Segítség a gyászban, vagy felkészülés a halálra

kategória: Öregedés, Pszichológia

Elengedlek végre - Nézzünk szembe a halállal! - címmel írt hiánypótló könyvet Tóth Gábor Ákos író, újságíró, és ez a kötet a Halottak napjához közeledve rendkívül aktuális mindazoknak, akiket már ért veszteség, és azoknak, akik új sejtik, nemsokára elveszítik egyik szerettüket.

Ez a könyv arról szól, hogy vajon fel lehet-e készülni arra, hogy meghal valaki a családunkban, az ismeretségi körünkben. Ez a könyv azoknak szól, akik aktív korúaknak, akik úgy gondolják, hogy minden téren urai a helyzetnek. És azoknak, akik tudják, hogy nemsokára fel kell készülniük egy olyan veszteségre, melyekre álmukban sem gondolnának.

Dr. Csernus Imre szerint ez egy kíméletlen írás, amivel szembesíteni kellett már az embereket.
"Tanulni csak a negatív dolgok kimondásából lehet. Tény, hogy egész életünkben azon munkálkodunk, miként csomagoljuk be a keserű pirulákat. Amíg azonban egyes emberként nem nézünk szembe a hazugságainkkal, addig a veszteségek, a halál feldolgozása majdhogynem társadalmi léptékű probléma marad, aminek megoldása lehetetlennek tűnő feladat.

Én amikor végiggondoltam, hogy az életnek nevezett limitált időszakban mi lehet a dolgom, visszariasztott, hogy úgy éljek, mint azok, akik homokba dugják a fejüket. Ez a világ teli van álszent dolgokkal. Ez a könyv ezeket belezi ki. Nem boncolgat. Nem maszatol. De nem is akarja megváltani a világot. Nyers, kegyetlen, őszinte velünk a szerző. Kiteríti magát elénk, az önmarcangolástól, az önvádtól sebzetten - mindannyiunk okulására.

Nálam kialakult, hogy amikor hazamegyek és becsukom az ajtót, több dolog is segít a hallott lelki nyomorok feldolgozásában. Például egy lelkiismeret-vizsgálat, hogy valóban megtettem-e aznap minden tőlem telhetőt. Ha tudom azt, hogy az én asszisztálásom révén komoly alternatívákra vezettem rá a pácienst, akkor megnyugszom. Mert segíteni tudtam abban, hogy őszintén mutassuk meg az embereknek ezt a világot.
Próbálják ki önök is.
Ha pedig segítség kell, vegyék elő ezt a könyvet és olvassák el újra meg újra" - írta a könyvről Csernus.

"Ez a könyv azokhoz szól, akik akarnak, és tudnak tenni idősebb szeretteikért, hogy amikor azok elmennek - mert ez elkerülhetetlen -, ne kelljen ostorozni, vádolni magukat a ki nem mondott szavakért, az elmulasztott gesztusokért. E könyvben megpróbálom összefoglalni mindazt a fájdalmasan megszerzett tapasztalatot, ami az engem ért tragikus esemény kapcsán megfogalmazódott bennem" - írja a szerző. - "Úgy gondolom, ez segíthet azoknak, akik - talán épp e könyv elolvasása után - megállnak a nagy rohanásban, és elgondolkoznak a fel sem tett, vagy az eleddig elhessegetett kérdéseken. Mert bármennyire is igyekszünk elhárítani a gondolatot: egyszer mi is állhatunk úgy egy szál magunkban a világban, hogy mindazokról, akik valaha fontosak voltak számunkra, már csak emlékképeink lesznek. Memento mori! - emlékezz a halálra - tartja a mondás, de hogy milyen ez az emlékezés, az kizárólag tőlünk függ."