Ételfertőzés, ételmérgezés

nyomtatható változat

Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

(másnéven: szalmonella-fertőzés, botulizmus)
Ételfertőzés élő baktériumokat (például Salmonella, Staphylococcus, patogén Coli-törzsek) tartalmazó étel, élelmiszer fogyasztását követően hosszabb-rövidebb lappangási idő után alakul ki. Ételmérgezés esetén nem élő baktériumok, hanem az általuk termelt toxinok (mérgező anyagcsere-termékek) okozzák a betegséget (például a Clostridium Botulinum toxinja által okozott kolbászmérgezés).

A különböző ételekben, élelmiszerekben a helytelen vagy hosszabb tárolás közben belekerült kórokozók szaporodásának kedvezőek a feltételei. Ételfertőzés leggyakrabban a házi disznósajt, tejszínes vagy tojásos krémek, fagylalt, főtt tészta, hal- és gombás ételek, nyitva hagyott konzervek fogyasztása után jelentkezik, ezek ugyanis optimális táptalajt biztosítanak a kórokozók számára. Nyolc-tizenkét órás lappangási idő a gyakoribb baktériumok közül a Salmonellákra, az 1-5 órás pedig az egyéb baktériumokra, baktériumtoxinokra jellemző (például Staphylococcus).

Előfordulás

Igen gyakori emésztőrendszeri megbetegedés.

Az enyhébb, csak gyomorrontásos tünetekkel járó esetek - különösen, ha csak egy-egy család tagjaira korlátozódnak a megbetegedések -, gyakran nem is kerülnek orvoshoz, így pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre.

Az ételfertőzés vagy -mérgezés gyanúja akkor merül fel, ha azonos ételt, italt fogyasztók hasonló tünetekkel, közel azonos időben - a jellemző lappangási idő letelte után - betegednek meg. Az esetek számától függően lehet egyedi (1-4 megbetegedés), csoportos (5-30), vagy tömeges (30-nál több). A fertőzés fő szezonja a táborozások, nyaralások ideje: nem telik el egyetlen nyár sem tömeges ételfertőzés nélkül.

Okok

Az ételfertőzések, ételmérgezések hátterében baktériumok, vírusok, gombák és egysejtű vagy többsejtű paraziták is állhatnak.

Bakteriális, például a Staphylococcus aureus mérgezés esetében a baktérium által termelt, hőtűrő enterotoxin okozza a megbetegedést. Tojásos ételek, tejszínes krémek, fagylaltok, főtt tészták, belsőségekből készített ételek (pl. a disznósajt) adja leggyakrabban a táptalajt a kórokozó számára. Gyakran fordul elő az is, hogy az étellel kapcsolatba kerülő személy, mondjuk a tálalókonyhán dolgozó alkalmazott hordozza a fertőzést légúti hurut vagy gennyes seb formájában, és a szükséges személyi higiéné illetve az ételkezelési szabályok be nem tartása miatt kerül az ételbe a kórokozó.

A Salmonella általi fertőzés a higiénés szabályok be nem tartására vezethető vissza. Baromfi, tojás, hús és húskészítmények, cukrászsütemények fogyasztásával terjed, az elégtelen hőkezelés, illetve nem megfelelő hőfokon való tárolás miatt. A dolgozók kezéről, szennyezett eszközökről is bekerülhet a szalmonella az ételekbe.

Az Escherichia coli baktériumtörzsek fő forrása a széklet. Piszkos kéz, munkaruha, saláta, nyers zöldségfélék közvetíthetik. Tisztasággal, megfelelő hőkezeléssel, szakosított raktározással, hűtőkezeléssel megelőzhető.

A Yersinia enterocolitica a beteg ember vagy állat által fertőz. Terjesztője az emberi kéz, a víz, az élelmiszer (sertés, marha, baromfihúsok, tej és tejtermékek, cukrászsütemények). Jól tűri a hűtött körülményeket.

A Campylobacter jejuni is sokáig életben marad még a fagyasztott élelmiszerekben is, de nem tűri a kiszáradást. Pasztőrözött tejjel, vízzel, salátával, nyers hússal (főleg szárnyasokkal) terjedhet.

A vírusok nem szaporodnak ugyan az élelmiszerekben, de fertőzőképesek, például nyers tejben, tojásban, kagylókban fordulhatnak elő. Alapos hőkezeléssel elpusztíthatók.

A fonalas gombák által termelt mikotoxinok is veszélyesek lehetnek, ilyen például az aflatoxin, a 2004-ben nagy felháborodást keltett paprikabotrány főszereplője. Mikotoxin nem csak a penésszel fertőzött növényi termék, gyümölcs közvetlen fogyasztásával kerülhet az emberi szervezetbe, hanem a fertőzött takarmányt fogyasztó állatok teje által is.

A paraziták egy vagy többsejtűek lehetnek. A fertőzést szennyezett víz, piszkos kéz, nem megfelelően megtisztított zöldségek, saláták közvetíthetik.

Tünetek

Émelygés, hányás, hasmenés, esetenként láz és gyengeség a leggyakoribb tünet a fertőzés típusának megfelelően.

Az ételfertőzéseknek és ételmérgezéseknek az alábbi típusait különböztetik meg:

Gastralgiás típus: gyomortáji nyomó vagy görcsös fájdalom uralja hányingerrel. Hányás, hasmenés rendszerint nincs. A mérgezés enyhe lefolyású, spontán javul, illetve gyógyul. Könnyen összetéveszthető a gyomor túlterhelése vagy étrendi hiba következtében jelentkező hasonló tünetekkel.

Gastritises típus: az előbbi típusnál felsorolt tüneteken kívül hányás jellemzi.

Gastroenteritises típus: többnyire Salmonellák okozzák. Az ételfertőzés klasszikus tüneteit mutatja. Hányinger, hányás, hasmenés, gyomortáji görcsös fájdalom, hidegrázás, gyakran 40 fokig emelkedő láz jelentkezik. Fejfájás, szédülés, vérnyomásesés gyakori, a beteg elájulhat, a vér kalciumszintjének a normális érték alá csökkenése jeleként a keze zsibbad, lábikragörcse van. A heves hányás következtében a nagyfokú folyadékveszteség kiszáradáshoz vezethet, különösen, ha a beteg idős vagy kisgyermek.

Enteritises típus: kólikás panaszok, vagyis görcsös hasi fájdalom közben napokig tartó hasmenés, mely szintén kiszáradáshoz vezethet.
A súlyos folyadékvesztés jelei a beesett szemek, a bőr rugalmatlansága, szomjúság, a száj, illetve az ajkak kiszáradása, ritka vizeletürítés.
  
 

Émelygés, hányás, hasmenés, esetenként láz és gyengeség a leggyakoribb tünet a fertőzés típusának megfelelően

 

Diagnózis

Az ételfertőzés vagy -mérgezés diagnózisának felállításában körültekintőnek kell lenni. Ételfertőzésre- ill. mérgezésre kell elsősorban gondolni, ha egy azonos ételeket fogyasztó közösség több tagjánál hasonló tünetek: hányás, hasmenés közel azonos időben lépnek fel.

Az egyedi eseteket fontos elkülöníteni a hasi katasztrófáktól (ezek sebészi ellátást igényelnek), illetve egy adott közösségben fellépő tömeges rosszullét esetén szénmonoxid mérgezésre is gondolni kell (itt általában a fejfájás, szédülés a bevezető tünet).

A biztos diagnózist az ételminta, illetve a széklet bakteriológiai vizsgálata adja. A szénmonoxid-mérgezéstől a tünetek megjelenési sorrendje megkülönbözteti:
ételmérgezésben hányinger - hányás-fejfájás, míg szénmonoxid-mérgezésben fejfájás - szédülés - hányinger - hányás a jellemző. Segíti a megkülönböztetést az is, hogy az ételmérgezés nem okoz tartós eszméletvesztést, míg a szénmonoxid-mérgezés igen, valamint nagyfokú, főleg az alsó végtagokat érintő izomgyengeség is jelentkezhet, ami ételmérgezésben nincs, a szénmonoxid-mérgezésnek viszont egyik jellemző tünete.

Botulizmus:
Az ételmérgezések közé szokták sorolni a botulizmust is, ami Magyarországon rendkívül ritka mérgezés, rendszerint téves diagnózisként merül fel. A betegséget a Clostridium botulinum nevű spórás talajbaktérium által termelt hőérzékeny exotoxin okozza. Lappangási ideje hosszabb (8 órától 8 napig is terjedhet). A gyomor-bél tünetek (hányás, néha hasmenés) mellett fellépő idegrendszeri tünetek: kettőslátás, tág pupillák, látászavar, nyelési nehézség, izombénulások jellemzik. Ritka, de kezelés nélkül sokszor halálos megbetegedés. A baktérium házi kolbászban, hurkában, disznósajtban, húsban, halban, húskonzervekben szaporodhat el, miközben toxint termel. Hőkezeléssel a baktérium és a toxinja is elpusztítható. Kezelése speciális antitoxin injekcióval lehetséges.

Kezelés

Nagyfokú folyadékveszteség esetén szájon át illetve infúziós folyadék formájában ún. elektrolitpótlásra kerül sor, azaz a szervezet az elvesztett sókat is visszakapja.

A hypocalcaemia (vagy hipokalcémia, a vér kalciumszintjének a normális érték alá csökkenése) okozta görcsök ellen kalcium-glükonikumot alkalmaznak.

Lázcsillapításra is szükség lehet. Ha a hányinger csökkent, akkor az orvosi szén vizes oldatát itatják a beteggel. A diéta a terápia fontos része. Ennek feladata a gyulladt gyomor-bél nyálkahártya izgalmának csökkentése. Ennek érdekében a beteg 12 órán keresztül koplal. Ezután először pirított kenyér, kétszersült, vízben főtt burgonya, rizs, banán, keserű tea lehet az étrend. Ezek alkalmasak a hasmenés megállítására.

Mindezek betartásával az ételfertőzés vagy -mérgezés rendszerint 24 órán belül gyógyul.

Megelőzés

Az ételmérgezések, fertőzések elkerüléséért nemcsak a vendéglátóhelyeken, a közétkeztetésben szerepet játszó konyhákban, hanem a háztartásokban is meg kell tenni mindent. A konyha rendszeres takarításával, a konyhai eszközök és a hűtőszekrény tisztán tartásával, a különböző élelmiszerek (esetleg földdel szennyezett zöldségfélék, nyers húsok) gondos elkülönítésével, csomagolásával, a háztartási szemét megfelelő kezelésével elkerülhető a fertőzés.

Alapos hőkezelés - főzés, sütés - az esetleges baktériumokat elpusztítja. Azonban a baktériumok újra elszaporodhatnak az elkészített étel tárolása során, ezért a megfelelő csomagolásra, hűtésre, fogyasztás előtti újbóli hőkezelésre gondosan ügyelni kell. A gombás, tejfölös, tojásos ételek különösen veszélyesek, ezért ezeket csak az elkészülés napján ajánlott fogyasztani. A romlott ételek melegágyai a kórokozóknak, ezért fel kell figyelni arra, ha az élelmiszerek színe, szaga, állaga megváltozik, vagy eltér a megszokottól, például ha a hús kellemetlen szagú; a felvágott felülete nyálkás, tapadós; a tej megsavanyodott; a kenyér penészes vagy az állaga nyúlós; a zöldség- és gyümölcsfélék penészfoltosak vagy rothadásnak indultak. Ilyenkor már nem elég a lemosás, a romlott részek eltávolítása: ezek az ételek az egészségre ártalmasak lehetnek, így nem szabad fogyasztani belőlük.

A megelőzéshez tartozik természetesen a WC használata utáni és az ételkészítés előtti alapos kézmosás is.

Hasznos tudnivalók

Az ételfertőzés vagy -mérgezés gyanúja bejelentési kötelezettséggel jár. Az ÁNTSZ ezekben az esetekben vizsgálatot indít, melynek célja a mérgezésben gyanús élelmiszer meghatározása, a technológiai és higiénés hiányosságok feltárása, a felelősség megállapítása.

A gyanúba fogható ételekből ételmintát kell eltenni vizsgálatra, illetve a megbetegedettek székletének bakteriológiai vizsgálatát is el kell végezni.

Szerző: Kiss Éva
Lektor: Dr. Láng Klára
Forrás: Dr. Gőbl Gábor: Oxiológia, Medicina Könyvkiadó, 2001.




Szponzorált hirdetések