Szorongásos kórképek

nyomtatható változat

Kategória: Pszichiátriai betegségek

Betűméret:  


Rövid leírás

A szorongásos zavarokra a beteg irracionális félelme jellemző, amelyet egy mások számára lényegtelen, vagy jellegtelen inger vált ki. A szorongás a nyugtalanító érzelmi tünetek - mint a nyugtalanság, az ingerlékenység - mellett jellemző testi reakciókat - bőrpír, verejtékezés, szapora légzés, erős szívdobogásérzés - is mutat. Ha a kóros félelem állandósul, a beteg képtelenné válik a normális életvezetésre.

A korábban neurózisnak nevezett betegségcsoport esetében a szakemberek a következő felosztást alkalmazzák:

Pánikzavar
  • agorafóbiával
  • agorafóbia nélkül

  • Agorafóbia pánikzavar nélkül,
  • Szociális szorongásos zavar,
  • Specifikus fóbiák,
  • Kényszeres zavar
  • Poszttraumás stressz zavar,
  • Akut stressz zavar,
  • Generalizált szorongás,
  • Szorongásos zavarok más betegségekben.
  • Előfordulás

    A szorongásos zavarok az emberiség leggyakoribb betegségei. Élete folyamán a népesség legalább 25%-a fog megélni valamilyen szorongásos betegséget. Világszerte a családorvosi rendelőkben jelentkezők 30-40%-a szenved szorongásos betegségben. A szorongásos kórképek nőknél 2-4-szer gyakoribbak.

    A pánikzavar 2-4%-ban, agorafóbiával 5,3%-ban fordul elő; Magyarországon utóbbi a férfiak 5%-nál és a nők 17%-nál jelentkezik. A szociális fóbia előfordulása 11,5%, a specifikus fóbiáké 5-16%, ahol a nők kétszer gyakrabban betegednek meg. A generalizált szorongás a népesség 2,5-6,4%-át, míg a kényszeres zavar 2,5-3%-át érinti.

    Okok

    A szorongás és a félelem önmagában nem jelent kóros állapotot, sőt, az evolúció során jelentős szerephez jutott a fajok túlélésében. A félelem testi reakcióit, az izmok feszültségét, a szapora légzést és szívverést mind adaptációs tényezőnek tekinthetjük: segítenek a menekülésben vagy a harcban, ha tényleges veszély fenyeget. Az élettani és a kóros szorongás közötti átmenet nem éles, és a diagnózis felállításában az egyik leglényegesebb szempont a "szenvedő" beteg. A szorongásos zavarok eredete még nem tisztázott. Feltehető, hogy öröklött tényezők mindenképp szerepet játszanak kialakulásában.

    A szorongásos zavarokat eredetük szerint két nagy csoportba sorolják. Az elsődleges neurotikus fejlődés esetén a szorongásos zavar kezdetei már a gyermekkorban megtalálhatók. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy a gyermek szocializációja valamilyen módon károsodott, illetve igazolni kell a gyermekkorra jellemző szorongásos tünetek meglétét: a magatartászavart, amely megnyilvánulhat teljesítmény-, fejlődés- valamint beilleszkedési zavarokban, illetve a kóros szokásokat, mint a körömrágás vagy a hajtépés.

    A másodlagos neurotikus fejlődés akkor lép fel, ha a személy harmonikus fejlődését valamely trauma a betegség kialakulásának irányába fordítja.

    Tünetek

    Testi tünetek

    A szorongás egyes testi tünetei annyira jellemzőek a betegségre, hogy néha elég a páciens alapos megfigyelése a diagnózis felállításához. A bőrön és a nyálkahártyákon látható jelek ezek közé a tünetek közé tartoznak. Jellemző az arc elpirulása, amelyet ha a beteg maga is észlel, fokozódhat a szorongása. Gyakori a nyak és a mellkas bőrének pírja, amely a melegség érzésével járhat. Ezzel szemben a szorongó beteg végtagjai hűvösek, amely már kézfogásnál is szembetűnő lehet. Előfordul az arc, a nyak és a fej bőrének viszketése. A nyálkahártyák nedvtermelésében bekövetkezett változás hatására a nyál mennyisége csökken, a szorongó beteg szája jellemzően száraz, ennek következtében beszéde tompább, színtelenebb. A szájszárazság beszéd közben mellékzörejek képződéséhez vezet: egyrészt egyes mássalhangzókhoz cuppanó hangok társulnak, másrészt a beteg száraz krákogással, torokköszörüléssel próbál magán segíteni.

    Az izzadás szintén jellemző a betegekre, mert a szorongás általában növeli a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását. Az esetek nagy részében ehhez testszag és kellemetlen szájszag társul.

    A szem is árulkodó lehet. A szorongó beteg pupillája általában tágabb, szaporábban pislog, és a szeme gyakran könnyes. Jellegzetes, hogy kevéssé tartják a szemkontaktust, illetve előfordul, hogy "elkapják a tekintetüket".

    A szorongásnak a légzésre kifejtett hatása szintén többrétű. Egyrészt jellemző a légvételek számának növekedése, a légzés szaporasága, amely pánikrohamok esetén végtagi görcshöz vagy ájuláshoz is vezethet, másrészt gyakori a mély sóhajtás, amelynek szorongáscsökkentő hatása van.

    A szorongás a szívet is érinti, előfordul a pulzusszám növekedése és csökkenése is.

    Mozgásos viselkedés

    A szorongó beteg gátolt benyomást kelt, megnyilvánulásai uniformizálódnak. Mozdulatai lassúak, kimértek, óvatosak. Beszédére is a sztereotipizálás, az általánosítás jellemző. A viselkedés megnyilvánulásának egy része a szorongás enyhítését szolgálja. Ellentétben az előbb leírt gátolt tünetekkel, ezeket inkább a túlmozgás jellemzi: a beteg járkál, ülő helyzetben a lábát rázza, dobol, gyakran változtatja testtartását. A dohányzás rituáléja szintén ebbe a szorongáscsökkentő csoportba tartozik.

    Érzelmi magatartás

    A szorongás érzelmi megnyilvánulásait alapvetően két csoportba lehet sorolni. A mínusztünetek a beteg szorongásának súlyosságáról adnak tájékoztatást: az érzelmi paletta színei elhalványulnak, elszürkülnek, mimikája visszafogott, hangja halk. A plusztünetek pedig épp a szorongást hivatottak ellensúlyozni: az érzelmek a gátláson keresztül a "felszínre törnek", és egy mosoly vagy egy nevetés csökkenti a beteg szorongását. Előfordul azonban, hogy a gesztus, a mimika erőltetettnek, inadekvátnak tűnik: a mosoly inkább vigyor jellegét ölti, a nevetés akkor is fennmarad, amikor a beszéd tartalma már nem indokolja azt. A kommunikáció szintén szorongáscsökkentő hatású, ezért egyes esetekben megfigyelhető a túlzott közlési vágy, a fokozott beszédkésztetés. A beszédre jellemző plusztünet, amikor a beteg túláradóan írja le az őt ért eseményeket: a napja csodálatos, az ebédje fenséges, a kezelése mennyei.

    Fóbiák: A phobos görög szó eredeti jelentése szerint rettenetet, félelmet, menekülést jelent. Ma inkább iszonynak lenne helyes nevezni.

    Az agorafóbia szó eredete szintén görög (agora = piactér). A betegség elnevezése arra utal, hogy a beteg képtelen elviselni a "piactéri" sokadalmat, azaz a tömeget, különösen akkor, ha a tudat alatt felvázolt menekülési útvonalak el vannak zárva. Így a beteg rosszul lehet sorban álláskor, közlekedési eszközökön, különösen forgalmi dugókban. Kerül minden zárt helyet, főként, ha nagy tömeg veszi körül. Ezért nem száll tömegközlekedési eszközre, sokszor a saját autójában is fél. A félelem, az iszony valódi pánikrohamot válthat ki.

    Szociális fóbia esetén a beteg mások társaságában szorong, retteg minden nyilvános szerepléstől. A fóbiás gyermekek írásban kiváló, szóban pedig gyenge teljesítményt nyújtanak. A felnőttek félnek a telefonálástól, bemutatkozástól, félnek mások szeme láttára aláírni hivatalos dokumentumot, nem szívesen esznek más társaságában, ők is kerülik a szereplést.

    Az izolált vagy specifikus fóbia esetén - a szociális fóbiától eltérően - a beteg meg tudja nevezni iszonyának tárgyát. Ezek lehetnek állatok (pók, egér, hüllő, stb.), természeti jelenségek (villámlás, sötétség, magasság), vér látványával, sérülésekkel kapcsolatos élmények, de felsorolni is lehetetlen, hányféle dolog képes specifikus fóbiát kiváltani.

    A pánikbetegség ismételten, minden előzmény nélkül kialakuló súlyos félelem. A beteg egyik percről a másikra tapasztalja a tüneteket; erős szívdobogás, verejtékezés, remegés, légszomj, fulladás, mellkasi fájdalom, hányinger, hasi panaszok, szédülés, ájulás érzése, halálfélelem, zsibbadás, érzészavarok, borzongás vagy hőhullámok jelentkeznek. A roham gyorsan alakul ki, 1-2 perc alatt egészen heves lesz és mintegy 10-30 percig tart. A beteg környezete súlyos rosszullétet lát, ami miatt gyakorta ki kell hívnia az orvost vagy a mentőket. A pánikbetegség agorafóbiával társulhat vagy önállóan jelentkezik.

    Kialakult pánikbetegségről hivatalosan akkor beszélhetünk, ha a fenti tünetek közül négy mindenképpen megtalálható a páciensnél.
    Az általános (generalizált) szorongás szindrómát az élet szinte minden területére kiterjedő aggodalom jellemzi. A betegnek napjai úgy telnek, hogy szinte mindig nyomasztja valami: nyugtalanság, idegesség, gondolkodás- és koncentrációs zavar, ingerlékenység, izomfeszülés, alvászavarok kínozzák. A panaszokat általában valamilyen külső tényező váltja ki; ilyenek lehetnek a fokozott elvárások (előléptetés, szülővé válás), fokozott fenyegetés (pl. agresszív főnök), önbizalomvesztés. A beteg állandóan ellenőrzi környezetét, mindig figyel, koncentrál, nincs-e a környezetében fenyegető tényező, és ennek legkisebb jelét is képes irracionális méretűre nagyítani (pl. a főnök megkritizálta a munkáját, tehát ki fogja rúgni, stb.).

    Kevert szorongásos-depressziós szindrómában a depresszió (tartós és kóros lehangoltság, késztetés-hiány, stb.) együttesen fordul elő. Jellemző tünetei: koncentrálási nehézségek, alvászavarok, fáradtság, ingerlékenység, aggódás, a beteg könnyen elsírja magát, túlzott éberség és gyanakvás, a legrosszabb dolgok bekövetkeztének előrelátása, reménytelenség, önértékelési zavarok.

    A kényszerbetegség gyakran már gyermekkorban elkezdődik. A kényszer jelentése, hogy a beteg "kénytelen" valamire gondolni, "kénytelen" valamilyen cselekvést feltűnően gyakran ismételgetni. Nemrég még a legreménytelenebb "neurózisok" közé sorolták. A kényszerek lehetnek gondolatok és cselekvések, a beteg számára kínzóak, idegenek, irracionálisak. Szinte bármilyen cselekmény vagy gondolat válhat kényszerré, melynek ismételt elvégzése a beteg számára szertartássá válik, jóllehet ezek hoznak tartós megnyugvást. A kényszergondolatok és -cselekvések súlyos bűntudattal, szorongással járnak. A legjellemzőbb kényszercselekvések közé tartozik az állandó kézmosás, de ide sorolják a kényszeres vásárlást, kleptomániát és a kóros mértékű játékszenvedélyt is. Mások a hajukat, szemöldöküket vagy más szőrzetüket tépik.

    Az akut stressz szindrómát és a poszttraumás stressz szindrómát a súlyos stressz által okozott szorongásos kórképek közé soroljuk. A súlyos stressz szorongást, rettegést és a tehetetlenség érzését okozza. A lelki traumát a beteg gyakorta átéli gondolatban, álmaiban. Jellemző a szelektív emlékezetkiesés, a beteg - nyilván önvédelemből - olykor nem képes felidézni a szörnyű emlék fontos mozzanatait. A betegek nem képesek segítséget kérni, személyes kapcsolataik sérülnek, a beteg keresőképtelenné, rokkanttá válhat. Az akut stressz szindróma négy héten belül megjelenik és lezajlik. A poszttraumás stressz szindróma viszont egy életen át követheti a beteget, gyakran kíséri depresszió és előnytelen személyiségváltozás (agresszív, antiszociális viselkedés). A poszttraumás stressz szindrómát különösen a holocaust és a vietnami háború túlélői között figyelték meg nagy számban, de tömegszerencsétlenségek, súlyos balesetek megtörténte után is jelentkezhet.

    Kórlefolyás

    Megjegyzendő, hogy a szorongás bizonyos szintig mindennapi életünk része, teljesen egészséges reakció számos eseményre. Betegséggé csak akkor fajul, ha meghatározóvá válik az ember életvitelében. Kialakulását és a már kialakult betegség lefolyását nagymértékben befolyásolják az illető megoldási módszerei a felmerülő problémák esetén. A szorongás sok esetben vezet alkohol-, kábítószer-függőséghez, elmagányosodáshoz, az emberi kapcsolatok elvesztéséhez, melyek csak fokozzák a beteg szorongását, élete kilátástalanságának érzését. Mindennek - segítség híján - sajnos elkerülhetetlen következménye lehet a depresszió és végül az öngyilkosság. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szorongásnak testi szövődményei is lehetnek. A szív és érrendszeri halálozás az ilyen betegek körében kilencszer gyakoribb, mint a lelkileg egészségesek között. A mai korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésnek köszönhetően azonban a szorongás jelentősen megszelídült, az esetek többségében jól gondozható, sőt gyógyítható állapottá vált.

    Diagnózis

    A szorongás diagnóziának alapja a beteggel történő beszélgetés, az életvitelének és a szokásainak megismerése. A szorongásos zavar a diagnosztikus kritériumok alapján pontosan beazonosítható, és a kezelés is csak ennek ismeretében kezdhető el. Segítséget nyújthat, ezért szükséges lehet a betegek ön-megfigyelése, a családtagoktól kapott kiegészítő információk felhasználása, illetve egyes esetekben - pl. pánikzavarban - laboratóriumi, EKG stb. vizsgálatok.

    A kórisme felállítása pszichiáter szakorvos feladata, sajnos ma Magyarországon a rászoruló pszichiátriai betegeknek csak mintegy 6%-a jut hozzá magas színvonalú szakorvosi ellátáshoz.

    Kezelés

    Az agy biokémiájának mind alaposabb megismerése ma már lehetővé teszi a szorongásos kórképek eredményes gyógyszeres kezelését.

    1. A benzodiazepinek a nyugtatók, szorongásoldók hatalmas csoportját alkotják. Különösen a szorongásos rohamok oldásában és az éjszakai alvás nyugalmának biztosításában hatásosak. Hátrányuk, hogy a hozzászokás veszélye nagyon nagy. Sajnos, a gyakorlatban túl gyakran adják, általában indokolatlanul hosszú ideig, vagy alacsony dózisban: összességében helytelenül. Abbahagyásakor a szorongásos tünetek fokozottan jelentkeznek. További veszélye, hogy fokozza az alkohol hatását; együttes alkalmazásuk esetén a légzőrendszer életveszélyes bénulása léphet fel.

    2. Az agy egyik hírvivő-molekulájának, a szerotoninnak az anyagcseréjét szabályozó gyógyszereket (SSRI = selective serotonin re-uptake inhibitors) eredetileg a depresszió gyógyítására fejlesztették ki. Egyébként veszélytelen gyógyszerek, segítenek az optimális testsúly beállításában is. Hatásuk néhány napos, egy-két hetes szedés után érezhető. Mára már a világ leggyakrabban felírt gyógyszerei közé tartoznak (fluoxetin, paroxetin, sertralin, citalopram, stb.).

    3. Monoamino-oxidáz enzim reverzibilis gátlói (RIMA = reversible inhibitors of mono-amino-oxidase), mint pl. a moklobemid, különösen a szociális fóbiák gyógyításában eredményesek.

    4. Béta-blokkolók: A magasvérnyomás-betegség és bizonyos szívritmuszavarok kezelésére kidolgozott anti-adrenalin készítmények kiválóan alkalmasak a lámpaláz, a szerepléssel összefüggő szorongások oldásában. A hagyományos nyugtatókkal szemben külön előnyük, hogy nem csökkentik a szellemi teljesítőképességet. Ezért is válhattak a lövészsportok tiltott doppingszereivé.

    A gyógyszerek mellett szinte mindig szükség van a pszichoterápiára, különböző stresszoldó módszerek elsajátítására, a rosszul rögzült magatartási minták újratanulására. Hiszen a cél nem a folyamatos gyógyszerszedés és a pszichés problémák egy részének végleges elfedése és konzerválása, hanem lehetőleg a gyógyulás. Ezért mindig érdemes rákérdezni ezekre a lehetőségekre, a csoportok vagy egyéni terápiák elérhetőségére, helyére és idejére. A beteg érdeke, hogy kitartással részt vegyen ebben is.

    Gyógyulási esélyek

    A gyógyulási esélyek ma már igen jók. A nagy áttörésben elsősorban az SSRI gyógyszerek játszották a főszerepet. Az orvostudomány az elmúlt húsz évben a legnagyobb előrelépést éppen a szorongásos kórképek lényegének megértése és gyógyítása terén érte el. Többek között talán ennek tudható be, hogy az amúgy mindig elkeserítő öngyilkossági statisztikák ma már Magyarországon is sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint akár 20 évvel ezelőtt.

    Megelőzés

    Bár a szorongásos kórképek esetében is kimutatható a genetikai hajlam, mégis számos tényező szükséges kialakulásokhoz, amelyben jelentékeny a környezeti hatások és a nevelés szerepe.

    Fontos, hogy már a gyermekkor félelemtől mentesen, kielégítő szociális körülmények között és irreális szülői elvárások nélkül, szeretetteljes légkörben teljen. A legfontosabb, hogy a szülők olyannak fogadják el gyermeküket olyannak, amilyen. Ne állítsanak elé elérhetetlen célokat, követelményeik összhangban legyenek a gyermek értelmi-érzelmi-fizikális teljesítőképességével. Fontos, hogy a gyermek tanuljon meg félelem nélkül élni, legyen önbecsülése, tudjon büszke lenni arra, amiben tehetséges, és ne okozzon számára sérülést, ha nem tud minden elvárásnak megfelelni. A szorongó ember számára a legfontosabb, hogy minél előbb - még az önpusztító megoldások keresése előtt - forduljon orvoshoz.

    Az első, akikhez fordulhatunk, a családorvosok, akik ma már egyre tájékozottabbak a pszichiátria speciális területein is, de ha bárki úgy érzi, nem kapja meg a megfelelő megoldást, és alaposabb beszélgetésre, kivizsgálásra, kezelésre volna szüksége, nyugodtan forduljon pszichiáterhez, akár ismerősei, rokonai érdekében is. Megtörténhet ugyanis, hogy a háziorvos nem ismeri föl biztosan a szorongásos tüneteket.

    Orvosoknak képzettnek kellene lenniük a szorongásos kórképek felismerése területén. A különböző testi panaszok mögött nem csak a gyógyszerekkel megoldható szervi okokat kell keresni, meg kell vizsgálni a lelki tényezőket is.

    Hasznos tudnivalók

    A szorongás népbetegség. Szövődményei életveszélyesek, a betegség viszont jól gyógyítható. Azonnal forduljon tehát orvoshoz, ha a következő tünetek valamelyikét észleli:
    • Tartós álmatlanság,
    • Állandósuló tárgytalan félelmek,
    • Indokolatlan idegesség,
    • Öngyilkossági gondolatok, késztetések,
    • Késztetések logikátlan cselekmények rendszeres véghezvitele,
    • Vissza-visszatérő fenyegető gondolatok,
    • Kórosan lehangolt lelki állapot, indokolatlan bűntudat, önvád,
    • Minden olyan lelki állapot, mely életét megnehezíti és a kilátástalanság érzésével társul.
    A szorongás a beteg munkaképességének és - önkorlátozó - magatartása miatt életminőségének súlyos csökkenésével jár. A külső körülményekhez, azok megváltozásához nehezen tud alkalmazkodni.

    Szerző: Dr. Elek Csaba, Dr. Szemerédy Viktória
    Lektor: Dr. Gabulya Zoltán




    Szponzorált hirdetések