Két temetés pénteken

kategória: Öregedés

Vallai Péter Jászai Mari-díjas színművész, a Vígszínház tagjának temetése november 23-án pénteken fél 3-kor lesz a Farkasréti temető Makovecz termében. A színművészt életének 66. évében, november 7-én váratlanul érte a halál. "Emlékezetes alakításait, tehetségét, ember- és életszeretetét, műveltségét örökre szívünkben őrizzük. Fanyar humora, különleges intellektusa és briliáns játéka mindannyiunknak hiányozni fog" - írta a Vígszínház társulata.

Vallai Péter 1946. november 25-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1969-ben a Thália Színházhoz szerződött. 1976-tól a pécsi Nemzeti, 1981-től a győri Kisfaludy, 1982-től a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt, 1987 óta a Vígszínház társulatához tartozott. Vendégművészként játszott az Egyetemi Színpad, a veszprémi Petőfi Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a debreceni Csokonai Színház, az egri Gárdonyi Géza Színház, a Budapesti Kamaraszínház, a Merlin Színház, az RS9 Színház, az Éjszakai Színház, a szolnoki Szigligeti Színház és a Magyar Színház produkcióiban.

Sokféle szerepben nyújtott hiteles alakítást, kiváló versmondó volt, számos sikeres önálló est fűződött a nevéhez. Vallai Péter klasszikus és kortárs költők, írók műveiből készült előadóestjei legendásak voltak: önálló estet készített többek között Petri György verseiből és Esterházy Péter írásai nyomán is Spionjáték címmel. T.S. Eliot ihlette Ti.Esz.I., avagy a háromnapos vízi hulla csodálatos élete című estjét. Művészetének elismeréseként 1981-ben Jászai Mari-díjat vehetett át, 1989-ben és 2006-ban pedig a Vígszínház Ajtay Andor-emlékdíját kapta meg.

Ugyancsak péntek délután fél négykor a Farkasréti temetőben vesznek búcsút Xantus János Balázs Béla-díjas filmrendezőtől. Az Eszkimó asszony fázik és a Rocktérítő című klasszikussá vált filmek rendezője november 13-án, 59 éves korában hunyt el súlyos betegségben.

Xantus János 1953. november 7-én született Budapesten, 18 évesen már szereplője volt Gazdag Gyula Sípoló macskakő című filmjének. Makk Károly osztályában 1979-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti főiskolát, majd ezt követően is a legendás rendező munkatársa maradt. Társrendezője volt az Egymásra nézve című filmnek.
Xantus János 1983-ban készítette el első nagyjátékfilmjét, az Eszkimó asszony fázik című alkotást, amelyben szerepet kapott az akkori alternatív zenei élet egyik fontos egyénisége, Méhes Marietta is. Az 1988-ban bemutatott Rocktérítő című film szintén az alternatív zenei világról szól. A film főszereplője Pajor Tamás, a Neurotic együttes énekese.

Xantus János 1990 óta főleg kísérleti és dokumentumfilmeket készített; 1992 óta volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Munkásságát több díjjal is elismerték. Megkapta a tours-i fesztivál nagydíját (1980), a filmszemle elsőfilmes díját (1984), a belfort-i fesztivál két nagydíját (1984), a Figueira da Foz-i fesztivál díját (1984), 1988-ban pedig Balázs Béla-díjjal is kitüntették.