Felnőttkori fogszabályozás

nyomtatható változat

Rövid leírás

A fogszabályozás a fogászatnak azon ága, amely a fogazat és az állcsontok rendellenes helyzetének felismerésével, ezen rendellenességek kialakulásának megelőzésével és kezelésével foglalkozik.

A gyerekkori és felnőttkori fogszabályozás között a fő különbség az, hogy felnőttkorban az állcsontok növekedését fogszabályozással már nem lehet befolyásolni, így a kezelési eszköztár lecsökken. Emellett idősebb korban a fogágybetegségek meglétével, állkapocsízületi problémákkal és foghiányokkal is gyakrabban kell számolni, mint gyermekkorban.

Előfordulás

A fogszabályozó szakorvosokat a felnőtt páciensek közül leggyakrabban a 20 és 30 év közöttiek keresik fel, de a fogazat és az állcsontok rendellenes helyzete később is korrigálható, amennyiben a páciens nem küzd fogágybetegséggel vagy állkapocsízületi betegséggel.

Okok

Felnőttkori fogszabályozásra akkor lehet szükség, ha a fogazati vagy állkapocs-rendellenesség gyermekkori kezelése elmaradt. Emellett okot adhat idősebb korban történő fogszabályozásra, ha egy korábbi fogszabályozó-kezelés után a rendellenesség visszaállt, vagy ha a fogak elvesztése miatti fogvándorlást kell visszafordítani.

Diagnózis

A diagnózis felállításához az általános kórelőzményen kívül mindenképpen szükség van a páciens alsó és felső fogsorának lenyomatára, panoráma- és teleröntgenre, száj- és arcfotóra. Az ezekből nyerhető információ speciális beállítású röntgenfelvételekkel, CT-vel egészíthető ki. Teljes kezelési terv ezek ismeretében, szükség esetén szájsebész, parodontológus (a fogágy betegségeivel, azok kezelésével valamint megelőzésével foglalkozó szakember), protetikus (fogpótlással foglalkozó szakember), konzerváló fogorvos bevonásával készíthető.

Kezelés

A fogszabályozás menete két szakaszra bontható. Az első, aktív fázisban a fogakat addig mozgatják, míg ideális helyüket el nem foglalják. Ez a szakasz általában másfél-két év, de az idő nagyban függ az egyéni reakciókészségtől, és attól, hogy műtéti előkészítésről vagy fogpótlást lehetővé tevő kezelésről van-e szó.

Felnőttkorban a fogszabályozó kezelés első szakasza legtöbbször mindkét fogsorra felhelyezett, úgynevezett multiband készülék segítségével történik. Anyagukat tekintve ezek a készülékek lehetnek fémből, porcelánból vagy zafírkristályból, elhelyezkedésüket tekintve pedig kerülhetnek a fogív külső, ajak felőli, vagy belső, nyelv felőli oldalára. Egyes fogak mozgatására alkalmas lehet a hagyományos kivehető szabályozó, illetve a fogak kontúrját követő átlátszó sín, melyeket kis fogelmozdításokra használnak.

A második, passzív fázis célja a fogak helyben tartása egészen addig, míg az azokat körülvevő fogágy át nem épül új helyzetnek megfelelően. Amennyiben ez a kezelési rész kimarad, a fogak elkezdenek visszarendeződni. A fogak helyben tartására szolgáló úgynevezett retenciós készülék lehet rögzített vagy kivehető. A rögzített, ragasztott változat szemfogtól szemfogig rögzíti a fogakat egy adott pozícióban, míg a kivehető szabályozó az összes fogat megtámasztva stabilizálja az elért ideális helyzetet. Amennyiben fogpótlást lehetővé tevő kezelésről volt szó, akkor maga az elkészült pótlás is szolgálhat retencióként, azaz maga a pótlás is stabilizálhatja a fogszabályozó kezelés végére elért fogállást.

A felnőttkori kezelés kapcsán meg kell említeni az állcsontokat érintő, úgynevezett orthognathiai műtétet is. Ezzel a beavatkozással felnőttkorban is befolyásolni lehet az állcsontok egymáshoz való viszonyát. A műtét fogszabályozási előkezelés után végezhető, melynek során a fogakat úgy állítják be, hogy a műtét elvégzésével a fogsor záródása tökéletes lehessen. A műtét utáni finombeállítások szintén fogszabályozó kezelés segítségével történnek.

A fogszabályozás során a nyelv helyzetének befolyásolására - amelynek izomereje nem elhanyagolható tényező a kezeléstervezésben - logopédiai kezelésre is szükség lehet.

  
 

Felnőttkori fogszabályozás tünetei és kezelése

 

Megelőzés

A megelőzés szempontjából fontos kiemelni a gyermekkori fogszabályozás szerepét. Ennek oka, hogy a megfelelő időben alkalmazott kivehető szabályozós kezeléssel a növekedés irányítása révén befolyásolni lehet az állcsontok egymáshoz és az arckoponyához viszonyított helyzetét, ami felnőttkorban már csak műtéti úton lehetséges. Fontos szempont az időben elvégzett protetikai ellátás is. Ha ugyanis a fogpótlás nem történik meg időben, akkor az elvesztett fog környékén lévő fogak elmozdulhatnak a foghiány irányába, megnehezítve ezzel a hiányzó fog későbbi pótlását.

Hasznos tudnivalók

A fogszabályozás célja sokrétű, szükségességét több dolog is indokolhatja. Segítségével feloldható például a fogtorlódás, amely nehezíti a fogak tisztán tartását. A fogak rendellenes helyzete azért is kezelendő, mert ilyen esetben a rágóerő fogakon történő elosztása nem egyenletes, azaz a fogak nem egyformán terhelődnek. Amennyiben a fogak helyzete rendeződik, és ezáltal egyformán terhelődnek, akkor a fogakat tartó fogágy és állkapocsízület egészsége is hosszabb távon fennmarad.

Előreálló felső frontfogak esetében a fogszabályozásnak célja az is, hogy segítségével csökkenjen a baleseti sérülés esélye, valamint hogy könnyebb legyen megelőzni a krónikus ínygyulladás kialakulását. Fogszabályozó kezeléssel elősegíthető a logopédiai ellátás sikere is, hiszen a fogak helyzete komoly hatással van a hangképzésre.

Laikusok számára a legszembetűnőbb változás persze az, hogy a kezeltek arcprofilja és mosolygáskor előtűnő fogsora kedvezően változik a fogszabályozás hatására A fentebb felsoroltak mellett a felnőttkori kezelés sajátossága, hogy kezelés céljaként előtérbe kerül más fogászati kezelés - például a pótláskészítés - körülményeinek javítása, lehetővé tétele.


A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Kozma Eszter Réka fogszabályozó szakorvosnak.

Szerző: Szabó Emese
Lektor: dr. Kozma Eszter Réka fogszabályozó szakorvos




Szponzorált hirdetések