Miért gyászoljuk meg a híres embereket?

kategória: Pszichológia

Úgy siratjuk a hírességeket, mintha a rokonaink lennének, noha soha nem beszéltünk velük, csupán a távolból csodáltuk őket. Amikor Steve Jobs halálhíre napvilágra került, a Facebook és a Twitter szinte azonnal megtelt a gyászolók hozzászólásaival a világ minden tájáról, pedig ő nem valami jótevő volt, mint Teréz anya vagy Martin Luther King, de még csak nem is idealista politikus vagy békeszerető zenész. Akkor mégis miért rázott meg annyi embert a szomorú hír? Mi lehet az oka?

Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy az emberek nagyon szorosan tudnak kötődni olyan közéleti személyiségekhez, akikkel személyesen soha nem találkoztak, de a munkájuk kihat a hétköznapjaikra, például azért, mert az általuk tervezett eszközöket nap mint használják - számolt be Steven Meyers, a Roosevelt Egyetem professzora. De az is megeshet, hogy Jobs azért vált egy egész generáció számára példaképpé, mert azt testesíti meg, amiben ők is hisznek: változtassunk a világon, és közben gazdagodjunk meg mi magunk! Ráadásul Steve Jobs a viselkedésével is közel hozta magát az egyszerű emberekhez, mivel többnyire farmerban jelent meg a nyilvánosság előtt, és nem bánta, hogy mindenki csak a keresztnevén emlegette.

Évszázadokkal ezelőtt az emberek összegyűltek a téren, és ott beszélték meg a szomszédaik, barátaik, közös ismerőseik halálhírét, szükségük volt arra, hogy együtt osztozzanak a gyászban. Ma ezt a szerepet a Facebook tölti be, mert az igény, hogy másokkal megosszuk a bánatunkat, semmit nem változott. "Azért fontos a közös gyász, mert így tudhatjuk, hogy az illető mások számára is fontos volt, és ha egyszer mi meghalunk, talán minket is lesz, aki megsirat" - mondja erről David Kessler gyászszakértő. Ugyanakkor a közszereplők és híres emberek halála eszünkbe juttatja: ha ekkora vagyonnal és ekkora befolyással sem tudják elérni, hogy betegségükre gyógyírt találjanak az orvosok, akkor mi egyszerű emberek hogyan is remélhetnénk?