Járványos agyhártyagyulladás

nyomtatható változat

Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

Többféle baktérium okozhat agyhártyagyulladást, járványos agyhártyagyulladás alatt viszont csak azt a betegséget értjük, amelyet a Meningococcus okoz. Ez egy komoly és gyors egészségromlást okozó fertőzésről, ha ugyanis a kórokozó a véráramba jut, órákon belül hatalmas károkat okozhat.

  
 

A járványos agyhártyagyulladást a Meningococcus okozza

 

Előfordulás és okok

Fontos kettéválasztani a kórokozó és a betegség előfordulását, a kettő ugyanis nem ugyanazt jelenti. Garatflórájukban viszonylag sokan hordozzák ezt a kórokozót, a fiatalok akár 5-50 százalékánál is előfordulhat, de önmagában nem feltétlen okoz betegséget. Ahhoz, hogy valakiben a tünetmentes hordozásból invazív fertőzés alakuljon ki, több tényező is szükséges. Ilyen például a sérült nyálkahártya, a túlzott fizikai terhelés, az alultápláltság, az immunrendszer hiányos működése, egyetlen okot azonban nem lehet megjelölni.

A betegség cseppfertőzéssel terjed, melyhez viszonylag szoros kontaktusra van szükség. Zárt közösségekben ennek különösen nagy a veszélye. A betegség borzasztóan járványos, diszkókban, iskolákban, otthonokban és katonáknál pillanatok alatt el tud terjedni. Maga a járványos agyhártyagyulladás ettől függetlenül nem annyira gyakori, hazánkban az Országos Epidemiológiai Központ nagyságrendileg 50-70 esetet regisztrál évente.

Tünetek és diagnózis

A betegség tünetei órák alatt megjelennek, köztük a magas láz és az elesettség, a vérnyomásesés és a verejtékezés, a fejfájás és a merev fekvés, a fénykerülés, a hányinger és a hányás, valamint az agyhártyagyulladásra jellemző ideggyógyászati tünetek és laborleletek. Ez utóbbiak közt a kóros agyvízlelet a legárulkodóbb. Maga a kórokozó annyira gyorsan szaporodik, hogy az agyvízleletekben már órákkal a fertőzést követően kimutatható.

A konkrét diagnózis felállítását két részre kell bontani. Az első és egyben nehezebb feladat az első eset felismerése, mert ez esetben a járványos agyhártyagyulladást még el kell különíteni a többi, ehhez képest nem annyira veszélyes agyhártyagyulladástól. Járványos megjelenéskor a második eset diagnosztizálása már könnyebb, mert a betegség előfordulása alapján az orvosok gyanúja már egyből a járványos agyhártyagyulladásra terelődik, és azonnal célzottan vizsgálják a beteget, tehát egyből agyvizet vesznek. Ilyenkor a betegség felismerése már jóval könnyebb.

Kórlefolyás

A Meningococcus virulens kórokozó, ha táptalajt talál, könnyen szaporodni kezd, sok szervet megtámad. Ahol pedig támad, ott többnyire nem ártalmatlan gyulladást, hanem sejtelhalást okoz. Ennek oka az, hogy a baktériumból kiszabaduló endotoxin sejtkárosító hatással rendelkezik, feloldja a környező szöveteket.

A betegség a mellékvese kéregállományát szinte azonnal tönkreteszi, mivel bevérzéseket okoz, ezáltal pedig pillanatok alatt mellékvesekéreg-elégtelenség alakul ki. Ez utóbbi azért különösen veszélyes, mert olyan hormonális zavarhoz vezet, ami miatt a beteg már a legkisebb stresszre is képtelen reagálni, ezáltal pedig nagyon esendővé válik a fertőzésekkel szemben. Mindez ráadásul órákon belül bekövetkezhet. Ezzel párhuzamosan a bőrben is létrejöhetnek bevérzések és gennygócok, bakteriális tályogok. Eközben az agyhártyán gond nélkül tud szaporodni maga a kórokozó.

Kezelés

Mivel a betegség nagyon veszélyes, kezelését pedig azonnal meg kell kezdeni, az egészségügyi ellátóhelyek el vannak látva olyan antibiotikummal, amelyet már a gyanú esetén is alkalmazhatnak. Ha ugyanis nem lépnek időben az orvosok, a beteget egy-két nap alatt elveszíthetik.

Az antibiotikumos kezelés mellett a legfontosabb feladat az, hogy az orvosok fönntartsák a beteg vitális funkcióit, biztosítsák a keringését, légzésleállás esetén lélegeztessék, megadják az ellátásához szükséges intenzív hátteret. Ilyenkor komoly szakmai protokollja van az ellátásnak.

Rehabilitáció

Mivel a járványos agyhártyagyulladásnak több maradandó következménye és szövődménye is lehet, a gyógyulás után komoly hangsúlyt kap a rehabilitáció. A beteg az agyi károsodás miatt megrokkanhat, mozgáskorlátozottá vagy epilepsziássá válhat, teljesen le is épülhet. Ez esetben különböző szakemberek - például foniáterek, logopédusok, gyógytornászok és konduktorok - segítségére van szükség. Egyrészt azért, hogy a kiesett agyi funkciókat más agyterületen állítsák helyre, másrészt azért, hogy elősegítsék az alkalmazkodást, azaz a beteg életvitelét az állapotához alakítsák.

Megelőzés, hasznos tudnivalók

Létezik oltás a járványos agyhártyagyulladás ellen, de ez jelenleg nem kötelező. Beadatásának zsúfolt környezetben, óvodában, iskolában, de akár közlekedési eszközön vagy moziban is nagy jelentősége lehet, hiszen ilyen közösségekben sokkal könnyebben kialakul a kórokozó hordozása. Ez pedig még akkor is veszélyt jelenthet, ha önmagában nem jelenti a betegség megjelenését.

Az oltást megkaphatják a csecsemők, akiknek immunrendszere még nem alakít ki memóriaválaszt. Az ő oltásuk speciális, tartós védettséget viszont nem ad, csak egy évig hatásos. Hároméves kor fölött már elhúzódó hatású, memóriaválaszt is kiváltó oltást kapnak az érintettek. Ebből kétféle van, de mivel hazánkban döntő többségben csak a C típusú Meningococcus okoz járványos agyhártyagyulladást, általában elegendő ez ellen oltani.

Az oltás másik, kiterjesztettebb típusát jellemzően csak az kapja meg, aki utazást tervez, különösen akkor, ha Afrikába látogat el.

Ha valaki találkozik ilyen beteggel, azt mindenképpen gyógyszeres védelemben részesítik annak érdekében, hogy a kórokozó eltűnjön a garatflórájából. Az oltás és az érintettekkel történő érintkezést követő gyógyszeres megelőzés mellett nagyon fontos az általános higiéniás szabályok betartása.

Gyógyulási esélyek

A gyógyulási esélyek mindig a betegség felismerésének idejétől függnek, akár órákon is múlhatnak. Szervkárosodás könnyen kialakulhat, ez a központi idegrendszerben nyomásfokozódással, agyvízkeringési zavarral járhat. Létrejöhet maradandó szellemi károsultság, de kialakulhat epilepszia vagy akár mozgászavar is. Ha időben felismerik a betegséget, előfordul, hogy maradéktalanul gyógyítható. A halálozási arány viszont viszonylag magas, központi idegrendszeri érintettség esetén nagyságrendileg 10, invazív fertőzés esetén 30 százalékos.


A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Kádár János belgyógyász, infektológus, allergológus és klinikai immunológus szakorvosnak.

Szerző: Szabó Emese
Lektor: dr. Kádár János belgyógyász, infektológus, allergológus és klinikai immunológus szakorvos




Szponzorált hirdetések