Heveny glomerulonephritis

nyomtatható változat

Kategória: Vese és húgyutak betegségei

Betűméret:  


Rövid leírás

A glomerulusok a vesék mirigyállományában található hajszálér-gomolyagok, amelyeken keresztül a vizelet kiválasztása megtörténik. Heveny gyulladásuk drámai tünetekkel járó, de többnyire jóindulatú betegség. Elsőként Hippokratész figyelte meg a deréktáji fájdalom és vérvizelés társulását, mely a vizelet-elválasztás csökkenéséhez (oliguria), majd megszűnéséhez (anuria) vezet. A kórfolyamat azonosítása a mikroszkóp kifejlesztésével vált lehetségessé.

Előfordulás

A heveny glomerulonephritis bármely életkorban, így akár csecsemőkorban is előfordulhat. A betegek többsége 5-15 éves. Fiúknál kétszer gyakrabban fordul elő. Negyven év felett az eseteknek csak 10%-a következik be.
A Streptococcus fertőzést követő legtípusosabb formák járványszerűen is előfordulnak. Ezek az esetek jobb indulatúak, mint a szórványosan előforduló formák, melyek gyakrabban válnak idültté.

Okok

Az akut glomerulonephritis tipikus oka a streptococcus antigénjei és a szervezet antitestjei által formált, ún. immunkomplexek lerakódása a glomerulusokban, ami heveny gyulladást okoz. A vese tömege akár 50%-kal is megnövekedhet. A Streptococcus pyogenes gyermekközösségekben gyakori, halmozott előfordulása magyarázza meg a glomerulonephritis járványos előfordulását.

Diagnózis

A diagnózis felállítása a kórelőzmény és a fizikális leletek alapján nem nehéz. A kórisme igazolására azonban speciális vizsgálatokra is szükség lehet.
  
 

A kórisme igazolására speciális vizsgálatokra is szükség lehet

 

  1. Laboratóriumi leletek:
    • A vörösvérsejtek számának csökkenése a vér felhígulását jelezheti.

    • A vér maradék nitrogéntartalma, szérum karbamid és kreatinin szintjének növekedése arányos a veseelégtelenség fokával.

    • A sötét vizeletből mikroszkóppal vörösvérsejtek mutathatók ki. A vizelet fajsúlya magas, jelentős mennyiségű fehérjét tartalmaz.

    • Streptococcus testfehérjéi elleni ellenanyagok kimutatásával a kórok egyértelművé tehető. Az "antistreptolizin O" koncentrációja nincs arányban a betegség súlyosságával.

    • Torokból, bőrelváltozásról, vérből történő bakteriológiai tenyésztése segíthet a kórokozó azonosításában.

  2. A szerológiai, különböző immunológiai vizsgálatok (például komplementszint, sejtmag-ellenes ellenanyag kimutatása, stb.) más betegségektől (például SLE-től) való elkülönítés lehetőségét szolgálják.

  3. Röntgenvizsgálatok: Mellkasröntgen segíthet a Wegener-féle granulomatózis vagy a Goodpasture-szindróma kizárásában. Az egyszerű hasi felvételen jól láthatók a megnagyobbodott vesék. Számítógépes rétegvizsgálatra (CT) lehet szükség belső fertőzőforrások (pl. tályogok) keresésésekor.

  4. Vesebiopszia, szövettan akkor válik szükségessé, ha a betegség atípusos lefolyása vagy a társuló betegségek más eredetű vesegyulladás lehetőségét vetik fel.

Kórlefolyás

A betegség csúcspontján a vizelet-elválasztás megszűnik, folyadék jelenik meg a hasüregben (ascites), mellhártyák között. A súlyos magas vérnyomás következtében tüdőödéma, zavart tudatállapot léphet fel, bár ez gyermekkorban ritka. A járványosan előforduló, gyermekkori glomerulonephritisek az esetek "kvázi" 100%-ában nyomtalanul gyógyulnak.
Szövődmények közönséges fertőzés indukálta állapotok esetén ritkák, az esetek 0,5-2%-ában következik be. A lehetséges szövődmények a következők lehetnek:

A mikroszkóppal kimutatható vérvizelés évekig eltarthat. A betegség a teljes veseelégtelenségig fokozódhat.
A magas vérnyomásra visszavezethető agykárosodás, retinabetegség, gyorsan progrediáló ("rapidly progress") glomerulonephritis, idült veseelégtelenség általában már meglévő érfalkárosodás nyomán (hipertónia, cukorbetegség) jöhet létre.

A szórványosan - tehát nem egy közösségben belül halmozódó - előforduló esetek hátterében a következő társuló tünetek fennállásakor súlyos, olykor életveszélyes betegségek húzódhatnak meg:
  • Az arcüreggyulladás, tüdőgyulladás és vesegyulladás előfordulása Wegener-féle granulomatózisra utal.

  • Ízületi fájdalmak Schönlein-Henoch-féle vérzékenységre vagy szisztémás SLE-re jellemzők.

  • A véres köpetürítés autóimmun eredetű, komoly prognózisú Goodpasture (e: gúdpaszcsör) szindróma tünete.

  • Bőrkiütések megjelenése allergiás érfalgyulladás, szisztémás lupus erithemus, Schönlein-Henoch-féle vérzékenység vagy hidegérzékeny, kóros vérfehérjék jelenlétére (cryoglobulinaemia, e: krioglobulinémia) gyanúját veti fel.

Kezelés

Szokványos esetben az akut glomerulonephritis nem életveszélyes betegség, de tüneteinek időben történő megszüntetésével jelentős szervkárosodások előzhetők meg. Főként a központi idegrendszeri és légzési tüneteket mutató betegeknél szükséges az erélyes kezelés.
Ennek keretében streptococcusos fertőzéseses glomerulonephritis esetén az alapbetegséget lehetőleg penicillinnel kezelik, de az alapbetegség kezelése nem alkalmas a vesegyulladás befolyásolására. A vesegyulladás következményeként létrejövő állapotok, és azok kezelése, illetve megelőzése a következő:
  1. Anuria, azaz a vizeletképződés nagymérvű csökkenése, esetleg megszűnése esetén, amennyiben a laboratóriumi leletek (pl. nagyon magas szérum kálium szint) szükségessé teszik, művese-kezelés jön szóba. Általánosan alkalmazott vizelethajtó kezelésként csak nagyhatású, úgynevezett kacsdiuretikumok (furosemid, etakrinsav) alkalmazhatók. Mindig szükséges továbbá a folyadékfogyasztás megszorítása a súlyos ödémák elkerülésére. A beteg csak annyit ihat, amennyit szervezete kiválasztani is képes.

  2. A súlyos magasvérnyomás különböző szerveket károsíthat, ezért mindenképpen fontos a vérnyomáscsökkentés a szérum káliumszintjének folyamatos ellenőrzése mellett, valamint az átjárható, szabad légutak biztosítása légcsőtubus segítségével. Légzési elégtelenség esetén az oxigénellátását oxigénlélegeztetéssel biztosítják. Ha a vérnyomáscsökkentésre a beteg nem reagál kellően, dialízisre van szükség. Különösen fontos az erélyes vérnyomáscsökkentés a hipertóniás agykárosodás (encephalopathia, e: enkefalopátia) veszélye miatt.
A nem streptococcalis eredetű glomerulonephritisek esetén immunbénító szteroidok és/vagy citosztatikumok adására van szükség többek között érfalgyulladás, krioglobulinémia (hideg hatására bekövetkező fehérjekicsapódás a vérszérumból), Schönlein-Henoch-féle vérzékenység, szérumbetegség (pl. kígyómarás, azonos állat szérumával történő kezelés második alkalommal, stb.), SLE, Wegener-féle granulomatózis, "Rapidan progrediáló" glomerulonephritis, Goodpasture-szindróma esetén.
Gyógyulási esélyek. A gyermekkori járványos esetek gyógyulási esélye gyakorlatilag 100%.
A szórványosan előforduló, vélhetően nem streptococcus eredetű eseteknél a betegség súlyosbodása várható a felnőttek 30%-ában és a gyermekek 10%-ában. A legtipikusabb életkorban (gyermekeknél) a heveny betegség halálozási aránya 0-7%.

Megelőzés

A klasszikus poststreptococcalis glomerulonephritis megelőzhető az alapbetegség (mandulagyulladás, torokgyulladás, bőrgennyedések) mielőbbi, erélyes antibiotikus kezelésével. A streptococcusok (allergia híján) elsőként penicillinnel kezelendők.

Hasznos tudnivalók

A Streptococcus pyogenes az egyik legközönségesebb kórokozó, mellyel naponta találkozunk. Az általa okozott betegségek olykor erősen fertőzőek (pl. skarlát, ótvar), máskor kevésbé (pl. tüdőgyulladás). Az általa okozott betegségek listája meglehetősen hosszú. A mandulákon, torokban jellegzetes vajsárga genny termelését váltja ki, a bőr felszínén - például ótvar esetében - jellemzően mézszínű. Gennyedéssel járó betegségekben mindig felmerül streptococcus fertőzés gyanúja. Mivel a kórokozó testfehérjéi az arra genetikailag hajlamos egyénekre rendkívüli veszélyeket hordoz, gennyes betegségekkel, felső légúti fertőzésekkel forduljon orvoshoz. A streptococcus megfelelő kezelése ugyanis antibiotikummal történik, semmilyen házilagos gyógymód NEM ALKALMAS a streptococcus fertőzés késői veszélyeinek kivédésére. Hasonlóan elégtelennek kell minősítenünk a torokfertőtlenítő cukorkákat, tablettákat is.

Szerző: Dr. Elek Csaba
Lektor: Dr. Nyirádi Péter




Szponzorált hirdetések