Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

(másnéven: A(H1N1)v influenza, sertésinfluenza, pandémiás influenza, új influenza)
Ez a betegséglexikon még biztosan fog változni, mivel rendkívül új betegségről van szó, így a tapasztalatok fényében folyamatosan bővülnek a szakemberek ismeretei.
A H1N1 influenza világjárványt (pandémiát) okozó vírusfertőzés, amely melyet (általában nagyon magas) láz, fejfájás, rossz közérzet, izomfájdalom, elesettség, az orr és a légutak nyálkahártyájának duzzanata jellemez, illetve átlagosan minden ötödik esetben (18-20%) hányással, hasmenéssel is társul. Az influenzavírusok az egyéb légúti fertőzések kórokozóihoz hasonlóan a köhögéskor, tüsszögéskor és beszéd közben keletkező légúti váladékcseppecskék révén, cseppfertőzéssel terjednek.

Mivel teljesen új vírus, amely egy sertés, egy szárnyas és egy ember genetikai állományát tartalmazza, ezért senkinek nincs ellene természetes védelme. Ez vírus négy részből állt össze: két sertésinfluenza vírus szakaszból, egy madárinfluenza vírus szakaszból és egy emberi vírus darabkából. Genetikai állománya alapján az új vírus besorolása: A(H1N1)Kalifornia/04/2009.

Előfordulás

Az újinfluenzavírus-törzs 2009 tavaszán jelent meg Mexikóban, és néhány hónap alatt Föld minden részére eljutott. Magyarországra nyáron érkezett meg a kórokozó, ami rendkívül szokatlan, mivel a szezonális influenzavírusok ősztől tavaszig okoznak megbetegedéseket. Az új vírus néhány hónap alatt több millió embert fertőzött meg. Magyarországon novemberben érte el a járványos szintet a fertőzés, akkor haladta meg az influenzaszerű tünetekkel orvos fordulók száma a heti 20 ezret. A legfrissebb adatok szerint egyelőre ki is szorította a szezonális influenza kórokozóját a közösségekből, a legmagasabb megbetegedési arányokat eddig a 25 éven aluliak között észlelték.

Éppen úgy, mint bármely más felső légúti fertőzést okozó vírust vagy baktériumot, az influenzát és a H1N1 influenzát is bárki (teljesen egészséges, vitamindúsan étkező és sokat mozgó, szenvedély betegségektől mentes ember is!) elkaphatja, tehát bárki, aki még nem esett át a betegségen, vagy nem kapott védőoltást. Az új influenza leginkább a várandósokat veszélyezteti, megfigyelések szerint legalább tízszer nagyobb a fertőzés és a szövődmények kockázata a gyermeket várók között.

A másik veszélyeztetett csoport a jelenlegi ismeretek szerint az 5 éven aluli gyermekek csoportja. A szezonális influenzához képest a H1N1 vírus az 50 éven aluliak között is jóval több megbetegedést okoz. Szövődmények szempontjából veszélyeztetettek az extrém mértékben elhízottak, anyagcsere-betegségben (például diabéteszben) szenvedők, a krónikus légúti megbetegedéssel küzdők és a legyengült immunrendszerűek, idősek.

Tulajdonképpen pár hónap alatt minden korcsoportban, minden egészségi állapotú csoportnál voltak halálesetek a leggondosabb gyógyszerezés, kezelések és ápolások ellenére is.

Okok

Az influenza rendkívül változékony vírus, könnyen mutálódik. Az utolsó nagy mutáció, és az azt követő világjárvány óta több mint 40 év telt el, így a szakemberek már évek óta "készültek" arra, hogy felbukkan egy újabb vírustörzs.

Az influenzavírusnak 8 RNS-darabja van. Ha véletlenül egy állatban - egyetlen sejten belül - emberi és egy másik élőlény influenzavírusa találkozik össze, akkor ott rengeteg variáció alakulhat ki. Ez történt meg 2009-ben Mexikóban, amikor egy sertéstelepen szárnyas és ember influenzavírus találkozott össze egy disznóban. A genetikai állományok kicserélődtek, az influenza új mutációja pedig elkezdte fertőzni az embereket.
A legnagyobb eddigi világjárványt a spanyolnátha névre keresztelt, szintén H1N1-es vírustörzs okozta 1918-19-ben, akkor 20 millió ember halt meg.

Az (általunk ismert) történelemben eddig hatszor történt meg, hogy emberre veszélyes új vírus jött létre. Ezek azért okoznak hatalmas járványokat, mert ellenük, pontosabban az új burokfehérjéik ellen senkinek sincs védettsége.
Az influenzavírusoknak 16 hemagglutinin (vörösvértesteket kicsapó burokfehérje-) génjét ismerjük, ezek közül 13 még nem találkozott az emberekkel. 9 neuraminidáz, tehát receptor-burokfehérje-bontó enzim létezéséről tudunk. Ezek közül 7 még nem lépett kapcsolatba az emberiség nagy részével.

Minden influenza madáreredetű, ez a vírus megtalálható például libákban, kacsákban, varjakban, szürke gémekben, sirályokban, galambokban, kormoránokban, sertésekben, lovakban, delfinekben, fókákban. A madár vírusa a bélrendszerben szaporodik, az emberé a tüdőben. A sertésnek azonban mindkét szerve megfertőződhet, így kapcsolódott össze a három faj vírusa.

Az egyéb légúti fertőzések kórokozóihoz hasonlóan az influenzavírusok is a köhögéskor, tüsszögéskor és beszéd közben keletkező légúti váladékcseppecskék révén terjednek (cseppfertőzés). Az egyéb légúti fertőzésektől azonban az influenzafertőzések általában eltérnek a terjedés gyorsaságában. Közösségek (pl. iskolák, munkahelyek, szociális otthonok) tagjainak többsége eshet ágynak egyik napról a másikra az influenza következtében. Helyi járványok néhány nap alatt kialakulhatnak.

Tünetek, kórlefolyás

A betegség lappangási ideje 1-7 nap között változik, általában 1-4 nap.
Az Egészségügyi Világszervezet 2009. október 30-i közleménye szerint az új influenzás betegek 1-10 százalékánál kórházi kezelés válik szükségessé. A kórházi ellátásra kerülőknek a 10-25 százaléka intenzív ellátásra is szorul. A kórházi kezelést igénylő súlyos lefolyású influenzás megbetegedések esetén 2-9 százalék a halálos kimenetelű. Az intenzív osztályon kezelt kritikus állapotú H1N1 influenzás betegek mintegy 30 százaléka gyermek volt (Kumar et al, JAMA 2009. október). A fiatalabb korosztály felé tolódik el a többlethalálozás előfordulása is, amely mindenképpen szokatlan, és a szezonális influenzától eltérő.
Az Egyesült Államokban (ahová áprilisban elsőként érkezett meg az új vírus Mexikóból) a járványügyi szakemberek azt tapasztalták, hogy a kórházi kezelések, és a halálos kimenetelű esetek kormegoszlása alapvetően eltér attól, amit szezonális influenza esetén eddig tapasztaltunk. Szezonális influenza idején ugyanis a legtöbb súlyos lefolyású, kórházi kezelést igénylő influenza megbetegedés az idősek között fordul elő - a H1N1 esetében azonban a teljesen egészséges emberek és fiatalok között is súlyos szövődményeket, halálos kimenetelt regisztráltak. Szokatlan, és ijesztő adat, hogy a H1N1 miatt elhunytak harmadának semmilyen alapbetegsége nem volt, és nem tartoztak - egyéb okból - a fokozottan veszélyeztetettek közé sem.

Klinikai szempontból fontos különbség az influenza és egyéb légúti megbetegedések között, hogy az influenza kezdeti tünetei közül a hurutos tünetek hiányoznak. Hirtelen kezdet, magas láz, erős levertség és izomfájdalmak a jellemzők. A panaszok általában a fertőződést követően 24-48 órával, hirtelen kezdődnek. A hidegrázás vagy borzongás a betegség kezdeti tünete lehet. Az első egynéhány napban gyakori a láz, akár a 39-39,5 C fokot is elérheti.

  
 

A H1N1 influenza egyik tünete a 39-39,5 C fokos, gyakori láz

 
40 fokos láznál megnégyszereződik (!) a szervezet energiaigénye, hogy működtetni tudja a létfontosságú szerveket, a keringést. Az idősek, krónikus betegek viselik el a legnehezebben, és a csillapíthatatlan láz hozza előre a halálukat.

Az influenzavírus által fertőzött sejtek interferont termelnek, ez az anyag okozza a testszerte, leginkább a háttájon és az alsó végtagban sajgó fájdalom jelentkezését, a fejfájást, amely gyakran gyötrő jellegű, szem körüli és -mögötti fájdalommal jár, a bágyadtságot, levertséget.
A légúti tünetek kezdetben viszonylag enyhék lehetnek, torokkaparással, torokfájással, mellkasi égő érzéssel száraz köhögéssel és orrfolyással. Később a köhögés súlyosbodhat, és köpetürítéssel járhat. A száj és a garat kivörösödhet, a szemek könnyeznek, a kötőhártya enyhén begyulladhat. A betegnek, főleg gyereknek hányingere lehet, és esetleg hányhat is.

Szerencsés esetben a fertőzést néhány nap alatt legyűri a szervezet, ám mivel az új kórokozót nem ismeri az immunrendszer, az elmúlt hónapokban súlyos, akár halálos szövődményekről számoltak be az orvosok. A krónikus alapbetegségük miatt orvos által rendszeresen ellenőrzött, gondozott személyek (tüdőbetegek, asztmások, továbbá szív-érrendszeri, vese- és májbetegek, anyagcsere-betegségben szenvedők, például cukorbetegek, immunrendszert érintő vagy rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők) súlyos lefolyású - akár kórházi ápolást is igénylő - megbetegedésnek vannak kitéve.

Az átlagosnál súlyosabb lefolyásra utaló, azonnali orvosi ellátást igénylő tünetek az alábbiak:
  • a légzésszám növekedése, felületessé válása akár fizikai aktivitás, akár pihenés közben, kifejezett nehézlégzés, cyanosis (elkékülés),
  • véres vagy elszíneződött köpet,
  • mellkasi fájdalom,
  • megváltozott tudatállapot,
  • három napon túl fennálló magas láz,
  • a vérnyomás csökkenése,
  • gyermekeknél figyelmeztető jel a légzés gyorsulása és nehezítettsége, az aktivitás hiánya és az aluszékonyság.
A fertőzés egyik legfontosabb szövődménye a tüdőgyulladás. Ez lehet elsődleges, ekkor maga a vírus váltja ki. Vírusos tüdőgyulladás esetén a tünetek gyorsan romlanak, a beteg szinte minden előjel nélkül, hirtelen (1-3 órán belül) lesz rosszul, és órákon belül meghalhat. Ha felismerik a betegséget, akkor gépi lélegeztetést alkalmaznak, de a halálozási arány így is 30-60 százalék között van.
Másodlagos tüdőgyulladásról akkor beszélünk, amikor a vírusfertőzést követően baktériumok okozzák a gyulladásos folyamatot. Az influenzavírus ugyanis "legyalulja" a nyálkahártyát és utat enged a baktériumoknak a szervezet belsejébe. Gyakran okoz tüdőgyulladást influenzafertőzés után a pneumococcus baktérium - feltehetőleg az 1918/19-es spanyolnáthajárvány leggyakoribb (halálos) szövődménye ez volt. Az időben elkezdett megfelelő baktériumellenes kezelés nagy arányban gyógyuláshoz vezet - illetve a 2 évnél fiatalabb gyermekek már ingyenesen kaphatnak oltást ellene. Felnőtteknek is érdemes kérniük a védőoltást, mivel így ez a súlyos szövődmény megelőzhető.

A bronchitis (hörghurut) és a köhögés 10 napnál hosszabb ideig is fennmaradhat, a légutak teljes gyógyulása pedig akár 6-8 hétig is eltarthat. A gyengeség és kimerültség még napokig, néha hetekig is fennállhat. A légutak sejtjeiben szaporodó vírusok nemcsak helyileg alakíthatnak ki akár közvetlenül, akár közvetve (a felülfertőző baktériumoknak kedvező helyzetet teremtve) súlyos elváltozást, hanem a véráramba kerülő toxikus anyagok révén életveszélyesen súlyosbíthatják a már meglevő, kóros folyamatokat (krónikus tüdő, szív és érrendszeri, vese-, anyagcsere-betegségek és immunhiányos állapotok).
Az influenza okozhat ezenkívül még izomgyulladást, idegrendszeri gyulladásokat, szívbetegeknél EKG-eltéréseket, valamint gyermekek esetében croup-szindrómát, de az alábbiakban felsorolt szövődmények jelentősége a tüdőgyulladáshoz képest csekély.

Kezelés

A veszélyeztetett csoportokba nem tartozó betegeknél a legfontosabb az ágynyugalom, pihenés, sok folyadék fogyasztása. A betegek paracetamolt, aszpirint vagy ibuprofent szedhetnek fájdalom- és lázcsillapításra. A Reye-szindróma (influenza fertőzést követően kialakuló tünetegyüttes, mely agyi elváltozásokkal és a máj zsírosodásával jár együtt) veszélye miatt a gyerekek ne kapjanak aszpirint, azonban szükség esetén paracetamol és amidazophen adása elfogadható. Lázcsillapításnál figyeljünk oda arra, hogy különböző fantázianéven kapható ugyanaz a hatóanyag, így előfordulhat, hogy valaki véletlenül túladagolja a gyógyszert, és ez akár azonnali mérgezéshez is vezethet.
A közönséges megfázásnál is alkalmazott szerek, pl. orrdugulást oldó, izom és fejfájást csillapító szerek mérsékelhetik a tüneteket.

A veszélyeztetettek közé tartozók minden esetben azonnal konzultáljanak orvossal, amint az influenza tüneteit észlelik magukon. Ne várjanak a tünetek rosszabbodására, mivel az antivirális készítmények az első napon 90 százalékos, a másodikon 50 százalékos, a harmadikon pedig 10 százalékos hatékonysággal gyógyítanak. A vírusok szaporodása általában 3 napig tart, és ha ez idő alatt nem tudják megfékezni a folyamatot, akkor később már az átlagosan zajló, enyhe, illetve közepes súlyosságú esetekben - ilyen az esetek túlnyomó többsége - nincs értelme vírusellenes készítményeket alkalmazni.

Megelőzés

A fertőzés megelőzésének egyetlen hatékony módja az időben elvégzett védőoltás. Az influenza elleni oltásoknak az elsőrendű célja, hogy egyéni védelmet nyújtsanak azon személyeknek, akiknél egy esetleges influenzavírus-fertőzés alapbetegségük vagy életkoruk miatt súlyos lefolyású lehet, valamint akiknek megbetegedése és munkából való kiesése az ország működése szempontjából nehézséget okozna.
A védettség kialakulásához mintegy 10-14 nap szükséges. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az immunrendszer megtanulja felismerni az eddig teljesen ismeretlen kórokozót, és előállítsa az ellenanyagot. Ha egyszer elkészült az ellenanyag, akkor a szervezet a vírus valódi támadásakor (tehát amikor megfertőződik valaki) azonnal képes lesz elpusztítani a kórokozót, a vírusok nem tudnak elszaporodni.

A védőoltás nem nyújt 100 százalékos védelmet - erre egyetlen fajta oltás sem képes, azonban a beoltottak túlnyomó többsége egyáltalán nem betegszik meg, a maradék pedig enyhébb formában esik majd át a fertőzésen, az egyébként gyakori szövődmények esélye így minimálisra csökken. A pandémiás vakcinában 1 vírustörzs található, az A/California/7/2009.
A H1N1 vírus elleni vakcinában elölt, tehát már nem élő, elpusztított influenzavírusok vannak, amelyeket azonban egészben hagytak meg, tehát nem hasították szét.
A vakcina előállítási eljárása során a WHO-tól kapott vírusokat nagy mennyiségben szaporítják, majd elölik, elpusztítják. Ettől a vírusnak az immunrendszert aktiváló tulajdonságai megmaradnak, de emberbe beoltva nem képes szaporodni, tehát nem képes megbetegíteni az oltott egyént. Az inaktiválásnak 100 százalékosnak kell lennie, ezt a gyártónak az inaktiválás hatékonyságának vizsgálatával minden egyes úgynevezett gyártási tétel esetében ellenőriznie és bizonyítania szükséges! A hatóságok csak ezután engednek ki a patikába vagy rendelőbe minden egyes gyártási egységnyi újabb oltást.
Szemben több külföldi oltóanyaggal, a magyar gyártásúból egyetlen oltás is elegendő a védettség kialakításához, amely azonban nem 100 százalékos, merthogy 100 százalékos védettséget adó vakcina egyszerűen nem létezik.

Bármilyen védőoltás, ill. bármilyen injekció beadása korrekt módon csak olyan helyen történhet, ahol felkészültek arra, hogy váratlanul adódó - szerencsére extrém ritka - allergiás reakció esetén a megfelelő ellátás eszközei kéznél legyenek. Ilyen hely például a háziorvosi/házi gyermekorvosi rendelő, az oltópontok és a Védőoltási szaktanácsadók rendelői is.

A közvetlenül a betegekből nyert, úgynevezett vadvírusokból a világ nagy központi laboratóriumai, mint a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) vagy a WHO által ellenőrzött National Institute of Biological Standards and Control (NIBSC) állítják elő azokat a vírustörzseket, amelyeket a vakcinát előállító cégek megkapnak - ebből készült a magyar vakcina is.
A vírusokat a gyártás során (mint ahogy Magyarországon máskor is) tojásban szaporítják, mindazonáltal az egyébként veszélyeztetett csoportba tartozó, de tojásallergiában szenvedők számára sem tilos az oltás, mivel az allergiás reakciót elméletileg kiváltó anyag, az ovalbumin, az oltóanyagban csupán rendkívül kis mennyiségben, nyomokban van jelen!
A H1N1 elleni vakcina tartalmaz még ezen kívül több olyan anyagot, amely a gyártás vagy tárolás során nélkülözhetetlen. A vakcinában van például alumínium-foszfát gél, amely egyes sütemény-liszt keverékekben és élesztő porokban is megtalálható. Nem mérgező, engedélyezett, és a túladagolás is irreális.

Található benne még nyomokban, tehát nagyon kis mennyiségben (!) formaldehid, melyet az influenzavírus inaktiválására használnak. A formaldehidre ismerten túlérzékeny betegek esetében ezért óvatosság szükséges.
A vakcina tartalmaz thiomersalt konzerváló adalékként, ennek a szerves higanyvegyületnek a bomlásterméke ugyanis az etil-higany, ami a szervezetben nem raktározódik, 7 napon belül a széklettel kiürül. (Nem tévesztendő össze a metil-higannyal, amely viszont akkumulálódik és toxikus - azonban ilyet nem tartalmaz a vakcina!)
A tojások bakteriális fertőzésének kizárására antibiotikumokat használnak, így aki allergiás az oltóanyag alkalmazási előiratában felsorolt antibiotikumokra (gentamicinre, vancomycinre, neomycinre és ciprofloxacinra), az tudassa ezt orvosával, mert akkor az injekció beadását meg kell fontolni - konzultálni érdemes a Védőoltási Szaktanácsadók orvosaival.

A pandémiás (H1N1) vakcinában csupán a vírustörzs új - egyébként éppen úgy készül, mint a szezonális influenza, amelyből eddig Magyarországon 16 milliót (!) adtak már be az elmúlt 15 évben. Tehát a gyártási eljárás és az összes komponens ugyanaz, mint az eddigi szezonális influenza esetében, csupán a vírust cserélték ki, hogy a H1N1-es, pandémiás influenza ellen nyújtson védelmet.
A H1N1 pandémiás vírust tartalmazó influenza vakcina humán klinikai vizsgálatai 2009. augusztus 13-án kezdődtek meg. A vizsgálatok a 18-60 év közötti felnőttekre, a 60 év felettiekre, a 3-12 éves gyermekekre, a 12-18 éves serdülőkre, valamint a 6-36 hónapos gyermekekre terjedtek ki.
Ezek alapján elmondható, hogy a vakcina mennyire tolerálható (milyen oltási reakciókra lehet számítani), illetve kiváltja-e a megfelelő immunválaszt.

Mivel az elmúlt 15 évben az influenza-vakcina összetétele (a vírusokat kivéve) és minősége azonos volt, vagy legfeljebb csak nagyon szűk határok között változott, ezért 15 év alatt rengeteg tapasztalat gyűlt össze a mellékhatásokról, mivel azokat az orvosoknak kötelessége jelenteni.
Az elmúlt másfél évtizedben a vakcina mellékhatásainak vizsgálata során kizárólag enyhe mellékhatásokat regisztráltak, például lokális mellékhatásként az oltás helyén enyhe bőrpírt, viszketést és/vagy enyhe fájdalmat; szisztémás mellékhatásként fáradtságérzést, rossz közérzetet, enyhe fejfájást. Súlyos mellékhatást, komoly, az oltáshoz köthető betegség kialakulását nem regisztráltak a H1N1-es vakcinánál sem.

Szerző: Kéky Kira
Lektor: Dr. Mészner Zsófia




Szponzorált hirdetések