Szorongásos kórképek

nyomtatható változat

Kategória: Pszichiátriai betegségek

Betűméret:  


Rövid leírás

A szorongásos zavarokra a beteg irracionális félelme jellemző, amelyet egy mások számára lényegtelen, vagy jellegtelen inger vált ki. A szorongás a nyugtalanító érzelmi tünetek - mint a nyugtalanság, az ingerlékenység - mellett jellemző testi reakciókat - bőrpír, verejtékezés, szapora légzés, erős szívdobogásérzés - is mutat. Ha a kóros félelem állandósul, a beteg képtelenné válik a normális életvezetésre.

A korábban neurózisnak nevezett betegségcsoport esetében a szakemberek a következő felosztást alkalmazzák:

Pánikzavar
  • agorafóbiával
  • agorafóbia nélkül

  • Agorafóbia pánikzavar nélkül,
  • Szociális szorongásos zavar,
  • Specifikus fóbiák,
  • Kényszeres zavar
  • Poszttraumás stressz zavar,
  • Akut stressz zavar,
  • Generalizált szorongás,
  • Szorongásos zavarok más betegségekben.
  • Előfordulás

    A szorongásos zavarok az emberiség leggyakoribb betegségei. Élete folyamán a népesség legalább 25%-a fog megélni valamilyen szorongásos betegséget. Világszerte a családorvosi rendelőkben jelentkezők 30-40%-a szenved szorongásos betegségben. A szorongásos kórképek nőknél 2-4-szer gyakoribbak.

    A pánikzavar 2-4%-ban, agorafóbiával 5,3%-ban fordul elő; Magyarországon utóbbi a férfiak 5%-nál és a nők 17%-nál jelentkezik. A szociális fóbia előfordulása 11,5%, a specifikus fóbiáké 5-16%, ahol a nők kétszer gyakrabban betegednek meg. A generalizált szorongás a népesség 2,5-6,4%-át, míg a kényszeres zavar 2,5-3%-át érinti.

    Okok

    A szorongás és a félelem önmagában nem jelent kóros állapotot, sőt, az evolúció során jelentős szerephez jutott a fajok túlélésében. A félelem testi reakcióit, az izmok feszültségét, a szapora légzést és szívverést mind adaptációs tényezőnek tekinthetjük: segítenek a menekülésben vagy a harcban, ha tényleges veszély fenyeget. Az élettani és a kóros szorongás közötti átmenet nem éles, és a diagnózis felállításában az egyik leglényegesebb szempont a "szenvedő" beteg. A szorongásos zavarok eredete még nem tisztázott. Feltehető, hogy öröklött tényezők mindenképp szerepet játszanak kialakulásában.

    A szorongásos zavarokat eredetük szerint két nagy csoportba sorolják. Az elsődleges neurotikus fejlődés esetén a szorongásos zavar kezdetei már a gyermekkorban megtalálhatók. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy a gyermek szocializációja valamilyen módon károsodott, illetve igazolni kell a gyermekkorra jellemző szorongásos tünetek meglétét: a magatartászavart, amely megnyilvánulhat teljesítmény-, fejlődés- valamint beilleszkedési zavarokban, illetve a kóros szokásokat, mint a körömrágás vagy a hajtépés.

    A másodlagos neurotikus fejlődés akkor lép fel, ha a személy harmonikus fejlődését valamely trauma a betegség kialakulásának irányába fordítja.

    Diagnózis

    A szorongás diagnóziának alapja a beteggel történő beszélgetés, az életvitelének és a szokásainak megismerése. A szorongásos zavar a diagnosztikus kritériumok alapján pontosan beazonosítható, és a kezelés is csak ennek ismeretében kezdhető el. Segítséget nyújthat, ezért szükséges lehet a betegek ön-megfigyelése, a családtagoktól kapott kiegészítő információk felhasználása, illetve egyes esetekben - pl. pánikzavarban - laboratóriumi, EKG stb. vizsgálatok.

    A kórisme felállítása pszichiáter szakorvos feladata, sajnos ma Magyarországon a rászoruló pszichiátriai betegeknek csak mintegy 6%-a jut hozzá magas színvonalú szakorvosi ellátáshoz.

    Kórlefolyás

    Megjegyzendő, hogy a szorongás bizonyos szintig mindennapi életünk része, teljesen egészséges reakció számos eseményre. Betegséggé csak akkor fajul, ha meghatározóvá válik az ember életvitelében. Kialakulását és a már kialakult betegség lefolyását nagymértékben befolyásolják az illető megoldási módszerei a felmerülő problémák esetén. A szorongás sok esetben vezet alkohol-, kábítószer-függőséghez, elmagányosodáshoz, az emberi kapcsolatok elvesztéséhez, melyek csak fokozzák a beteg szorongását, élete kilátástalanságának érzését. Mindennek - segítség híján - sajnos elkerülhetetlen következménye lehet a depresszió és végül az öngyilkosság. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szorongásnak testi szövődményei is lehetnek. A szív és érrendszeri halálozás az ilyen betegek körében kilencszer gyakoribb, mint a lelkileg egészségesek között. A mai korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésnek köszönhetően azonban a szorongás jelentősen megszelídült, az esetek többségében jól gondozható, sőt gyógyítható állapottá vált.

    Kezelés

    Az agy biokémiájának mind alaposabb megismerése ma már lehetővé teszi a szorongásos kórképek eredményes gyógyszeres kezelését.

    1. A benzodiazepinek a nyugtatók, szorongásoldók hatalmas csoportját alkotják. Különösen a szorongásos rohamok oldásában és az éjszakai alvás nyugalmának biztosításában hatásosak. Hátrányuk, hogy a hozzászokás veszélye nagyon nagy. Sajnos, a gyakorlatban túl gyakran adják, általában indokolatlanul hosszú ideig, vagy alacsony dózisban: összességében helytelenül. Abbahagyásakor a szorongásos tünetek fokozottan jelentkeznek. További veszélye, hogy fokozza az alkohol hatását; együttes alkalmazásuk esetén a légzőrendszer életveszélyes bénulása léphet fel.

    2. Az agy egyik hírvivő-molekulájának, a szerotoninnak az anyagcseréjét szabályozó gyógyszereket (SSRI = selective serotonin re-uptake inhibitors) eredetileg a depresszió gyógyítására fejlesztették ki. Egyébként veszélytelen gyógyszerek, segítenek az optimális testsúly beállításában is. Hatásuk néhány napos, egy-két hetes szedés után érezhető. Mára már a világ leggyakrabban felírt gyógyszerei közé tartoznak (fluoxetin, paroxetin, sertralin, citalopram, stb.).

    3. Monoamino-oxidáz enzim reverzibilis gátlói (RIMA = reversible inhibitors of mono-amino-oxidase), mint pl. a moklobemid, különösen a szociális fóbiák gyógyításában eredményesek.

    4. Béta-blokkolók: A magasvérnyomás-betegség és bizonyos szívritmuszavarok kezelésére kidolgozott anti-adrenalin készítmények kiválóan alkalmasak a lámpaláz, a szerepléssel összefüggő szorongások oldásában. A hagyományos nyugtatókkal szemben külön előnyük, hogy nem csökkentik a szellemi teljesítőképességet. Ezért is válhattak a lövészsportok tiltott doppingszereivé.

    A gyógyszerek mellett szinte mindig szükség van a pszichoterápiára, különböző stresszoldó módszerek elsajátítására, a rosszul rögzült magatartási minták újratanulására. Hiszen a cél nem a folyamatos gyógyszerszedés és a pszichés problémák egy részének végleges elfedése és konzerválása, hanem lehetőleg a gyógyulás. Ezért mindig érdemes rákérdezni ezekre a lehetőségekre, a csoportok vagy egyéni terápiák elérhetőségére, helyére és idejére. A beteg érdeke, hogy kitartással részt vegyen ebben is.

    Megelőzés

    Bár a szorongásos kórképek esetében is kimutatható a genetikai hajlam, mégis számos tényező szükséges kialakulásokhoz, amelyben jelentékeny a környezeti hatások és a nevelés szerepe.

    Fontos, hogy már a gyermekkor félelemtől mentesen, kielégítő szociális körülmények között és irreális szülői elvárások nélkül, szeretetteljes légkörben teljen. A legfontosabb, hogy a szülők olyannak fogadják el gyermeküket olyannak, amilyen. Ne állítsanak elé elérhetetlen célokat, követelményeik összhangban legyenek a gyermek értelmi-érzelmi-fizikális teljesítőképességével. Fontos, hogy a gyermek tanuljon meg félelem nélkül élni, legyen önbecsülése, tudjon büszke lenni arra, amiben tehetséges, és ne okozzon számára sérülést, ha nem tud minden elvárásnak megfelelni. A szorongó ember számára a legfontosabb, hogy minél előbb - még az önpusztító megoldások keresése előtt - forduljon orvoshoz.

    Az első, akikhez fordulhatunk, a családorvosok, akik ma már egyre tájékozottabbak a pszichiátria speciális területein is, de ha bárki úgy érzi, nem kapja meg a megfelelő megoldást, és alaposabb beszélgetésre, kivizsgálásra, kezelésre volna szüksége, nyugodtan forduljon pszichiáterhez, akár ismerősei, rokonai érdekében is. Megtörténhet ugyanis, hogy a háziorvos nem ismeri föl biztosan a szorongásos tüneteket.

    Orvosoknak képzettnek kellene lenniük a szorongásos kórképek felismerése területén. A különböző testi panaszok mögött nem csak a gyógyszerekkel megoldható szervi okokat kell keresni, meg kell vizsgálni a lelki tényezőket is.

    Gyógyulási esélyek

    A gyógyulási esélyek ma már igen jók. A nagy áttörésben elsősorban az SSRI gyógyszerek játszották a főszerepet. Az orvostudomány az elmúlt húsz évben a legnagyobb előrelépést éppen a szorongásos kórképek lényegének megértése és gyógyítása terén érte el. Többek között talán ennek tudható be, hogy az amúgy mindig elkeserítő öngyilkossági statisztikák ma már Magyarországon is sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint akár 20 évvel ezelőtt.

    Hasznos tudnivalók

    A szorongás népbetegség. Szövődményei életveszélyesek, a betegség viszont jól gyógyítható. Azonnal forduljon tehát orvoshoz, ha a következő tünetek valamelyikét észleli:
    • Tartós álmatlanság,
    • Állandósuló tárgytalan félelmek,
    • Indokolatlan idegesség,
    • Öngyilkossági gondolatok, késztetések,
    • Késztetések logikátlan cselekmények rendszeres véghezvitele,
    • Vissza-visszatérő fenyegető gondolatok,
    • Kórosan lehangolt lelki állapot, indokolatlan bűntudat, önvád,
    • Minden olyan lelki állapot, mely életét megnehezíti és a kilátástalanság érzésével társul.
    A szorongás a beteg munkaképességének és - önkorlátozó - magatartása miatt életminőségének súlyos csökkenésével jár. A külső körülményekhez, azok megváltozásához nehezen tud alkalmazkodni.

    Szerző: Dr. Elek Csaba, Dr. Szemerédy Viktória
    Lektor: Dr. Gabulya Zoltán




    Szponzorált hirdetések