Középfülgyulladás

nyomtatható változat

Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

Középfülgyulladáson (otitisz média) általában a fül dobüregének akut, baktérium- vagy vírusfertőzés nyomán kialakuló savós vagy gennyes gyulladását értjük, mely leggyakrabban csecsemő- és kisgyermekkorban jelentkezik.

A középfül a dobhártya mögött elhelyezkedő, nyálkahártyával bélelt üreg. Ebben helyezkednek el a hallócsontocskák (üllő, kalapács, kengyel) is. A középfület a garattal a fülkürtnek (Eustach-kürt) nevezett járat köti össze. Ezen keresztül szellőzik a dobüreg, és tud kiegyenlítődni az a nyomáskülönbség, amit - például gyors hegymenetnél - a dobhártya megfeszülése miatt rosszabb hallásként és a fül bedugulásaként érzékelünk, s amit nyeléssel tudunk megszüntetni.

Krónikus középfülgyulladásról van szó, ha a dobhártya tartósan sérült, állandó vagy ismétlődő fülfolyás észlelhető, és ún. vezetéses nagyothallás bizonyítható.

Előfordulás

Nagyon gyakori betegség, bármelyik korban előfordulhat, de leggyakrabban kis gyermekkorban, egyes adatok szerint óvodás korban minden második beteg gyermeknél középfülgyulladást állapít meg a házi gyermekorvos. A legérintettebb korosztály a fél- és hároméves kor közöttieké. Az anyatejes gyerekeknél az első középfülgyulladás kialakulása később fenyeget.

A betegség kétségtelenül az őszi és téli időszakra a legjellemzőbb.

Előfordulása örökletes tényezőkkel is kapcsolatban áll, részben azért, mert a fülkürt anatómiai viszonyai nem közömbösek. A rosszul szellőző dobüreg hajlamosít a középfülgyulladásra. A gyermekorvosok megfigyelték, hogy a gyerekkorukban fülfájós szülők általában gyermekeikkel is sokszor kényszerülnek fülészhez. Ebben a megfázásos betegségekre való hajlam, az immunrendszer állapota is szerepet játszik. Szövődményei az antibiotikum-kezelés bevezetése óta Európában nagyon ritkán fordulnak elő.

Okok

A középfülgyulladás legtöbbször a felső légutak, az orrüreg vagy a garat megfázásos eredetű gyulladásának átterjedése a fülre a fülkürtön keresztül, mert ezen a járaton nemcsak a levegő, de a kihűlt és sérülékennyé vált nyálkahártyán a kórokozók is eljuthatnak a dobüregig.

A csecsemők és kisgyermekek esetében pedig azért gyakoribb a középfülgyulladás, mint idősebb korban, mert náluk a fülkürt rövidebb, így rövidebb úton hamarabb érnek el a kórokozók a dobüreghez. A kórokozók többnyire baktériumok - Pneumococcusok, Streptococcusok (Streptococcus pneumoniae), Haemophilus influenzae - csecsemőknél sokszor Staphylococcusok vagy vírusok is lehetnek. Utóbbiak esetében influenza- vagy kanyaróvírusokról van szó, illetve mindazokról, amelyek meghűléses eredetű gyulladások kiváltásában is részt vesznek. Érdekes, hogy idővel változik, hogy mely baktériumtörzsek okozzák a legtöbb otitiszt, ez pedig a kezeléshez választott antibiotikum megválasztását befolyásolhatja. A középfül gyulladása ritkán nem az orrüreg felől alakul ki, hanem vagy dobhártyasérülés nyomán közvetlenül a külvilág felől fertőződik, esetleg a szervezet egészét érintő egyéb fertőzés a vérrel, hematogén eredetű fertőzéssel jut el oda, mint például a skarlát szövődményeként kialakuló középfülgyulladás esetében.

Az orrpolip vagy egyéb kóros állapotok (szájpadhasadék, allergia, arc- és orr-garatüreg-gyulladás, stb.), melyek akadályozzák az orrlégzést, illetve nehezítik a középfül szellőzését, növelik a középfülgyulladás kialakulásának esélyét.

Tünetek, kórlefolyás

A középfülgyulladásokat két fő csoportba soroljuk: hurutos és gennyes középfülgyulladások. Mindkét csoporton belül megkülönböztetünk heveny és idült gyulladásokat. Szokás elkülöníteni az ún. szubakut folyamatokat, melyek átmenetet jelentenek a heveny és idült gyulladások között. Gyakorlatilag az elhúzódó, 5-6 hétnél tovább tartó középfülgyulladásokról van szó.

A tünetek rendszerint egy pár nappal, egy héttel a felső légúti hurut kialakulása után jelentkeznek, de lehet azzal egy időben. Az esetek többségében orr-garatüreg-gyulladás és mandulagyulladás is fennáll. Félreismerhetetlen panasz a sajgó, majd erősödő fülfájás, a külső hallójárat megnyomása fájdalmas. A beteg rosszul hall, láza van, általános rossz közérzet és levertség, láz, csecsemőknél nyugtalanság, vigasztalhatatlan sírás, az étel elutasítása társul hozzá.

A beszélni még nem tudó, egészen kicsi csecsemőknél sem maradnak rejtve a panaszok, hiszen kis kezükkel félreérthetetlenül folyton a fülükhöz nyúlnak és fájlalják, nyűgösek. Hányás és hasmenés is lehetnek a középfülgyulladás tünetei.

Magának a fájdalomnak a dobüregben felgyűlt folyadék vagy genny miatt kialakult nyomás az oka. Amikor a fül "felfakad", a felgyülemlett folyadék, genny átszakítja a dobhártyát, amit a nyomás okozta fájás egyik pillanatról a másikra történő megszűnése, valamint a fülből és orrból jövő gennyfolyás jelez.

Helyes kezelés mellett a középfülgyulladásnak két hét alatt tökéletesen meg kell gyógyulnia. Ha mégsem ez a helyzet, akkor a gyulladás nagy valószínűséggel a környező csontokra, így a csecsnyúlványra (masztoid), erre a fül mögött elhelyezkedő levegős üregeket magába foglaló koponyacsontra is átterjed (masztoiditisz). A gyulladás terjedésének megállítása itt már csak műtéttel lehetséges. Ellenkező esetben kiterjedhet az agyhártyákra is, s ennek következtében ideggyulladás, az arc- és szemizmok bénulása, szédülés, hányás, a belső fülgyulladása (labyrinthitis) következik be. Akadályozott orrlégzés - például polip - esetében krónikus középfülgyulladás is kialakulhat. Ennek kellemetlen következményei a halláscsökkenés, folyamatos váladékozás, és a gyulladt nyálkahártya burjánzása (cholesteatoma).

Diagnózis

A leírt tünetek alapján nem nehéz megállapítani a középfülgyulladást. A szakorvos fültükrözéssel alaposan szemügyre veszi a dobhártyát (otoszkópia), melynek gyulladt piros színe és kidomborodása jelzi a középfül gyulladását, olykor azonban a jellegzetes gyulladásos tünetek nélkül, fénytelen dobhártya mellett is komoly gyulladás bújik meg mögötte. Megvastagodása, felhólyagosodása, netán átszakadása (perforáció) és váladékozása ugyancsak félreismerhetetlen jelei a betegségnek.

Kezelés, megelőzés

Az akut középfülgyulladás kezelése

A kezdődő sajgást, enyhe fülfájást, sőt viszonylag erős fájdalmat is el lehet mulasztani a fül száraz, meleg bekötésével. Az egyik lehetséges módja ennek a vászonba tett meleg só ráhelyezése a fülre. A fülkürt-szellőzés biztosítása érdekében orrcseppet adunk. A nyálkahártyák duzzanatát, s ezzel egyben a dobfeszülést is enyhítheti az orrcseppek alkalmazása, ha sikerül vele megnyitni a megduzzadt nyálkahártyájú fülkürtöt. Tilos bármilyen fülcsepp alkalmazása, ha a dobhártya már nem zárt. A középfülgyulladásnál ugyan nem kizárt a spontán gyógyulás, a szakszerű kezelés érdekében, ha a gyermeknél középfülgyulladásra gyanakszunk, orvoshoz kell vinni, aki antibiotikumot rendel, egyrészt, mert a fertőzés nagyon nagy valószínűséggel bakteriális eredetű, s csak mintegy 25%-ban vírusos, miközben az utóbbi esetben is történhet baktériumos felülfertőzés. Másrészt az antibiotikum-kezelés előnyeinek és hátrányainak mérlegelése után elmondható, hogy a szerek adása azért indokolt, mert biztosan elkerülhetők vele a súlyos szövődmények és sok esetben a fül felszúrása is.

Az antibiotikumoknak 48 órára is szükségük lehet, hogy hatásukat kifejtsék. Az orvos az antibiotikumok mellett fájdalomcsillapítót is javasolhat. A fájdalomra ne adjunk a gyermeknek aszpirint!

Ha a gyermek jobban is érzi magát, az antibiotikumot az előírt ideig szedni kell. A nem elegendő ideig adott antibiotikum csak visszafojtja a betegséget és elhúzódó lefolyásúvá teszi.

Nem szabad semmit sem a gyermek fülébe tenni. Ha kell, akkor nedves ruhával meg lehet törölgetni a külső fület.

Ha a fülből folyadék szivárog, az azt jelenti, hogy a nyomás a fülben átszakította a dobhártyát. Ha ez bekövetkezik, akkor is teljesen be kell fejezni az antibiotikum szedését, és utána ismét meg kell látogatni a gyermek kezelőorvosát.

Megoszlanak a vélemények, hogy a kórokozók beazonosítását és a megfelelő antibiotikum megválasztását, de főképp a gyógyulás gyorsítását segítendő szúrják-e föl a fület, vagy nem. Az erősen kidomborodó és feszülő dobhártya minden esetre felveti alkalmazását. Korábban szinte mindig emellett döntöttek, manapság inkább egyedileg mérlegelik, hiszen antibiotikummal a középfülgyulladás jól gyógyul. A dobhártyát megnyitó apró műtétet (paracentézis) helyi érzéstelenítésben, ritkán rövid altatásban, bódításban végzik. Apró metszést ejtenek a dobhártyán, amelyen keresztül a felgyűlt folyadék és genny távozhat, és ami vágott széleinek köszönhetően jól, viszonylag hegmentesen gyógyul, jobban, mint a magától felszakadt dobhártya.

Kialakult csecsnyúlvány-gyulladás (masztoiditisz) esetén haladéktalanul műtéti segítségre van szükség, melynek során eltávolítják a gyulladt csontot. Bár a csecsnyúlvány gyulladása komoly szövődmény, a műtét után rendszerint következmények nélkül gyógyul.

Elhúzódó (szubakut) vagy évente 4-6-szor is - visszatérő középfülgyulladás
További vizsgálatokkal derítik ki, hogy mi áll az ismétlődés hátterében. Lehetséges okok az allergia, arc- és orrüreggyulladás vagy az Eustach-kürt működésének zavarai - például a szájpad-hasadékkal születetteknél. Ekkor a fülkürt, azaz a tuba átfúvásával vagy a dobüreg kellő szellőzését kialakító műtéttel tudnak segíteni. Az oknak megfelelő kezelést célszerű alkalmazni.

Krónikus középfülgyulladás kezelése
A krónikus középfülgyulladás kezelése két lépésben történik. Mindenekelőtt fel kell deríteni az elsődleges kiváltó, fenntartó okot, és azt meg kell szüntetni. Ezt nevezzük az orr-, orrgarati szanációnak. Ezt követi az idült gennyedéses középfülgyulladás kezelése. Ez műtéti kezelést jelent. Fel kell tárni a csecsnyúlvány üregrendszerét és az abban kialakult gyulladásos szöveteket el kell távolítani. A műtétet masztoidektómiának nevezzük, melynek eredményeként egy üregképződmény marad vissza. A mai korszerű kezelési szemlélet nem elégszik meg a masztoidektómiával; mint helyreállító sebészet rekonstruálja a dobhártyát és a részben vagy egészében elpusztult hallócsontláncolatot. A gyakran ismétlődő, illetve krónikus középfülgyulladás egyaránt halláscsökkenéshez, nagyothalláshoz, fülzúgáshoz vezethet, melynek korrekciója csak műtéttel lehetséges. A sérült dobhártya és hallócsontok helyreállítására és pótlására végzett hallásjavító műtétek (tympanoplasztika) gyermekkorban nagyon sikeresek, 80%-ban maradandó gyógyulást, kétharmad részben tartós hallásjavulást eredményeznek.

A cholesteatomás gyulladás azáltal jön létre, hogy elszarusodó hám kerül rendellenes helyre, nevezetesen a középfül térségébe.

A krónikus cholesteatomás középfülgyulladás egyik tulajdonsága a nagyfokú csontpusztítás. Ezért csaknem minden esetben súlyosan károsodnak a a hallócsontok, vezetéses típusú hallásromlást okozva. De pusztul a középfül csontos környezete is, ami különböző szövődmények jelentős veszélyét eredményezi. Tünetileg rendszerint nagyfokú hallásromlás, gennyedéses stádiumban bűzös fülfolyás, látványilag pedig a cholesteatomás zsák nyílása, azaz a perforáció jellemzik.

Kezelése kizárólag műtéti. Az utóbbi 3-4 évtizedet megelőzően az ún. radikális műtét volt a megoldás, mely a betegség teljes eltávolítása után egy egész életen át gondozást igénylő üreget hagyott maga után. A mai korszerű, helyreállító fülsebészet képes a cholesteatomás folyamat gyökeres kiirtása mellett az ép hallójárati, valamint dobüregi viszonyokat helyreállítani, a dobhártya és hallócsontok rekonstrukciójával és a hallásromlás megszüntetésével. Ez a műtéti technika és szemlélet a tympanoplasztika.

A krónikus középfülgyulladás megelőzésére nem szabad elhanyagolni az esetleges orrpolipot, melynek műtéti eltávolítása csak gyógyult, egészséges páciensnél végezhető el.

Hasznos tudnivalók

A fájdalmas vagy gyulladt fület kívülről nem érheti víz sem, ezért a mosdás, fürdés, hajmosás is különös gondosságot kíván betegtől és ápoló szülőtől egyaránt. Az úszást és vízi sportokat ugyancsak mellőzni kell a fülfájás idején.

A gyermekfülészek elkülönítik az úgynevezett szerózus otitiszt, ami az óvodáskorú gyermekek 5-10%-ában előforduló, visszatérő, illetve elhúzódó középfülgyulladása. Tünetei kissé eltérnek az akut középfülgyulladástól, mert hiányzik a tipikus fájdalom, nincs láz, inkább arra panaszkodnak a gyerekek, mintha volna valami a fülükben, s nem hallanak jól. Fültükrözéssel, hallásvizsgálattal és tympanometriával (dobűri nyomásméréssel) vizsgálják. Korai felismerése azért fontos, mert tartós vagy maradandó nagyothallás lehet a következménye.

Szerző: Máriáss Márta, Dr. Buda Bernadett
Lektor: Dr. Somogyi Mária




Szponzorált hirdetések