HáziPatika.com

Mitől romolhat el az arcmemória?

Van, aki könnyen felismeri az arcokat, más nehezebben. Némelyeknek azonban az érintett agyi pálya meghibásodása miatt ez egyáltalán nem sikerül. "Elég nehezen megragadható dologról van szó. A prosopagnosia nevű betegségnek nem csak egy változata ismert, ugyanis az agyi területeket összekötő útvonal több helyen is sérülhet. Az okok nem mindig megállapíthatóak" - magyarázta Bradley Duchaine, a Darthmouthi Egyetem kutatója.

Duchaine 12, prosopagnosiával született önkéntest vont be a kísérletébe, amely során emberi arcokat ábrázoló képeket mutatott nekik, miközben elektródákkal monitorozta az agyi tevékenységüket. A fotókon ismert emberek is szerepeltek, és olyanok is, akiket az alanyoknak nem kellett volna felismerniük. Az agyműködésüket egészséges emberekével hasonlította össze.

A normális agy egy bizonyos módon válaszol, ha felismer egy arcot. 250 ezredmásodpercig tart, amíg felismeri és kielemzi a látottakat, és arra a területre közvetíti, amelynek feladata eldönteni, hogy ismerős-e az adott ember. További 600 ezredmásodpercet vesz igénybe, amíg az információ egy magasabb szintre is eljut, ahol számba vesszük, mit tudunk az illetőről.

A prospagnosiás embereknél gyakran ez utóbbi folyamat ment végbe elégtelenül, vagy éppen egyáltalán nem történt meg. Ha azonban sikerült a felismerés, az ugyanolyan sebességgel történt, mint a normál esetekben. Érdekesség, hogy az esetek felében a 250 ezredmásodperces folyamat még rendben lezajlott, másik esetekben azonban már ott is fennakadás történt.

"Sokan felismerik 250 ezredmásodperc alatt a látottakat, csak éppen agyuk nem továbbítja a megfelelő területre az információt. Elképzelhető, hogy valamilyen probléma van a területek közti útvonalon, de nem tudjuk, mi az" - mondta el Duchaine.

A legújabb kutatások szerint az arc felismerésének képessége örökletes: akinek a szülei jók ezen a területen, feltehetőleg maga is azzá válik. Noha Duchaine csak olyanokat vizsgált, akik születésüktől fogva prospagnosiától szenvednek, néha egy stroke után jelenik meg a baj.

A Pekingi Egyetem kutatója, Jia-Liu, aki jelen munkában nem vett részt, rendkívül érdekesnek tartotta a kutatást. "A felfedezés azért is jelentős, mert nem csak a prosopagnosia, hanem egyéb felismerési nehézségekkel járó állapotok, például az autizmus kutatásában is nagy előrelépést jelent" - vélekedett.