Gégegyulladás

nyomtatható változat

Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

A gégegyulladásnak két nagy csoportját különböztethetjük meg, az akut valamint a krónikus gégegyulladást. Az előbbi általában felső légúti hurutokkal együtt fordul elő, ritkán jelentkezik egyedülálló kórképként. A krónikus gégegyulladás már egy elhúzódó megbetegedés, aminek hátterében a dohányzáson kívül esetleges munkahelyi ártalmak, irritáló anyagok belégzése, valamint az erőltetett beszéddel járó foglalkozások is állhatnak.

A gégegyulladásnak olyan speciális formája is van, amely ugató jellegű köhögéssel jár. Ez az úgynevezett laringitis subglottica, ami főleg kisgyerekek megbetegedése, bár nagyon ritkán érinthet felnőtteket vagy rossz egészségi állapotú idős embereket is. Ez tulajdonképpen a régmúlt rettegett megbetegedésének, a diftériának a tüneteit utánozza, hiszen ugató jellegű köhögéssel, belégzési nehezítettséggel jár együtt. Ez a tünetegyüttes a hangszalag alatti terület gyulladása és megduzzadása miatt lép fel. Mivel súlyos megbetegedésnek számít, mindenképpen célszerű orvoshoz fordulnia annak, aki a tüneteit észleli.

Előfordulás

Az akut gégegyulladás bármelyik korosztályt érintheti, beleértve az egészen fiatalokat és az idősebbeket is. Közülük is főleg azokat, akik "sokat használják" a hangjukat. Emiatt például az előadók, a pedagógusok és az óvónők - azaz akik sokat, gyakran nehezített körülmények között beszélnek - nagyobb eséllyel lehetnek érintettek. De csak azért, mert a gégéjük az egyik legjobban igénybe vett szervük, és emiatt esetükben egy felső légúti gyulladás könnyebben okozhat hangszalaggyulladást is. A krónikus gégegyulladás ezzel szemben inkább azokat érintheti, akik az azt okozó irritáló anyagokkal találkoznak. A laringitis subglottica pedig szinte kizárólag csak gyerekeknél fordul elő.

Okok

Vírusos és bakteriális megbetegedések egyaránt okozhatnak akut gégegyulladást, de kialakulhatnak ilyen jellegű tünetek allergia miatt is. Allergiás megbetegedés miatt ugyanis a hangszalagok megvastagodhatnak, vizenyőssé válhatnak, mindez pedig köhögési ingert és rekedtséget válthat ki. Folyamatos, hosszan tartó helytelen hanghasználat szintén hajlamosíthat gégegyulladásra, ez azonban már a probléma krónikus formája. Ugyancsak okozhatja a gyulladás krónikus változatát valamilyen irritáló anyag - például füst, gáz, vagy valamilyen egyéb irritáló anyag - tartós belégzése is.

Tünetek

Tipikus tünet a köhögési inger és a rekedtség, ami akár hangképzési képtelenségbe is torkollhat. Mindehhez fájdalomérzet, enyhe gombócérzés is társulhat, de ezek a panaszok nem jelentkeznek feltétlenül minden esetben. A betegséget láz is kísérheti, de ez sem feltétlen velejárója ennek a kórképnek. Mindez inkább csak azért jelentkezik, mert a hőemelkedés és a láz gyakran a felső légúti betegségek természetes velejárója

  
 

Vírusos és bakteriális megbetegedések egyaránt okozhatnak akut gégegyulladást

 

Diagnózis

A gége- és hangszálgyulladás diagnózisát fül-orr-gégész szakorvos tudja egzaktul kimondani, annak fölállításához ugyanis gégetükrözésre van szükség. Hangszalaggyulladásról konkrétan akkor beszélhetünk, ha az orvos a gégetükri kép alapján gyulladást lát, és észleli, hogy a hangszalagok kissé megvastagodottak,erezettek, esetleg váladékosak és emiatt nem is zárnak jól. Néha a hangszalagokon gyulladásos izzadmány, lepedék is látszik.

Abban az esetben , ha a gégegyulladás tünetei egyértelműen egy felső légúti megbetegedés kapcsán jelentkeznek, a betegnek persze nem kell azonnal szakorvoshoz fordulnia, elég, ha felkeresi a háziorvosát. Ilyen esetben ugyanis a probléma három-négy nap, vagy maximum egy hét alatt megszűnik a megfelelő terápia hatására. Ha viszont nincs változás, a rekedtség fokozódik vagy bármikor nehézlégzés lép fel, már mindenképpen fel kell keresni egy szakorvost a pontos diagnózis felállítása végett.

Kezelés

Az orvosok mindig a kiváltó oknak megfelelően kezelik a gégegyulladást. Azaz ha a háttérben vírusos megbetegedés húzódik meg, akkor fontos a szervezet erősítése, amellett pedig a hang kímélete. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a betegnek két-három napig hallgatnia kell, és egyáltalán nem szabad beszélnie. Suttognia pedig végképp nem szabad, mivel az csak egy plusz terhet ró a beteg gégére. Egyszerűen azért, mert ez a tevékenység sokkal jobban igénybe veszi az egyébként is gyulladt hangszalagokat, hiszen annak során a hangszalagok a normál beszédnél is jobban megfeszülnek, komolyabban terhelődnek. Emiatt suttogni végképp tilos.

Emellett szükség van gégediétára is, ami azt jelenti, hogy kerülni kell a túl hideg és túl meleg, szénsavas és fűszeres, ételeket és italokat, valamint a nyálkahártyát izgató dolgokat. Ezen túlmenően szóba jöhetnek különböző gyulladáscsökkentő készítmények is, ha pedig a hangszalagok vizenyősek, akkor már különböző vizenyőcsökkentő szerek is alkalmazhatóak. Ha a betegség hátterében bakteriális fertőzés áll, antibiotikumot is adunk.

Ez azonban semmiképp sem az elsődlegesen alkalmazandó gyógyszer. Előfordul az is, hogy a betegség gyógyításához speciális inhalálásra van szükség. Ez azonban nem keverendő össze az otthoni, forró gőzös inhalálással, ami inkább árt, mint használ. Egyrészt azért, mert a gőz ilyenkor forró, emiatt ártalmas, másrészt pedig azért, mert ezzel a módszerrel a gőz amúgy sem jut el a hangszalagok szintjéig. Emiatt ilyenkor speciális inhalálókészülékre van szükség.

Megelőzés

Mivel az akut probléma hátterében jellemzően vírusos vagy bakteriális fertőzés áll, a megelőzés módja gyakorlatilag csak az lehet, ha igyekszünk megelőzni ezen megbetegedéseket. Azaz ha beteg emberrel egy légtérben tartózkodunk, akkor gyakran szellőztetünk, a szervezetünket pedig nem hagyjuk legyengülni. A krónikus hangszálgyulladásnak nagy eséllyel elejét vehetjük azzal is, ha kerüljük a dohányzást és a dohányfüst, vagy az egyéb ártalmas anyagok belégzését.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Holpert Valéria fül-orr-gégész és foniáter szakorvosnak .

Szerző: Szabó Emese
Lektor: Dr. Holpert Valéria fül-orr-gégész és foniáter szakorvos




Szponzorált hirdetések