A Scheuermann-kór a gerincoszlop betegsége. A csigolyatest fejlődési zavarának következtében a csigolyák ék alakúvá deformálódnak. Többnyire a háti szakasz érintett. Tipikus tünete a domború hát, a gerinc mozgásainak beszűkülése. Ritkábban alakul ki a háti-ágyéki átmenetnél vagy a felső ágyéki szakaszon. A fejlődési zavarnak számos oka lehet, amelyek kölcsönösen befolyásolják és felerősítik egymást. Megkülönböztetünk belső tényezőket, mint például a genetikai faktorokat és hormonális változásokat, valamint külső tényezőket, mint például a gerinc helytelen terhelését.

A károsodások, panaszok, különösen a fájdalmak az előrehaladott stádiumra jellemzőek. Alaposabb a gyanú, ha domború hát alakult ki a gyermeknél, és ezt testtartásával nem tudja korrigálni. A pontos diagnózist orvosi vizsgálat alapján lehet kimondani, amelyet röntgen lelet támaszt alá. Kezelése a gyógytorna, azt kiegészítheti a fűző és csak nagyon ritka esetekben a műtét. A betegség prognózisa összességében jó.

10 és 16 éves kor között kezdődik, fiúknál és lányoknál megközelítőleg azonos arányban fordul elő. Gyakoribb a magas növésű fiataloknál.

17-18 éves korra zárul le a betegség, de a szövődményei, a korai "csigolyakopás", porckorong problémák, fájdalmak az egész élettartamra kihatnak.

Nem egy konkrét oka van, hanem számos külső és belső tényező, valamint ezek kölcsönhatásai alapján alakul ki a betegség.

Belső (endogén) faktorok:
A legfontosabbak a genetikai változások, amelyek a kollagén fehérjék anyagcserezavarát okozzák. A sejt közötti állomány rostjait alkotó kollagének megtalálhatók a csontokban, a porcban, az inakban. A pubertáskorra jellemző hormonális változások szintén szerepet játszhatnak a kóros folyamatok kialakulásában. Kétségtelen az is, hogy a gyermek pszichés túlterheltsége kihat a tartására, amelynek következménye a kedvezőtlen, ernyedt testtartás. Ez szintén segíti a betegség létrejöttét.

Külső (exogén) faktorok:
Ide elsősorban az erős mechanikai igénybevétel tartozik, mint amilyenek a versenysportok, az egyoldalú terhelés (az állandó görnyedt tartás), valamint a túlterhelés (fizikai munka, helytelen testépítés).

A domború hát oka:
A betegség jellegzetes gerinc deformitásának oka, hogy a csigolyatestek porcos fedőlemezeinél fejlődési zavar lép fel. Az elülső csigolyaperemek fejlődése visszamarad a hátsó peremekéhez képest, ezáltal a csigolyatest, amely korábban oldalnézetben négyzet alakú volt, ék alakúvá válik. Ez a deformálódás mindig több csigolyatestet érint, ezért a háti gerincszakaszon kialakul a tipikus domború hát. A fedőlemezek kis defektusain át porckorong-darabok hatolnak be a csigolyatestbe. Ezeket a röntgenfelvételen láthatóvá váló kis csonthiányokat Schmorl-csomóknak nevezik. A csigolyák közötti rés beszűkül. A gerincoszlop terhelhetősége csökken, mindenekelőtt az erős igénybevételnél, az energiaigényes sportoknál vagy a fizikai munkánál nő a károsodás veszélye.

A fizikális vizsgálat során már szembetűnők a gerinc deformitásai. Egy egyszerű klinikai teszt igazolhatja a betegség gyanúját: ez az úgynevezett csúszó teszt, amikor a gyermek lehasal a földre, mindkét karját előrenyújtja olyan messzire, hogy a gerinc egy egyenest képezzen. Rögtön láthatóvá válik a domború hát, mely nem tud kiegyenesedni. A diagnózis alátámasztásához fontos az oldalirányú röntgenfelvétel.

Ezen láthatók a típusos tünetek:

• szabálytalan, feltöredezett fedőlemezvonalak a csigolyatesteken,
• legkevesebb 3 ék alakú csigolya,
• a porckorong darabok betüremkedése a csigolyatestbe, ezek a Schmorl-csomók, és
• a csigolyaközti rések beszűkülése.

A betegség folyamatát három stádiumra oszthatjuk: az első a kezdeti stádium, a második az aktív vagy florid, és a harmadik a végstádium. A tünetek ezek alapján változnak.

A kezdeti stádiumban nagyon ritka a fájdalom, a betegség többnyire észrevétlenül kezdődik, akár már 8 éves kor körül is, viszont, minél korábban kezdődik, annál rosszabb a prognózis. A szülőknek a gyermek gyors fáradékonysága és hanyag testtartása tűnik fel. Az érintett csigolyák nyomásra, ütögetésre érzékenyek. Fokozatosan kialakul a gerinc mozgásainak beszűkülése, például a beteg nem tudja "kihúzni" magát, a hát domború marad.

A második, aktív vagy florid stádium, 12 és 18 éves kor között zajlik le, ekkor már sokkal gyakoribbak a fájdalmak, de a vezető tünet mégis inkább a háti gerincszakasz fokozott görbülete, a domború hát. Ezt ellensúlyozza a fokozott ágyéki és nyaki homorulat. Leginkább oldalnézetből feltűnő a kóros gerincgörbület. A vállak előreesnek, a medence előrebillen, és a csípőhajlító izmok megrövidülnek. Sok szülő ezt az állapotot a gyors növekedés ártalmatlan következményének tartja. Az esetek mintegy felénél léphet fel hátfájdalom, jellemző a fáradékonyság a huzamos ülés, állás vagy járást követően. A panaszok pihenésre megszűnnek. Tovább csökken a gerinc mozgékonysága, a felsőtest fordítása is korlátozott.

Ha az ágyéki szakaszon jelentkezik a betegség, akkor a normális ágyéki homorulat csökken, és kialakul a lapos hát. Ebben az esetben gyakoribb a fájdalom, elsősorban ezért fordul orvoshoz a beteg, míg a hátcsigolyákat érintő formánál a deformitás miatt.

Ha ez az időszak jelentősebb panaszok nélkül zajlik le, akkor a betegség kimenetele jó, és a szövődmények enyhék, illetve csak jóval később lépnek fel. Ilyenkor nem szükséges a fokozott gerinckímélő életmód, de javasolt a rendszeres testmozgás.

Az utolsó stádium végigkíséri az egész életet. Ekkor gyakoribbak a fájdalmak, mint az előző két stádiumban. A problémák egy része, a deformált gerinc miatt lép fel, a helytelen terhelés, a kopásos elváltozások talaján. A fájdalmak oka a megváltozott statikai viszonyok által a gerinc, az ízületek, izmok, szalagok túlterhelése. Ezek az elváltozások gyakran már a harmadik évtizedben súlyos lumbágóhoz vezetnek, ami miatt a beteg egyre inkább keresőképtelenné válik.

A domború hát kiegyenesítése addig lehetséges, amíg a növekedés be nem fejeződik. Aktívan célzott izomerősítéssel, mint például a has- és hátizmok megfelelő edzése, passzívan pedig az egyénre szabott fűzővel lehetséges.

Fűzőkezelés a súlyosabb esetekben, progrediáló kyphosisnál, azaz a háti görbület fokozódása esetén szükséges, amikor a deformitás meghaladja az 50 Cobb fokot. A fűző célja a csigolyatestek tehermentesítése és a passzív korrekció, mivel bizonyos részeken megtámasztja a törzset, más helyeken teret ad a helyes testtartásnak, légzésnek. A tehermentesítés a csontosodási folyamatok lezárulásáig fontos, hogy a maradandó, csontos alakváltozásokat megelőzzük. A fűzőnek csak akkor van értelme, ha a nap 24 órájában - azaz a tisztálkodás idejét kivéve állandóan - viselik a csontosodás befejeződéséig. Ekkor is létfontosságú a gyógytorna, amit a fűzőben kell gyakorolni. Erősítés nélkül ugyanis elgyengülnek, elsorvadnak az izmok, és mire a fűző levehető volna, egy másik fájdalmas problémakör kezdődne, a nem stabilizáló izomzat miatt, ami viszont a fűzőviseléssel megelőzhető.

Azon eljárások mellett, amelyek a gerinc kiegyenesítését célozzák meg, fontosak a helyes testtartást illetve a korrigált tartást támogató hétköznapi körülmények; gyermekeknél például a testmagasságnak megfelelően beállított íróasztal és szék. Továbbá fontos figyelembe venni azt is, hogy egy ferde asztal sokkal kedvezőbb a testtartás szempontjából, mint a vízszintes. Felnőtteknél a foglalkozás megválasztását is érinti a probléma, mert a gerincet fokozottan terhelő munka, a sok ülés vagy a fokozott fizikai terhelés nem javasolt.

Felnőttkorban, a növekedés befejeződése után, már nem lehet kiegyenesíteni a gerincet, de az izmok tónusának normalizálása: erősítés és nyújtás; tornával együtt a fűző viselése, hozzásegít, hogy a szövődmények (korai arthrosis, kopásos elváltozások, porckorong-sérv, izomcsomók) kialakulása lelassuljon, s az ezek nyomán kialakuló fájdalmak mérséklődjenek.

A műtét csak kivételes esetekben jöhet szóba, például, ha a görbület foka meghaladja a 70 Cobb fokot. Mindig alaposan fontolóra veszik az indokokat, ugyanis számos szövődménnyel járhat egy ilyen beavatkozás, amelyektől később még inkább szenvedhet a beteg.

A betegség prognózisa az esetek túlnyomó többségében jó. A gerincdeformitásból adódó rokkantság nagyon kivételes.

Megelőzés elsősorban azokkal az intézkedésekkel lehetséges, amelyek gyermek- és ifjúkorban kedvezően befolyásolják a testtartást. Mint például a has- és hátizmok rendszeres edzése, az úszás, az olvasás hason fekve, a helyesen beállított magasságú és dőlésszögű íróasztal és szék használata, kerülendő a versenysport, a nehéz terhek cipelése, emelgetése.

	A Scheuermann-kór megelőzése akkor lehetséges, ha gyermek- és ifjúkorban kedvezően befolyásolják a testtartást.

Fontos a zsugorodásra hajlamos izmok nyújtása, mert akadályozzák a törzs kiegyenesítését. Ezek a hátsó comb és lábszárizmok, a combközelítő és -hajlító izmok, az egyenes hasizom, a bordaközti izmok, a mellizmok, valamint az oldalsó és hátsó nyakizmok.

Erősíteni kell a hátizmokat, a ferde és haránt hasizmot, a csípőnyújtó, a combtávolító izmokat.

A gerinc-, mellkas-, váll- és csípőmobilizáló gyakorlatokkal javítható a szövetek táplálása, az ízületek mozgásterjedelme.

Ajánlott gyógytornász szakember által egyénre szabott mozgásprogram heti három-négyszeri gyakorlása.

A manuálterápia, a masszázs hozzásegít, hogy hatékonyabb legyen az aktív torna, de önmagukban csak rövid ideig hatnak.

Fontos az állóképesség megőrzése, javítása. Ennek érdekében ajánlott az úszás, a gyors gyaloglás, a röplabda, a kosárlabda, a sífutás. Állandóan figyelni kell a fájdalommentességre és a kiegyenesített tartásra. Ez érvényes a hétköznapi életre is. Munka közben az optimális testhelyzet többszöri felvétele, az ergonómikus munkakörülmények kialakítása, azaz a szék ülőmagasságának és támlájának, valamint az asztal, az asztallap, a számítógép megfelelő beállítása, a helyes emelési technika alkalmazása, mind hozzásegít a panaszmentességhez.