakulásához is vezethet.

A katéter vezetése, a szűkült érszakasz tágítása, a sztent behelyezése közben az érfal sérülhet, megrepedhet, súlyos vérzés indulhat. Ilyenkor azonnali műtét válhat szükségessé.

A magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.


Fájdalom:
A vizsgálat inkább kellemetlen, mint fájdalmas. A helyi érzéstelenítő injekció beadása - más tűszúráshoz hasonló - fájdalommal jár. A rossz keringésű végtagokban azonban jelentkezhet fájdalom a kontrasztanyag befecskendezése után.

A kontrasztanyag befecskendezésekor azon a területen, ahol az anyag áthalad, az ereken, forróságot érezhet a páciens.

Kísérheti még émelygés, hányinger, fémes szájíz.


Lelet:
A leletben leírják a vizsgált érterület lefutását, helyzetét, a látható szűkületek vagy elzáródások helyét, megadják a szűkületek mértékét. A leletező orvos nyilatkozik arról, hogy a szűkült vagy elzáródott ér ellátási területének keringése más erek felől biztosított-e.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Érszűkületmérés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Doppler-vizsgálat

Célja:
Az alsó végtagi verőerek szűkületének, elzáródásának felismerése, a verőeres keringés mérése.


Leírás:
A vizsgálat a felkarján történő, hagyományos vérnyomásméréssel kezdődik. Eközben a beteg hanyatt fekszik a vizsgálóasztalon, mindkét alsó végtagja szabadon, ruha nélkül kell legyen. Az orvos mindkét alsó végtagján megtapintja a lábhátán és a belbokája mögött pulzáló ereket, majd a vérnyomásmérő mandzsettáját a lábszára köré tekeri. Az ultrahangelven működő kézi Doppler-készülék körülbelül tollnyi méretű vizsgálófejére az ultrahangnyalábok terjedését segítő kocsonyás anyagot rak, majd a vizsgálófejet a lábháti, illetve belboka mögötti verőérre helyezi, keresi bennük a véráramlást. Felfújja a vérnyomásmérő mandzsettát, ilyenkor az erek felett nem lehet hangot hallani. A mandzsettát lassan leeresztve azt figyeli, hogy mikor válik hallhatóvá a láb ereiben a vér áramlása. Amikor meghallja a pulzáló, keringő vér hangját a Dopplerkészülék hangszórójában, leolvassa a vérnyomásmérőről a végtagi verőérben lévő, ún. szisztolés vérnyomást.
A mérést mindkét alsó végtagon, a lábháton és a belboka mögött futó verőéren is elvégzi.


Előkészítés:
Előkészítést nem igényel. Szokásos gyógyszereit beveheti.


Figyelem!:
A vizsgálat nem tévesztendő össze az erekről és a bennük lévő véráramlásról kétdimenziós, színes, mozgóképet adó képalkotó vizsgálattal, a duplex ultrahanggal, melynek másik neve színes- vagy kolor-Doppler.
Ha a páciens cukorbeteg vagy magasvérnyomásban szenved, jeleznie kell a vizsgálatot végző szakembernek.
Ha korábban végeztek már nála ilyen vizsgálatot, akkor annak eredményét is el kell vinni az érszűkületmérésre.


Jó, ha tudja:
Normális esetben az alsó végtagon valamivel magasabb a vérnyomás, mint a felkaron. A két érték hányadosa a boka-kar index vagy Doppler-index.
A vizsgálat eredményétől és panaszoktól függően később érfestésre lehet szükség.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Általában nem fájdalmas vizsgálat. A vérnyomásmérő mandzsetta szorítása kellemetlen lehet.


Lelet:
A Doppler-index (boka-kar index) normális értéke 0,9-1,1.
0,5 alatt súlyos érszűkület áll fenn.
A leleten esetleg szereplő rövidítések: ADP: lábháti verőér; ATP: belboka mögötti verőér; ezen kívül a rövidítések után írt D vagy S betű sorrendben a jobb (lat. dexter), illetve a bal (lat. sinister) oldali végtagot jelzi.



Lektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Fluoreszcein angiográfia

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  FLAG

Célja:
Az ideghártya vérkeringésének vizsgálata.


Leírás:
A beteg pupilláit a vizsgálat előtt szemcseppel a lehető legnagyobbra megtágítják. Mintegy félórányi várakozás után a szemfenékről speciális szemfenék vizsgáló-kamerával fényképet készítenek. Ezt követően a könyökhajlati vénába 5 ml fluoreszcein oldatot adnak be, ami a beadás után 10-13 másodperc múlva megjelenik a szemfenéki erekben. Ekkor 1-2 másodpercenként ismét sorozatfelvételeket készítenek. Szükség lehet arra, hogy mintegy 20 perces várakozás után vagy egy későbbi időpontban újabb felvételeket készítsenek.


Előkészítés:
Különösebb előkészítést nem igényel. A vizsgálat pupillatágítást tesz szükségessé.
A szemészeti vizsgálatok előtt tanácsos a kontaktlencséket és a sminket eltávolítani. A vizsgálatok egy része sminkelt szemen, illetve kontaktlencse használata mellett is elvégezhető ugyan, de nem lehet előre tudni, hogy pontosan melyik (milyen) beavatkozás elvégzése válik még szükségessé. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a páciens kifejezetten a kontaktlencse ellenőrzése miatt keresi fel a szemorvost, azonban ilyenkor is legyen felkészülve arra, hogy a kontaktlencséjét átmenetileg ki kell vennie.
A vénásan beadott anyag ritkán hányingert, émelygést okozhat, ezért a vizsgálat tervezett ideje előtt 2-3 órával már nem tanácsos enni, inni.


Figyelem!:
A pupilla fényreakciója és a szem közeli-távoli alkalmazkodása egymással kapcsolt reflexek, ezért a pupillaműködés kiiktatásának idején a páciens homályosan fog látni. Ez a cseppentés után 2-3 órával megszűnik. A tágított pupilla mellett fellépő fokozott fényérzékenység is elmúlik a szemcsepp hatásának elmúltával.
Ha a betegnek zöldhályogja van (glaukóma), akkor a pupillatágítás előtt erre feltétlenül fel kell hívnia a szemorvos figyelmét!
Az orvosnak tudnia kell, ha a vizsgált személynek gyógyszerérzékenysége van, valamint azt is, hogy milyen gyógyszereket szed.
A pupillatágítás következtében kialakuló homályos látás és fényérzékenység miatt ilyenkor nem tanácsos vezetni, sőt ha a beteg mozgása bizonytalan, szédülésre hajlamos vagy idősebb, akkor helyes, ha a vizsgálat után valaki hazakíséri.
Kevésbé bántja a szemet a fény, ha a vizsgálat után napszemüveget visel. Bizonyos gyógyszerek, például pupillaszűkítő szemcseppek használata kerülendő, az ezekkel kapcsolatos kérdéseket meg kell beszélni a szemorvossal.


Jó, ha tudja:
1961-ben vezették be a szemfenéki megbetegedések diagnosztikájában. A pupillatágítás tulajdonképpen a szem fényre bekövetkező spontán reakciójának átmeneti időre történő bénítása, felfüggesztése. Ezáltal megnő a szembe bejutó fény mennyisége és az átlátható terület nagysága. Az e célra kifejlesztett szemcsepp adása után 15-25 perc alatt fejlődik ki a kívánt hatás.
A fényképezéshez speciális készülékre, ún. szemfenék-vizsgáló (fundus)-kamerára van szükség. Az exponálással egybehangolt, rövid idejű és nagy intenzitású villanófényt használnak, hogy megelőzzék a szem reflexes mozgását. A precíz kivitelezéshez elengedhetetlen a pupilla erőteljes tágítása.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.
A festékre adott allergiás reakció ritka, de előfordulhat.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat. A vénás injekció beadása egyéb tűszúrásokhoz hasonló fájdalommal jár. A tűszúrás helyén bőrbevérzés alakulhat ki.
A vénásan beadott anyag ritkán hányingert, émelygést okozhat. Előfordulhat szájszárazság, vagy éppen fokozott nyálelválasztás, de fémes ízérzés is.


Lelet:
Az ideghártya hajszálerei normálisan nem engedik át a festéket, szivárgás csak kóros körülmények között fordul elő.



Lektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Galaktográfia

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Duktográfia

Célja:
A vizsgálat célja, hogy láthatóvá tegye a mammográfiás képeken nem látható, tejutakon belüli, általában vérzést vagy váladékozást okozó apró szövetnövedékeket.


Leírás:
A vizsgálat első lépésében a mellbimbó felől a váladékozó tejcsatornába vékony kanült vezetnek be. Ezen keresztül jódtartalmú kontrasztanyagot fecskendeznek a tejcsatornába. Ezután mammográfiás felvételt készítenek:

Az emlőt rá kell helyezni egy röntgenlemezre. Ezután az asszisztensnő egy másik lemezzel összenyomja, kilapítja a szervet. Az emlőkről kétirányú felvétel készül.

A felvétel elkészítése után a páciensnek várnia kell, míg a filmeket előhívják, rendszerezik. Pontos adminisztratív munka biztosítja, hogy az elkészült felvételek biztosan a vizsgált személy anyagát tartalmazó kartonhoz kerüljenek. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegségével kapcsolatos dokumentációt, majd megírja véleményét.


Előkészítés:
Előkészületre nincs szükség.


Figyelem!:
A terhességet a vizsgálat előtt jelezni kell. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!

A kontrasztanyag allergiás reakciót válthat ki, ezért a tudott jódérzékenységet feltétlenül jelezni kell a vizsgálatot végző orvosnak.


Jó, ha tudja:
A vizsgálat kellemetlenebb és veszélyesebb az egyszerű mammográfiás szűrővizsgálatnál.

Ezért elvégzése csak akkor indokolt, ha a bimbóból véres váladék ürül, vagy az ürülő váladék sejtjeinek mikroszkópos vizsgálata tejúton belüli betegség gyanúját veti fel.


Veszélye:
Az említett sugárterhelésen és allergiás reakción kívül egyéb veszélye nincs.
Az emlőbimbó bőrén finom sérülés keletkezhet.


Fájdalom:
A vizsgálat kellemetlen. Az erős, éles fájdalmat jelezni kell az orvosnak.


Lelet:
A leletben szerepel, hogy a vizsgált tejút teljesen feltölthető-e kontrasztanyaggal, van-e telítődési akadályt képző elváltozás.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Garattükrözés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Epifaringoszkópia, Hipofaringoszkópia

Célja:
A garat felső (epi-) és alsó (hipo-) részének vizsgálata. Az előbbinél az orrjáratok, az orrkagylók hátsó része, az orrgarat és a fülkürtök nyílásai, míg az utóbbinál a garat alsó része, a gége- és a nyelőcsőbemenet válnak láthatóvá. Fejlődési rendellenességek, gyulladásos betegségek, polipok, jó- és rosszindulatú daganatok, sérülések, esetleges idegentestek ismerhetők fel.


Leírás:
Általában ülve, a garat helyi érzéstelenítését követően végzik. A saját fényforrással bíró merev eszközt bevezetik szájüregbe, egészen a garatig, és a garat felső-, majd alsó részében is megtekintik a különböző anatómiai képleteket.


Előkészítés:
A vizsgálatot az öklendezést okozó garatreflex kikapcsolása érdekében helyi érzéstelenítésben végzik.


Figyelem!:
Esetenként szükség lehet arra, hogy a látást akadályozó lágy szájpadot félrehúzzák. Ehhez esetleg vékony gumicsövet vezetnek az orron át a garatba, majd az egyik végét a szájon, a másikat az orron át előrehúzzák, és mint egy gyeplővel, eltartják a lelógó lágy szájpadot.


Jó, ha tudja:
A garat, nyelvgyök érintése normális esetben garatreflexet vált ki, ami hányingert, öklendezést idézhet elő. Az eszköz típusától függően mód nyílik különböző beavatkozásokra, például szövettani mintavételre, fotózásra, videó készítésére.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat. Ha érzéstelenítőt permeteznek be, az arra érzékeny betegeknél allergiás reakció alakulhat ki.


Fájdalom:
Alapvetően nem fájdalmas vizsgálat. A garat, nyelvgyök érintése hányingert, öklendezést válthat ki. Ha érzéstelenítőt permeteznek be, kellemetlen csípő érzést kelthet.


Lelet:
Normálisan a nyálkahártya ép, nem gyulladt, polipok, növedékek nincsenek rajta, kóros váladék nem ürül az orrüreg felől. A gége nyálkahártyája ép, a hangszalagok szimmetrikusak, jól mozognak, a hangrés kellő tágasságú, szimmetrikus.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - Fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Garatvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
A szájüreg és a garat képleteinek vizsgálata. Láthatóvá válnak a szájnyálkahártya, a szájfenék, a nyelv, a nyelvgyök, a lágy szájpad, a garatívek és garatmandulák, valamint a garat hátsó falának elváltozásai. Fejlődési rendellenességek, gyulladás, fekély, tályog, jó- és rosszindulatú polipok, daganatok, esetleges idegentestek ismerhetők fel a segítségével. A fül-orr-gégészeti alapvizsgálatok közé tartozik.


Leírás:
A páciens összezárt térdekkel, leengedett, laza vállakkal, kezeit az ölében tartva, a vizsgálószékben ül, az orvossal szemben. Száját kinyitja. Az orvos a homloktükör vagy homlokreflektor fényével bevilágít a szájüregbe, és megvizsgálja az ott látható képleteket. Spatulával lenyomhatja a nyelvét, hogy jobban lássa a garat képleteit. Esetleg egy másik spatulával is benyúlhat a szájába, hogy a garatmandulát kissé félretolja.


Előkészítés:
Előkészítést nem igényel. Megkérhetik, hogy kivehető műfogsorát a vizsgálat előtt távolítsa el.


Figyelem!:
Előfordulhat, hogy az öklendezést okozó garatreflex kikapcsolása érdekében garatját spray-vel elérzéstelenítik. Aki, érzékeny a helyi érzéstelenítőkre (pl. lidokain), feltétlenül jelezze azt a vizsgálatot végző orvosnak!


Jó, ha tudja:
A garat, nyelvgyök érintése normális esetben garatreflexet vált ki, ami hányingert, öklendezést idézhet elő. Előfordulhat, hogy az orvos gumikesztyűs kezével benyúl a szájüregbe, és megtapintja az ott látott elváltozást. Fertőzések esetén vattapálcával kenetet vehet az orvos, amelyből kitenyészthetik a kórokozó baktériumot.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat. Ha garatérzéstelenítésre kerül sor, akkor a gyógyszerre érzékeny betegeknél allergiás reakciók léphetnek fel.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat. A garat, nyelvgyök érintése hányingert, öklendezést válthat ki.


Lelet:
Normálisan a szájüreget és a vizsgált képleteket borító nyálkahártya békés, rajta fekély, növedék, daganat nem látható, a mandulák békések, nem gyulladtak.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Gégetükrözés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Indirekt laringoszkópia

Célja:
A gége és a hangszalagok vizsgálata. Láthatóvá válik a gégefő, a gége, a hangszalagok, értékelhető ez utóbbiak mozgása, a hangrés nagysága, szimmetriája. Fejlődési rendellenességek, gyulladás, jó- és rosszindulatú polipok, daganatok, esetleges idegentestek ismerhetők fel a segítségével. A fül-orr-gégészeti alapvizsgálatok közé tartozik.


Leírás:
A páciens összezárt térdekkel, leengedett, laza vállakkal, kezeit az ölében tartva, a vizsgálószékben ül, az orvossal szemben. Száját kinyitja, nyelvét kinyújtja, amit az orvos egy gézlappal megfog, és kissé kihúz, hogy ne zavarja a látást. Lehet, hogy arra kérik a vizsgált személyt, hogy jobb kezével húzza ki a nyelvét. Az apró, nyeles gégetükröt először - például borszeszégő lángja felett - megmelegítik, hogy ne csapódjék ki rá a kilélegzett levegő páratartalma, ami elhomályosíthatná a képet, majd az orvos a lágy szájpadhoz érinti, és segítségével megnézi a vizsgálandó képleteket. Fontos, hogy eközben nyugodtan, lassan, nyitott szájon át kell lélegezni. Ilyenkor a hangszalagok félig feszes állapotban vannak, a hangrés félig nyitott. Az orvos megkéri a pácienst, hogy hosszan ejtse ki az "í" vagy "e" hangot. Ekkor a hangszalagok megfeszülnek, a hangrés maximálisan kinyílik, ilyenkor a gége ürege is láthatóvá válik.


Előkészítés:
Előkészítést nem igényel. A kivehető műfogsort a vizsgálat előtt célszerű eltávolítani.


Figyelem!:
A vizsgálat mindössze néhány másodpercig tart, de nagyon fontos a beteg együttműködése az orvossal, mert az öklendező betegnél a vizsgálat nem végezhető el, illetve ha a hangrés nem nyílik meg eléggé, illetve nem marad nyitva kellő ideig, úgy a hangszalagok alatti területről értékelhető információ nem vagy alig nyerhető. Előfordulhat, hogy az öklendezést okozó garatreflex kikapcsolása érdekében garatot spray-vel elérzéstelenítik. Aki érzékeny a helyi érzéstelenítőkre (pl. lidokain), feltétlenül jelezze a vizsgálatot végző orvosnak!


Jó, ha tudja:
Az indirekt - vagyis közvetett - jelző arra utal, hogy a képleteket tükörből látja a vizsgáló orvos. Az ún. direkt laringoszkópia hajlékony, üvegszálas endoszkóppal vizsgálja a gégét, ami egyéb endoszkópokhoz hasonló elven működik, és lehetőséget ad szövettani mintavételre is. A garat, nyelvgyök érintése normális esetben garatreflexet vált ki, ami hányingert, öklendezést idézhet elő. A hangszalagok feletti terület viszonylag jól látható, azonban a hangszalagok alá csak egy-egy pillanatra tud betekinteni a gégész. Előfordulhat, hogy az orvos a vizsgálatot egymás után több alkalommal is megismétli, hogy teljes képet kapjon a gégéről.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat. Ha garatérzéstelenítésre kerül sor, akkor a gyógyszerre érzékeny betegeknél allergiás reakciók léphetnek fel.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat. A garat, nyelvgyök érintése hányingert, öklendezést válthat ki.


Lelet:
Normálisan a gégét borító nyálkahártya békés, rajta növedék, daganat nem látható, a hangszalagok jól mozognak, szimmetrikusak, a hangrés kellően tág, szimmetrikus.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Gerinccsapolás

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Lumbálpunkció

Célja:
A lumbálpunkció célja a gerinccsatornában lévő gerincvelői folyadékból (likvor) további vizsgálatokra mintát venni.

A leszívott folyadékot laboratóriumban elemzik, így meghatározható annak összetétele, cukor- és fehérjetartalma, és mikroszkóp alatt az esetleg benne található sejtek, baktériumok is vizsgálhatók. Amennyiben baktériumok vannak a folyadékban, azt tenyésztéssel is ki lehet mutatni. Miközben a tűt bevezetik, a folyadék ürülni kezd, ennek üteméből következtetni lehet annak nyomására is.

Számos idegrendszeri és belgyógyászati betegségre lehet következtetni a vizsgálat eredményéből, többek között agyhártyagyulladásra, sérülésre, szklerózis multiplexre, idegrendszeri daganatokra, de akár cukorbetegségre is.


Leírás:
A beavatkozás közben a beteg félmeztelenül oldalt fekszik, térdeit a hasához húzva, miközben fejét előrehajtja a mellkasához. A vizsgálat közben mindvégig mozdulatlanul kell maradnia. Ez rendszerint pár perc. Deréktájon a bőrét fertőtlenítő oldattal többször lemossák, majd az ágyéki csigolyák (rendszerint a 3-as és 4-es) között tűt szúrnak be, és érzéstelenítő oldatot fecskendeznek be, hogy a beavatkozás ideje alatt ne érezzen fájdalmat. Ezt követően néhány milliliternyi mintát vesznek a gerincvelői folyadékból. A tűt ezután kihúzzák, a szúrás helyét fertőtlenítik, leragasztják.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség. Ha a vizsgálatot végző orvos engedi, akkor jobb, ha a beteg nem éhgyomorral érkezik a vizsgálatra, és különösen jó, ha sok folyadékot (vizet) iszik a beavatkozás előtt.

Előfordulhat, hogy beleegyező nyilatkozatot íratnak alá a pácienssel, esetleg friss laborvizsgálatot kérnek előtte (pl. vérzési idő, véralvadási idő, protrombinszint).


Figyelem!:
Ha a páciensnek gyógyszerérzékenysége van, pl. a helyi érzéstelenítő szerekre, mindenképpen jelezze kezelőorvosának.

Ha vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszereket (pl. Syncumar, Colfarit, Astrix, stb.) szed, azt is jelezze orvosának, mert ezek növelik a vérzéses szövődmény kockázatát.


Jó, ha tudja:
A beavatkozás elmaradása akadályozhatja a diagnózishoz jutást, a beteg gyógyulását, a megfelelő további kezelés megválasztását.

A beavatkozást jobbára kórházban fekvő betegeknél végzik, de ha ambulánsan történik, utána a páciensnek legalább 6-8 órán át lapos párnán kell feküdnie, és nem kelhet fel.

Az a félelem, hogy a tűt a gerincvelőbe szúrják, és ettől megbénul, alaptalan. Ebben a magasságban a gerincvelő ugyanis már gerincvelői idegekre bomlott, melyek szinte lebegnek a folyadékban, és kitérnek a tű hegye elől.

Előfordulhat, hogy súlyos gerincferdülés, csigolyameszesedés miatt a tűt nem tudják bevezetni a csigolyák között, ekkor megpróbálhatják kicsit feljebb, de lehet, hogy a vizsgálat sikertelenül zárul.

Ha fejfájás alakul ki, azt bőséges folyadékfogyasztással, tartós fekvéssel, esetleg infúzió adásával lehet csökkenteni.


Veszélye:
Leggyakoribb szövődmény a beavatkozás után fellépő fejfájás, ami akár napokig is tarthat.

Az allergiás reakció rendszerint ritka és enyhe, pl. bőrpír, csalánkiütés, bőrviszketés jelentkezik, de a helyi érzéstelenítőszerre kialakuló túlérzékenység egyéb gyógyszer- és vegyszerallergiákhoz hasonlóan súlyos, akár életveszélyes szövődmények, ún. anafilaxiás sokk kialakulásához is vezethet.

A tű hegye eret találhat el, ilyenkor a gerincvelői folyadék véresen elszíneződik. A vérzés rendszerint magától megszűnik.

A szúrás nyomán befertőződhet a gerincvelői folyadék, ami agyhártyagyulladást okozhat.

Ha gyanítható, hogy nagy a gerincvelő folyadék nyomása, akkor a vizsgálatot nem végzik el, mert ha a folyadékból leszívnak, az agytörzs az öreglyukba ékelődhet, ami légzésleálláshoz, halálhoz vezethet.

Ha a vizsgálat közben a beteg hirtelen nagyobb mozdulatot tesz, a tű hegye megsértheti a gerincvelőt.


Fájdalom:
Az érzéstelenítő injekció beadása tűszúrással jár.

A testhelyzet esetleg kényelmetlen lehet.


Lelet:
Normális esetben a gerincvelői folyadék tiszta, átlátszó.

Összfehérje tartalma kb. 15-45 mg/100 ml, cukortartalma mintegy 50-80 mg/100 ml, vörösvértesteket, baktériumokat nem tartalmaz, a fehérvérsejtek száma 0-5 közé esik.



Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Gerincröntgen

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Gerincfelvétel

Célja:
A hagyományos röntgenképek röntgensugár segítségével készülnek. Ez az erős sugárzás áthatol a testen és csak bizonyos szervekben, legfőképpen a csontokban nyelődik el, szóródik szét. Az áthatoló, szétszóródó sugarak a beteg mögé helyezett filmre érkeznek. A filmeken tulajdonképpen a szervek röntgenárnyéka jelenik meg.

A gerincfelvétel olyan röntgenfelvétel, amelyen a gerincet alkotó csigolyák árnyéka, valamint e csontok eltérései ábrázolódnak. Így például a törések, csontdaganatok, csontvelő-gyulladás, csontritkulás, csigolya-meszesedés okozta elváltozások, stb.


Leírás:
A vizsgálathoz a pácienst a röntgenasztalra fektetik, és arra kérik, hogy különböző testhelyzetekbe forduljon. Testalkatától függő sugárdózis alkalmazásával röntgenképet készítenek. Az asszisztens megkéri, hogy ne mozogjon. Ekkor készíti el a röntgenfelvételt.

A felvétel elkészítése után várnia kell. A filmeket hívórendszeren keresztül előhívják, rendszerezik. Pontos adminisztratív munka biztosítja, hogy az adott betegről készült felvételek biztosan az ő anyagát tartalmazó kartonhoz kerüljenek. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegségével kapcsolatos dokumentációt, majd megírja véleményét.


Előkészítés:
Előkészületre nincs szükség.


Figyelem!:
A vizsgálat időpontjában fennálló terhességet illetve annak gyanúját jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
Előfordulhat, hogy a felvételt technikai hiba vagy a beteg elmozdulása miatt meg kell ismételni.

Általában egy adott gerincszakaszról 2 különböző irányból készítenek felvételt. Ha a képen elváltozást lát az orvos, szükség lehet célzott, netán más irányból történő felvételek elkészítésére is. A nyaki-, mellkasi- (háti) és ágyéki gerincszakaszról külön-külön felvételek készülnek.

A gerincröntgen nem ad információt például a lumbágós panaszokat okozó porckorongsérv esetén, mert a csigolyák közti porc, ami ebben az esetben a panaszokat okozza, hagyományos röntgenfelvételeken nem ábrázolódik.


Veszélye:
Bár a kapott sugárdózis alacsony, a felvételt csak akkor érdemes elkészíteni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét. A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.


Fájdalom:
A vizsgálat nem fájdalmas. Gerincsérülés esetén a mozgás, bizonyos testhelyzetben való fekvés kellemetlenséggel járhat.


Lelet:
A lelet tartalmazza, hogy van-e a csontokon törés, elmozdulás, gócos vagy diffúz állományÓfelritkulás, meszesedés, az ízületek mentén csontos felrakódás, úgynevezett csőrképződés. A radiológus javasolhatja további felvételek, netán más vizsgálatok (pl. CT - kompúter-tomográfia, MRI - mágneses magrezonancia vizsgálat) elvégzését.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Gombavizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
Különböző bőr-, köröm- és hajszálbetegségek gombás eredetének tisztázása vagy kizárása.


Leírás:
Többféleképpen végezhető. Legegyszerűbb vizsgálat a Wood-fény (ejtsd: vúd), azaz a bőr sötét helyiségben ultraibolya fénnyel történő megvilágítása (a beteg terület ilyenkor fluoreszkál). A cellux-vizsgálat esetén cellux-szalagot ragasztanak többször egymás után a bőrre, majd a szalagra tapadó gombákat festés után mikroszkópban lehet vizsgálni. Gombaelemek kimutathatók még a szaruból is. Ilyenkor az elváltozás felső, hámló rétegét, a köröm töredező, morzsalékony részét lekaparva vagy a hajszálat levágva jutnak mintához, amelyből gombatenyésztés és mikroszkópos vizsgálat is végezhető.


Előkészítés:
Nem szükséges.


Figyelem!:
Gombavizsgálat csak kezeletlen területről végezhető, azaz helyi kezelésnél az alkalmazott szertől függően 2-20 nap, a szájon át szedett gombaellenes készítményeknél akár több hónap kezelési szünetre van szükség. Mivel sok körömelváltozás megtévesztésig hasonlít a köröm gombás megbetegedésére, és a köröm gombaellenes kezelése igen drága, a felesleges gyógyszerszedés elkerülése céljából érdemes kezelés előtt gombavizsgálatot kérni.


Veszélye:
Nincs.


Fájdalom:
Nincs.


Lelet:
Könnyen és jól értelmezhető.



Szerző: Dr. Sárdy Miklós - bőrgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Gyomorröntgen

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
A vizsgálat célja a gyomor nyálkahártyáján lévő fekélyes, gyulladásos folyamatok, a gyomor falából kiinduló daganatok, illetve egyéb elváltozások röntgenvizsgálattal történő kimutatása.


Leírás:
Azok a szervek, melyeken a röntgensugár akadálytalanul halad át, nem adnak röntgenárnyékot. Ha ezeket a szerveket röntgennel akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen módon meg kell tölteni azokat röntgenárnyékot adó sugárfogó anyaggal. Ezek az anyagok a kontrasztanyagok.

A vizsgálat során képerősítő képernyőjén folyamatosan követhető a lenyelt kontrasztanyag útja, de természetesen egy-egy adott időpillanatban hagyományos felvétel, állókép is készíthető. Több felvételsorozatból álló, időigényes vizsgálat, miközben a beteget testhelyzet-változtatásra kérhetik.

A betegnek a gyomor vizsgálatánál ízesített, bárium tartalmú kontrasztanyagot kell lenyelnie, kis mennyiségben, amely kirajzolja a nyelőcső, majd a gyomor redőzetét. Követhető az útja egészen a nyombélbe.

A felvételek elkészítése közben megkérhetik a pácienst, hogy tartsa vissza a lélegzetét.


Előkészítés:
A gyomorban sem étel, sem ital nem lehet, ezért a vizsgálatot reggel, teljesen üres gyomorral kell végezni. A páciens nem fogyaszthatja el reggeli kávéját sem, és dohányozni sem tanácsos, mert az ilyenkor fokozott mennyiségben termelődő emésztőnedvek nyálkássá teszik a gyomor felszínét.

Általában a mindennaposan szedett gyógyszereit (pl.: szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők, asztmaellenes szerek, cukorbetegségre szedett szerek) sem veheti be.

Ha a vizsgált inzulinos cukorbeteg, ne adja be magának a reggeli inzulint, mert a vizsgálat előtt nem ehet! Ha a páciensnek a gyógyszerei szedésével kapcsolatban kételye lenne, kérdezze meg inkább a vizsgálatot végző orvost.


Figyelem!:
A terhességet vagy annak gyanúját jelezni kell a vizsgálat előtt. A fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!

Tájékoztatni kell a vizsgálatot végző orvost arról is, ha a páciens cukorbeteg, mert szükség lehet a gyógyszer- vagy inzulinadagjának kihagyására.

Érdemes ezt azért is elmondani, mert sok helyen a cukorbetegeken - épp a gyógyszer-, inzulinadagolás, illetve az étkezés kötöttségei miatt - végzik el előbb a vizsgálatot.


Jó, ha tudja:
A gyomortükrözés (gasztroszkópia) az esetek jó részében több információt ad a gyomorban lévő elváltozásokról. Általában nem helyettesíthető a gyomorröntgennel, már csak azért sem, mert a gyomortükrözés közben mód van például szövettani mintavételre, vérző fekély injekciós kezelésére, stb.

Amennyiben a kezelőorvos inkább tükrözést javasol, azt a beteg érdekében teszi!

A kontrasztanyag hashajtó hatású.


Veszélye:
Bár a vizsgálattal járó sugárterhelés alacsony, mégis csak akkor végzik el, ha az általa nyert információ feltétlenül szükséges a kezeléshez, esetleg megváltoztatja az alkalmazott terápiát.

A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.

Ha a bárium a hashártyára kerül, az igen súlyos hashártyagyulladást okoz. Ilyenkor azonnali műtétre van szükség. Épp ezért ha a gyomor falának kilyukadásának, perforációjának gyanúja merül fel, akkor a vizsgálatot úgynevezett felszívódó (hashártyagyulladást nem okozó) kontrasztanyaggal végzik.


Fájdalom:
A vizsgálat fájdalmatlan.


Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Tartalmazza annak leírását, hogy miként haladt át a kontrasztanyag a nyelőcsövön, mekkora a gyomor, milyen az elhelyezkedése, van-e a nyálkahártyán fekélyre utaló tapadó folt vagy telődési többlet, netán a falból kiinduló daganat, hogy milyen a gyomorszáj, miként ürül ezen keresztül a kontrasztanyag a gyomorból, és vanÓe fekély, egyéb elváltozás a nyombélben.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Gyomortükrözés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Gasztroszkópia, Gasztrodoudenoszkópia

Célja:
Ez ma a gyomor és a nyelőcső, valamint a nyombél legelterjedtebb, legkorszerűbb vizsgálóeljárása. Szinte teljesen kiszorította a klasszikus gyomorröntgent. Bizonyos esetekben, amikor például a nyelőcső működését, a gyomor ürülését szeretné az orvos megismerni, elvégzik még a nyelésröntgent, de a gyomor- és nyombélfekélyek kimutatására, a gyomorpanaszok kivizsgálására elsősorban a tükrözés ajánlott. Láthatóvá teszi az említett szakaszok nyálkahártyáján lévő elváltozásokat, elsősorban fekélyeket, daganatokat, polipokat.


Leírás:
A vizsgálathoz a betegnek a bal oldalára kell feküdnie, felhúzott térdekkel. A fogai közé helyezett csutorán keresztül vezetik be a hajlékony, mintegy ujjnyi vastag csövet a szájüregébe. Segítenie kell azt lenyelni. Az eszközzel megvizsgálható a nyelőcső, a gyomor és a nyombél kezdeti szakasza. A gasztroszkópban üvegszálas optika továbbítja a fényt, illetve a képet. Az eszköz mozgásához és a megfelelő képalkotáshoz szabad térre van szükség, ezért a gasztroszkóp egyik csatornáján vizsgálat közben levegőt fúj az orvos a gyomorba. Szükség esetén ezt a levegőt vagy a felesleges gyomorváladékot le is tudja szívni.

Az eszköz másik vékony kis csatornáján keresztül speciális fogókkal apró szövetmintát lehet venni a betegségre gyanús elváltozásból, vérző fekélybe, nyelőcső visszérbe a vérzést elállító anyag fecskendezhető, ez utóbbira esetleg a vérzést elállító gumigyűrű lőhető fel.

A kivett szövetminta mikroszkóp alatt vizsgálható, vagy gyorsteszttel kimutatható belőle a gyomorhurutot, fekélyt okozó baktérium, a Helicobacter pylori.


Előkészítés:
A vizsgálat éhgyomorra történik, általában reggel vagy a délelőtti órákban.

A beteg rendszerint előző este ehet utoljára. Innia sem szabad gasztroszkópia előtt. A dohányzás fokozza a gyomornedv-termelést, ezért a vizsgálat előtt lehetőleg a cigarettázást is kerülnie kell.

A garatot, szájüreget a vizsgálat előtt általában Lidocain spray-vel elérzéstelenítik, ezt sem kifejezetten a fájdalom, hanem a garatreflex (öklendezés, hányás) kiiktatása céljából. Más fájdalomcsillapítóra, nyugtatóra, injekcióra rendszerint nincs is szükség, bár van, ahol adnak enyhe nyugtató injekciót.

A vizsgálat előtt a kivehető fogakat ki kell venni.


Figyelem!:
Ha a beteg vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed, a vizsgálat előtt feltétlenül közölnie kell az orvosával, mert ilyenkor szövetminta vétele esetén a szokottnál nagyobb mértékű vérzés léphet fel, amit nehéz lehet uralni!


Jó, ha tudja:
Sokat segít orvosnak, betegnek egyaránt, ha a vizsgálat közben a beteg az orrán keresztül lassan, nyugodtan veszi a levegőt, ha az arcát lefelé fordítja, hogy a benne összegyűlő nyál ne a garat és a légcső felé folyjék, hanem a szájból kifelé. A megfulladástól nem kell tartania, a gasztroszkóp a nyelőcsőben van, levegőhöz pedig a légcsőn keresztül jut.

A vizsgálat után a spray-től még 1-2 óráig zsibbadt marad a garat, ezért addig nem szabad ennie-innia, mert félrenyelhet.


Veszélye:
A nyelőcső, gyomorfal kilyukadása, de ez igen ritka. Szövettani mintavétel után vérzés előfordulhat.


Fájdalom:
A vizsgálat általában nem kifejezetten fájdalmas, de igen kellemetlen érzéssel jár. A levegő-befújás puffadást, feszítő érzést okozhat.


Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Leírásra kerül, hogy meddig sikerült levezetni az eszközt (általában a nyombélbe), van-e ezen a szakaszon nyálkahártya-eltérés, gyulladás, fekély, daganat, vérzés, történt-e szövettani mintavétel. Szó lehet arról, milyen további vizsgálatokra lehet szükség (pl. gyomorröntgen, nyelésröntgen).



Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Hallásvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Audiometria, Audiográfia, Audiogram

Célja:
Kvantitatív jellegű hallásvizsgálat, melynek során a jobb és a bal fül lég- és csontvezetését értékelik. Ez a vizsgálat a tényleges hallóképességről ad felvilágosítást. Meghatározható vele a vizsgált személy hallásküszöbe, vagyis frekvenciánként az a legkisebb hangerősség, amely még hangérzetet kelt.


Leírás:
A vizsgálathoz használt készülékkel, az audiométerrel tiszta, felhangmentes, változtatható erősségű és frekvenciájú hangot lehet előállítani. A frekvenciát Hertz-ben (Hz) adják meg. Általában a 125 - 8000 Hz-ig terjedő tartományban végzik a vizsgálatot. A hang magasságát fél vagy egész oktávonként változtatják. A hang erősségét decibelben (dB) mérik. A hangrezgéseket a fülre helyezett fülhallgatón vagy a fül mögé, a koponya csecsnyúlványára helyezett vibrátoron keresztül közvetítik. A vizsgálat idejére a páciens hangszigetelt helyiségben foglal helyet. Különböző hangszínű és erősségű hangokat hall, hol a jobb, hol a bal fülén. A hang meghallásakor a vizsgált személy azonos oldalon lévő kezével - megemelésével vagy gombnyomással - jelez. Az adatokat papírlapon rögzítik.


Előkészítés:
Előkészítésre nincs szükség.


Figyelem!:
A vizsgálatok nemcsak a halláscsökkenés mértékéről, de annak fajtájáról, minőségéről is tájékoztatják az orvost.


Jó, ha tudja:
A halláscsökkenésnek két fajtája van. Az idegi vagy percepciós halláscsökkenés, amikor a hallóideg, hallópálya, hallókéreg vagy a belső fül (csiga) idegelemei károsodnak. Vezetéses halláscsökkenés esetén pedig a hangvezető (mechanikai) rendszer elemei (a dobhártya, a hallócsontok, a hallójárat) betegek, aminek okai lehetnek a hallójárat-gyulladás, heveny és krónikus középfül-gyulladás, dobhártyasérülés, stb.. A hangrezgéseket a belső fül felé nemcsak a dobhártya és a hallócsontocskák továbbíthatják (légvezetés), hanem a koponyacsontok rezgései is (csontvezetés). Az audiométerekben a hangerősség skáláján a 0 dB jelzés minden frekvencián az ép hallású fiatal egyének hallásküszöb-értékének átlagát jelenti. A suttogás mintegy 20 dB erősségű, a hangos koncert 80-120 dB-es, míg a sugárhajtású gép zaja 140 dB-es. Néhány órás 85 dB-es vagy erősebb zenehallgatás halláskárosodáshoz vezethet. Az alapvizsgálat mintegy 10-15 percet vesz igénybe, a részletes akár egy órás is lehet.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Fájdalommal nem jár.


Lelet:
A légvezetéses görbe értékeiből a hangvezető-, míg a csontvezetés értékeiből a hangfelfogó rendszer működésére lehet következtetni. A normális hallásküszöb alatti értékek az adott frekvencián jelzik a halláscsökkenés mértékét.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Hangvilla-vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
Kvalitatív jellegű hallásvizsgálat, melynek során a jobb és a bal fül, a hangok lég- és csontvezetésének, valamint az ép hallású vizsgáló személy és a beteg hallásának összehasonlítása történik.


Leírás:
A vizsgálatokhoz mély és magas hangú hangvillákat használnak.

Az ún. Wéber-féle vizsgálatnál megpendített mély hangvillát helyeznek a beteg feje tetejére vagy a homloka közepére, és azt kérdezik tőle, hogy mindkét fülével egyforma erősségűnek hallja-e a hangot.

Az ún. Rinné-féle vizsgálat során a hangok lég- és a csontvezetését vizsgálják, és a megpendített hangvillát először a fül elé, a levegőbe tartják, majd a hangvilla talpát a fül mögött, a koponyának a fül mögött kitapintható csecsnyúlványára szorítják. A vizsgálatot mindkét fülön elvégzik.

Az ún. Schwabach-féle vizsgálat során a megpendített hangvilla talpát a csecsnyúlványra szorítják, majd a vizsgáló a saját füle mögé helyezi a hangvillát. Így hasonlítja össze a páciens csontvezetéses hallását a saját, feltételezetten ép hallásával.


Előkészítés:
Előkészítésre nincs szükség.


Figyelem!:
A vizsgálatok nem adnak adatot a halláscsökkenés mértékéről, csak annak fajtájáról, minőségéről (kvalitatív jellegű vizsgálat) tájékoztatják az orvost.

További vizsgálatokra, elsősorban audiometriára lehet szükség.


Jó, ha tudja:
A halláscsökkenésnek két fajtája van. Az idegi vagy percepciós halláscsökkenés, amikor a hallóideg, hallópálya, hallókéreg vagy a belső fül (csiga) idegelemei károsodnak.

Vezetéses halláscsökkenés a hangvezető (mechanikai) rendszer elemei (pl. a dobhártya, a hallócsontok, a hallójárat) betegek például hallójárat-gyulladás, heveny és krónikus középfülgyulladás, dobhártyasérülés következtében.

A hangrezgéseket a belső fül felé nemcsak a dobhártya és a hallócsontocskák továbbíthatják (légvezetés), hanem a koponyacsontok rezgései is (csontvezetés). Ezen alapul a hangvillavizsgálatok egy része.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat.


Lelet:
A Wéber-féle vizsgálatnál normális esetben a két fülben egyforma erősséggel hallhatók a hangok.

A Rinné-féle vizsgálat során normális esetben sokkal erősebben hallható a fül elé helyezett hangvilla hangja, mint amikor a koponyához nyomják.

A Schwabach-féle vizsgálat során - feltételezve azt, hogy a vizsgáló hallása ép, - a beteg halláscsökkenés esetén a halláscsökkenés fajtájától függően rövidebb (idegi halláscsökkenés), vagy éppen hosszabb ideig (vezetéses halláscsökkenés) hallja a hangvilla hangját, mint a vizsgáló személy.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Hasi ultrahangvizsglat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
A hasi ultrahangvizsgálat olyan képalkotó eljárás, melynek során a hasüregi és kismedencei szerveket vizsgálják, nem elsősorban az üreges szerveket, vagyis nem a gyomrot és a beleket, hanem a májat, epehólyagot, hasnyálmirigyet, lépet és veséket, a kismedencében pedig a húgyhólyagot, a méhet, a petefészkeket és férfiaknál a prosztatát. A hasüregben futó nagyobb erekről, valamint a hasi főverőér mellett található nyirokcsomókról is vélemény alkotható.

Rendszerint hasi fájdalmak okát keresik vele, de epe- és vesekövek, húgyúti kövek, a különböző szervek megnagyobbodása is kimutatható vele. Daganatos betegségek májáttétei, hasüregi folyadék- vagy gennygyülemek, vérzések mutathatók ki a segítségével.


Leírás:
A legkíméletesebb, káros hatással nem járó vizsgálat az ultrahangvizsgálat. Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. Míg a folyadékokon és tömör szerveken könnyen áthatol az ultrahang, addig például az epekövekről, a belekben lévő gázokról, csontokról visszaverődik, így a mögöttük lévő területek ún. "hangárnyékba" esnek, azokról vélemény nem mondható.

A legtöbb készülék ma már nemcsak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, illetve más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség. Vizsgálhatók még az emlők, a nyakon a nyálmirigyek, az erek, a pajzsmirigy, a lágyék erei és a környezetükben lévő nyirokcsomók, a szem, a herék és gyakorlatilag az egész vázizomzat és az ízületek, illetve a még nem záródott kutacsú csecsemők esetén az agy is.

A hasi ultrahangvizsgálat során a beteg hanyatt fekszik az ágyon. Hasát szabaddá teszi a ruháktól. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a hasára. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva próbál képet alkotni a különböző szervekről. Olykor arra kérheti, hogy vegyen nagy levegőt, azt tartsa bent, netán azt, hogy forduljon oldalra, karjait emelje a feje fölé. A képet a képernyőn kimerevítheti, lemérheti az ott látott szervek méreteit, illetve a képet ki is nyomtathatja, esetleg videóra veheti.

A vizsgálat végén letörlik a hasfal bőrére kent zselét.


Előkészítés:
A hasi vizsgálat, főleg ha az eperendszert és a hasnyálmirigyet vizsgálják, akkor sikeres, ha a páciensnek üres a gyomra. Általában a vizsgálat előtt 4-5 órával tanácsos utoljára enni. Ennek ellenére a beteg a rendszeresen szedett gyógyszereit egy korty vízzel beveheti, ez nem zavarja a vizsgálatot.

A húgyhólyag és a környezetében lévő szervek vizsgálata akkor eredményes, ha a hólyag vizelettel jól telt. Ezért vizsgálat előtt néhány órával bő folyadékfogyasztás (lehetőleg szénsavmentes) javasolt.


Figyelem!:
Ha a vizsgált személy cukorbeteg, kérdezze meg a beutaló orvost, hogy a vizsgálat előtt bevegye-e a gyógyszerét, beadja-e az inzulinját, megeheti-e a reggelijét.


Jó, ha tudja:
A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos. Előfordulhat, hogy például epekövek, a májban lévő elváltozások csak ismételt vizsgálattal mutathatók ki. Nagyban növeli az eredményességet a megfelelő előkészítés, de nagyon zavaró, ha a belekben sok gáz van.

A rendelők és a gépek jobb kihasználtsága érdekében egyre több helyen végeznek hasi ultrahangvizsgálatot délután vagy az esti órákban is. Ilyenkor előre tisztázni kell, hogy a páciens mikor ehet, ihat utoljára a vizsgálat előtt.

A ruhára esetleg rákenődött zselé könnyen lemosható.


Veszélye:
Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető vizsgálat.


Fájdalom:
Önmagában a vizsgálat fájdalmatlan. Azonban ha hasi fájdalom okát (például epehólyag-gyulladás) keresik, előfordulhat, hogy a vizsgálófejjel a hasfalra gyakorolt nyomást kellemetlennek érzi.

A vizsgálat előtt a hasfalra kent zselé hideg.


Lelet:
Rendszerint könnyen értelmezhető. Tartalmazza a vizsgált szervek méreteinek, a bennük talált elváltozásoknak a leírását. A leletet a beteg rendszerint rövid időn belül kézhez kapja, de akár már a vizsgálat közben is kérheti az orvost, hogy mondja el, mit lát.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Hörgőtükrözés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Bronhoszkópia

Célja:
A hörgőtükrözés lehetőséget biztosít arra, hogy az orvos végignézze a légcsövet, a hörgőket, így közvetlenül felismerhesse a hörgők és a tüdő elváltozásait.


Leírás:
A bronhoszkópoknak két fő típusa van, a merev bronhoszkóp és a hajlékony bronhofiberoszkóp.

A merevcsöves bronhoszkópia egy 35-40 cm hosszú fémcső, amit egy speciális, a kardnyelőkéhez hasonló, erősen hátrahajtott fejtartás mellett lehet a hörgőbe bevezetni, a vizsgált személy hanyattfekvő testhelyzetében. Mivel nagyon kellemetlen eljárás, ezért ma már csak altatásban és csak speciális esetekben végzik (pl. idegentest-eltávolítás, hörgőprotézis (ún. sztent) behelyezés, gyermekek vizsgálata, nagy vérzések csillapítása, lézerkezelés, heges hörgőszűkületek tágítása esetén).

A beteg oxigénellátása a vizsgálat közben a merev bronhoszkópon keresztül biztosított.

Különféle optikákkal a légcső és a hörgők belseje megtekinthető, valamint szívókatéterek segítségével a váladék leszívható. Speciális fogókkal idegentestek is kivehetők, sőt, szövettani minta is nyerhető a hörgőben látható daganatokból.

A hajlékony bronhofiberoszkóp a gyomortükrözésre szolgáló gasztroszkópnál vékonyabb eszköz, amelyet érzéstelenítő spray-vel végzett helyi érzéstelenítésben, a beteg ülő vagy fekvő helyzetében orron vagy szájon át vezet be az orvos, először a gégén, majd a légcsövön keresztül, a hörgők felé. Sokkal kevésbé megterhelő vizsgálat, mint a merev eszközzel végzett bronhoszkópia. Újabban nemcsak száloptikás eszköz, hanem videóbronhoszkóp is használatos, itt a képet tévéképernyőn nézi a vizsgáló. Ennek képminősége jobb, és az eszköz is kevésbé sérülékeny.

A hörgőtükrözés nemcsak diagnosztikus lehetőségeket biztosít, hanem különféle kezelésekre is alkalmas:
  • Lézerkezelés: jó- és rosszindulatú daganatok hörgőből való eltávolítása, hörgőszűkület kezelése


  • Hörgőn belüli sugárterápia (ún. afterloading kezelés)


  • Hörgőprotézis beültetés: hörgőszűkület vagy daganat esetén alkalmazható


  • Kórosan felszaporodott váladék leszívása tüdőműtét után.


Előkészítés:
Fontos, hogy a vizsgálat előtt 12 órával a beteg ne egyen és ne igyon semmit, illetve ne dohányozzon.

A vizsgálat előtt helyi érzéstelenítést vagy altatást alkalmaznak, majd az eszközt orron, vagy szájon keresztül vezetik le.


Figyelem!:
Miután tájékoztatást kap a vizsgálatról, egy beleegyező nyilatkozatot fognak a beteggel aláíratni, ebben krónikus betegségeiről, esetleges vérzékenységre való hajlamáról, gyógyszerallergiáiról kell nyilatkoznia. Ha nem vállalja a vizsgálatot, a beavatkozás elmaradása akadályozhatja a kórkép diagnosztizálását, és a megfelelő kezelés kiválasztását vagy esetleges műtéti beavatkozás szükségességének eldöntését.

Bizonyos gyógyszerek szedése, ill. betegségek esetén veszélyes lehet szövettani mintát venni, így ezekről - a súlyosabb szövődmények elkerülése miatt - feltétlenül tájékoztatni kell a vizsgálatot végző orvost.

Ha gyógyszereket szed, beszélni kell a kezelőorvossal, hogy a vizsgálat előtt beveheti-e ezeket, vagy esetleg szünetet kell tartania.


Jó, ha tudja:
Ha az orvos kóros elváltozást észlel, abból váladék-, sejt- vagy szövetmintát vesz további laboratóriumi, sejttani, ill. szövettani vizsgálatra. Előfordulhat, hogy a hörgőtükrözés közben - a tüdőben levő elváltozás pontosabb megítélésére - röntgenvizsgálatra is szükség lehet.

A vizsgálat után még 2 órán keresztül a betegnek tilos ennie és innia, mivel az érzéstelenítés miatt félrenyelhet.

A vizsgálat előtt és alatt beadott gyógyszerek befolyásolhatják a reakcióképességet, így ha a beteg gépkocsit szeretne vezetni, ennek lehetséges időpontjáról az orvostól kérjen tájékoztatást.


Veszélye:
Az érzéstelenítés és a vizsgálat alatt előfordulhatnak szövődmények:

  • Mintavétel során a hörgő nyálkahártyája vérezhet, emiatt a következő egy-két napban a köpetben vér jelenhet meg. Nagyobb vérzés is kialakulhat, de ennek az esélye kicsi. Ilyenkor vérzéscsillapítókat adnak.


  • A gége, légcső, hörgők sérülései nagyon ritkák, de előfordulhatnak.


  • A vizsgálatot követően rövid ideig rekedtség tapasztalható.


  • Az esetek kis százalékában légmell is kialakulhat, ilyenkor a mellhártya lemezei közé levegő szivárog, ami magától felszívódik, vagy le kell szívni.


  • A légutak fertőzése előfordulhat, láz is jelentkezhet.


  • A gégegörcs nagyon ritka, ilyenkor oxigén adása és más tüneti kezelés a panaszt gyorsan megszünteti.


  • Légzési és keringési komplikációk csak extrém esetekben fordulnak elő.


Fájdalom:
A hajlékony bronhoszkóppal végzett vizsgálat kellemetlen, de nem fájdalmas.

A merev eszközzel történő hörgőtükrözéshez elaltatják, így az sem fáj.


Lelet:
Az elvégzett vizsgálatról leletet kap, ebben az orvos leírja a látottakat, a hangszálak működését, a légcső és a hörgők elváltozásait, illetve felsorolja hogy milyen mintákat vett a vizsgálat során. Ha a beteg műtét előtt áll, ennek elvégezhetőségéről is véleményt fog adni. Szükség esetén a vizsgálat többször megismételhető.



Szerző: Dr. Fülöp Andrea - tüdőgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Húgyhólyagtükrözés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Cisztoszkópia, Cisztouretroszkópia

Célja:
A húgyhólyag belső felszínének és a húgyvezetékek húgyhólyagba történő beszájadzásainak megtekintése, vérzésforrás (polip, daganat, nyálkahártyagyulladás, kő, stb.) keresése, visszatérő húgyúti fertőzés okainak kiderítése, egyéb húgyúti- vagy prosztata-betegségek tisztázása, de a vizsgálat közben mód van szövettani mintavételre is.


Leírás:
A vizsgálatnak két fajtája van. A hagyományos cisztoszkópia során vagy merev fémcsövet vezetnek a húgycsövön át a hólyagba, vagy hajlékony eszközt alkalmaznak. Az alkalmazandó eszköz a vizsgálat céljától vagy az endoszkópon át végzett beavatkozás jellegétől függ, ezért maga a mód változó, de a vizsgálat ugyanaz.

Hagyományos merev eszközzel végzett vizsgálat során a beteg úgynevezett "kőmetsző" testhelyzetben fekszik, hanyatt, felhúzott térdekkel. A hajlékony eszköz bevezetése könnyebb lehet, nem kell ebben a testhelyzetben feküdnie. A vizsgálat ideje általában pár perc. A cisztoszkóp bevezetése előtt a húgycsőnyílást fertőtlenítik, és helyi érzéstelenítővel elérzéstelenítik. A steril eszközt, mint egy katétert, bevezetik a húgyhólyagba.

A cisztoszkópon keresztül steril vízzel vagy sóoldattal feltöltik a hólyagot, ami kifeszíti annak nyálkahártyáját. Így az orvos azt alaposan meg tudja vizsgálni. Telt hólyag mellett vizelési ingere lesz. A rendellenesnek ítélt területről az orvos egy apró fogóval szövetmintát, ún. biopsziát is tud venni.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség, nem kell, hogy éhgyomorra maradjon. A vizsgálat előtt beleegyező nyilatkozat aláírását kérhetik a betegtől.


Figyelem!:
Ha a betegnek gyógyszerérzékenysége van, pl. a helyi érzéstelenítő szerekre (Lidocain), ezt mindenképpen jeleznie kell kezelőorvosának.

Ha valaki vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszereket (pl. Syncumar, Colfarit, Astrix, stb.) szed, a vizsgálat előtt feltétlenül közölnie kell orvosával, mert ilyenkor szövetminta vétele esetén a szokottnál erősebb vérzés léphet fel, amit nehéz lehet uralni!

Szívbillentyű-betegség esetén szükség lehet arra, hogy a vizsgálat előtt antibiotikumot a beteg szedjen, erről szintén tájékoztatni kell a kezelőorvost.


Jó, ha tudja:
A vizsgálat után kis mennyiségű vérzést észlelhet. Ha 3-4 vizeletürítés után is van vérzésre utaló jel, a betegnek fel kell keresnie kezelőorvosát.

A vizsgálat során húgyúti fertőzés is kialakulhat. Ha fájdalom, hidegrázás, láz jelentkezik, vagy az ürített vizelet mennyisége csökken, mindenképpen indokolt az orvos felkeresése.

Ha a beteg autóval érkezik a vizsgálatra, tanácsos magával vinnie valakit, aki a hazajutásáról gondoskodik.


Veszélye:
A leggyakoribb szövődmény a húgyhólyag fertőzése (cisztitisz), de nagyon ritkán előfordulhat a hólyag falának sérülése, kilyukadása, vagy jelentősebb vérzés, különösen akkor, ha valamilyen sebészi beavatkozás is történt.


Fájdalom:
Kellemetlen lehet, amikor az eszközt a húgycsövön át felvezetik a hólyagba, akárcsak az, amikor a hólyagot folyadékkal töltik fel, mert erős vizelési ingerrel járhat.

Az eszköz kihúzása után húgycsövében égő fájdalmat érezhet, különösen a beavatkozást követő 1-2 napban, főleg vizeletürítés közben.


Lelet:
Rendszerint könnyen értelmezhető. Leírásra kerül, hogy milyen a hólyagot bélelő nyálkahártya, a húgyvezetékek húgyhólyagba való beszájadzása, van-e gyulladásos terület, növedék, daganat, történt-e szövettani mintavétel.



Szerző: Dr. Bódy Gábor - urológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Kalorimetria

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Kalorikus ingerlés

Célja:
A kalorimetria az egyensúlyszerv (labirintus) vizsgálatára szolgál. Szédüléssel járó kórképek esetén annak eldöntésére alkalmas, hogy a panaszokat a belső fülben lévő egyensúlyszervhez vezető ideg károsodása okozza-e.


Leírás:
A vizsgálat során mindkét belső fülben lévő egyensúlyszervet vizsgálják. A hallójáratba meleg, illetve hideg vizet juttatnak, ami a labirintusszervben lévő folyadékot felmelegíti, illetve lehűti, ezzel előidézi annak áramlását. A folyadék labirintusszervben történő áramlása olyan ingerületet vált ki, mintha a test mozogna. Ennek következtében a szemgolyók reflexesen elmozdulnak, hasonlóan ahhoz, mint amikor járművön utazva az elsuhanó tájat próbálják követni. Ez a szemteke-rezgés, a nisztagmus. A vizsgálat során ezt az akaratunktól független szemmozgást értékelik.

A vizsgálat alatt a páciens a fejét mintegy 60°-kal hátrahajtva ül, vagy fejét körülbelül 30°-kal megemelve hanyatt fekszik. Ezekben a testhelyzetekben a labirintusszerv vízszintes ívjárata függőleges helyzetbe kerül. Fülébe hideg (30 °C-os) vagy meleg vizet (44 °C-os) fecskendeznek. Bizonyos esetekben szükség lehet a jeges vízzel történő ingerlésre is. A hideg- és melegvízzel történő ingerlés ellentétes irányú nisztagmust vált ki. A vizsgálat során a szemek köré ragasztott elektródákkal regisztrálják és számítógéppel kiértékelik a jelentkező szemteke-rezgést. Mindkét fül esetén nézik a hideg- és melegingerre adott választ, a két oldal közti, valamint a hideg- és a melegingerre adott válasz közti különbséget.

Amennyiben a beteg dobhártyája sérült, lyukas, úgy a középfülgyulladás elkerülése végett víz helyett hideg-, ill. meleg levegővel végzik a vizsgálatot.


Előkészítés:
A vizsgálat előtt a beteg ne fogyasszon túl sok és túl nehéz ételt, mert szédülhet, hányingere lehet.

A nyugtatók, altatók, bizonyos allergiaellenes szerek szedése, de az alkohol, kávé fogyasztása, sőt, a cigaretta is kerülendő a vizsgálat előtt, mert befolyásolhatja az eredményt.


Figyelem!:
Szédüléssel járó betegségekben a szédüléses rohamok alatt a vizsgálatot nem végzik el, mert a páciens állapota rosszabbodhat.


Jó, ha tudja:
Az eredménytől függően további tesztek, vizsgálatok elvégzésére lehet szükség.


Veszélye:
Korábban sérült, lyukas dobhártya a víz nyomásától átszakadhat, és középfülgyulladás alakulhat ki, bár a sérülés veszélye csekély, ilyenkor ugyanis levegővel végzik a vizsgálatot.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat. A hideg, különösen a jeges vízzel végzett ingerlés kellemetlen lehet.
Szédülés, hányinger léphet fel a vizsgálat közben.


Lelet:
Normális esetben a hideg- és a melegingerlésre is nisztagmus lép fel, és a szemteke-rezgés mindkét oldalon egyforma.

Ha nem alakul ki nisztagmus, vagy különbség észlelhető a két oldal között, akkor a belső fülben lévő, az egyensúly fenntartásáért felelős ideg károsodása valószínűsíthető. Ha a jeges víz sem vált ki szemteke-rezgést, az idegkárosodás vélhetően végleges.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Koponyaröntgen

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Koponyafelvétel

Célja:
A hagyományos röntgenképek röntgensugár segítségével készülnek. Ez az erős sugárzás áthatol a testen és csak bizonyos szervekben, főképp a csontokban nyelődik el, szóródik szét. Az áthatoló, szétszóródó sugarak a beteg mögé helyezett filmre érkeznek. A filmeken tulajdonképpen a szervek röntgenárnyéka jelenik meg.

A koponyafelvétel olyan röntgenfelvétel, melyen az agy- és arckoponya csontjai és - elsősorban az arckoponyát alkotó - üregek árnyéka, valamint e csontok, illetve arcüregek eltérései ábrázolódnak. Így például a törések, csontdaganatok, a melléküregekben lévő folyadék, gyulladás okozta fedettség, stb. A felvételek néhány nap különbséggel történő ismétlése során a betegség (például arcüreg-gyulladás) időbeni lefolyása, rosszabbodása, javulása kísérhető figyelemmel.


Leírás:
A vizsgálathoz a beteget a röntgenasztalra fektetik vagy székre ültetik, és fejét különböző helyzetekbe forgatják, a filmet tartalmazó kazettát alá teszik. Testalkatától függő sugárdózis alkalmazásával röntgenképet készítenek. Az asszisztens megkéri, hogy ne mozogjon. Ekkor készíti el a röntgenfelvételt.

Ezután várnia kell. A filmeket hívórendszeren keresztül előhívják, rendszerezik. Pontos adminisztratív munka biztosítja, hogy az adott betegről készült felvételek biztosan az ő anyagát tartalmazó kartonhoz kerüljenek. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegségével kapcsolatos dokumentációt, majd megírja véleményét.


Előkészítés:
Előkészületre nincs szükség. A betegnek a szemüvegét, esetleg a nagyobb fülbevalókat le kell vennie.


Figyelem!:
A terhességet jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
Előfordulhat, hogy a felvételt technikai hiba vagy a beteg elmozdulása miatt meg kell ismételni.

Ha a képen elváltozást lát az orvos, szükség lehet célzott, netán más irányból történő felvételek elkészítésére.


Veszélye:
Bár a kapott sugárdózis alacsony, a felvételt csak akkor érdemes elkészíteni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét. A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.


Fájdalom:
A vizsgálat nem fájdalmas. Koponya- vagy nyaksérülés esetén a fej mozgatása, bizonyos helyzetben való megtartása kellemetlenséggel járhat.


Lelet:
A lelet leírja, hogy van-e a csontokon törés, elmozdulás, gócos vagy diffúz állományÓfelritkulás, meszesedés, az arcüregekben folyadék. A vizsgálatot végző orvos javaslatot tehet további felvételek, netán más vizsgálatok (például koponya-CT - kompúter-tomográfia) elvégzésére.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Légzésfunkciós vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítés
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
A tüdőbetegségek diagnosztikájában a légzésfunkciós vizsgálat nélkülözhetetlen rutineljárásnak tekinthető, csakúgy, mint a szív vizsgálatánál az EKG.

A légzőrendszer zavarai jól mérhetők. Idült légzőszervi betegségek lefolyásának vizsgálatára, nyomonkövetésére is használják. Tüdőműtétek előtt a sebész, illetve az altatóorvos ennek eredménye alapján dönti el, alkalmas-e a beteg a tervezett műtétre.

A tüdőgondozókban, tüdőosztályokon, magánrendelőkben, de sok háziorvosi rendelőben is el tudják végezni ezt az egyszerű vizsgálatot, amely semmilyen kellemetlenséggel nem jár.


Leírás:
Az orr befogása után a szájba egy csövet illesztenek, ezen keresztül kell nyugodtan, illetve felszólításra erőltetve lélegezni, és ilyenkor mély belégzésre, ill. maximális levegőkifújásra törekedni. A gép a légzési térfogatokat és a légáramlási sebességeket analizálja.

A beteg kora, neme és testmagassága alapján a gép kiszámítja a várt normálértékeket, és ehhez viszonyítja a mért adatokat.

A vizsgálatot legtöbbször két-három alkalommal megismétlik, hogy a beteg megszokja az eszköz használatát, és az ne befolyásolja a vizsgálat eredményét.

A légzésfunkciós értékeknél a legfontosabb annak a megállapítása, hogy a mért adatok a normál tartományba esnek-e, vagy kórosak.

A kóros lelet alapján következtetni lehet arra, hogy milyen légzési zavar áll fenn, az eltérés enyhe vagy súlyos.

Ismételt vizsgálatokkal a betegség lefolyása, valamint a kezelés hatása lemérhető.

Vannak olyan egyszerű áramlásmérő eszközök, amivel pl. az asztmás betegek ellenőrizni tudják saját állapotukat, és ha abban romlást észlelnek idejében segítséget tudnak kérni.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség, nem kell az se, hogy éhgyomorra maradjon.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Fájdalmatlan vizsgálat.


Lelet:
A leleten sok rövidítés és számérték látható. Ilyenek például:

VC: vitálkapacitás, a maximális ki-, ill. belégzés közötti térfogatkülönbség.

RV: reziduális volumen, a teljes kilégzés után ennyi levegő marad a tüdőben.

FEV1: erőltetett kilégzési térfogat, 1 másodperc alatt.

FEV1/FVC: Tieffenau-index, a légúti szűkület jelzője.

MMEF vagy FEF 25-75: maximális középkilégzési áramlási sebesség, a FEV 1-nél érzékenyebben jelzi a légutak szűkületét.

A lelet kiértékelés nem egyszerű, így ezt bízzuk az orvosra, ehhez Önnek nem kell értenie.



Szerző: Dr. Fülöp Andrea - tüdőgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Mammográfia

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Emlő röntgenvizsgálat

Célja:
A vizsgálat az emlő daganatos betegségeinek ábrázolására alkalmas. Kimutatja az emlő jóindulatú és rosszindulatú betegségeit, vagy azok jelenlétére közvetett jelekkel utalhat.


Leírás:
A hagyományos röntgenfelvételektől eltérő fizikai paraméterekkel és fotótechnikával készül az emlő röntgenfelvétele, a mammográfia. Emiatt alkalmas arra, hogy a lágyrészek finom szerkezeti eltéréseit kimutassa. A vizsgálat során az emlőt rá kell helyezni egy röntgenlemezre.

Ezután az asszisztensnő egy másik lemezzel összenyomja, kilapítja a szervet.

Az emlőkről külön-külön, 2-2 felvétel készül.

A felvétel elkészítése után várni kell. A filmeket hívórendszeren keresztül előhívják, rendszerezik. Pontos adminisztratív munka biztosítja, hogy az adott betegről készült felvételek biztosan az ő anyagát tartalmazó kartonhoz kerüljenek. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegségével kapcsolatos dokumentációt, majd megírja véleményét.


Előkészítés:
Előkészületre nincs szükség.


Figyelem!:
A terhességet jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
A speciális röntgentechnika miatt az alkalmazott ún. lágysugárzás nagy része az emlőben elnyelődik, ezért indokolatlan gyakori ismétlése kerülendő.


Veszélye:
Az említett sugárterhelésen kívül egyéb veszélye, szövődménye nincs.


Fájdalom:
A felvétel során az emlőt a gép erősen összenyomja. Ez egyéni érzékenységtől függően kellemetlen, fájdalmas lehet.


Lelet:
A lelet tartalmaz minden, a normálistól különböző szerkezeti eltérést, az elváltozások alakját, nagyságát, pontos elhelyezkedését.

Az orvos véleményében összefoglalja, hogy a látott eltérés felveti-e rosszindulatúság gyanúját. Javasolhat egyéb vizsgálatokat (általában emlő ultrahang-vizsgálatot), vagy kiegészítő, más irányú, célzott, nagyított röntgenfelvételt.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Mellkas-csapolás

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Mellkaspunkció

Célja:
A mellhártya tüdőt és mellkasfalat borító lemezei között a tüdő, ill. más belső szervek megbetegedései esetén folyadék szaporodhat fel.

A beavatkozásnak egyrészt az a célja, hogy a folyadék leszívásával a tüdőnek több helye legyen kitágulni, összenyomott állapota megszűnjön és ismét a normál méretét vehesse fel.

Másrészt a leszívott folyadékot laboratóriumban elemzik, így meghatározható annak összetétele, fajsúlya, és mikroszkóp alatt az üledékben megtalálható sejtek is vizsgálhatók. Amennyiben baktériumok vannak a folyadékban, azt tenyésztéssel lehet kimutatni.


Leírás:
A folyadék elhelyezkedését az orvos röntgen-, ultrahangvizsgálat, ill. kopogtatás segítségével tudja meghatározni.

A beavatkozás közben a páciens ül, kicsit előrehajol, esetleg a szék háttámláján támaszkodik. A mellkas bőrének fertőtlenítő oldattal történő többszöri lemosása után a bőrön keresztül a bordák között tűt szúrnak be, és érzéstelenítő oldatot fecskendeznek be, hogy a vizsgálat ideje alatt ne érezzen a páciens fájdalmat. Természetesen ezt a szúrást még érzi, de ez csak annyira fáj, mint bármely más injekció. Ezt követően fecskendővel vagy speciális szívókészülékkel kiszívják a mellkasból a folyadékot.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség.


Figyelem!:
Ha a betegnek gyógyszerérzékenysége van, például a helyi érzéstelenítő szerekre érzékeny, mindenképpen jelezze kezelőorvosának.

Ha vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszereket (például Syncumar, Colfarit, Astrix, stb.) szed, jelezze orvosának, mert ezek növelik a súlyos vérzéses szövődmény kockázatát, különösen akkor, ha a vizsgálat során például szövettani mintavétel történik.

Ha a páciensnek szívbillentyű-betegsége van, szükség lehet arra, hogy a vizsgálat előtt antibiotikumot szedjen, erről a kezelőorvosnak kell döntenie.


Jó, ha tudja:
A beavatkozás elmaradása akadályozhatja a diagnózishoz jutást, a beteg gyógyulását, a megfelelő további kezelés megválasztását. A nagymennyiségben felszaporodó folyadék nehézlégzést okozhat, így a páciens terhelhetősége fokozatosan csökkenhet.


Veszélye:
Leggyakoribb szövődmény (kb. 20%-ban fordul elő), hogy a mellkasba, a mellhártya két lemeze közé levegő kerül. Ez az úgynevezett légmell (pneumotórax, PTX). Normális esetben a mellhártya két, egymáshoz simuló lemeze közt csak vékony folyadékréteg található. Ez teszi lehetővé, hogy a tüdők - a mellkasfal mozgását követve - belégzéskor kitáguljanak és kilégzéskor megkisebbedjenek. Ha a mellhártya (pleura) lemezei közé levegő kerül, a tüdő összeesik, és a légzés romlik.

Ilyenkor egy vékony csövet helyeznek be a mellűrbe, és állandó szívókezelés hatására a tüdő újra kitágul. Általában 3-5 nap múlva a csövet eltávolítják. A bőralatti szövetekbe is juthat levegő. Ilyenkor, ha a mellkas vagy a nyak területét óvatosan végigsimítják, furcsa, hóropogásra emlékeztető halk hangot hallhatnak, ahogy az apró légbuborékok szétdurrannak a bőr alatt. Ez egy ártalmatlan jelenség, a levegő magától felszívódik.

A tű hegye eret találhat el, ilyenkor a folyadék véresen elszíneződik. A vérzés rendszerint magától megszűnik.


Fájdalom:
Az érzéstelenítő injekció beadása tűszúrással jár.
A folyadék szívása közben fájdalom vagy köhögés jelentkezhet, ez általában rövid idő alatt elmúlik.


Lelet:
Általában a lelet azt tartalmazza, hogy milyen mennyiségű, milyen színű mellkasi folyadékot szívtak le, volt-e benne vér, netán genny. A további vizsgálatok eredményeit (pl. sejttani - citológiai vizsgálat) külön közlik.



Szerző: Dr. Fülöp Andrea - tüdőgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Mellkasröntgen

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Mellkas-felvétel

Célja:
A hagyományos röntgenképek röntgensugár segítségével készülnek. Ez az erős sugárzás áthatol a testen és csak bizonyos szervekben, legfőképpen a csontokban nyelődik el, szóródik szét. Az áthatoló, szétszóródó sugarak a test mögé helyezett filmre érkeznek. A filmeken tulajdonképpen a szervek röntgenárnyéka jelenik meg.

A mellkas-felvétel olyan röntgenfelvétel, melyen a mellkasi szervek - elsősorban a tüdők, a szív, a nagyerek, a bordák és a rekeszizom - árnyéka és e szervek bizonyos eltérései ábrázolódnak. Így például a tüdőgyulladás, tüdődaganatok, TBC, tüdőtágulat, mellkasi folyadékgyülem, szívbetegség következtében kialakuló kisvérköri pangás, légmell, stb. A csontok és mésztartalmú képletek árnyéka a legvilágosabb, a levegőé a legsötétebb, a többi szövet árnyéka a képen a szürke különböző árnyalataiban jelenik meg.

A felvételek néhány nap különbséggel történő ismétlése során a betegség időbeni lefolyása, rosszabbodása, javulása kísérhető figyelemmel.


Leírás:
A páciensnek félmeztelenre vetkőzve kell beállnia a röntgenkészülékbe, a mellkasát a filmet tartó ernyőnek nyomva. A röntgenasszisztens közönséges fény és célkeresztek segítségével pontosan beállítja a testhelyzetét, megkéri, hogy a vállait nyomja előre az ernyőhöz. A páciens testalkatától függő sugárdózis alkalmazásával röntgenképet készítenek. Az asszisztens megkéri, hogy vegyen nagy levegőt, tartsa vissza a lélegzetét, és ne mozogjon. Ekkor készíti el a röntgenfelvételt.

Ezután várni kell. A filmeket hívórendszeren keresztül előhívják, rendszerezik. Pontos adminisztratív munka biztosítja, hogy az adott betegről készült felvételek biztosan az ő anyagát tartalmazó kartonhoz kerüljenek. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegséggel kapcsolatos dokumentációt, majd megírja véleményét.


Előkészítés:
Előkészületre nincs szükség. Mivel a fémek a röntgensugár számára nem átjárhatók, ezért röntgenárnyékot adnak. A mellkasára lógó nyakláncokat, medálokat a vizsgálat alatt le kell venni, vagy a beteget megkérik, hogy a felvétel idejére vegye a szájába.


Figyelem!:
A terhességet jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
Előfordulhat, hogy a felvételt technikai hiba vagy a beteg elmozdulása miatt meg kell ismételni.

Ha a képen elváltozást lát az orvos, szükség lehet célzott, netán oldalirányú felvételek elkészítésére, vagy képerősítő alatt végzett átvilágításra, amit az orvos maga végez el.

A fizikai paraméterek változtatásával, ami nem jelenti a sugárdózis feltétlen változását, technikailag többféle felvétel készíthető. Az egyik a csontokat, meszesedéseket láttatja inkább, a másik a lágyrészeket.


Veszélye:
Bár a kapott sugárdózis alacsony, a felvételt csak akkor érdemes elkészíteni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét. A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.


Fájdalom:
Nem fájdalmas. Az ernyő, melyhez a mellkast kell nyomnia, hűvös lehet.


Lelet:
A tüdőmezők tisztasága mellett leírja a talált gócos vagy diffúz elváltozásokat, a mellkasi folyadék- vagy levegőgyülemet, a szív nagyságát, körvonalait, a nagyerek lefutását, a gátorban lévő nyirokcsomókat.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Minőségi vérkép

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  kvalitatív vérkép

Célja:
A vérben lévő alakos elemek közül a különböző fehérvérsejt típusok relatív számát adja meg. Ebből a szervezetben lévő gyulladásos folyamatokra, a fertőzés heveny vagy idült voltára, valamint arra lehet következtetni, hogy azt vírus vagy baktérium, netán élősködő okozza-e. A vérképzőszervekből kiinduló daganatos betegségek (leukémia, limfóma) is kiderülhetnek belőle. Általában szerepel a laboratóriumi rutinvizsgálatok közt.


Leírás:
A vizsgálathoz vérvételre van szükség. Ehhez a pácienst leültetik egy székre, a kart szabaddá kell tenni. A felkart egy gumiszalaggal elszorítják, ettől a gyűjtőerekben (vénákban) megszűnik a véráramlás, azok megtelnek vérrel, faluk kitágul, könnyebben szúrhatók. Arra is kérhetik az embert, hogy többször egymás után szorítsa ökölbe a kezét. Ezáltal több vér áramlik a karjába, a vénái jobban telítődnek. Általában a könyökhajlatban vagy a kézháton futó gyűjtőerek egyikét szúrják meg. A szúrás helyén lévő bőrfelületet lefertőtlenítik. Egyszer-használatos steril tűt vezetnek a vénába, és fecskendővel vagy speciális, zárt rendszerű, vákuumos vérvételi csővel leszívják a kellő mennyiségű vért. Ezt követően megkérik, hogy nyissa ki lassan az öklét, felengedik a felkarjára felhelyezett gumiszalagot, és a tűt kihúzzák a vénából. A szúrás helyét leragasztják, és arra kérik, hogy pár percig nyomja a kötést a szúrás helyére, hogy mielőbb megszűnjön a vérzés.

A levett vért a laboratóriumban automata készülék vizsgálja.

A klasszikus módszer szerint azonban a vérből egy cseppet tárgylemezre cseppentenek, azon kikenik, majd a kenetet megfestik. A tárgylemezt mikroszkóp alatt vizsgálják.

Jól láthatók a vér alakos elemei, a vörösvértestek, a különböző fehérvérsejtek és a vérlemezkék.

A fehérvérsejtek a sejtmagjuk mérete, alakja, valamint a sejtplazmájukban lévő szemcsék, és az azokban található, a kémhatásuktól függően különböző színnel festődő anyagok alapján jól megkülönböztethetők egymástól.

A vizsgálat során meghatározzák a különböző fehérvérsejt-típusok egymáshoz viszonyított százalékos arányát.

A fehérvérsejtek alapvető fajtái a granulociták, melyeknek a plazmájában különböző anyagokat tartalmazó szemcsék (granulumok) láthatók, a limfociták vagy nyiroksejtek, valamint a monociták vagy makrofágok (nagy falósejtek).

A granulocitákat a szemcsék festődése alapján nevezik neutrofil, eozinofil és bazofil sejteknek.

A fehérvérsejtek arányának megváltozása mellett a vörösvértestek alakjából, nagyságából, jellegéből bizonyos vérszegénység (anémia) típusokra is fény derülhet.


Előkészítés:
Nem szükséges.


Figyelem!:
Ha valaki vérzékenységben szenved, vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (pl. Syncumar), a vérvétel előtt feltétlenül közölje ezt orvosával. Ilyenkor a szokottnál erősebb, hosszabb ideig tartó vérzés léphet fel. A vérvételt követően perceken át türelmesen nyomnia kell a gézt vagy papírvattát a szúrás helyére, így kisebb a bőralatti bevérzés kialakulásának esélye.


Jó, ha tudja:
A vérkép nagyon gyorsan képes változni, órák, napok alatt jelentős eltérés észlelhető benne.

Az automatával készült vérképnél több információt adhat az orvos által vizsgált kenet, de erre nincs feltétlenül szükség minden esetben. A mikroszkóp alatt történő számolásnál általában 50-100 fehérvérsejtet számolnak össze, így kapják meg a százalékos értéket.


Veszélye:
Vérzés, véraláfutás, gyulladás kialakulása a szúrás helyén.

Szédülés vagy ájulás a vérvételt követően.


Fájdalom:
A vérvételhez szükséges tűszúrás az egyéb tűszúrásokhoz hasonló fájdalommal jár.


Lelet:
Fertőzésekben nő a fehérvérsejt-szám, és a vérkép általában "balra tolódik". Ez azt jelenti, hogy a gyulladásos reakcióra adott válaszként fiatalabb, éretlen fehérvérsejtek jelennek meg a vérben. A magas fehérvérsejt-szám (a leleten általában fvs. vagy WBC - white blood cell - angol rövidítés jelöli) leukémia jele is lehet.

A normálértékek általában a következők:
Neutrofil granulocita: 40%-60%
Limfocia: 20%-40%
Monocita: 2%-8%
Eozinofil granulocita: 1%-4%
Bazofil granulocita: 0,1%-1,5%

A neutrofil ganulociták számának emelkedése elsősorban heveny fertőzésre, gyulladásra, esetleg leukémiára utal.
A neutrofil ganulociták számának csökkenése leginkább daganatos betegek kemoterápiája, sugárkezelése kapcsán vagy bizonyos vérképzőszervi betegségben (ún. aplasztikus anémia) észlelhető. A limfociták száma vírusfertőzésekben, limfocitás leukémiákban, mielóma multiplexben emelkedik.

A limfociták számának csökkenése leginkább daganatos betegek kemoterápiája, sugárkezelése kapcsán és HIV fertőzésben (az AIDS vírusa) észlelhető.

A monociták száma vírusfertőzésekben (pl. mononukleózis infekcióza) és krónikus gyulladásban nő.

Az eozinofil granulociták számának emelkedése parazitafertőzésre (pl. bélférgesség), allergiára és bizonyos vérképzőszervi daganatos betegségekre utalhat.

A bazofil granulociták számának csökkenése heveny allergiás reakciót jelezhet.



Lektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

MR-vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Mágneses rezonancia vizsgálat, MRI

Célja:
Erős, állandó mágneses térben a szervezet folyadéktereinek részecske-rezgései szinkronizálódnak. Ha ezen a téren belül a vizsgált területet változó mágneses térbe helyezik, a részecske-rezgések deszinkronizálódnak.

Megszüntetve a második mágnes hatását, a rezgések újra szinkronizálódnak.

A gép a visszarendeződés idejét és egyéb paramétereit méri, és alakítja át képi információvá.

A különböző szövetek különböző módon viselkednek, így a szervekről részletes szerkezeti információ nyerhető. Ábrázolható sok eltérés, mely a szervek szöveti szerkezetét megváltoztatja. Ilyenek a daganatok és azok áttétei, gyulladásos folyamatok, vérellátási zavarok. Az erek ezzel az eljárással igen jól ábrázolhatóak, így sok információ nyerhető róluk anélkül, hogy veszélyes és kellemetlen beavatkozások történnének.

Vizsgálható az agy, hasi szervek, gerinc, a csontok és az ízületek, valamint a mellkasi nagyerek környezete.


Leírás:
A vizsgálati helységben állandó mágneses tér van. Ide kell a betegnek belépnie. Előtte meg kell győződni róla, hogy semmilyen mágnesezhető anyag, fém nincs a beteg testén vagy szervezetében. Ehhez segítséget nyújt a vizsgálat előtt kapott tájékoztató, amit tanácsos figyelmesen elolvasni. A helységben egy vizsgálóasztalra kell felfeküdni. A vizsgálni kívánt testrészre helyezi fel az asszisztens a második mágneses tekercset. A páciensnek a mérések alatt mozdulatlanul kell feküdnie. Közben erős berregő, zúgó hang hallható. A képek értékelésénél az orvos dönthet úgy, hogy a vizsgálathoz kontrasztanyag adása is szükséges.

Ez a kontrasztanyag nem tartalmaz jódot, teljesen más, mint a röntgenvizsgálatnál használt anyagok. Allergiás reakciót igen ritkán okoznak.


Előkészítés:
Nem szükséges.


Figyelem!:
A vizsgáló helységbe elektromos szívritmus-szabályzóval (pacemakerre) belépni életveszélyes! Ha bármilyen idegen anyag van a páciens szerveztében, erről tájékoztassa a vizsgáló orvost.


Jó, ha tudja:
Napjainkban a műtétek során sokféle fémes anyag kerülhet szervezetébe (protézisek, érlekötések). A modern eljárások során olyan fémekkel dolgoznak, melyek nem mágnesezhetőek. Ha valaki MR-vizsgálatra megy, célszerű a korábbi műtétet végző orvostól megkérdezni, hogy milyen fémet használt a műtét során. Jó, ha a beteg orvosi leírást is kér róla, hogy azt a vizsgálatot végzőnek meg tudja mutatni.


Veszélye:
Ha nincs mágnesezhető anyag a testben, a vizsgálat nem jelent veszélyt egészségre.


Fájdalom:
Nincs.


Lelet:
A leletben az orvos nyilatkozik a szervek helyzetéről, alakjáról, nagyságáról, szöveti szerkezetéről. Leírja a kóros eltérések helyét, környezetükhöz való viszonyát, és véleményt ad arról, hogy a látott kép milyen betegségre jellemző.
Más vizsgálatokat vagy kontrollt javasolhat.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Natív hasi röntgen

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Natív hasi felvétel

Célja:
A hagyományos röntgenképek röntgensugár segítségével készülnek. Ez az erős sugárzás áthatol a testen, és csak bizonyos szervekben, legfőképpen a csontokban nyelődik el, szóródik szét. Az áthatoló, szétszóródó sugarak a test mögé helyezett filmre érkeznek. A filmeken tulajdonképpen a szervek röntgenárnyéka jelenik meg.

A natív hasi vizsgálat olyan röntgenfelvétel, melyen a hasüregi szervek - elsősorban a gyomor-, belek-, a máj- és a rekeszizom - árnyéka és e szervek bizonyos eltérései ábrázolódnak, így például a meszet tartalmazó, és ezért árnyékot adó epekövek.

Napjainkban a számos egyéb vizsgálati lehetőség miatt azonban leginkább a bélelzáródáskor a gyomorban és belekben felhalmozódó folyadék és levegő, az üreges szerv (például gyomor) falának kilyukadásakor a hasüregbe kerülő, és a rekeszizom alatt felgyülemlő szabad hasi levegő, stb. kimutatására alkalmazzák. A csontok és mésztartalmú képletek árnyéka fehér, a levegőé fekete, a többi szövet árnyéka a képen a szürke különböző árnyalataiban jelenik meg.

A felvételek néhány nap különbséggel történő ismétlése során bizonyos betegségek időbeni lefolyása, rosszabbodása, javulása, és a véletlenül vagy szándékosan lenyelt idegentestek (főleg fémtárgyak) mozgása kísérhető figyelemmel.


Leírás:
(natív - kontrasztanyag nélkül készült)

A vizsgálat közben a beteg rendszerint áll, vagy ha olyan súlyos állapotban van, akkor fekszik. Testalkatától függő sugárdózis alkalmazásával röntgenképet készítenek. Az asszisztens megkéri, hogy vegyen nagy levegőt, tartsa vissza a lélegzetét, és ne mozogjon. Ekkor készíti el a röntgenfelvételt.

Ezután várni kell. A filmeket hívórendszeren keresztül előhívják, rendszerezik. Pontos adminisztratív munka biztosítja, hogy az adott betegről készült felvételek biztosan az ő anyagát tartalmazó kartonhoz kerüljenek. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegséggel kapcsolatos dokumentációt, majd megírja véleményét.


Előkészítés:
Előkészületre nincs szükség.


Figyelem!:
A terhességet a vizsgálat előtt jelezni kell. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
Előfordulhat, hogy a felvételt technikai hiba vagy a beteg elmozdulása miatt meg kell ismételni.

Ha a képen elváltozást lát az orvos, szükség lehet célzott, netán oldalirányú felvételek elkészítésére, képerősítő alatt elvégzett átvilágításra.

Mivel a képen a hasüregi szervek árnyéka egymásra vetül, és a lágy szövetek egyébként sem adnak erős röntgenárnyékot, a vizsgálat például hasi- vagy béldaganatok kimutatására nem alkalmas.


Veszélye:
Bár a kapott sugárdózis alacsony, a felvételt csak akkor érdemes elkészíteni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét. A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.


Fájdalom:
Nem fájdalmas.


Lelet:
A lelet leírja a belek gáz- és folyadéktartalmát, a rekeszizom alatti szabad levegő, a röntgenárnyékot adó meszes kövek, idegentestek jelenlétét.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Natív veseröntgen

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Natív vesetáji felvétel

Célja:
A hagyományos röntgenképek röntgensugár segítségével készülnek. Ez az erős sugárzás áthatol a testen és csak bizonyos szervekben, legfőképpen a csontokban nyelődik el, szóródik szét. Az áthatoló, szétszóródó sugarak a test mögé helyezett filmre érkeznek. A filmeken tulajdonképpen a szervek röntgenárnyéka jelenik meg.

A natív vesetáji vizsgálat olyan röntgenfelvétel, melyen a vese- és a húgyvezeték árnyéka és e szervek bizonyos eltérései ábrázolódnak. Így pl. a meszet tartalmazó, és ezért árnyékot adó vese- és húgyvezeték-kövek. A csontok és mésztartalmú képletek árnyéka fehér, a levegőé fekete, a többi szövet árnyéka a képen a szürke különböző árnyalataiban jelenik meg.

A felvételek néhány nap különbséggel történő ismétlése során bizonyos betegségek időbeni lefolyása, rosszabbodása, javulása, pl. húgyvezeték-kő mozgása kísérhető figyelemmel.


Leírás:
(natív - kontrasztanyag nélkül készült)

A vizsgálat közben a beteg rendszerint fekszik. Testalkatától függő sugárdózis alkalmazásával röntgenképet készítenek. Az asszisztens megkéri, hogy vegyen nagy levegőt, tartsa vissza a lélegzetét, és ne mozogjon. Ekkor készíti el a röntgenfelvételt.

A felvétel elkészítése után várni kell. A filmeket hívórendszeren keresztül előhívják, rendszerezik. Pontos adminisztratív munka biztosítja, hogy az adott betegről készült felvételek biztosan az ő anyagát tartalmazó kartonhoz kerüljenek. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegséggel kapcsolatos dokumentációt, majd megírja a véleményét.


Előkészítés:
Előkészületre általában nincs szükség. Az erős bélgázosság zavarhatja a vizsgálatot, ezért a vizsgálatot megelőző napokban kerülje a puffasztó ételek fogyasztását.

Ha a betegnél az előző napokban kontrasztanyaggal történő gyomor-, bélrendszeri röntgenvizsgálat, pl. gyomorröntgen, vastagbélröntgen (irrigoszkópia) történt, úgy azt jeleznie kell a röntgenorvosnak vagy asszisztensnek, mert a belekben maradt kontrasztanyag árnyéka zavarhatja a vizsgálatot.


Figyelem!:
A terhességet vagy annak gyanúját jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
Előfordulhat, hogy a felvételt technikai hiba vagy a beteg elmozdulása miatt meg kell ismételni. Nagyon gyakran a natív vizsgálat nem nyújt kellő információt. Ilyenkor vénás injekció formájában kontrasztanyagot juttatnak a vérbe. Ezt a vese kiválasztja, és így pontosan láthatóvá válik a vese-üregrendszer és a húgyvezeték.


Veszélye:
Bár a kapott sugárdózis alacsony, a felvételt csak akkor érdemes elkészíteni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét. A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.


Fájdalom:
Nem fájdalmas.


Lelet:
A lelet leírja a vesék nagyságát, elhelyezkedését, a röntgenárnyékot adó, meszes kövek esetleges jelenlétét.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Nyelésröntgen

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Nyelésvizsgálat

Célja:
A nyelőcső és a garat nyálkahártyáján lévő fekélyes, gyulladásos folyamatok, e szervek falaiból kiinduló daganatok, illetve egyéb elváltozások röntgenvizsgálattal történő kimutatása.


Leírás:
Azok a szervek, melyeken a röntgensugár akadálytalanul halad át, nem adnak röntgenárnyékot. Ha ezeket a szerveket röntgennel akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen módon meg kell tölteni, röntgenárnyékot adó sugárfogó anyaggal. Ezek az anyagok a kontrasztanyagok.

A vizsgálat során képerősítő képernyőjén folyamatosan követhető a lenyelt kontrasztanyag útja, de természetesen egy-egy adott időpillanatban hagyományos felvétel, állókép is készíthető. Több felvételsorozatból álló, időigényes vizsgálat, miközben a pácienst testhelyzet változtatásra kérhetik.

A nyelésröntgenhez a betegnek ízesített, bárium tartalmú kontrasztanyagot kell lenyelnie, kis mennyiségben, amely kirajzolja a nyelőcső, majd a gyomor redőzetét. Követhető az útja egészen a nyombélbe.


Előkészítés:
A vizsgálathoz a betegnek nem feltétlenül szükséges üres gyomorral érkeznie, és a mindennaposan szedett gyógyszereit (pl. szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők, asztma ellenes szerek, cukorbetegségre szedett szerek) is beveheti.


Figyelem!:
Terhességet vagy annak gyanúját jelezni kell a vizsgálat előtt. A fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
A használt kontrasztanyag hashajtó hatású lehet.


Veszélye:
Bár a vizsgálattal járó sugárterhelés alacsony, elvégzése mellett mégis csak akkor döntenek, ha az általa nyert információ feltétlenül szükséges a kezeléshez, esetleg megváltoztatja az alkalmazott terápiát. A sugárzással járó kockázat eltörpül a nyerhető információkból származó előnyök mellett. Ha a bárium a nyelőcső sérülésén keresztül a mellhártyára vagy a hashártyára kerül, az igen súlyos gyulladást okoz. Ilyenkor azonnali műtétre van szükség. Épp ezért ha a nyelőcső, garat falának kilyukadásának, perforációjának gyanúja merül fel, akkor a vizsgálatot úgynevezett felszívódó (gyulladást nem okozó) kontrasztanyaggal végzik.


Fájdalom:
A vizsgálat fájdalmatlan.


Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Tartalmazza annak leírását, hogy miként haladt át a kontrasztanyag a nyelőcsövön, milyen az elhelyezkedése, van-e a nyálkahártyán fekélyre utaló tapadó folt vagy telődési többlet, netán a falból kiinduló daganat, milyen a garatképletek alakja, mozgása, miként ürül a kontrasztanyag a gyomor felé.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Pajzsmirigy-izotópvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Pajzsmirigy-szcintigráfia

Célja:
A pajzsmirigy anyagcseréje bizonyos betegségekben, például túlműködés, alulműködés, daganatok, ciszták esetén megváltozik, gyorsul vagy éppen lassul. A megváltozott anyagcseréjű területre az izotóppal jelölt anyagok is ennek megfelelően - gyorsabban vagy éppen lassabban - épülnek be. A vizsgálattal ezeknek a területeknek a feltérképezése folyik.


Leírás:
A vizsgálat előtt mintegy 20 perccel a technécium-izotópot folyadékban kell meginni, vagy vénás injekció formájában kapja meg a páciens. A méréshez vizsgálóasztalra fektetik, és arra kérik, hogy mozdulatlanul feküdjön. Nyaka és mellkasa felső része felett az izotóp által kibocsátott gamma-sugárzást felfogó kamera van, amely a beérkező jeleket számítógépbe továbbítja, ami képet rajzol ki azokból. A vizsgálat, amíg a kamera a letapogatást (szkennelés) végzi, mintegy 10-15 percig tart.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség. Ha az izotópot meg kell inni, akkor éhgyomorra kell érkezni a vizsgálatra, ha injekcióban adják, akkor lehet enni. A vizsgálat előtt ezt meg kell kérdezni.

Rendszerint szokásos módon szabad szedni a gyógyszereket, kivéve azokat, amelyeket éppen pajzsmirigybetegség miatt rendeltek. Általában az ékszereket le kell venni.


Figyelem!:
A várandósságot és szoptatást jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a sugárzás okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
Több-kevesebb várakozásra kell számítani. A vizsgálat után lehet enni és inni, szabadon mozogni. Az izotóp gyorsan kiürül a szervezetből. A környezetet nem veszélyezteti, de kisgyermekeket a vizsgálat napján csak a lehető legszükségesebb mértékben szabad az embernek magához közel engedni.


Veszélye:
A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a sugárzásra.

Önmagában a vizsgálathoz használt, sugárzó anyagnak nincs mellékhatása.


Fájdalom:
Nem fájdalmas


Lelet:
Leírja a pajzsmirigy méretét, elhelyezkedését, hogy vannak-e a pajzsmirigyben olyan helyek, ahol az izotóp dúsul (ún. meleg vagy forró göb), vagy ahol a szokásosnál kevesebb halmozódik fel belőle (ún. hideg göb). Normális esetben a pajzsmirigy két lebenye közel egyforma nagyságú, szimmetrikus, és egyenletesen dúsítja az izotópot.



Szerző: Dr. Bártfai KatalinLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Pajzsmirigy ultrahangvizsgálata

CéljaLeírásElőkészítésJó, ha tudja
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
Olyan képalkotó eljárás, melynek során a pajzsmirigy állományát és a nyak képleteit (ereket, nyirokcsomókat) vizsgálják.

Rendszerint a pajzsmirigy göbös elváltozásait és cisztákat (folyadékkal telt tömlő) keresnek vele. Daganatos betegségek nyaki nyirokcsomóáttétei is kimutathatók a segítségével.


Leírás:
A legkíméletesebb, káros hatással nem járó vizsgálat az ultrahangvizsgálat. Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. Míg a folyadékokon és tömör szerveken könnyen áthatol az ultrahang, addig például az epekövekről, a belekben lévő gázokról, csontokról visszaverődik, így a mögöttük lévő területek ún. "hangárnyékba" esnek, azokról vélemény nem mondható.

A legtöbb készülék ma már nem csak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, ill. más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség. Vizsgálhatók még a hasüregi szervek, a nyakon a nyálmirigyek, az emlők, az erek, a lágyék erei és a környezetükben lévő nyirokcsomók, a szem, a herék és gyakorlatilag az egész vázizomzat és az ízületek, ill. a még nem záródott kutacsú csecsemők esetén az agy is.

A pajzsmirigy ultrahangvizsgálata során a beteg hanyatt fekszik az ágyon. Nyakát szabaddá teszi a ruháktól. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a nyakára. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva próbál képet alkotni a pajzsmirigy különböző területeiről. A képet a képernyőn kimerevítheti, lemérheti az ott látott képletek méreteit, ill. a képet ki is nyomtathatja, esetleg videóra veheti.

A vizsgálat végén letörlik a bőrre kent zselét.


Előkészítés:
Előkészítésre nincs szükség


Jó, ha tudja:
A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos. Előfordulhat, hogy bizonyos elváltozások csak ismételt vizsgálattal mutathatók ki.

Az is előfordulhat, hogy a látott elváltozásból az orvos szövettani mintavételt (tűbiopszia) javasol. Ez egy tűszúrás, amely után az így nyert sejtmintát tárgylemezen sejttani (citológiai) vizsgálatra küldik.

A ruhára kenődött zselé könnyen lemosható.


Veszélye:
Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető vizsgálat.

A tűbiopszia helyén rendszerint enyhe vérzés léphet fel. A szúrás helye napokig érzékeny lehet, begyulladhat.


Fájdalom:
A vizsgálat fájdalmatlan.
Ha tűbiopsziát végeznek, az az egyéb tűszúrásokhoz hasonló fájdalommal jár.


Lelet:
Rendszerint könnyen értelmezhető. Tartalmazza a pajzsmirigy alaki, nagyságbeli eltéréseinek, a benne lévő göbök nagyságának, szerkezetének a leírását. Az orvos nyilatkozik arról is, hogy következményes, kóros nyirokcsomók vannak-e a nyakon. Javasolhat MRI- (mágneses magrezonancia vizsgálat), labor-, izotópvizsgálatokat.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Réslámpa vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Biomikroszkópia

Célja:
A szem alaposabb megítélését, illetve mélyebb rétegeinek vizsgálatát teszi lehetővé.

A vizsgálóeljárás alkalmas:

  • a szem elülső 1/3 részének (szemhéjak, könnyszervek, kötőhártya, szaruhártya, elülső szemcsarnok, szivárványhártya, pupilla, szemlencse) tanulmányozására,
  • az egyes rétegek átlátszóságának/sűrűségének, vastagságának, mélységének meghatározására,
  • a szem elülső felszínén megtapadt idegentest helyének pontos meghatározására,
  • az idegentest lehetőség szerint minél kevesebb és kisebb mértékű melléksérüléssel való eltávolítására, a szaruhártya hámsérüléseinek kimutatására,
  • a könnyfilm stabilitásának vizsgálatára,
  • kiegészítő lencsékkel a csarnokzug, az üvegtest és a szemfenék vizsgálatára.


Leírás:
A készülék működése nagy fényerejű, rés alakú, fokális (egy pontból kiinduló) fény és a binokuláris (két szemmel való egyidejű nézésre alkalmas) mikroszkóp kombinációján alapszik, lehetővé téve a nagy pontosságú (10-50-szeres nagyítással történő) vizsgálatot.

A fényforrásból kiinduló sugarakat lencsék gyűjtik össze és a készülék rés alakú nyílásában egyesítik. A továbbiakban ez a résfény szerepel fényforrásként. A rés szélessége növelhető vagy szűkíthető. Az innen kiinduló fénysugarakat a vizsgálandó területre vetítve, az mikroszkóppal megtekinthető.

A vizsgálat során a beteg a gép egyik oldalán foglal helyet, míg szemben ül a vizsgáló. A fejet az áll- és homloktámaszhoz kell szorítani, a szemeket (mindkettőt!) nagyra kell nyitni, és a vizsgáló által kért irányba kell tekinteni.


Előkészítés:
Speciális előkészítést nem igényel.


Figyelem!:
A vizsgálat után néhány óráig fényérzékeny lehet a szem, különösen, ha pupillatágító cseppeket kapott. Ez befolyásolhatja a látást, a gépkocsivezetést. Jó, ha a betegnek kísérője van. Mivel a pupillatágító cseppek hatása órákig akadályozzák a pupilla fényre történő szűkülését, tanácsos napszemüveget vinni, hogy az a szembe eső fény mennyiségét csökkentse.


Jó, ha tudja:
Fontos, hogy a szemvizsgálat alatt mindig, mindkét szem legyen nyitva, függetlenül attól, hogy melyik oldal a panaszos, illetve hogy éppen melyik oldalt vizsgálják!


Veszélye:
Veszélytelen


Fájdalom:
A vizsgálat nem fájdalmas.


Lelet:
A talált elváltozástól függően igen különböző lehet. A normál lelet eltérés nélkülinek írja le a szem alkotórészeit.



Szerző: Dr. Kabai Magdolna - szemészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Színes Doppler-vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésJó, ha tudja
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Kolor Doppler, Duplex-szken, Duplex ultrahang

Célja:
A vizsgálat megmutatja a nyaki vagy végtagi nagyartériák lefutását, falának vastagságát, a belső felszínen lévő felrakódások nagyságát, összetételét.

A különböző érszakaszokon mérhető az áramlási sebesség. A sebesség paraméterekből következtetni lehet a szűkület mértékére.


Leírás:
A vizsgálat az ultrahangkészülék segítségével azonosított érszakaszok területén, a Doppler-elv alapján méri az áramlási sebességet.

Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezen hanghullámok egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. A legtöbb készülék ma már nemcsak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, ill. más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség. Vizsgálhatók a nyaki, a hasüregi szervek, végtagok erei is.

A vizsgált személy nyakát vagy a vizsgált testrészét szabaddá teszi, levetkőzik, majd hanyatt fekszik az ágyon. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrre, esetleg kissé rá is nyomják. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva próbál képet alkotni az erek különböző területeiről. A színes képet a képernyőn kimerevítheti, lemérheti az ott látott képletek méreteit, ill. a képet ki is nyomtathatja, esetleg videóra veheti. A látható szűkületek területe az erre alkalmas, speciális ultrahangkészülék segítségével áramlási sebességet mér.

A vizsgálat végén letörlik a bőrre kent zselét.


Előkészítés:
Előkészítésre nincs szükség.


Jó, ha tudja:
A mért szűkületek csak a valószínűsíthető százalékos értéket jelentik. Amennyiben a szűkület olyan fokú, hogy érműtét szükségessége merül fel, mindenképpen elvégzik az érfestést is.

A ruhára kenődött zselé könnyen lemosható.


Veszélye:
Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető vizsgálat.


Fájdalom:
A vizsgálat fájdalmatlan.


Lelet:
A lelet tartalmazza, hogy merre futnak az erek a nyakon vagy a végtagokon, milyen a faluk, látható-e szűkület, felrakódás. Ha látható szűkület, akkor annak valószínűsíthető, százalékban kifejezett mértékét is megadják.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Szívizom-izotópvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Szívizom-szcintigráfia

Célja:
A szívizomzat vérellátása bizonyos betegségekben, például koszorúér-szűkület, szívinfarktus, szívelégtelenség esetén megváltozik. A megváltozott működésű és vérellátású területre az izotóppal jelölt anyagok különböző mértékben jutnak el, épülnek be. A vizsgálattal a szívüregek (kamrák, pitvarok) izomzata ábrázolható. A vizsgálat a szív nyugalmi állapotában, majd terhelés mellett is megtörténik.


Leírás:
Először testmozgással (pl. szobakerékpár) vagy megfelelő gyógyszerekkel elérik, hogy a páciens szíve kellően nagy pulzusszámmal dobogjon. A mellkasára a szív elektromos tevékenységét felfogó elektródákat helyeznek fel, és EKG-t készítenek. A terhelés módját a kezelőorvos dönti el. A terhelés végén a karvénán keresztül izotópot tartalmazó injekciót kap a vizsgált személy, akit mintegy 60 perc várakozás után vizsgálóasztalra fektetnek, és arra kérik, hogy mozdulatlanul feküdjön. Mellkasa felett speciális kamera fogja fel az izotóp által kibocsátott gamma-sugárzást, és a beérkező jeleket számítógépbe továbbítja, ami azokból képet rajzol ki. Lehet, hogy eközben is EKG is készül. A vizsgálat, amíg a kamera a letapogatást (szkennelés) végzi, mintegy 20-30 percig tart.

Néhány órával később vagy egy másik napon, amikor a páciens szíve már megnyugodott, ismét izotópot kap, és megismétlik a vizsgálatot.


Előkészítés:
A vizsgálathoz éhgyomorra kell maradni.

Rendszerint kérik, hogy a vizsgálathoz valamilyen tejterméket vagy csokoládét vigyen magával az ember. Ezt az első vizsgálat után, a nyugalmi idő alatt kell elfogyasztani.

Szokásos módon lehet szedni a gyógyszereket, még a vérnyomáscsökkentőket is, kivéve azokat a szereket (pl. Nitromin, Nitromint-retard, Betaloc, Betaloc ZOK, stb.), amelyek megváltoztatják a szívizom vérellátását. Ezeket a gyógyszereket a vizsgálat reggelén nem szabad bevenni! A vizsgálat előtt legcélszerűbb megkérdezni, hogy mely gyógyszereket lehet minden további nélkül bevenni!


Figyelem!:
A várandósságot és szoptatást a vizsgálat jelezni kell az orvosnak, mivel a terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a sugárzás okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
Több órás várakozásra kell számítani, érdemes olvasnivalót vinni. A vizsgálatot először az izotóp beadása után körülbelül 1, majd újabb 3-4 óra elteltével végzik el, esetleg egy másik napon.

A vizsgálat után lehet enni, inni, szabadon mozoghat. Az izotóp gyorsan kiürül a szervezetből. A környezetét nem veszélyezteti a vizsgált személy, de kisgyermekeket a vizsgálat napján csak a lehető legszükségesebb mértékben szabad közel engednie magához.


Veszélye:
A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a sugárzásra.

Önmagában a vizsgálathoz használt, sugárzó anyagnak nincs mellékhatása.


Fájdalom:
Nem fájdalmas. A radioaktív anyag beadása - egyéb injekciókhoz hasonlóan -, csekély fájdalommal jár.


Lelet:
A szívizom vérellátásáról mond véleményt.



Szerző: Dr. Bártfai KatalinLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Szívultrahang-vizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésJó, ha tudja
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Echokardiográfia, Szívechó

Célja:
Olyan ultrahangos képalkotó eljárás, melynek során mozgóképet nyernek a szívről, és a szívüregeket, az azokat határoló falakat, a billentyűket és a szívburkot vizsgálják.

Rendszerint például az infarktus utáni falmozgási zavarokat, hegesedést, billentyűbetegségeket, a szívüregek közti kóros irányú véráramlást, a szív üregeiben kialakult vérrögöt, a szívburokban meggyűlő folyadékot lehet kimutatni vele.


Leírás:
A legkíméletesebb, káros hatással nem járó vizsgálat az ultrahangvizsgálat. Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. Míg a folyadékokon és tömör szerveken könnyen áthatol az ultrahang, addig például az epekövekről, csontokról, a tüdőben és belekben lévő gázokról visszaverődik, így a mögöttük lévő területek ún. "hangárnyékba" esnek, azokról vélemény nem mondható.

A legtöbb készülék ma már nem csak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, illetve más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség. A szíven kívül vizsgálhatók még a hasüregi szervek, az emlők, a nyakon a nyálmirigyek, az erek, a pajzsmirigy, a lágyék erei és a környezetükben lévő nyirokcsomók, a szem, a herék és gyakorlatilag az egész vázizomzat és az ízületek, illetve a még nem záródott kutacsú csecsemők esetén az agy is.

A szív ultrahangvizsgálata során a beteg meztelen felsőtesttel hanyatt fekszik az ágyon. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a mellkasára. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva próbál képet alkotni a szív különböző területeiről. Olykor arra kérheti a pácienst, hogy forduljon a bal oldalára, karjait emelje a feje fölé. A képet a képernyőn kimerevítheti, lemérheti az ott látott képletek méreteit, illetve a képet ki is nyomtathatja, esetleg videóra veheti.

Az is előfordulhat, hogy a vizsgálatot EKG-val egybekötve végzik, ilyenkor a páciens mellkasára öntapadó elektródákat helyeznek fel az echokardiográfia előtt.

A vizsgálat végén letörlik a bőrére kent zselét.


Előkészítés:
Előkészítésre nincs szükség.


Jó, ha tudja:
A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos. Előfordulhat, hogy bizonyos elváltozások csak ismételt vizsgálattal mutathatók ki.

Bizonyos esetekben a tüdő, a bordák eltakarhatják a szív egy részét, így arról nem vagy nem kellő biztonsággal mondható vélemény.

Előfordulhat, hogy az orvos azt javasolja, hogy a szívet egy speciális ultrahangkészülékkel kell megvizsgálni, amikor is a vizsgálófejet a nyelőcsövébe kell bedugni. A szív és a nyelőcső fala egymáshoz közel fekszik, így a szív bizonyos területei jobban vizsgálhatók. Ez a nyelőcsövön át végzett - ún. transzözofágeális- szívultrahang.

Amennyiben a készülék alkalmas rá, úgy színesben ábrázolja a vér normális és kóros áramlását, ezeknek az áramlásoknak a sebességét, irányát.


Veszélye:
Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető vizsgálat.


Fájdalom:
A vizsgálat fájdalmatlan.
A vizsgálat előtt a mellkasfalra kent zselé hideg.


Lelet:
Speciális rövidítéseket, adatokat és szakkifejezéseket tartalmaz. Szerepelnek benne a szívüregek méretei, faluk mozgása és vastagsága, a billentyűk működése, záródásuk, a kóros eltérések, falmozgások, áramlások. A lelet utal a szív teljesítőképességére is. A leletet a beteg rendszerint rövid időn belül kézhez kapja, de akár már vizsgálat közben is kérheti az orvost, hogy mondja el, mit lát.



Szerző: Dr. Lippai József - kardiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Teljes vérkép

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Mennyiségi (kvantitatív) vérkép

Célja:
A vérben lévő alakos elemek, köztük a vörösvértestek (vvt vagy RBC - red blood cells, angol röv.), a fehérvérsejtek (fvs vagy WBC - white blood cells, angol röv.) és a vérlemezkék vagy trombociták (thr vagy PLT - platelet, angol röv.) abszolút számának meghatározására végzik. Ezekből többek között vérszegénységre, vérvesztésre, kiszáradásra, a szervezetben lévő gyulladásos folyamatokra, a vérképzőszervekből kiinduló daganatos betegségre (leukémia, limfóma), illetve egyéb vérképzőszervi betegségekre (pl. csontvelő-elégtelenség), véralvadási zavarok okára lehet következtetni.

Választ ad a vérben található vérfesték (hemoglobin - Hgb) mennyiségére, a vér alakos elemeinek döntő többségét adó vörösvértestek és a vér folyékony alkotórészének, a vérplazmának az egymáshoz viszonyított arányára (hematokritérték - Htk), valamint a vörösvértestek átlagos térfogatára (MCV - mean corpuscular volume, angol röv.).

Tartalmazhatja még a vörösvértestekre vonatkozó, számított értékeket is: MCH - az egy vörösvértestre eső átlagos hemoglobinmennyiség (mean corpuscular hemoglobin - angol röv.)

MCHC - az egy vörösvértestre eső átlagos hemoglobinkoncentráció (mean corpuscular hemoglobin concentration - angol röv.)

A számítás az alábbi képletek alapján történik:
MCH = Hgb/vörösvértestszám
MCHC = Hgb/Htk

Általában szerepelnek a laboratóriumi rutinvizsgálatok közt.


Leírás:
A vizsgálathoz vérvételre van szükség. Ehhez a pácienst leültetik egy székre, a kart szabaddá kell tenni. A felkart egy gumiszalaggal elszorítják, ettől a gyűjtőerekben (vénákban) megszűnik a véráramlás, azok megtelnek vérrel, faluk kitágul, könnyebben szúrhatók. Arra is kérhetik az embert, hogy többször egymás után szorítsa ökölbe a kezét. Ezáltal több vér áramlik a karjába, a vénái jobban telítődnek. Általában a könyökhajlatban vagy a kézháton futó gyűjtőerek egyikét szúrják meg. A szúrás helyén lévő bőrfelületet lefertőtlenítik. Egyszer-használatos steril tűt vezetnek a vénába, és fecskendővel vagy speciális, zárt rendszerű, vákuumos vérvételi csővel leszívják a kellő mennyiségű vért. Ezt követően megkérik, hogy nyissa ki lassan az öklét, felengedik a felkarjára felhelyezett gumiszalagot, és a tűt kihúzzák a vénából. A szúrás helyét leragasztják, és arra kérik, hogy pár percig nyomja a kötést a szúrás helyére, hogy mielőbb megszűnjön a vérzés.

A levett vért a laboratóriumban automata készülék vizsgálja.


Előkészítés:
Nem szükséges.


Figyelem!:
Ha valaki vérzékenységben szenved, vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (pl. Syncumar), a vérvétel előtt feltétlenül közölje ezt orvosával. Ilyenkor a szokottnál erősebb, hosszabb ideig tartó vérzés léphet fel. A vérvételt követően perceken át türelmesen nyomnia kell a gézt vagy papírvattát a szúrás helyére, így kisebb a bőralatti bevérzés kialakulásának esélye.


Jó, ha tudja:
A vérkép nagyon gyorsan képes változni, órák, napok alatt jelentős eltérés észlelhető benne.


Veszélye:
Vérzés, véraláfutás, gyulladás kialakulása a szúrás helyén.
Szédülés vagy ájulás a vérvételt követően.


Fájdalom:
A vérvételhez szükséges tűszúrás az egyéb tűszúrásokhoz hasonló fájdalommal jár.


Lelet:
A normálértékek a mértékegységek, illetve az intézményben elfogadott határértékek szerint változhatnak, azonban a leleten a mért érték mellett rendszerint feltüntetik, és körülbelül az alábbi tartományokba eshetnek:
  • Vörösvértestszám (vvt, RBC):
    férfiak: 4,5-5,9 millió/mikroliter
    nők: 4,0-5,6 millió/mikroliter
  • Fehérvérsejt-szám (fvs, WBC): 4000-10000/mikroliter
  • Vérlemezke-szám (Thr, PLT): 150 000-400 000/mikroliter
  • Hematokrit-érték (Htk):
    férfiak: 42%-52%
    nők: 37%-54%
  • Hemoglobinszint (Hgb):
    férfiak: 140-180 g/l
    nők: 120-160 g/l
  • MCV: 80-100 femtoliter
  • MCH: 26-34 pikogram/sejt
  • MCHC: 300-360 g/l
A magas vörösvértestszám többek között folyadékvesztésre, tüdőbetegségre, a vörösvértesttermelés fokozódására (policitémia vera) utalhat.

A vörösvértestek számának csökkenése leginkább vérzésre, vérszegénységre, vörösvértest szétesésre lehet jellemző, de egyéb vérképzőszervi betegségre, esetleg vitaminhiányra is felhívhatja a figyelmet.

A fehérvérsejtek számának emelkedése elsősorban fertőzésre, gyulladásra, esetleg leukémiára utal. Bizonyos gyógyszerek is emelhetik a fehérvérsejtek számát.

A fehérvérsejtek számának csökkenése leginkább daganatos betegek kemoterápiája, sugárkezelése kapcsán vagy bizonyos vérképzőszervi betegségben (ún. aplasztikus anémia), daganat, fertőzés okozta csontvelő-elégtelenségben, egyes máj- vagy lépbetegségekben észlelhető. Bizonyos gyógyszerek - olykor veszélyes mértékben is - csökkenthetik a fehérvérsejt-számot.

A hematokrit-érték csökkenése különböző vérszegénységekben, vérzésben, csontvelő-elégtelenségben, táplálkozási hiányállapotokban, leukémiákban fordulhat elő.

Az emelkedett hematokrit-érték vízvesztésre, oxigénhiányos állapotra (pl. szív- vagy tüdőbetegség, dohányzás), bizonyos vérképzőszervi betegségekre (policitémia vera) hívhatja fel a figyelmet.

Az alacsony hemoglobinszint a vérszegénység és a vérvesztés tünete lehet, az alacsony vérlemezke-szám csontvelő-elégtelenség jele lehet.



Lektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Terheléses EKG

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Kerékpár-terhelés

Célja:
A vizsgálattal az értékelhető, hogy milyen hatással van a szívre a fizikai terhelés, illetve azzal együtt a szervezet megnövekedő oxigénigénye. A fizikai munka természetesen nagyobb terhet ró a szívre, hiszen adott idő alatt nagyobb mennyiségű vért kell pumpálnia.

Meghatározható vele a mellkasi fájdalom oka, a szív terhelhetősége, hogy milyen ritmuszavarok lépnek fel terhelés hatására, de az is, hogy az adott egészségi állapotban milyen fizikai terheléssel lehet megkezdeni a műtét utáni vagy betegség utáni rehabilitációt.

A vizsgálat közben EKG készül, pulzusszámot és vérnyomást mérnek.


Leírás:
A vizsgálat előtt EKG-elektródákat csatlakoztatnak a testre, a karra vérnyomásmérő mandzsettát helyeznek fel. A pácienst arra kérik, hogy hajtson szobakerékpárt vagy futópadon mozogjon. Az EKG-készülék papírszalagra rögzíti a szívből érkező elektromos jeleket. A vizsgálat előtt kitűznek egy elérendő percenkénti pulzusszámot. A terhelést, vagyis a pedál tekerésének nehézségét vagy a futószőnyeg sebességét fokozatosan emelhetik. A vizsgálatnak akkor van vége, ha a vizsgált személy elérte az előre megszabott pulzusszámot, vagy ha a vizsgálat közben szorító mellkasi fájdalma (angina) jelentkezne, ha túlzottan megemelkedik a vérnyomása, vagy az EKG-görbén bizonyos kóros elváltozások jelentkeznek.

A vizsgálat után a beteget 10 percig vagy addig tartják megfigyelés alatt, míg pulzusszáma normalizálódik.


Előkészítés:
A szokásos gyógyszereket be kell venni, hacsak a vizsgálatot megelőzően nem kérnek mást.

Érdemes sportos öltözetben, kényelmes cipőben érkezni a vizsgálatra.

Bár az étkezés önmagában nem befolyásolja a vizsgálatot, sok és nehéz ételt nem célszerű fogyasztani a terhelés előtt, hisz telt gyomorral futni, kerékpározni nem kellemes.


Figyelem!:
A vizsgálat előtt el kell mondani a kezelőorvosnak, hogy a beteg milyen gyógyszereket szed. A vizsgálat közbeni esetleges rosszullét nitroglicerin-készítmény adását teheti szükségessé. Bizonyos potencianövelő tabletták és a nitroglicerin 24 órán belül együtt adva súlyos vérnyomásesést idézhetnek elő, ezért ezek szedését a vizsgálat előtt jelezni kell az orvosnak, illetve a nap hátralévő részében erre tekintettel kell lenni.


Jó, ha tudja:
Előfordulhat, hogy bizonyos mozgásszervi, ízületi betegségek vagy alsó végtagi érszűkület miatt a terhelt végtagok fájdalma miatt kell idő előtt abbahagyni a vizsgálatot.

Terheléses EKG-t csak úgy, és olyan helyen végeztethetnek, ahol a tárgyi és személyi feltételei is megvannak a legsúlyosabb szövődmények azonnali elhárításának, így mód van a beteg azonnali újraélesztésének megkezdésére is.


Veszélye:
A vizsgálat általában biztonságosnak mondható, azokat, akiknek tudottan nagyon gyenge a szíve, rendszerint nem küldik ilyen vizsgálatra. A fizikai terhelés hatására a szívizom oxigénhiányos állapota, ún. angina, szorító mellkasi fájdalom alakulhat ki. Gyengeség, rosszullét, olykor ájulás is előfordulhat. A legsúlyosabb szövődmény, ami nagyon ritkán fordul elő, hogy a terhelés hatására szívroham vagy súlyos, akár életveszélyes ritmuszavar lép fel.


Fájdalom:
Amikor a bőrt megnedvesítik, vagy géllel bekenik, az kellemetlenül hűvös lehet.

A vérnyomásmérő mandzsetta felfújásakor szoríthatja a felkart.

Ha a szív a terhelés hatására oxigénhiányos állapotba kerül, szorító mellkasi fájdalom (angina) alakulhat ki, ami gyógyszeresen (nitroglicerinnel) megszüntethető.

Nehézlégzés, fulladás alakulhat ki, az ízületek megfájdulhatnak.


Lelet:
Normális esetben a szívverések percenkénti száma - a fizikai terhelés fokozásával párhuzamosan - egészen addig nő, míg eléri a terhelésre jellemző és a páciens életkorának, kondíciójának megfelelőt. Ha a kívánt pulzusszámot mellkasi fájdalom, ritmuszavar vagy egyéb panasz miatt nem sikerül elérni, az elsősorban koszorúér-betegségre utal.



Szerző: Dr. Lippai József - kardiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Timpanometria

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
A fülkürt működéséről és a dobüregben lévő légnyomásról, a középfül működéséről ad felvilágosítást. Vizsgálja a dobhártya működését, azt érzékeli, hogy légnyomásváltozás mellett miként változik a dobhártya mozgása, és méri a középfülben lévő nyomást. Segít kimutatni a középfülben lévő folyadékot, a dobhártya hegesedéseit és többek között azt, ha a hallócsontocskák nem érintkeznek egymással rendesen, és nem vezetik megfelelően a hangot a belsőfül felé.


Leírás:
A vizsgálat közben a páciens kényelmesen ül a székben. A vizsgálat speciális készülékkel történik, a készüléknek több típusa is létezik. A külső hallójáratot egy légmentesen záró dugóval elzárják. A dugón több furat is lehet. Az egyiken meghatározott energiával rendelkező hanghullámokat bocsáthatnak a dobhártyára, a másikban apró mikrofon érzékeli a dobhártyáról visszaverődő hangokat, míg a harmadik furaton keresztül a külső hallójárat légnyomása változtatható. Minél nagyobb (kóros) a nyomás a középfülben, annál merevebb a dobhártya, és annál több energia verődik vissza a dobhártyáról az érzékelő furat felé. A készülék grafikont rajzol, melyen a visszaverődött hangok erősségét tünteti fel, a hallójáratban lévő nyomás függvényében.


Előkészítés:
Nem igényel.


Figyelem!:
A vizsgálat csak ép dobhártya mellett végezhető, ezért annak épségéről a vizsgálat előtt meggyőződik az orvos.


Jó, ha tudja:
Normális esetben a dobhártya két oldalán - a külső hallójáratban és a középfülben - azonos a nyomás. Ez, különböző kórállapotokban megváltozhat.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat.


Lelet:
Többek között a dobüregi légnyomásról és a normálistól való eltérés fokáról tájékoztat.



Szerző: Dr. Marisch Ilona - fül-orr-gégészLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Tüdő-izotópvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Tüdőszcintigráfia, Tüdő ventilációs/perfúziós izotópvizsgálat

Célja:
A tüdőben folyó légáramlás (ventiláció) és vérkeringés (perfúzió) értékelése. Rendszerint tüdőembólia vagy bizonyos tüdőbetegségek (krónikus obstruktív tüdőbetegség - COPD) esetén végzik.


Leírás:
A vizsgálat valójában két részből áll, amit külön-külön, de együtt is elvégezhetnek.
A ventiláció vizsgálatához maszkot helyeznek az arcára vagy csutorát kap a szájába, amiből radioaktív izotópot tartalmazó gázt lélegez be. Eközben ül vagy fekszik, és az izotóp belégzésével egyidőben vagy néhány perc múlva mellkasa felett speciális kamera fogja fel az izotóp által kibocsátott gamma-sugárzást, és a beérkező jeleket számítógépbe továbbítja, ami képet rajzol ki azokból.
A perfúzió vizsgálatához izotóppal jelölt fehérjét (albumin) fecskendeznek injekción át a vénájába. A kamera a letapogatást (szkennelés) azonnal megkezdi. A vizsgálat mintegy 15-20 percet vesz igénybe.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség. Nem kell éhgyomorra maradni sem.
Szokásos módon lehet szedni a szükséges gyógyszereket.


Figyelem!:
A várandósságot és szoptatást jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a sugárzás okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
A vizsgálat előtt mellkasröntgen készül, vagy arra kérik a pácinest, hogy legutolsó mellkasfelvételét (a filmet és nem a leletet!) vigye magával. A vizsgálat után lehet enni és szabadon mozogni.
A környezetre nem veszélyes a szervezetbe juttatott izotóp, de kisgyermekeket a vizsgálat napján csak a lehető legszükségesebb mértékben szabad az embernek magához közel engednie.


Veszélye:
Önmagában a vizsgálathoz használt, sugárzó anyagnak nincs mellékhatása. Nagyon ritkán allergiás reakciót, leginkább bőrviszketést, csalánkiütést okozhat az albuminhoz kötött izotóp. Az ennél súlyosabb allergiás reakció igen ritka.
A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a sugárzásra.


Fájdalom:
Nem fájdalmas. A radioaktív anyag beadása - egyéb injekciókhoz hasonlóan -, csekély fájdalommal jár.


Lelet:
Normális esetben a két tüdő keringése és légteltsége egyforma és az izotóp eloszlása egyenletes.



Szerző: Dr. Bártfai KatalinLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Tüdő tűbiopszia

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  TTP, Perkután transztorakális vékonytű-biopszia

Célja:
A mellkasfalhoz közeli tüdőelváltozásokból vékony tűvel, a mellkas bőrét és a mellkasfalat átszúrva citológiai mintát, biopsziát (szövetmintát) vesznek.

Ebből kenetet készítenek, majd citológiai (sejttani) vizsgálatot végeznek.

A megfestett kenetet mikroszkóp alatt vizsgálják, daganatsejteket, gyulladásos sejteket keresve a mintában.


Leírás:
tüdő tűbiopszia - tűvel történő mintavétel a mellkasfalon keresztül, a tüdőből - TTP - perkután transztorakális vékonytű-biopszia (perkután - bőrön át, transztorakális - mellkasfalon keresztül történő)

A vizsgálat során röntgen képerősítő segítségével, több irányból meghatározzák a tüdőben lévő elváltozás helyzetét, majd miközben a beteg fekszik, tűvel mintát vesznek belőle. Elölről, hátulról vagy oldalról történhet a tű beszúrása. Ez történhet helyi érzéstelenítésben, de erre általában nincs szükség, mert a szúrás nem okoz nagyobb fájdalmat, mint magának az érzéstelenítőnek a beadása.


Előkészítés:
Különösebb előkészületre nincs szükség, nem kell, hogy éhgyomorra maradjon. A vizsgálat előtt beleegyező nyilatkozat aláírását kérhetik a betegtől.


Figyelem!:
Ha a betegnek gyógyszerérzékenysége van, pl. a helyi érzéstelenítő szerekre (Lidocain), mindenképpen jeleznie kell kezelőorvosának.

Ha vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszereket (pl. Syncumar, Colfarit, Astrix, stb.) szed, jelezze orvosának, mert ezek növelik a súlyos vérzéses szövődmény kockázatát.

Ha a betegnek szívbillentyű-betegsége van, szükség lehet arra, hogy a vizsgálat előtt antibiotikumot szedjen, ezt a kezelőorvossal kell megbeszélni.


Jó, ha tudja:
A beteg készüljön fel arra, hogy a mintavétel után - az esetleges szövődmények veszélye miatt - általában 24 órán át tartó kórházi megfigyelés szükséges.


Veszélye:
A szúrás helyén kis vérzés keletkezhet.

A vizsgálat leggyakoribb szövődménye, hogy a szúrás helyén levegő kerül a mellhártya lemezek közé, ekkor légmell (pneumotórax, PTX) alakul ki. A bejutott levegő mennyiségétől függően pihenés, oxigénkezelés, vagy a bejutott levegő leszívása válhat szükségessé, ilyenkor egy vékony csövet helyeznek a mellűrbe, amit folyamatosan szívnak. A cső 3-5 nap elteltével eltávolítható.

A légmell részjelenségeként a bőr alatti kötőszövetbe is juthat levegő. Ilyenkor a bőr megtapintásakor hóropogásszerű hangot lehet hallani, amikor az apró léghólyagok kidurrannak.

A mintavétel után a beteg köhöghet vagy véres köpete lehet. Ilyenkor tüneti kezelés szükséges, a vércsíkos köpet miatt nem kell aggódnia, ez pár nap alatt elmúlik. Nagyobb vérzések ritkák.

Nagyon ritkán előfordulhat az is, hogy levegő jut egy érbe, légembólia alakul ki, ez egy igen veszélyes szövődménynek tekinthető.

Daganat jelenléte esetén nagyon ritkán a szúrás helyén a daganatsejtek szóródhatnak, később növekedésük figyelhető meg ezen a helyen.


Fájdalom:
A tű beszúrásakor a beteg fájdalmat érez, de nem erősebbet, mint bármely tűszúrás esetén.


Lelet:
A vizsgálat után napokon belül citológiai leletet adnak, ami pozitív, ha valamilyen betegség igazolódott ( pl. jó- vagy rosszindulatú daganat, TBC...). A negatív eredmény azt jelenti, hogy nincs daganat vagy azt, hogy nem találták el a vizsgálat során. Ilyenkor a mintavétel megismétlésére kerülhet sor.



Szerző: Dr. Fülöp Andrea - tüdőgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vastagbélröntgen

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Feltöltéses vastagbélvizsgálat, Irrigoszkópia

Célja:
A vastagbél nyálkahártyáján lévő fekélyes, gyulladásos folyamatok, a bél falából kiinduló daganatok, szűkületet okozó, illetve egyéb elváltozások röntgenvizsgálattal történő kimutatása.


Leírás:
Azok a szervek, melyeken a röntgensugár akadálytalanul halad át, nem adnak röntgenárnyékot. Ha ezeket a szerveket röntgennel akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen módon meg kell tölteni azokat röntgenárnyékot adó sugárfogó anyaggal. Ezek az anyagok a kontrasztanyagok.

A vizsgálat során a képerősítő képernyőjén folyamatosan követhető a mozgó kontrasztanyag útja, de természetesen egy-egy adott időpillanatban hagyományos felvétel, állókép is készíthető. Több felvételsorozatból álló, időigényes vizsgálat.

A betegnek fel kell feküdnie a röntgenasztalra. Először kontrasztanyag nélkül nézik át a hasát, majd egy síkosítóval bekent, puha beöntőcsövet vezetnek óvatosan a végbélnyílásán keresztül a végbelébe. Az irrigoszkópia során sugárfogó anyagként leggyakrabban bárium-szulfátot alkalmaznak, amit előre elkészítenek egy beöntőzsákban (ez a korszerűbb és kényelmesebb módszer) vagy más beöntőedényben. A beöntőcső végén apró ballon lehet, amit ha felfújnak levegővel, a beteg könnyebben vissza tudja tartani a kontrasztanyagot. A beöntőzsák megemelésével a kontrasztanyag lassan beáramlik a vastagbelébe, és feltölti azt. A kontrasztanyag mellé levegőt is pumpálnak. Ez az úgynevezett kettős-kontrasztos irrigoszkópia. A kétféle kontrasztanyag a beöntőfolyadék és a levegő. Ekkor a bélfalak kifeszülnek, eltávolodnak egymástól, így a falra tapadó kontrasztanyag finomabban kirajzolja a nyálkahártya redőzetét és az azon látható eltéréseket.

A páciensnek a vizsgálat közben többször testhelyzetet kell változtatnia, esetleg megnyomkodják a hasát, hogy a kontrasztanyag mozgását elősegítsék. A felvételek elkészítése közben megkérhetik, hogy tartsa vissza a lélegzetét.

A vizsgálat végeztével a beöntőzsákba visszafolyatják a kontrasztanyagot, vagy a páciens ágytálra ültetve illetve a mellékhelyiségben kiüríti azt. Ezt követően is átvilágíthatják még a hasát, esetleg további felvételeket készítenek.


Előkészítés:
Az irrigoszkópiához általában hosszadalmas előkészítésre van szükség. Ennek pontos menete minden intézetben más és más, a helyi szokásoktól függően. A lényeg azonban alapvetően ugyanaz: a vastagbél lehetőség szerinti teljes kitisztítása.

Lehet, hogy a beteg a vizsgálat előtt 1-2 nappal már nem ehet, csak turmixolt ételeket vagy csak folyadékot, például. szűrt gyümölcslevet, teát, vizet, szűrt levest. Bizonyos ételek fogyasztását (pl. magvas gyümölcsök, szőlő, dinnye) már napokkal a röntgenvizsgálat előtt kerülnie kell. Előfordulhat, hogy azt kérik, még a vizsgálat reggelén is hagyja el a reggelit.

A vizsgálat előtti napon hashajtót kell bevennie, ami mellé több liternyi folyadékot kell elfogyasztania pár óra alatt. A leghelyesebb, ha a páciens a vizsgálatot végzővel pontosan megbeszéli, hogy miként végezze az előkészítést, mikor vegye be a hashajtót, mi legyen az, valamint azt, hogy mikor, mit és mennyit ehet.

Vannak helyek, ahol a vizsgálat előtt még tisztító beöntést is adnak.

Általánosságban a beteg a mindennaposan szedett gyógyszereit (pl. szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők, asztma ellenes szerek) a vizsgálat előtti napokban, az előkészítés ideje alatt és a vizsgálat napján is ugyanúgy szedheti.


Figyelem!:
A terhességet vagy annak gyanúját jelezni kell a vizsgálat előtt. A fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!

Ha a páciens cukorbeteg, azt mondja el a vizsgálatot végzőnek, mert az előkészítés időszakában felborulhat a szénhidrát-anyagcseréje, és szükség lehet a gyógyszer- vagy inzulinadagolás, megváltoztatására is.

Érdemes ezt azért is elmondani, mert sok helyen a cukorbetegeken - épp a gyógyszer-, inzulinadagolás, illetve az étkezés kötöttségei miatt - soron kívül végzik el a vizsgálatot.


Jó, ha tudja:
Mivel a vizsgálat közben levegőt fújnak a vastagbélbe, ezért később a beteg puffadtnak érezheti magát, szélgörcsei lehetnek, míg a gázok ki nem ürülnek.

Ha a vizsgálatot követő napokban erős hasi görcsei, fokozódó hasfájása, láza lenne, forduljon kezelőorvosához.

A vizsgálatot követően pihenjen pár órát, és igyon sok folyadékot, hogy a hashajtás következtében elvesztett vizet szervezete mielőbb pótolhassa.

A vizsgálat - főleg ha beöntést is kap előtte - 1-2 óra hosszat is eltarthat.


Veszélye:
Bár a kapott sugárdózis alacsony, a felvételt csak akkor érdemes elkészíteni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét. A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.

Talán a leggyakoribb kellemetlenség, hogy az előkészítés, hashajtás, illetve a vizsgálattal járó mechanikus irritáció következtében aranyeres panaszok lépnek fel, főként akkor, ha Önnek korábban már volt hasonló panasza. Ezek általában enyhék, és konzervatív kezeléssel jól uralhatók.

A vastagbél sérülése, falának kilyukadása, főként akkor, ha a bél fala daganat vagy gyulladásos betegség következtében elvékonyodott. Ez nagyon ritka, de igen veszélyes szövődmény, különösen akkor, ha a bárium a hashártyára kerül, mert súlyos hashártyagyulladást okoz. Ilyenkor azonnali műtétre van szükség.

Ha a betegnek jelentős vastagbélszűkületet okozó elváltozása van, akkor az előkészítés, hashajtás során előfordulhat, hogy bélelzáródása (ileusz) alakul ki, ami sürgős műtétet tehet szükségessé.


Fájdalom:
A beöntés, levegőbefújás feszítő érzést okozhat, enyhe görcsös hasi fájdalommal járhat.


Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Tartalmazza, hogy mekkora bélszakaszt töltött fel a kontrasztanyag (általában a teljes vastagbelet), milyen a vastagbél lefutása, tágassága, van-e rajta nyálkahártya-eltérés, gyulladás, fekély, kesztyűujjszerű kiöblösödés (divertikulum), szűkült szakasz, daganat.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vastagbéltükrözés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Kolonoszkópia

Célja:
A végbél és a vastagbél teljes hosszának, illetve az azt bélelő nyálkahártya-felszínnek a megtekintése, vérzésforrás vagy szűkült bélszakasz (polip, rosszindulatú daganat, nyálkahártyagyulladás, kifekélyesedés, stb.) keresése, de vizsgálat közben mód van pl. szövettani mintavételre vagy egész polipok eltávolítására is.


Leírás:
A vizsgálat során az orvos egy kb. 160 centiméter hosszú, hajlékony eszközzel rendszerint a vastagbél egészét át tudja tekinteni. A kolonoszkópnak nevezett eszközben üvegszálas optika továbbítja a fényt, illetve a képet. A képet egy tévéképernyőn jelenítik meg. Az eszköz mozgásához és a megfelelő képalkotáshoz szabad térre van szükség, ezért a kolonoszkóp egyik csatornáján vizsgálat közben levegőt fúj az orvos a vastagbélbe. Szükség esetén le is tudja szívni azt vagy a bélben maradt híg béltartalmat. Az eszköz másik vékony kis csatornáján keresztül speciális fogókkal apró szövetmintát lehet venni a betegségre gyanús elváltozásból vagy elektromos árammal felforrósított hurokkal egész polipok vághatók le az alapjukról, az utóvérzés viszonylag csekély kockázatával. A kivett szövetminta megfelelő feldolgozás után mikroszkóp alatt vizsgálható.

A vizsgálat rendszerint bal oldalfekvésben történik, de szükség lehet arra, hogy menet közbena beteget a hátára fordítsák. Az eszközt a végbélnyíláson át vezetik be a vastagbélbe, és lassan, óvatosan haladva általában eljutnak vele a vastag- és vékonybél találkozásáig (vakbél, Bauchin-billentyű). A bél aprólékos átvizsgálását rendszerint az eszköz lassú kihúzása közben végzik.


Előkészítés:
A kolonoszkópiához általában hosszadalmas előkészítésre van szükség. A pontos menete minden intézetben más és más, a helyi szokásoktól függően. A lényeg azonban alapvetően ugyanaz: a vastagbél lehetőség szerinti teljes kitisztítása.

Lehet, hogy a vizsgálat előtt 1-2 nappal a beteg már nem ehet csak turmixolt ételeket vagy csak folyadékot, pl. szűrt gyümölcslevet, teát, vizet, szűrt levest. Bizonyos ételek fogyasztását (pl. szőlő, paradicsom) már napokkal a tükrözés előtt kerülnie kell. Előfordulhat, hogy azt kérik, hogy a vizsgálat reggelén maradjon éhgyomorra, mert van, ahol a kolonoszkópiához fájdalomcsillapító, vagy kábító hatású injekciót kap.

A kolonoszkópia előtti napon a betegnek hashajtót kell bevennie, ami mellé több liternyi folyadékot kell elfogyasztania pár óra alatt. A leghelyesebb, ha a vizsgálatot végző orvossal pontosan megbeszéli, hogy miként végezze az előkészítést, mikor vegye be a hashajtót, mi legyen az, valamint azt, hogy mikor, mit és mennyit ehet.

Általánosságban a mindennaposan szedett gyógyszereit (pl. szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők, asztma ellenes szerek) a vizsgálat előtti napokban és az előkészítés ideje alatt ugyanúgy szedheti. Kivételt képezhetnek a vaskészítmények - ezek megfeketítik a székletet és zavarhatják a vizsgálatot -, a véralvadásgátló gyógyszerek - pl. a Syncumar, a Colfarit, az Astrix, mert növelik a súlyos vérzés kockázatát -, valamint a cukorbetegségre adott készítmények - mert az előkészítés során kevesebb táplálékot juttat be szervezetébe, mint amennyi az előírt inzulinhoz, vagy más antidiabetikumhoz szükséges. A leghelyesebb, ha a beteg már napokkal a vizsgálat előtt megkérdezi a vizsgálatot végző orvost, hogy melyik gyógyszerét szedheti, vagy kell elhagynia.

Helyenként kérik, hogy a beteg a vizsgálatra friss laboreredményekkel érkezzen, elsősorban a vérképére, vérzési idejére és véralvadási értékeire, valamint vércsoportjára kíváncsiak. Ha ugyanis a kolonoszkópia során pl. polipot távolítanak el a bélből, annak alapjából vérzés indulhat, és az orvosnak előre tudnia kell, hogy mekkora a komolyabb vérzés kialakulásának kockázata.


Figyelem!:
Ha a beteg cukorbetegségben szenved, azt el kell mondania a vizsgálatot végző orvosnak, mert az előkészítés időszakában felborulhat a szénhidrát-anyagcseréje, és szükség lehet a gyógyszer- vagy inzulinadagolás megváltoztatására is.

Ha valaki vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (pl. Syncumar), a vizsgálat előtt feltétlenül közölnie kell orvosával, mert ilyenkor szövetminta vétele esetén a szokottnál erősebb vérzés léphet fel, amit nehéz lehet uralni!

Szívbillentyű-betegség esetén szükség lehet arra, hogy a vizsgálat előtt antibiotikumot a beteg szedjen, erről szintén tájékoztatni kell a kezelőorvost.


Jó, ha tudja:
A vizsgálat közben levegőt fújnak a beteg vastagbelébe, ezért később puffadást érezhet, szélgörcsei lehetnek, míg a gázok ki nem ürülnek. A befújt levegő vizsgálat közben is távozhat, ez természetes dolog.

Előfordulhat, különösen, ha a vizsgálat során az orvos szövettani mintát vett, hogy a vizsgálatot követő székeléskor a beteg kevés vérzést észlel. Ez általában normális jelenség. Tartós vagy nagyobb mennyiségű vérzés esetén orvoshoz kell fordulnia!

Ritkán előfordulhat, hogy pl. polip eltávolítást követően nem engedik haza, és 1-2 napos kórházi megfigyelést javasol az orvos.

Ha a vizsgálathoz bódító hatású injekciót kap, akkor a kolonoszkópia után 1-2 órás pihenésre, felügyeletre, megfigyelésre lehet szükség. Ha kocsival érkezik a vizsgálatra, helyes, ha ilyenkor nem a beteg vezet hazafelé.

Ha a vizsgálatot követő napokban erős hasi görcsök, fokozódó hasfájás, láz lép fel, a betegnek orvoshoz kell fordulnia.

A vizsgálatot követően érdemes pár órát pihenni, és sok folyadékot inni, hogy a hashajtás következtében elvesztett vizet a szervezet mielőbb pótolhassa.


Veszélye:
A vastagbél sérülése, falának kilyukadása, főként akkor, ha a bél fala daganat vagy gyulladásos betegség következtében elvékonyodott. Ez nagyon ritka, de igen veszélyes szövődmény, és ilyenkor azonnali műtétre van szükség.

Szövettani mintavétel után kisebb-nagyobb utóvérzés előfordulhat.

Talán a leggyakoribb kellemetlenség, hogy az előkészítés, hashajtás, illetve a tükrözéssel járó mechanikus irritáció következtében aranyeres panaszok lépnek fel, főként akkor, ha a betegnek korábban már volt hasonló panasza. Ezek általában enyhék, és konzervatív kezeléssel jól uralhatók.

Mint minden gyógyszer, úgy a vizsgálathoz kapott injekció esetén is előfordulhat allergiás reakció.

Ha a betegnek jelentős vastagbélszűkületet okozó elváltozása van, akkor a hashajtás során előfordulhat, hogy bélelzáródása (ileusz) alakul ki, ami sürgős műtétet tehet szükségessé.


Fájdalom:
A vizsgálat - különösen akkor, amikor a vastagbél kanyarulatain kell az eszközt átjuttatni -, görcsös hasi fájdalommal járhat. A levegőbefújás feszítő érzést okozhat, ami bizony elég kellemetlen lehet. Ha elbódítják a vizsgálathoz, akkor gyakorlatilag semmire nem emlékszik a kolonoszkópiát követően.


Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Leírásra kerül, hogy mekkora bélszakaszt sikerült áttekinteni (általában a teljes vastagbelet), van-e ezen a szakaszon nyálkahártya-eltérés, gyulladás, fekély, daganat, vérzés, történt-e szövettani mintavétel vagy polip-eltávolítás.



Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Végbélnyílás vizsgálata

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Anoszkópia

Célja:
Az anoszkópia célja elsősorban a végbélnyílás és a végbél utolsó 3-4 centiméteres szakaszát borító átmeneti jellegű hám, illetve bélnyálkahártya megtekintése, vérzésforrás (pl. aranyér, végbélberepedés, de polip, daganat, nyálkahártyagyulladás, kifekélyesedés, stb.) keresése; vizsgálat közben mód van például belső aranyér vagy végbélberepedés ambuláns kezelésére (gyűrűzés, injekciós kezelés, ill. fagyasztás), és szövettani mintavételre is.

Gyakran kötik össze az anoszkópiát végbéltükrözéssel (rektoszkópia) is, a két vizsgálat ugyanis jól kiegészíti egymást.


Leírás:
A vizsgálat előtt az orvos kenőccsel síkosított, gumikesztyűs ujjával betapint a páciens végbelébe. Az anoszkópia során egy kb. 10-12 cm hosszú, átlátszó falú, egyenes műanyag eszközzel - amit a bevezetés előtt valamilyen kenőccsel vagy paraffinolajjal síkossá tesz - a végbélnyílást és a végbél utolsó pár centiméteres szakaszát tudja áttekinteni. Az anoszkópnak nevezett eszközhöz külső fényforrást kell használni. Jól láthatók a végbélnyílás betegségei, elsősorban a belső aranyerek, a végbél berepedése, de a végbél utolsó szakaszának daganatai vagy nyálkahártyájának gyulladása is. A vékony csövön keresztül speciális eszközökkel ellátható például a panaszt okozó belső aranyér, de egy apró fogóval szövetmintát is tud venni a vizsgáló a betegnek ítélt területből.

A vizsgálat rendszerint oldaltfekvő helyzetben történik, miközben a beteg a térdeit felhúzza a hasához.


Előkészítés:
Az anoszkópiához előkészítésre (például beöntésre, hashajtásra) rendszerint nincs szükség.

Anoszkópia előtt nem kell hashajtót bevenni, sőt, az sokszor inkább zavarja, mintsem segíti a vizsgálatot. A betegnek éhgyomorral sem kell maradnia, hisz az elfogyasztott táplálék csak fél-egy nap múlva, vagy esetenként még lassabban jut le a végbélbe.


Figyelem!:
Ha a beteg vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (például Syncumar), a vizsgálat előtt feltétlenül közölje ezt az orvosával, mert ilyenkor a vizsgálat vagy az elvégzett beavatkozás, például az aranyér gyűrűzése, a szövetminta vétele kapcsán a szokottnál erősebb vérzés léphet fel, amit nehéz lehet uralni!


Jó, ha tudja:
Előfordulhat, különösen akkor, ha a vizsgálat vérző aranyér, végbélberepedés miatt történt, vagy ha az anoszkópia során az orvos szövettani mintát vett, hogy a beteg a vizsgálatot követő székeléskor kevés vérzést észlel. Ez általában normális jelenség. Tartós vagy nagyobb mennyiségű vérzés esetén azonban orvoshoz kell fordulni.


Veszélye:
Gyakorlatilag veszélytelen vizsgálat. A vizsgálat után kisebb vérzés előfordulhat, különösen akkor, ha az orvos valamilyen beavatkozást is végzett.


Fájdalom:
A vizsgálat általában nem fájdalmas. Ha azonban az anoszkópia gyulladt aranyér vagy végbélberepedés miatt történt, akkor a páciens kellemetlen, égő, szúró fájdalmat érezhet az eszköz bevezetése közben. Mivel a keresett betegségek jó része a végbélzáró izom magasságában van, és ezt a szakaszt alaposan meg kell nézni, az anoszkópot rendszerint lassan húzza ki a vizsgálatot végző orvos. Ilyenkor a beteg akaratlanul is összeszoríthatja a végbélnyílását. Ezt hacsak lehet, meg kell próbálni elkerülni.

Ha az alapbetegség székeléskor vagy attól függetlenül jelentkező nagy fájdalommal jár, akkor ezt a vizsgálatot pár napig rendszerint el lehet halasztani. Mód van arra is, hogy a műszeres vizsgálat előtt kötelezően ujjal elvégzendő végbélvizsgálathoz és esetleg az eszköz bevezetéshez az orvos érzéstelenítő hatású kenőcsöt használjon.


Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Szerepel a leletben, hogy a végbélnyílás területén milyen eltéréseket észlelt az orvos (például aranyér, végbélberepedés, sipolyjárat, előörs csomó, stb.) Szó lehet arról, milyen további vizsgálatokra (például rektoszkópia, irrigoszkópia, kolonoszkópia), vagy beavatkozásokra (gyűrűzés, fagyasztás) lehet szükség, vagy miket végeztek már el.



Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Végbéltükrözés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  rektoszkópia

Célja:
A végbél és a végbélnyílás belső felszínének megtekintése, vérzésforrás (polip, aranyér, daganat, nyálkahártyagyulladás, kifekélyesedés, végbélberepedés, stb.) keresése, de vizsgálat közben mód van pl. szövettani mintavételre is.


Leírás:
A vizsgálat során az orvos egy 20-25 cm hosszú, egyenes fémeszközzel a végbél egészét és általában a szigmabél alsó szakaszát is át tudja tekinteni. A rektoszkópnak nevezett eszközben fényforrás is van, és rajta keresztül egy apró fogóval szövetmintát is tud venni a vizsgáló a gyanúsnak ítélt területből. Jól láthatók a bél daganatai, szűkületei, a nyálkahártya gyulladásai.

A vizsgálat rendszerint úgynevezett térd-könyök testhelyzetben történik, vagyis a beteg feltérdel a vizsgálóasztalra és lekönyököl. Idős, rosszul mozgó, fájós térdű, illetve csípőjű betegeknél bal oldalfekvésben is szokták végezni, de van, aki a hasra felhúzott lábakkal, hanyatt fekteti a beteget. Vizsgálat közben egy kis pumpával időnként levegőt fúj be az orvos a bélbe, hogy az összefekvő bélfalak szétnyíljanak.


Előkészítés:
A rektoszkópiához előkészítésként mindössze 1-2 beöntés szükséges. A beöntés során kb. ujjnyi vastag gumicsövön keresztül, mintegy 0,5-1 liternyi vizet vagy a végbél tisztulását elősegítő vizes oldatot juttatnak a végbélbe, amit a beteg néhány percen keresztül bent tart, majd többször elmegy wc-re.

Végbéltükrözés előtt a betegnek nem kell hashajtót bevennie, sőt, az sokszor inkább zavarja, mintsem segíti a vizsgálatot. Éhgyomorra sem kell maradnia, hisz az elfogyasztott táplálék csak fél-egy nap múlva, vagy esetenként még lassabban jut le a végbélbe.


Figyelem!:
Ha a beteg vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (pl. Syncumar), a vizsgálat előtt feltétlenül közölje ezt orvosával, mert ilyenkor szövetminta vétele esetén a szokottnál erősebb vérzés léphet fel, amit nehéz lehet uralni!


Jó, ha tudja:
Előfordulhat, különösen, ha a vizsgálat során az orvos szövettani mintát vett, vagy ha az pl. vérző aranyér, végbélberepedés miatt történt, hogy a vizsgálatot követő székeléskor a beteg kevés vérzést észlel. Ez általában normális jelenség. Tartós vagy nagyobb mennyiségű vérzés esetén a betegnek orvoshoz kell fordulnia!

Általában nincs rá szükség, de nem árthat, ha van a betegnél wc-papír, esetleg egy kis törölköző, netán tiszta fehérnemű.


Veszélye:
A végbél sérülése, falának kilyukadása, főként akkor, ha a beteg vizsgálat közben hirtelen nagyot mozdul, vagy a bél fala daganat vagy gyulladásos betegség következtében elvékonyodott, de ez nagyon ritka szövődmény. Szövettani mintavétel után kisebb-nagyobb vérzés előfordulhat.


Fájdalom:
A vizsgálat általában nem fájdalmas. A levegő-befújás feszítő érzést okozhat, és bizonyos esetekben a végbél-szigmabél határán lévő kanyarulaton történő átjutás is kellemetlen lehet.


Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Leírásra kerül, hogy mekkora bélszakaszt sikerült áttekinteni (általában 14-24 cm-es szakaszt), van-e ezen a szakaszon nyálkahártya-eltérés, gyulladás, fekély, daganat, vérzés, aranyér, történt-e szövettani mintavétel. Szó lehet arról, milyen további vizsgálatokra lehet szükség (pl. irrigoszkópia, kolonoszkópia).



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vékonybél röntgenvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Vékonybél-passzázs

Célja:
A vékonybél nyálkahártyáján lévő fekélyes, gyulladásos folyamatok, a vékonybél falából kiinduló daganatok, illetve a környező elváltozások vékonybelek helyzetére való hatásának röntgenvizsgálattal történő kimutatása.


Leírás:
Azok a szervek, melyeken a röntgensugár akadálytalanul halad át, nem adnak röntgenárnyékot. Ha ezeket a szerveket röntgennel akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen módon meg kell tölteni őket röntgenárnyékot adó sugárfogó anyaggal. Ezek az anyagok a kontrasztanyagok.

A vizsgálat során képerősítő képernyőjén folyamatosan követhető a lenyelt kontrasztanyag útja, de természetesen egy-egy adott időpillanatban hagyományos felvétel, állókép is készíthető. Több felvételsorozatból álló, időigényes vizsgálat, miközben testhelyzet változtatásra kérhetik.

A vékonybél vizsgálatánál ízesített, bárium tartalmú kontrasztanyagot kell lenyelni kis mennyiségben, amely kirajzolja a bél redőzetét. A kontrasztanyag útja egészen a vastagbélig követhető.

A felvételek elkészítése közben megkérhetik a pácienst, hogy tartsa vissza a lélegzetét.


Előkészítés:
Mivel a vizsgálat során a gyomor röntgenképét is értékelik, a gyomorban sem étel, sem ital nem lehet, ezért a vizsgálatot reggel, éhgyomorra kell végezni. A vizsgált személy nem fogyaszthatja el reggeli kávéját sem, és dohányozni sem tanácsos, mert az ilyenkor fokozott mennyiségben termelődő emésztőnedvek nyálkássá teszik a gyomor felszínét.

Általában a mindennaposan szedett gyógyszereket (pl. szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők, asztma ellenes szerek, cukorbetegségre szedett szerek) sem szabad bevenni.

Az inzulinos cukorbeteg, ne adja be magának a reggeli inzulint, mert a vizsgálat előtt nem ehet! Ha a gyógyszerek szedésével kapcsolatban kétely, kérdés merül fel, meg kell kérdezni a vizsgálatot végző orvost.

A vizsgálat előtt az esetleges testékszereket ki kell venni, célszerű őket otthon hagyni.


Figyelem!:
A terhességet a vizsgálat előtt jelezni kell. A fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!

A cukorbetegséget is el kell mondani a vizsgálatot végző szakembernek, mert szükség lehet a gyógyszer- vagy inzulinadag kihagyására.

Érdemes ezt azért is elmondani, mert sok helyen a cukorbetegek vizsgálatát - épp a gyógyszer-, inzulinadagolás, illetve az étkezés kötöttségei miatt - előre veszik.


Jó, ha tudja:
Időigényes vizsgálat, előfordulhat, hogy a pácienst többször visszahívják a vizsgálóhelyiségbe, hogy megnézzék, hogyan haladt tovább a kontrasztanyag a beleken az eltelt 1-2 óra alatt.

A kontrasztanyag hashajtó hatású.


Veszélye:
Bár a vizsgálattal járó sugárterhelés alacsony, mégis csak akkor végzik el, ha általa nyert információ feltétlenül szükséges a kezeléshez, esetleg megváltoztatja az alkalmazott terápiát. A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.

Ha a bárium a hashártyára kerül, az igen súlyos hashártyagyulladást okoz. Ilyenkor azonnali műtétre van szükség. Épp ezért, ha a gyomor vagy valamelyik vékonybélszakasz falának kilyukadásának, perforációjának gyanúja merül fel, akkor a vizsgálatot úgynevezett felszívódó (hashártyagyulladást nem okozó) kontrasztanyaggal végzik.


Fájdalom:
A vizsgálat fájdalmatlan.


Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Leírják benne, hogy miként haladt át a kontrasztanyag a gyomron és a vékonybeleken, mekkora a gyomor, milyen a vizsgált szerveket bélelő nyálkahártya redőzete, van-e a nyálkahártyán fekélyre utaló tapadó folt vagy telődési többlet, netán a falból kiinduló daganat.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vércukorszint

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Éhomi vércukorszint, Glükózszint

Célja:
A vérben lévő glükóz (szőlőcukor) szintjének meghatározása. Felismerhető vele a cukorbetegség (diabétesz mellitusz), illetve ellenőrizhető vele a cukorbeteg vércukorszintje.

Általában szerepel a laboratóriumi rutinvizsgálatok közt.


Leírás:
A vizsgálathoz vérvételre van szükség. Ehhez leültetik egy székre, karját szabaddá kell tennie. A felkarját egy gumiszalaggal elszorítják, ettől a gyűjtőerekben (vénákban) megszűnik a véráramlás, azok megtelnek vérrel, faluk kitágul, könnyebben szúrhatók. Arra is kérhetik, hogy többször egymás után szorítsa ökölbe a kezét. Ezáltal több vér áramlik a karjába, a vénái jobban feltelődnek. Általában a könyökhajlatban vagy a kézháton futó gyűjtőerek egyikét szúrják meg. A szúrás helyén lévő bőrfelületet lefertőtlenítik. Az egyszerhasználatos steril tűt vezetnek a vénába, és fecskendővel, vagy speciális, zárt rendszerű, vákumos vérvételi csővel leszívják a kellő mennyiségű vért. Ezt követően megkérik, hogy nyissa ki lassan az öklét, felengedik a felkarjára felhelyezett gumiszalagot, és a tűt kihúzzák a vénájából. A szúrás helyét leragasztják, és arra kérik, hogy pár percig nyomja a kötést a szúrás helyére, hogy mielőbb megszűnjön a vérzés.

A levett vért a laboratóriumban automata készülék vizsgálja.


Előkészítés:
A vérvétel előtt legalább 6 órán át éhgyomorra kell maradni. Nem ehet, nem ihat semmit, még kávét sem.


Figyelem!:
Ha a beteg vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (pl. Syncumar), a vérvétel előtt feltétlenül közölje ezt orvosával. Ilyenkor a szokottnál erősebb, hosszabb ideig tartó vérzés léphet fel. A vérvételt követően perceken át nyomja türelmesen a gézt vagy papírvattát a szúrás helyére, így kisebb a bőralatti bevérzés kialakulásának esélye.


Jó, ha tudja:
A táplálékkal elfogyasztott szénhidrátok jó része végül is glükózzá alakul. A feleslegben lévő glükóz glikogén (keményítő) formájában raktározódik a májban és a vázizmokban. Amikor a szervezetnek szüksége van szőlőcukorra, akkor a raktározott keményítő bomlik le glükózzá.

Míg a szövetek, sejtek jó része más tápanyagokat is képes lebontani, addig az agy és a vörösvértestek számára a szőlőcukor a kizárólagos energiaforrás.

A vércukorszint szabályozásában legfontosabb szerepet betöltő hormonok a vércukorszintet csökkentő inzulin és a vércukorszintet emelő glukagon. Mindkettőt a hasnyálmirigy termeli.

A vércukorszint a nap bármely szakában mérhető, de ha nem éhomra történik a vérvétel, akkor az eredményt befolyásolják az elfogyasztott étlek, italok, valamint a fizikai aktivitás.

A cukorbetegség népbetegségnek számít, nem megfelelően kezelt esetben évek alatt igen súlyos szív- és érrendszeri, idegrendszeri szövődmények, látásproblémák, vesebetegségek alakulhatnak ki, jórészt lappangva, szinte észrevétlenül.


Veszélye:
Vérzés, véraláfutás, gyulladás kialakulása a szúrás helyén.
Szédülés vagy ájulás a vérvételt követően.


Fájdalom:
A vérvételhez szükséges tűszúrás az egyéb tűszúrásokhoz hasonló fájdalommal jár.


Lelet:
A normálérték:
64-110 mg/dl vagy 3,3-6,1 mmol/l, de az új határérték szigorúbb: 3,6-5,8 mmol/l.

A magas vércukorszint (hiperglikémia) utalhat cukorbetegségre, ezért további vagy megismételt vizsgálatokra lehet szükség.

A vércukorszint emelkedése azonban számos betegség tünete is lehet, így a pajzsmirigy-túlműködésé, hasnyálmirigy-gyulladásé, de egyéb hormonzavarok kísérőjelensége is lehet, mint ahogy számos gyógyszer is okozhat hiperglikémiát.

Alacsony vércukorszint (hipoglikémia) jelezhet pajzsmirigy-alulműködést vagy más hormonzavart, netán inzulintermelő daganat tünete lehet, de leggyakrabban inzulintúladagolás következménye.



Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vérgázvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítés
VeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
Légzés során a szervezet oxigént vesz fel, valamint az anyagcsere-folyamatok során keletkező széndioxidot leadja. A vérben oldott oxigén és szén-dioxid mennyisége ezzel a vizsgálattal mérhető.

A vérgázvizsgálat elvégzésére légzési elégtelenség gyanúja esetén, annak súlyosságának megállapításához, az oxigénkezelés beállításához, annak ellenőrzéséhez van szükség. Mellkassebészeti beavatkozások előtt az altatóorvosok ennek alapján döntik el, alkalmasÓe a beteg a tervezett műtétre.

Intenzív osztályokon, a lélegeztetett beteg állapotának ellenőrzésére használják.

Esetenként a kardiológiai terheléses vizsgálatokat is kiegészítik a vérgáz ellenőrzéssel.

Belgyógyászaton a cukorbetegek, vesebetegek vagy az ionháztartás zavarai esetén (pl. hányás) mérik a fenti értékeket.


Leírás:
A vizsgálatra vett vérmintát gép elemzi. A vérben oldott gázok mennyiségét parciális nyomásukkal mérhetjük, ennek mértékegysége a higanymilliméter (Hgmm) vagy kilopaszkál (kPa) (1 Hgmm=0,133 kPa).

A levett 100 mikroliternyi vérmintából meg lehet állapítani többek között a vér kémhatását, speciális oxigén- és szén-dioxid nyomásértékeit (ún. parciális nyomás), valamint a vér bikarbonátszintjét.


Előkészítés:
Különösebb előkészítést nem igényel, nem kell éhgyomorra maradni.

Fülcimpáját vérbőséget okozó krémmel kenik be, majd 10 perc eltelte után egy kis lándzsával megszúrják. A kiserkenő vért egy kapilláriscsőben fogják fel.

Speciális fecskendőkkel a csukló, a könyökhajlat vagy a combtő artériáiból is lehet vért venni.


Veszélye:
Veszélytelen módszer, arra kell vigyázni, hogy a vérbőséget okozó krém véletlenül se jusson a szemébe. Ha ez mégis bekövetkezik, égő, maró érzés alakul ki, a szemét bő vízzel azonnal ki kell öblíteni.

Természetesen mint minden készítményre, erre a krémre is lehet allergiás.

A nagyobb verőerek szúrása kapcsán ritkán előfordulhatnak szövődmények, elsősorban a szövetek bevérzése.


Fájdalom:
Nem fájdalmas.


Lelet:
A szervezet egyensúlyi állapotában a vér kémhatása (pH-értéke) 7,4.

A vese fokozott vagy csökkent bikarbonát kiválasztása, másrészt a tüdő fokozott vagy csökkent szén-dioxid kiválasztása befolyásolja a vér sav-bázis egyensúlyát.

Acidózis, vagyis a vér pH-értékének savas eltolódása létrejöhet tüdőtágulás következtében, cukorbetegségben, veseelégtelenségben, jelentős izommunka során is.

Alkalóziskor a vér vegyhatása lúgos irányba tolódik el.

Ez kialakulhat túl gyors légzéskor (hiperventiláció), trauma esetén, a központi idegrendszer gyulladásos betegségekor, hányás következtében, sokáig alkalmazott vízhajtó kezelés során, hormonális betegségekben és gyógyszerek mellékhatásaként.

A kóros vérgázértékek, a sav-bázis háztartás zavarainak felismerése elengedhetetlenül szükséges.

A kiváltó betegség mielőbbi kezelése nagyon fontos. Ehhez szükséges a normálértékek ismerete:

PaO2 (parciális oxigénnyomás): 90-100 Hgmm (11,9-13,3 kPa)
PaCO2 (parciális szén-dioxidnyomás): 36-44 Hgmm (4,7-5,8 kPa)
pH: 7,36-7,44
aktuális bikarbonát vérszint: 22-26 mmol/l
SaO2 (oxigénszaturáció): 95% felett
PB (puffer bázis): 45-50 mmol/l
BE (bázistöbblet): 2,3 mmol/l



Szerző: Dr. Fülöp Andrea - tüdőgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vérnyomásmérés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
A verőeres (artériás) vérnyomás (a vér érfalra gyakorolt nyomásának) vizsgálata. Hozzátartozik az általános orvosi vizsgálathoz. A beállított vérnyomáscsökkentő kezelés hatásossága is ellenőrizhető vele.


Leírás:
Szabályszerűen minden ruhát el kell távolítani a páciens alátámasztott, a szív szintjébe felemelt karjáról. A vérnyomásmérő mandzsettáját körbetekerik a felkarján. A sztetoszkópot (fonendoszkóp, "hallgató") a karját ellátó verőér fölé helyezik a könyökárokba, és a vérnyomásmérő mandzsettát gyorsan felfújják, mintegy 30 Hgmm-rel magasabb nyomásúra, mint ami a páciens várható vérnyomása. A mandzsettát ezután lassan, másodpercenként 2-3 Hgmm-es sebességgel leengedik, miközben az áramló vér által keltett hangokat hallgatják. A hangok megjelenése az ún. szisztolés (a vérnyomásérték első száma, a "per" előtti érték), míg azok eltűnése az ún. diasztolés vérnyomás értéke (a vérnyomásérték második száma, a "per" utáni érték).


Előkészítés:
A vizsgált személynek a vérnyomásmérést megelőző fél órában kerülnie kell a testmozgást, az étkezést, a dohányzást, a kávé-, a tea- és az alkoholfogyasztást.

Az orvosi rendelőben nehezen megvalósítható, de otthon a helyiségnek, ahol a vérnyomásmérés zajlik, kellemesen melegnek, csendesnek kell lennie, és lehetővé kell tenni, hogy a beteg legalább 5 percig kényelmesen, a hátát megtámasztva ülhessen és pihenhessen egy széken.

A karizmait el kell lazítania, és azt a karját, amelyen a mérés történik majd, a szívével egy magasságba kell felemelnie és alátámasztania, pl. egy asztalon.

A beteg a gyógyszereit a szokott módon szedje.


Figyelem!:
Ha a gyógyszereit a beteg netán nem az előírás szerint szedi, ne szedje a vizsgálat napján se másként! Nemcsak az orvosát, saját magát is becsapja, ha nem a tényleges gyógyszerelés melletti értékeket méri a készülék.

Ha otthon, saját magának méri valaki a vérnyomását, automata vagy félautomata készülékkel, fontos, hogy pontosan ismerje, hogyan kell a készülékét használnia: hogyan kell felvennie a mandzsettát, hol van benne az érzékelő, és hova kell azt a felkarján helyeznie.


Jó, ha tudja:
Az ember vérnyomása többek között a légzéstől, az érzelmektől, a testmozgástól, az étkezéstől, dohányzástól, alkoholtól, a hőmérséklettől, a húgyhólyag feszülésétől, fájdalomtól és bizonyos gyógyszerektől függően percről-percre változik. Ezt befolyásolja még az életkor és a huszonnégy órás napi ritmus, valamint a vérnyomásmérés körülményei is, pl. az ún. "fehérköpeny hipertónia". Befolyásolják továbbá olyan testi adottságok, mint az elhízás, vagy egyes betegségek, melyek megváltoztathatják a vérnyomást, vagy nehézzé, esetleg pontatlanná teszik a mérést.

A mandzsetta, amit a felkar köré kell tekerni, nem nyújtható textíliából készül, és egy felfújható gumipárnát borít. A kar köré legtöbbször tépőzárral lehet rögzíteni. A túl kicsi gumipárnával kórosan magas, a túl naggyal kórosan alacsony vérnyomásértéket lehet mérni.

A felnőttek számára ajánlott gumipárna szélességének 13-15 cm-nek, míg hosszának 30Ó35 cm-nek kell lennie, hogy körülérjen egy átlagos felkart. Vastag felkarhoz nagyobb, vékony vagy gyermekkarhoz kisebb mandzsetta szükséges.

Ideális esetben a legelső vérnyomásméréskor mindkét felkaron elvégzik a vizsgálatot, majd a továbbiakban azon a karon mérik a vérnyomást, amelyiken a magasabb értéket mérték először.

Megismételt mérés esetén az egymást követő mérések között legalább 2 perc szünetnek kell eltelnie.

A köztudatban elterjedt nézettel szemben a "per" érték nem a pulzusszám.


Veszélye:
Veszélytelen vizsgálat.


Fájdalom:
Nem fájdalmas vizsgálat. A felfújt mandzsetta kellemetlenül szoríthatja a karját.


Lelet:
Normális esetben a vérnyomása az élettani határértékek között mozog. Egy mérés eredménye alapján nem lehet azt mondani, hogy valakinek magasvérnyomás-betegsége van.

Kategória Szisztolés vérnyomás
(Hgmm)
Diasztolés vérnyomás
(Hgmm)
Optimális <120 <80
Normális <130 <85
Magas-normális 130-139 85-89
I-fokú hipertónia (enyhe) 140-159 90-99
Alcsoport: borderline (határérték) 140-149 90-94
II-fokú hipertónia (közepes) 160-179 100-109
III-fokú hipertónia (súlyos) >=180 >=110
Izolált szisztolés hipertónia >=140 <90
Alcsoport: borderline (határérték) 140-149 <90
*Ezt az osztályozást a WHO 1999-ben határozta meg, és alapjában véve a 6th Report of the Joint National Committee által 1997-ben adott definíciót és klasszifikációt követi.



Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vérvétel

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalom
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Célja:
Rendszerint az alkar, kézhát gyűjtőereiből (véna) laboratóriumi vizsgálathoz vért nyerni.


Leírás:
A vérvételhez leültetik vagy hanyatt fektetik. Megkérik, hogy karját lógassa le. Felkarját gumiszalaggal elszorítják. Megkérhetik, hogy néhányszor szorítsa ökölbe a kezét, esetleg karját megütögetik. Ezek hatására vénái megtelnek vérrel. A könyökhajlatában, az alkarján vagy a kézfején megkeresik azt a vénát, ahonnan a vért veszik. A szúrás helyét lefertőtlenítik, és a steril tűt a vénába vezetik. A tű végén fecskendő vagy egyre több helyen ún. zárt vérvételi rendszerű vákuum-cső van. A csőben előre kialakított vákuum meghatározott mennyiségű vért szív le. Ebben az esetben a tű végén lévő gumiszelep nem engedi, hogy a vér kifolyjon a tűből. Még akkor sem, amikor a gumidugóval lezárt csövet leveszik a tű végéről, vagy esetleg másikkal cserélik ki. Ha a kellő mennyiségű vért levették, felengedik a felkaron lévő leszorítást, és a tűt kihúzzák a vénából. Helyére géz- vagy papírvatta-gombócot szorítanak, és leragasztják.


Előkészítés:
A vérvétel rendszerint éhgyomorra történik, bár vannak esetek, amikor nem feltétlenül szükséges, hogy éhezzen. Speciális esetekben, pl. hormonvizsgálatok alkalmával előfordulhat, hogy azt kérik a pácienstől, hogy szokásos gyógyszereit ne vegye be.


Figyelem!:
Ha valaki vérzékenységben szenved vagy véralvadás-csökkentő gyógyszert szed (pl. Syncumar, heparin injekció, Aspirin, Kalmopyrin, Colfarit, Astrix, stb.), jelezze ezt a vérvételt végző nővérnek vagy orvosnak, és a várhatóan hosszabb ideig tartó utóvérzés miatt a nyomókötést tartsa tovább a szúrás helyén. Azt is jelezze, ha nem éhgyomorra érkezik a vérvételre. Ez különösen a vércukorszint mérése esetén fontos, mert magasabb érték esetén az orvos cukorbetegségre gyanakodhat, ha nem tudja, hogy mit evett vagy ivott a páciens a vizsgálat előtt. Ha valakivel korábban előfordult már, hogy vérvételnél megszédült, elájult, akkor kérnie kell, hogy fektessék le a szúrás előtt.


Jó, ha tudja:
Lehet, hogy a véna a szúrástól szétdurran, vagy azt nehéz megszúrni, ezért előfordulhat, hogy többször kell megkíséreljék a vérvételt. Az is megtörténhet, hogy a laboratóriumba érkezéséig a levett vér megalvad, vagy a benne lévő vörösvértestek szétesnek, hemolizálnak. Ilyenkor az eredmény pontatlan lehet, ami a vérvétel megismétlését teheti szükségessé. Előfordulhat, hogy nem vénás, hanem verőeres, vagyis artériás vért kell vegyenek, erre például vérgáz-vizsgálathoz lehet szükség. Ilyenkor a szúrás a combhajlatban vagy valamelyik másik, felületesen futó verőér felett történik. Ebben az esetben a kötést tovább kell a szúrás helyére nyomni, mert a verőerekben nagyobb a vérnyomás, mint a vénákban, és a szúrás helye hosszabb ideig vérezhet.


Veszélye:
Valójában kis kockázatú beavatkozás. A szúrás helyén bőrbevérzés, fertőzés alakulhat ki. A vérvétel közben bárki megszédülhet, esetleg elájulhat.


Fájdalom:
A tűszúrás - egyéb tűszúrásokhoz hasonló, rendszerint enyhe - fájdalommal jár. A felkarra helyezett gumi szorítását sokan kellemetlennek érzik.



Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyászLektor: Dr Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vesefestés

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Intravénás urográfia

Célja:
Az urográfiás vizsgálatot leggyakrabban azért végzik, hogy láthatóvá tegyék a vesék üregrendszerét, a húgyvezetéket és a húgyhólyagot. Pontosan meg lehet határozni a gyanított vesekő helyét. Következtetni lehet a vesék működésére és arra, hogy a jelzett kő milyen mértékben akadályozza a vizelet elfolyását. Egyéb betegségekre, például a húgyutak daganatos betegségeire vagy a környező szervek betegségeire is lehet következtetni.


Leírás:
Azok a szervek, melyeken a röntgensugár akadálytalanul halad át, nem adnak röntgenárnyékot. Ha ezeket a szerveket röntgennel akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen módon meg kell tölteni őket röntgenárnyékot adó, sugárfogó anyaggal. Ezek az anyagok a kontrasztanyagok.

Az urográfia során a jódtartalmú kontrasztanyagot a vénán (gyűjtőéren) keresztül a véráramba juttatják, majd a vese innen választja ki a húgyutakba.

A röntgenképen ábrázolódik a kontrasztanyag kiválasztása következtében kirajzolódó üregrendszer és húgyvezeték. Egy-egy adott időpillanatban hagyományos röntgenfelvétel készül. Több felvételsorozatból álló, időigényes vizsgálat, miközben testhelyzet-változtatásra kérhetik a vizsgált személyt, a felvételek elkészítésekor olykor szükség van a lélegzet visszatartására.


Előkészítés:
A kontrasztanyag hányingert, émelygést okozhat, ezért célszerű a vizsgálatra éhgyomorral menni.


Figyelem!:
A fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra, ezért a nők terhességüket vagy annak lehetőségét feltétlenül jelezzék a vizsgálat előtt.

A cukorbeteg páciens számoljon be betegségéről a vizsgálatot végzőnek, mert bizonyos gyógyszerek szedése mellett a kontrasztanyag nem adható be.

Az alkalmazott kontrasztanyag allergiás reakciót okozhat! A tudott jódérzékenységet szintén jelezni kell a vizsgáló orvosnak.


Jó, ha tudja:
Időigényes vizsgálat, előfordulhat, hogy a pácienst többször visszahívják a vizsgálóhelyiségbe, hogy megnézzék, mennyi kontrasztanyag választódott ki 1-2 óra alatt az üregrendszer felé.


Veszélye:
A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra.

Az allergiás reakció rendszerint ritka és enyhe, pl. bőrpír, csalánkiütés, bőrviszketés jelentkezik, de a kontrasztanyag-allergia egyéb gyógyszer- és vegyszerallergiákhoz hasonlóan súlyos, akár életveszélyes szövődmények, ún. anafilaxiás sokk kialakulásához is vezethet.

Bár a vizsgálattal járó sugárterhelés alacsony és az allergiás reakció is viszonylag ritka, mégis csak akkor végzik el, ha az általa nyelt információ feltétlenül szükséges a kezeléshez, esetleg megváltoztatja az alkalmazott terápiát.

A tűszúrás helyén vérzés, bőrbevérzés, gyulladás keletkezhet.


Fájdalom:
A vizsgálat fájdalmatlan, a tűszúrás kellemetlenségével jár.


Lelet:
Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Megadják benne a vesék kontrasztanyagÓkiválasztásának ütemét, az üregrendszer és a húgyhólyag alakját, a húgyvezetékek lefutását.

A leletben az orvos beszámol az esetleges elfolyási akadályok (leggyakrabban kövek, ritkábban daganatok) helyzetéről, nagyságáról. Egyéb vizsgálatot, pl. kompútertomográfiás (CT-) vizsgálatot is javasolhathak.



Szerző: Dr. Szabó Noémi - radiológusLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vese-izotópvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítésFigyelem!
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalomLelet
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Veseszcintigráfia, Veseperfúziós izotópvizsgálat

Célja:
A vese keringése és/vagy a vizeletkiválasztás bizonyos betegségekben megváltozik, például veseverőér szűkület, veseelégtelenség, fertőzések, vizeletelfolyási akadályok esetén.


Leírás:
A vizsgálat előtt vérnyomáscsökkentő szert, ún. ACE-gátlót kaphat a páciens (tabletta vagy injekció formájában), ami segíthet kimutatni, hogy van-e veseverőér szűkülete. Röviddel ezután vizsgálóasztalra fektetik, karvénáján keresztül izotópot tartalmazó injekciót kap. Arra kérik, hogy mozdulatlanul feküdjön. Ez nagyon fontos, különösen a vizsgálat első perceiben, amikor a veseverőér keringését értékelik. A derék alatt speciális kamera fogja fel az izotóp által kibocsátott gamma-sugárzást, és a beérkező jeleket számítógépbe továbbítja, ami képet rajzol ki azokból. Mintegy 10 perccel az izotóp beadását követően injekcióban vízhajtót adnak, ha szükséges.

A vizsgálat, amíg a kamera a letapogatást (szkennelés) végzi, mintegy 30 perc.


Előkészítés:
Fontos, hogy a vizsgálat előtt sok folyadékot kell inni, hisz a vese működéséhez - a vizelet-kiválasztáshoz - ez szükséges. Kiszáradt állapotban ez nem lehetséges. Nem kell éhgyomorra érkezni a vizsgálatra.

Szokásos módon lehet szedni a gyógyszereket, kivéve az ACE-gátlók, mert ilyenkor arra kérhetik a pácinest, hogy ezt a gyógyszerét ne vegye be. A vizsgálat előtt rá kell kérdezni, ki kell-e hagyni valamelyik gyógyszer szedését.


Figyelem!:
A várandósságot és szoptatást jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a sugárzás okozta károsodásokra!


Jó, ha tudja:
A vizsgálat után lehet enni, szabadon mozogni. Bőséges mennyiségű folyadékot kell fogyasztani, így az izotóp gyorsabban kiürül a szervezetből. A szervezetbe juttatott izotóp a környezetre nem veszélyes, de kisgyermekeket a vizsgálat napján csak a lehető legszükségesebb mértékben szabad az embernek magához közel engednie.


Veszélye:
A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a sugárzásra.
Önmagában a vizsgálathoz használt, sugárzó anyagnak nincs mellékhatása.
Minimális kockázattal járhat a gyógyszerek adása.


Fájdalom:
Nem fájdalmas. A radioaktív anyag beadása - egyéb injekciókhoz hasonlóan -, csekély fájdalommal jár.


Lelet:
Normális esetben a két vese keringése és kiválasztása egyforma, és rendes ütemben indul meg, a vizeletelfolyás akadálytalan.



Szerző: Dr. Bártfai KatalinLektor: Dr. Kökény Zoltán
A vizsgálat neve:

Vizeletvizsgálat

CéljaLeírásElőkészítés
Jó, ha tudjaVeszélyeFájdalom
nyomtatható verzió
Cikk betűmérete:
Egyéb megnevezés:  Vizeletvétel, Középsugarú vizelet

Célja:
Laboratóriumi vizsgálathoz megfelelő tisztaságú, külső szennyeződésektől mentes vizeletet nyerni.


Leírás:
A vizeletminta gyűjtése előtt, ami rendszerint a reggeli, első vizelet kell, hogy legyen, a külső nemi szerveket - férfiaknál a hímvesszőt és a makkot, nőknél a kis- és nagyajkakat, hüvelybemenetet) szappanos vízzel alaposan meg kell mosni. A szappant bő vízzel le kell öblíteni. Törölközést követően a vizeletsugár első, kis mennyiségét hagyni kell a vécécsészébe csorogni. Ez átmossa a húgycsövet. Ezután mintegy 0,5-1,0 deciliter vizeletet kell felfogni a vizeletgyűjtő tartályba. A vizelet többi részét is a vécécsészébe lehet üríteni.


Előkészítés:
Tisztára mosott és a vegyszerektől is alaposan kiöblített, jól záródó üveget vagy a laboratóriumból kapott, kifejezetten erre a célra szolgáló pici, csavaros műanyagtartályt kell kikészíteni.


Jó, ha tudja:
Speciális vizsgálatok (pl. 17-ketoszteroid, a férfi nemi hormon lebomlási terméke) esetén előfordulhat, hogy nem középsugaras, hanem teljes, 24 órán át tartó vizeletgyűjtést kérnek l. Ekkor a gyűjtés kezdőnapján a reggeli első vizeletet még nem kell a tartályba üríteni, de azt követően egész nap, majd a másnap reggeli első vizeletet is a speciális, zárható edénybe kell gyűjteni, és a mintát hűtőben vagy hideg, sötét helyen kell tárolni. Cukorbetegektől is kérhetnek 24-órás vagy külön nappal és külön éjszaka gyűjtött vizeletet. Korábban egyes húgyúti betegségek, vérzésforrások helyének eldöntésére ún. három pohár próbát végeztek, ehhez a vizeletsugár első adagját, középső mennyiségét és végét külön-külön poharakba kellett üríteni. Előfordulhat, hogy vizeletmintát prosztatamasszázs után kell adni.


Veszélye:
Veszélytelen.


Fájdalom:
Nincs.



Szerző: Dr. Kraszny Erika - belgyógyászLektor: Dr. Kökény Zoltán
Agranulocitózis
Agydaganat
Agyérkatasztrófák
Agysérülések
Alkoholos májkárosodás (zsírmáj, májgyulladás, májzsugor)
Amiotrófiás laterálszklerózis
Angina pectoris
Aplasztikus vérszegénység
Aranyér
Arcidegzsába
Asztma
Bélelzáródás
Bélpolipok
BHP más neven fent
Billentyűhibák
COPD
Csonttörések
Csontvelődaganatok
Cushing-szindróma
Égési sérülések
Emlőrák
Epehólyag-gyulladás
Epekő
Epilepszia
Fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa)
Gerincferdülés
Gerincvelő harántsérülés
Gyomor-bél-perforáció
Gyomor- és nyombélfekély
Gyomorhurut
Gyomorrák
Halláskárosodás
Hashártyagyulladás
Hasnyálmirigyrák
Hererák
Heveny hasnyálmirigy-gyulladás
Hiperinzulinizmus
Hipofízis adenómák
Hipofízis elégtelenség
Hodgkin-kór
Hólyagrák
Infarktus
Kancsalság
Kardiomiopátia (cardiomyiopathia, CMP)
Koponyaűri vérzések
Koszorúér-betegségek
Láb- és körömgomba
Légmell
Légúti allergia
Léprepedés
Lumbágó (derékfájás)
Magasvérnyomás-betegség
Májrák
Májzsugorodás (májcirrózis)
Méhnyakrák
Méhtestrák
Melanoma
Migrén
Myastenia gravis
Non-Hodgkin limfómák
Nyelőcső-divertikulumok
Pajzsmirigy-alulműködés
Pajzsmirigy-túlműködés
Petefészekciszták
Petefészekrák
Pitvarfibrilláció
Prosztata-megnagyobbodás
Prosztatarák
Reflux
Rövidlátás, távollátás
Sclerosis multiplex
Stroke
Szemsérülések
Szívbelhártya-gyulladás
Szívelégtelenség
Szívritmuszavarok
Torok- és mandulagyulladás
Tromboflebitis
Tuberkulózis (tbc)
Tüdőrák
Vakbélgyulladás
Vastagbélrák
Végbélrák
Veleszületett csípőficam
Veleszületett szívhibák
Vesekő
Visszérbetegség

Cikkajánló

Témakör: Cukorbetegség

Elkerülhető-e a cukorbetegség?

A különböző típusú cukorbetegségekre más-más tényezők jelentenek rizikót. Ezek ismerete segíthet felmérni, számíthatunk-e diabétesz kialakulására a jövőben. Vannak megváltoztathatatlan tényezők, mások ellen módunkban áll tenni...

tovább


Szponzorált hirdetések