Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

(másnéven: shock)
A sokk fogalmát sokkal gyakrabban, és teljesen eltérő módon használják a hétköznapi életben, mint az orvosi gyakorlatban. A sokk a kiváltó folyamattól független keringési elégtelenséget jelent, amely az életfontosságú szervek oxigénhiányos állapotához és anyagcsere-folyamataiban kialakult súlyos károsodásához vezet. A sokk által kiváltott reakciók a folyamat kezdetén visszafordíthatók, ám hosszabb fennállásuk esetén egyes szervek visszafordíthatatlan károsodása jön létre.

Okok

Szerveinknek ideális esetben minden pillanatban ugyanannyi vérre van szüksége. Ha ez a vérmennyiség csökken, vagy - az alább ismertetett folyamatok szerint - az érpálya kitágul, a vérnyomás esése következik be. A vérnyomáscsökkenés olyan anyagok elválasztásához vezet a szervezetben, amelyek ezzel a folyamattal ellentétesen hatnak: emelik a szívfrekvenciát, és a kiserek összehúzásával emelik a vérnyomást is. Ez azonban nem általános, az összes szervre kiterjedő folyamat: a centralizáció lényege az, hogy a szervezet a vért a létfontosságú szervekhez irányítja, elsősorban a szívhez, az agyhoz és a mellékvesékhez. Ez a kompenzáció eleinte hasznos, ám a későbbiekben súlyos károsító tényezővé válik: a zavart vérellátású, ezért oxigénhiányos szervek, a vesék, a tüdő, a gyomor-bélrendszer, a máj és a lép, majd később az agy és a szív is visszafordíthatatlan károsodást szenvednek el. A sokk mélyülésével a sejtszintű anyagcsere-folyamatok is működésképtelenné válnak, ami végül a sejtek halálához vezet. Ha a szövetek energiaellátása összeomlik, a sokk végstádiumához érkezik.

A sokk folyamatában az időtényező dupla jelentőséggel bír: egyrészt a beteg kora - tehát a szervek tűrőképessége - másrészt a sokk időtartama is meghatározó a betegség kimenetele szempontjából.

  1. Ha a keringő vér mennyisége csökken, hipovolémiás sokk ról beszélhetünk. A vértérfogat csökkenését okozzák a következő folyamatok:

    • ion- és vízvesztés, hányás, hasmenés, kiszáradás következtében,

    • vérplazma vesztése égési sérülés miatt,

    • külső vagy belső vérzés.

  2. Kardiogén sokk hoz vezet a szív teljesítőképességének csökkenése, melynek közvetlen okai a következők lehetnek:

    • a szívizom összehúzódásának károsodása: szívinfarktus, cardiomyopathia, szívizomgyulladás,

    • mechanikus okok: szívbillentyűhibák, szívfejlődési rendellenességek,

    • szívritmuszavarok,

    • a szív telődésének károsodása: a szívburok gyulladása, a szívburokban felszaporodó folyadék (szívtamponád), tüdőembólia, feszülő légmell.

  3. További, egy csoportba tartozó, ún. distributív sokkformákhoz sorolják azokat az állapotokat, amikor a vérkeringés szabályozása úgy borul fel, hogy ahelyett, hogy a létfontosságú szervek vérellátása volna biztosított, a legtöbb vér egyéb szervekbe, illetve a bőr alatti szövetekbe áramlik:

    • Szeptikus sokk: a szepszis a szervezet fertőzésekre adott válaszreakciója, amelyet okozhatnak baktériumok, gombák, vírusok vagy ezek mérgező termékei.

    • Anafilaxiás sokk: allergiás reakció következtében jön létre, a kiváltó allergének általában gyógyszerek - antibiotikumok, helyi érzéstelenítők -, diagnosztikus vizsgálathoz használt kontrasztanyagok, gyógyszerek, rovarmérgek.

    • Neurogén sokk: központi idegrendszeri sérülés következménye.

    • Endokrin sokk: hormonális betegségekben - például cukorbetegség, mellékvesekéreg-elégtelenség, pajzsmirigyhormon-túltermelés - kialakuló állapot.

    • Toxikus sokk szindróma: a szeptikus sokk speciális, Staphylococcus okozta formája.

Tünetek

Noha a sokk állapotát számos különböző oki tényező idézi elő, ezért kezdetben a tünetek jelentős eltérést mutatnak, elmondható, hogy a sokk végstádiuma eredettől függetlenül azonos képet mutat. Az alábbiakban a sokk különböző, jellegzetes kórformáinak tükrében ismertetjük a tüneteket.

  1. A hipovolémiás sokk tünetei:

    • korai fázis: sápadt, verejtékes, hűvös bőr

    • kifejlődött sokk: szapora, elnyomható pulzus, csökkenő vérnyomás, üres nyaki vénák, szájszárazság, vizelet-elválasztás csökkenése

    • végstádium: kifejezetten csökkent vérnyomás, alig tapintható pulzus, szürkés-kékes, hideg bőr, tudatzavar, eszméletlenség, a vizelet-elválasztás teljes leállása


  2. A kardiogén sokk tünetei:

    • korai fázis: sápadt, hűvös bőr, a vérnyomás csökkenése

    • kifejlődött sokk: a vérnyomás szisztolés értéke 80Hgmm alá csökken, pulzus szapora, elnyomható, 120/perc fölé emelkedik - fontos kizárni a szapora pulzussal járó megbetegedéseket, szívritmuszavarokat -, verejtékes bőr, nehézlégzés, szapora légvételek, testhőmérséklet csökkenése

    • végstádium: az előzőket kiegészítve a mellkasban folyadékgyülem szaporodik fel


  3. Az anafilaxiás sokk tünetei (a tünetek az allergénnel történő érintkezés után másodperceken, perceken belül jelentkeznek):

    • 1. stádium: bőrreakciók: viszketés, csalánkiütés, vörösség, duzzanat, szédülés, fejfájás, remegés

    • 2. stádium: az előzőekhez társult vérnyomásesés, a pulzus emelkedése, émelygés, hányás, enyhe nehézlégzés

    • 3. stádium: az előzőekhez társult asztmás roham, kifejlődött sokk

    • 4. stádium: légzés- és keringésleállás


  4. A szeptikus sokk tünetei:

    • korai fázis: normális vagy kissé csökkent vérnyomás, élesen tapintható pulzus, száraz, meleg, "rózsás" bőr, láz

    • késői fázis: alacsony vérnyomás, szapora pulzus, sápadt, hideg, verejtékes bőr, a vizelet-elválasztás csökkenése majd leállása, kihegyesedett orr

Diagnózis

A diagnózisának alapját a klinikai tünetek és az alapbetegség ismerete adja. A pulzus és a vérnyomás szisztolés értéke különös jelentőséggel bírnak, hiszen ezek hányadosa (pulzus/szisztolés vérnyomás) adja a sokkindexet. Amennyiben a sokkindex értéke 1 fölé emelkedik, valószínűsíthető a sokk kialakulása.

A laborvizsgálatok közül mindenképp ki kell emelni a vérgáz értékek, a véralvadási értékek, az ionok, illetve az anyagcsere-végtermékek mérését, valamint a vércsoport-meghatározást. Mérik a vizelet mennyiségét és minőségét is.

Fontos a sokkban lévő beteg folyamatos monitorozása, műszeres megfigyelése. Külön is meg kell említeni ezek közül az EKG-t, a légzés ellenőrzését, az artériás illetve a központi vénás nyomás monitorozását. Optimális esetben a tüdőverőérbe vezetett katéter ad pontosabb információt a keringés jellemző értékeiről.

  
 

Fontos a sokkban lévő beteg folyamatos műszeres megfigyelése

 
A képalkotó vizsgálatok közül a mellkasröntgen, a hasi röntgen, a CT és a szív ultrahangos vizsgálata jut jelentős szerephez.

Kezelés

A kezelési elveket a tünetek ismertetéséhez hasonlóan az egyes jellegzetes sokkformáknak megfelelően érdemes sorra venni. Vannak azonban általános terápiás szempontok, amelyek mindegyik formára érvényesek.

Általános célok:
  • a sokkot kiváltó ok mielőbbi megszüntetése,

  • keringéstámogatás: az átlagos artériás nyomás 60-65 Hgmm felett tartása - a vérnyomáscsökkenés megelőzése,

  • az oxigénellátás optimalizálása,

  • a vizelet-kiválasztás fenntartása,

  • a szervkárosodások megelőzése.

  1. Hipovolémiás sokk kezelése:

    • Azonnali teendők:

      • a légutak szabaddá tétele,

      • a beteg lefektetése, alsó végtagjainak megemelése,

      • életmentő beavatkozások: oxigén adása és a vér- illetve folyadékvesztés okainak megszüntetése,

      • folyadékpótlás vénásan, gyakran több vénán keresztül,

      • fájdalomcsillapítás.

    • Intenzív terápiás ellátás keretében:

      • a keringő vértérfogat helyreállítása,

      • gépi lélegeztetés,

      • a szöveti anyagcserezavar helyreállítása.

  2. Kardiogén sokk kezelése:

    • a vérnyomás stabilizálása gyógyszerekkel,

    • a mellkasi folyadékgyülem csökkentése vízhajtó gyógyszerekkel,

    • adott esetben gépi lélegeztetés,

    • a szívritmus helyreállítása,

    • az anyagcsere-folyamatok optimalizálása,

    • intra-aortikus ballonpumpa alkalmazása: a szívből kivezető fő verőérbe, az aortába vezetett ballon kedvező hatást gyakorol a keringésre, az esetek nagy részében a végleges beavatkozásig - pl. szívműtét - időt lehet vele nyerni,

    • koszorúérfestés, koszorúértágítás, szükség esetén sztent beültetése.

  3. Anafilaxiás sokk kezelése:

    • Az első teendő az allergén eltávolítása a beteg környezetéből,

    • 1. és 2. stádiumban:

      • kálcium és szteroid vénás adása

    • 3. stádiumban:

      • oxigén adása,

      • vénásan adrenalin és szteroid bejuttatása a szervezetbe,

      • folyadékpótlás,

      • a hörgőgörcs enyhítése,

      • az életet veszélyeztető gégeduzzanat esetén mesterséges lélegeztetés, gépi lélegeztetés is szükségessé válhat.

  4. Szeptikus sokk kezelése:

    • A keringéstámogatás folyadékkal, adott esetben vér adásával, vérnyomásemelő hatású gyógyszerek adagolásával történik.

    • A fertőzést előidéző tényezőket feltétlenül ki kell iktatni:

      • széles spektrumú - a lehetséges kórokozókra valószínűen ható -, majd a tenyésztések függvényében célzott antibiotikus terápia és,

      • ha felmerül a gyanú a társfertőzésre, gomba ellenes szerek adagolása szükséges.

    • fontos továbbá a légzéstámogatás és a

    • veseműködés támogatása.

Gyógyulási esélyek

A gyógyulási esélyek sokkban elsősorban a kiváltó októl és a folyamat visszafordíthatóságától függnek. Ez utóbbi fontos tényezője, hogy a sokk az adott fázisban kompenzált vagy nem kompenzált, más szóval dekompenzált. A szervezet ugyanis képes kompenzálni a keringési elégtelenséget, amíg a centralizáció működik, és a létfontosságú szervek jó vérellátással bírnak. A dekompenzált állapotban a szabályozás szétesik, a keringés fokozatosan összeomlik, ebben a stádiumban az orvos gyakorlatilag tehetetlen.

Hasznos tudnivalók

Fontos tudni, hogy minél előbb kezdik el a sokktalanítást, annál nagyobb az esély a túlélésre. A sokkindex kiszámítása - vagy becslése - bárki számára elsajátítható, különösen, ha van a háznál vérnyomásmérő készülék, amely a pulzusszámot is kiírja. A pulzusszámot elosztjuk a vérnyomás első, nagyobbik értékével, és ha a kapott eredmény nagyobb 1-nél, a sokk kialakulásának lehetősége igen nagy. Vérnyomásmérő hiányában a Tüneteknél leírt külső kép alapján gyanakodhatunk arra, hogy a beteg vagy a sérült esetleg a sokk korai fázisában van.

Amennyiben sokkra gyanakszik, haladéktalanul hívjon mentőt - ne próbálkozzon az ügyelettel vagy a beteg szállításával -, a sokktalanítást ugyanis már a helyszínen és a mentőautóban megkezdik, és ez szó szerint életmentő lehet.

Szerző: Dr. Elek Csaba, Dr. Szemerédy Viktória
Lektor: Dr. Prof. Riesz Tamás




Szponzorált hirdetések