Mániás depresszió

nyomtatható változat

Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

(másnéven: biopoláris zavar, pszichosis, maniaco depressiva)
A két, egymástól élesen elkülönülő állapot, a depresszió és a mánia egymás utáni ciklikus jelentkezését bipoláris zavarnak hívják. A betegségre az "érzelmi hullámvasút" jellemző, a depresszió lehangolt periódusát a mánia indokolatlan hangulati emelkedettsége követi. A betegséget előidéző okok nehezen megfoghatóak, a két fázis tünetei eltérő súlyosságúak lehetnek, amely jelentős nehézségeket okozhat a kezelés terén.

Előfordulás

A bipoláris zavar a lakosság több, mint 1%-át érinti a 18 évnél idősebbek körében, nemcsak az Egyesült Államokban, de Magyarországon is. A betegség általában a késői serdülőkor vagy a fiatal felnőttkor határán jelentkezik, de előfordul, hogy egy-egy tünet már gyermekkorban felismerhető.

Okok

A bipoláris zavar okai mindmáig nem tisztázottak, azonban számos elmélet született a betegség feltételezett hátteréről. A XX. század második felében több olyan elgondolás született, amely biológiai tényezőket tett felelőssé. A katekolamin elmélet a depresszió kutatása kapcsán keletkezett, lényege a depressziós beteg noradrenalin és szerotonin rendszerének komplex zavara. A katekolaminok - és az említett két vegyület - neurotranszmitterek, a neurotranszmitterek pedig olyan agyi vegyületek, amelyek üzeneteket szállítanak egyik idegsejttől - neuron - a másikig. Ennek alapján feltételezték, hogy a mániás epizódok alatt a noradrenalin emelkedett szintje mérhető, amely igazolódott, de azt is kimutatták, hogy a szerotonin szintje a mánia esetében is csökkent. Így született a hangulatzavarok "megengedő" elmélete: az alacsony szerotoninszint "előkészíti a terepet" a hangulatzavar számára, amely akár a depresszió, akár a mánia felé tolódhat el.

Egy másik biológiai magyarázat szerint a bipoláris zavarban a nátriumionok áthaladása az idegsejtek membránján - burkán - nem megfelelő. Az agyi üzenetek pontos továbbításához szükséges, hogy a nátriumionok mindkét irányban - az idegsejtbe és az idegsejtből - akadálytalanul közlekedjenek, ez biztosítja, hogy az idegsejt ne legyen túl érzékeny vagy túl érzéketlen az ingerekre. A mai elképzelések szerint a nem megfelelő ionáramlás következtében ha az idegsejtek túl gyakran adnak választ, mánia jön létre, és fordítva, ha túl ritkán, depresszió.

A genetikai tényezők szerepére az hívta fel a figyelmet, hogy a bipoláris zavarban szenvedő emberek rokonai között 4-25%-ban fordul elő a megbetegedés. A mániás depressziót a családfakutatások az X-kromoszóma génjeivel hozták összefüggésbe, a molekuláris biológia kutatói viszont a 11. kromoszóma egyik régiójában találtak eltérést. Elképzelhető, hogy a betegséget genetikai rendellenességek kombinációi hozzák létre.

Diagnózis

Lévén a hangulati élet zavarait szervi betegségek is előidézhetik, még a legenyhébbnek tűnő depressziós tünetekkel jelentkező beteget is gondos kivizsgálásnak kell alávetni. A diagnosztikai útnak a tüneti elemzésen túl ki kell terjednie a kórkép hosszmetszeti elemzésére is. Fontos megemlíteni, hogy a pajzsmirigyhormonok szintjének csökkenése vagy növekedése önmagában is a hangulati élet és az aktivitás jelentős változásait képes előidézni, ezért ezek gondos monitorozása lényeges a diagnosztikus folyamat során és a kezelés alatt.

Major depresszív zavar akkor diagnosztizálható egy betegnél, ha a depressziós epizód miatt legalább két héten át cselekvőképtelen, illetve a depressziónak legalább öt olyan - az előbbiekben felsorolt - tünete van jelen, amely nem tulajdonítható gyógyszerhatásnak. A depresszió visszatérő, ha a beteg egy éven belül legalább három epizódot élt át.

Mániás epizódról akkor beszélhetünk, ha valaki legalább egy héten keresztül abnormálisan emelkedett, expanzív vagy ingerlékeny hangulatban van, és ezt legalább három - az előbbiekben felsorolt - tünet egészíti ki. Súlyosságukat tekintve ezek az epizódok a mérsékelttől az extrémig terjedhetnek, és téveseszmék, vagy hallucinációk formájában pszichotikus tünetek is kísérhetik. A rövidebb, de legalább négy napon át tartó, enyhe tünetekkel jellemzett epizód a hipománia diagnózist kapja.

Az I. típusú bipoláris zavar diagnózisánál a mániás és a major depressziós fázisok váltakozása a döntő, míg a II. típusnál a hipomán és a depressziós állapotok követik egymást. Ez utóbbi besorolást csak azok kapják, akik még nem éltek át teljes mániás epizódot.

Ha a hangulatzavar egy éven belül négy vagy több epizóddal jelentkezik - függetlenül attól, hogy I. vagy II. típusú bipoláris jellegről van szó -, rapid ciklusként jellemzik. Szezonális zavarról beszélünk, ha az epizódok az évszakok változását követik.

Kórlefolyás

A bipoláris zavarokat lefolyásuk szerint három típusba soroljuk. Az I. típusú bipoláris zavarban mind a depressziós, mind a mániás zavarok legalább közepes súlyosságban fordulnak elő. Ezek egymást követő ciklusokban jelentkeznek, és általában a beteget azonos minőségű és súlyosságú tünetek jellemzik. A fázisok között szerencsés esetben a beteg tünetmentes, azonban előfordul, hogy a két állapot szünet nélkül követi egymást. Feljegyeztek kevert epizódokat is, amikor a depressziós és a mániás állapot egyazon napon fordul elő.

A II. típusú bipoláris zavar tekintetében megoszlanak a vélemények: lehet, hogy az I. típus egy változata, de vannak, akik külön entitásként kezelik. Ebben az esetben hipomán epizódok váltakoznak major depressziós időszakokkal.

A ciklotímia a bipoláris zavarok enyhe formáját jelöli. A hangulat állandóan hullámzik, de a tünetek a hipománia és az enyhe depresszió között ingadoznak, nem érik el a klinikai szintet. Jellemző a beteg egyenetlen életvitele, szociális kapcsolatrendszerének bizonytalansága. Lévén a megjelenés nem elég erős az orvoshoz forduláshoz, a beteg "öngyógyításhoz" nyúlhat, ezért az esetek 10%-ában a ciklotímia alkoholizmussal vagy szerfüggőséggel párosul.

Kezelés

A bipoláris zavarok kezelését részben a beteg aktuális hangulati fázisa határozza meg, de lévén visszatérő betegségről van szó, a hosszú távú megelőző kezelés szinte minden esetben indikált. A kezelés egyik alapköve a folyamatosság; ha rendszeres gyógyszerszedés mellett is előfordul hangulati ingadozás, akkor azonnal a kezelőorvoshoz kell fordulni, aki a visszaesést megelőző terápiát kiegészítve segíthet megelőzni a súlyos epizód kibontakozását. Lévén a bipoláris zavar ismétlődő betegség, fontos a jó orvos-beteg-hozzátartozó együttműködés kialakítása és a folyamatos orvosi kontroll vagy a gyógyszeres kezelés akár egy életen keresztül is szükséges lehet.

A bipoláris zavarok kezelésében a lítium hozott igazi áttörést. A szakmai közvélemény egységes a tekintetben, hogy a lítium profilaktikus szer, azaz megakadályozza a tünetek kifejlődését: a visszatérő mániás epizódok lényegesen ritkulnak, és az esetek 40-60%-ában a hangulati ingadozások jelentkezése is csökken. Terápiás dózisának beállítása nagy odafigyelést igényel; túl alacsony dózisban érintetlenül hagyja a hangulatváltozásokat, magasabb dózisban viszont mérgezést okoz. A túladagolás tünetei között találjuk az émelygést, a hányást, a szédülést és a remegést, súlyosabb esetben görcsrohamot és veseelégtelenséget okozhat. Nagyon fontos ezért a lítiummal kezelt betegek rendszeres laboratóriumi ellenőrzése.

Epilepsziás görcsgátlók, mint a karbamazepin és a valproát szintén hatásosak a visszaesés megelőzésében, lítiummal kombinálva még jobb hatást lehet velük elérni. Ezeket a gyógyszereket epilepsziás betegek kezelésére használják, csak az adagolás tér el. Az antidepresszáns szerek önmagukban is képesek kiváltani mániás epizódot, ezért ha a bipoláris zavar depressziós fázisában alkalmazzák, érdemes hangulatstabilizálóval - mint a lítium vagy a görcsgátlók - kombinálni. Az akut, mániás állapotok kezelésében a modern, atípusos antipszichotikumok szintén jó eredménnyel használhatók, akár a fenti említett szerekkel kombinálva.

A mániás depresszió esetében is elmondható, hogy a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia együtt, egymást kiegészítve alkot előnyös kombinációt. A bipoláris zavar - különös tekintettel a mániás fázisra - ugyanis nem az a betegség, amelyet csak pszichoterápiával egyensúlyban lehet tartani. A pszichoterápiás módszerek - csakúgy, mint az unipoláris depresszió kezelésének esetében - eltérőek a különböző pszichológiai iskolák alapvető magyarázatai szerint. A kognitív pszichoterápia célja a beteg pozitív megnyilvánulásainak elősegítése, az automatikus gondolatok érvénytelenítése és a betegséghez kapcsolódó negatív attitűd megváltoztatása. A családterápia a családon belüli feszültség szintjének csökkentésére irányul, amely mind előidézheti a beteg tüneteit, mind származhat azokból. Az interperszonális pszichoterápia a beteg segítségére van mind a kapcsolatépítésben, mind a napi rutin megtervezésében. Ez utóbbi az alvási ciklus egyensúlyban tartásával segít megelőzni a mániás epizód kialakulását.

Az elektrokonvulzív terápia (ECT) a terápia rezisztens bipoláris zavarok kezelésében mérsékelt eredménnyel jár mindkét periódusban. Olyan esetekben választják, amikor a veszélyeztető állapotok miatt gyors eredményre van szükség, vagy a depresszió más kezelésre nem reagál.

Gyógyulási esélyek

A bipoláris zavarok kezelésénél szinte minden esetben a lítiumra és más alternatív szerekre hagyatkozhatunk, pszichoterápiával kiegészítve, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a hangulatstabilizáló kezelés nem minden esetben bizonyul hatásosnak. Nagyon fontos a család támogató szerepe, és a részletes felvilágosítás, a pszichoedukáció, amely segítségével a beteg már korai fázisban képes felismerni a tüneteket és az epizód teljes kibontakozása előtt fordul orvoshoz.

Érdemes még megemlíteni, hogy a mániás depressziós betegek az átlagnál jobb nyelvérzékkel bírnak, és előfordulása nem ritka a művészek között. Bipoláris zavarban szenvedett például Robert Schumann, Virginia Woolf, Ernest Hemingway vagy Vincent van Gogh.

Szerző: Dr. Szemerédy Viktória
Lektor: Dr. Gabulya Zoltán, Dr. Zámori János
Forrás: Tringer László: A pszichiátria tankönyve, Ronald J. Comer: A lélek betegségei




Szponzorált hirdetések