Kaposi-szarkóma

nyomtatható változat

Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

A Kaposi-szarkóma (angioszarkóma idiopathicum haemorrhagicum Kaposi) éreredetű, bőrtumorokkal járó daganatos megbetegedés. A kórkép első leírója Kaposi Mór magyar származású bécsi bőrgyógyász volt, aki 1862-ben foglalta össze a tüneteket. A betegséget idős férfiaknál észlelte, akiknek kezén és lábán kicsiny, 2-3 mm-es, vörös, bíborszínű vagy barnás, fájdalmas csomók jelentkeztek. A megbetegedés lassú lefolyást mutatott, 5-10 év alatt vezetett halálhoz, de olyan esetek is ismertek voltak, ahol a betegség felismerését követően a beteg még 25 évig élt.

Előfordulás

A Kaposi-szarkómának ma négy formája ismert. A Kaposi Mór által leírt kórképet klasszikus típusnak nevezik, amely idős férfiak betegsége. Igen ritka, rendszerint lokalizált formában lép fel a Földközi-tenger környéki idős emberekben.

Második formája az afrikai típus, amely sötétbőrű, afrikai fiatalemberek és gyermekek körében fordul elő. A harmadik forma a szervátültetésen átesett, immunszupprimált, azaz legyengült immunrendszerű betegben alakul ki.

A betegség negyedik formája AIDS-hez társul, körülbelül 17.000 HIV-fertőzésre esik egy Kaposi-szarkómás megbetegedés.

Okok

A Kaposi-szarkóma oka, sőt még a betegség természete is nagyrészt ismeretlen. A bizonyítékok többsége arra utal, hogy a daganat a bőr ereit bélelő laphámsejtekből alakul ki, de hogy ezek ér- vagy nyirokér eredetűek-e, még nem egyértelműen eldöntött. A vírusos eredet mellett szól, hogy több típusában sikerült kimutatni a Humán Herpes Vírus 8-at.

  
 

A Kaposi-szarkóma főként az idős férfiak lábán megjelenő betegség

 

Tünetek

A betegség I. stádiumában vörös foltok jelennek meg a bőrön, melyeket tágult, szabálytalan alakú véredények alkotnak. Egy anatómiai régióban kevesebb, mint 10 góc látható. Később a folyamat kiemelkedik a bőrből, élénkvörös plakknak nevezett folt jelenik meg, majd a bőrelváltozások csomókká alakulnak, daganatszerűvé válnak. A betegség II. stádiumában a bőrelváltozások elterjednek, két vagy több anatómiai régióban is megjelennek, és számuk egy régióban meghaladja a tizet. A III. vagy zsigeri stádiumban a nyirokcsomók, a gyomor-béltraktus és a tüdő válik érintetté. A IV. stádiumban bekövetkezik a bőr és a zsigerek daganatos beszűrődése. Előfordul, hogy a beteg különböző elváltozásai más-más stádiumban vannak.

AIDS-es betegekben ezen klasszikus elváltozások bármely testrészen megjelenhetnek. A betegség gyorsan szóródik, azaz az egész szervezetre kiterjed. A bőrön kívül leggyakrabban a gyomor-béltraktus, a nyirokcsomók, a tüdők és a lép érintett. A Kaposi-szarkóma legsúlyosabb szövődménye a daganatszövetből eredő, nemritkán halálos kimenetelű vérzés

Diagnózis

A Kaposi-szarkómát általában bőrgyógyász észleli. Szövettanilag az erek és hajszálerek körüli kötőszövet rosszindulatú, többgócú sejtburjánzása látható. Ezek az elváltozások a bőrben és a belső szervekben egyaránt előfordulhatnak.

Kezelés

A lassan előrehaladó betegség kezelése lényegében tüneti. A fájdalmatlan felszínes bőrelváltozások megfagyaszthatók, ún. elektrokoagulálással - két elektród segítségével az eltávolítandó szövet sejtjeinek fölhevítésével, a fehérjék összecsapásával sejtpusztulást előidéző, egyben a kapillárisokat is elzáró, vérzés mentes eljárás - lézerrel, illetve elektronsugárzással kezelhetők. A sejtpusztulással járó szövetsérülések az alkalmazott kezelés hatására elhalványodnak és ellapulnak. Sugárkezelést a jól hozzáférhető, továbbá térszűkítő folyamatok esetén végeznek. Lézersebészeti módszereket leginkább a szájüreg és a garat elváltozásainál alkalmaznak.

A betegség előrehaladottabb stádiumában megpróbálható az érképződést gátló kezelés, majd citosztatikumok alkalmazása, ez utóbbi azonban nagy odafigyelést igényel, lévén tovább gyengíti a beteg immunrendszerét.

Az AIDS-hez társuló Kaposi-szarkóma kezelése általában csak időnkénti megfigyelést jelent, mert HIV-fertőzötteknél a Kaposi-szarkóma lefolyását az immunszuppresszió mértéke szabja meg, ami az opportunista - azaz a legyengített immunrendszerű emberben megjelenő - fertőzések gyakoriságát is meghatározza. A Kaposi-szarkóma kezelése nem hosszabbítja meg a betegek életét, mert a kórlefolyást elsősorban a fertőzések szabják meg. Ennek ellenére azért igyekeznek kezelni.

Az AIDS-hez társuló agresszívebb formát mono- vagy kombinált kemoterápiával kezelik. Próbálkoztak ezen szerek közvetlenül a daganatos sejtpusztulásos területre való adásával is, amelyek szintén jó hatásúnak bizonyultak.

Gyógyulási esélyek

A Kaposi-szarkóma klasszikus formájára a betegség rendkívül lassú lefolyása jellemző, és mivel a belső szerveket, zsigereket nem érinti, a betegek életkilátásai rendszerint jónak mondhatók.

Az immunszuppresszióval járó, valamint az endémiás formák prognózisa rosszabb. A betegség gyorsan generalizálódik, elterjed. A bőrön kívül a belső szervek is érintettek. A Kaposi-szarkóma legsúlyosabb szövődménye rendszerint a daganatszövetből eredő vérzés, amely nem ritkán halálos kimenetelű lehet.

Szerző: Dr. Szecsődy Ágnes
Lektor: Dr. Farkas Péter




Szponzorált hirdetések