Hiperinzulinizmus

nyomtatható változat

Kategória: Hormonbetegségek

Betűméret:  


Rövid leírás

Hiperinzulinémiáról akkor beszélünk, ha a vérben sok az inzulin, ha a normál vércukorszint fenntartáshoz szükséges inzulinszint meghaladja a normális értéket. Ez utóbbi hormon segíti a sejtek cukorfelvételét, a vércukorszint stabilitását, így a cukoranyagcserében központi szerepet játszik.

Ha a folyamatot a sejt felől nézzük, akkor azt mondjuk, hogy hiperinzulinémiánál a sejt cukorbefogadása, azaz inzulinérzékenysége csökken, a sejt kissé rezisztensség vált az inzulinra. Ezért erről az oldalról nézve a kórfolyamatot inzulinrezisztenciának nevezik.

Előfordulás és okok

A túlsúlyosok - főleg azok, akiknél sok a lerakódott hasüregi zsír (hasi típusú elhízás) - kortól függetlenül érintettebbek, mint a normál testsúlyúak.

A magas vérnyomással, magas koleszterinszinttel és zsírszintekkel, esetleg magasabb vércukorszinttel is járó metabolikus szindrómás betegeknél szintén magasabb a hiperinzulinémia előfordulása.

A pajzsmirigy alulműködés ugyancsak növelheti a kockázatot, de bizonyos esetekben átmenetileg ugyanilyen hatása lehet annak, ha valakinél alacsonyabb az aktivált D-vitamin-szint. Ha ezt korrigálják, illetve a problémákat orvosolják, akkor a hiperinzulinémia csökkenhet. A hölgyeknél a tesztoszteronszint növekedése is együtt járhat a hiperinzulinémiával.

Tünetek

A hiperinzulinizmusra sokszor akkor derül fény, amikor a hölgyeket meddőség miatt kivizsgálják, tehát a meddőség is tünetnek tekinthető. Ugyancsak árulkodó tünet a túlsúly, illetve az, hogy az érintett képtelen fogyni. Ilyenkor ugyancsak a túlsúly hátterének feltárásakor derül ki a hiperinzulinizmus.

A cukorbetegséggel járó tünetek is árulkodóak lehetnek, ilyen a túlzott folyadékigény, a fertőzésekre és gyulladásokra való hajlam, valamint ilyen lehet a teljesítménycsökkenés is.

A depresszió, fáradékonyság is jelezhet ilyen problémát (ez utóbbi tünetek alapvetően a D-vitamin-hiányra mutathatnak rá, de mivel a hiperinzulinizmus ezzel összefüggésben állhat, érdemes a kivizsgálást e betegség irányába is folytatni).

A többletinzulinnak tünete lehet az is, hogy vércukorszint méréskor a cukorszint nagyon alacsony. Ez utóbbi a hétköznapi életben úgy jelentkezik, hogy az érintett személy gyakran érez gyengeséget és akár szédül is, akár étkezéseket követően is fáradékony lehet.

Diagnózis

A diagnózis felállítása vérvétellel történik, a vérből kell meghatározni az inzulinszintet és a vércukorszintet. Maga a komplett vizsgálat terheléses vércukorvizsgálatot jelent. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a pácienstől éhgyomorra vért vesznek, majd meg kell innia 75 gramm glükózt tartalmazó "cukros" folyadékot. Az ezt követő 60. és 120. percben ismét vért vesznek, majd ezen vérmintákból is meghatározzák a cukor- és inzulinszintet. A vizsgálat ugyanúgy történik, mint a cukorbetegség diagnosztizálása, csak az orvosok ez esetben az inzulinértéket, annak változását is nézik, értékelik. A hiperinzulinémia és az inzulinrezisztencia elkülönítése az orvosok számára is komoly feladatot jelent, a pontos diagnózis felállítása minden esetben a paraméterek, és a rendelkezésre álló adatok precíz kiértékelése adja.

Általánosságban elmondható, hogy a laboreredményeknél feltüntetett normál tartományt (ami jellemzően 2-22 mIU/L, bár ez az érték laboronként a kisebb eltéréseket mutathat) meghaladó inzulinszint (tehát amikor az inzulinszint magasabb 22mIU/L értéknél) alátámasztja a hiperinzulinémiát.

A terheléses vércukorvizsgálatnál mért 60. és 120. percek inzulin szintjeinek normál tartományát a labor már nem tünteti fel, ennek kiértékelése endokrinológiai és anyagcsere-betegségek szakorvosának feladata. Ennek oka, hogy az eltérés esetén ő tud az egyénre szabott komplex terápiát összeállítani, a beteget gondozni. Emiatt a laikusok számára a terheléses teszt értelmezését csak általános, gyakorlatias tanácsok segíthetik. Az például mindig gyanús jel, ha az induló vércukor értékhez viszonyítva, a 120 percben a vércukor értéke 0,5 egységet meghaladó mértékkel alacsonyabb, vagy a vércukor értékek a mért percekben szinte nem mutatnak elmozdulást (azaz az eltérések 0,1-0,4 egység közöttiek).

Fontos az inzulinszint-vércukorszint arányának alakulása is: a 120. percre az inzulinszint normálisan a kiinduló értékre, vagy annak kétszeresére áll vissza, a 120 perces inzulinszint-vércukorszint arány pedig a 2-3-szoros értéket (ideális esetben a két szint nagysága azonos) nem haladja meg normál cukorválaszok mellett (amikor a vércukor értékek a terhelés alatt végig a normál tartományban vannak). Szintén kórjelző a túl alacsony éhgyomi inzulin (amikor értéke kisebb mint 1,9mIU/l) akkor, ha ezzel párhuzamosan ha vércukorszint normál tartományban van.

Kezelés

A kezelés alapja az életmód megváltoztatása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a betegnek át kell térnie az egészséges táplálkozásra (sok betegnek cukorbeteg diétát ajánlanak az orvosok), megfelelő mennyiségű vizet kell innia.

Általános táplálkozási szabály, hogy a pácienseknek kerülniük kell a cukrot és fehérlisztet tartalmazó élelmiszeripari termékeket és ételeket, így például a péksüteményeket, csokoládét, a süteményeket, a tejet, a cukros üdítőket, az aszalt gyümölcsöket, a glutamátos ízfokozót tartalmazó készítményeket és ételeket. Érdemes figyelniük a táplálék glikémis indexét (GI) is, ami az adott élelmiszer cukoremelő hatására utal. Számukra ugyanis azok az élelmiszerek előnyösek, amelyek GI értéke 0 és 55 közötti.

Célszerű sok zöldséget és salátafélést fogyasztaniuk, nem lisztes és étkezési keményítős, burgonyával sűrített főzelékeket enniük (például spenótot, sóskát, kelkáposztát és karalábét). Emellett előnyösek az olyan sovány húsok és halak, amelyeket zöldkörettel fogyasztanak. A gyümölcsök közül ajánlott napi egy-két alma, hasznosak az évszaknak megfelelő piros bogyós gyümölcsök (ezekből délelőttönként célszerű 15-20 dekányit elfogyasztani). Télen ez a fogás fahéjas körtével, grépfrúttal vagy 2 kivivel helyettesíthető.

A betegeknek időt kell szakítaniuk arra is, hogy és rendszeresen sportoljanak. Ez azt jelenti, hogy célszerű naponta 30-40 perc aerob típusú mozgást végezni (erre alkalmas például a futópad, az ellipszis tréner, de jó a zsírégető torna is), futni vagy nordic walkingolni. Hetente 3 alkalommal intenzív, 45 perces, tréner által összeállított kardioedzésre is szükség lehet, de hasznosak az olyan csoportos mozgásformák is, mint például a zumba és a spinning. Ugyancsak fontos, hogy a stresszt az érintett beteg minél jobban kezelje.

Ha a hiperinzulinémia hátterében más probléma áll, akkor a kezelés tulajdonképpen az alapbetegség kezelését jelenti. Ha ez a D-vitamin-hiány, akkor az orvosok jellemzően "lökésterápiát" alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy magasabb dózisú, 3000-6000 IUD3-tartalmú olajat vagy tablettát, krémet adnak a betegnek, ezt pedig 10 napig alkalmazza. Ez fenntartó 1000-3000 IU adag követi az orvos által meghatározott adagolás szerint, jellemzően három hónapig. Ekkor újabb D-vitamin-szint ellenőrzés történik. Ha a probléma magas tesztoszteronszintre vezethető vissza, akkor cyproterone hatóanyagot tartalmazó készítmények jönnek szóba. Ez a szer csak akkor nem adható, ha a páciensnek ismert vérrögösödési hajlama vagy májbetegsége, jóidulatú daganatos betegsége és komoly vesebetegsége van. A pajzsmirigyproblémákat az orvosok többek közt levothyroxin hatóanyagot tartalmazó gyógyszerekkel orvosolhatják. A kezelések eredményei általában 3 hónap után érezhetők.

  
 

A kezelés alapja az életmód megváltoztatása, a betegnek át kell térnie az egészséges táplálkozásra.

 

Gyógyulási esélyek

A gyógyulási esélyek annál jobbak, minél hamarabb fölismerik és kezelik a betegséget. Azaz, ha az érintett személy még nincs túlzottan elhízva, akkor megfelelő diéta mellett a hiperinzulinémia viszonylag gyorsan fölszámolható. Ugyanez igaz akkor, ha a probléma hátterében más betegségek húzódnak meg.


A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Bérczy Judit endokrinológus szakorvosnak .

Szerző: Szabó Emese
Lektor: Dr. Bérczy Judit endokrinológus szakorvos




Szponzorált hirdetések