Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

Az ebola a vírusos vérzéses lázak csoportjába tartozó megbetegedés, a 70-es évek óta ismerjük, számtalan formája van. A fertőzést csak a beteggel vagy annak holttestével közvetlenül érintkezve lehet elkapni, a vírus csak testnedveken keresztül terjed. A betegség az esetek 60-70 százalékában halállal végződik.

Előfordulás

Vérzéses lázak a földgolyó bármely részén előfordulhatnak, beleértve Magyarországot is. Azok a csoportjai, amelyekbe az ebola mellett a Marburg és a Lassa-láz is tartoznak, nagyrészt Afrikára, azon belül is Közép-Afrikára jellemzőek. Az ebola, amely 1976-ban vált ismertté, megjelenése óta nem szakadt el a kontinenstől, ahogyan a többi fertőzés sem. Előfordulásuk többnyire mindig csak egy-egy országot érintett, nagyobb ebolajárványok négy-öt évente alakultak ki.

A 2013 decemberében kezdődött ebola járványért - ami kiterjedtségét tekintve minden korábbit felülmúl - a vírus Zaire-típusa felelős. Ez a változat a legveszélyesebb, az általa okozott megbetegedések az esetek 60-70 százalékában halállal végződnek. Ismert, hogy a 2013 végén kezdődő ebola járványban 2014 augusztus közepéig nagyságrendileg ezer beteg halt meg, ám az Egészségügyi Világszervezet szerint ez az adat nem tekinthető pontosnak. Ennek oka, hogy nem megbízhatóak azok a számok, amelyek olyan területről érkeznek, ahol amúgy több száz millióan laknak, és ahol lehet, hogy ebolásként diagnosztizálnak más betegeket, illetve úgy halnak meg ebolás betegek, hogy az soha nem derül ki.

Okok

A betegséget értelemszerűen a vírussal való fertőződés váltja ki, viszont amíg az ebolás beteg nem produkál tüneteket, addig nem is fertőz. Utóbbiból az következik, hogy ahhoz, hogy valaki a betegséget okozó vírussal megfertőződjön, közvetlenül kell érintkeznie a beteggel, annak testváladékával, illetve fizikai kontaktusba kell kerüljön a beteg holttestével. Az ebola vírus levegővel nem, csak testváladékkal és vérrel terjed, nagyon érzékeny, fertőzni csak akkor képes, ha a szervezetbe nyálkahártyán keresztül jut be, méghozzá aránylag nagy mennyiségben. Azaz ha például valaki ebolás beteg vagy holttest érintése után a szájába veszi a kezét.

Afrikában a kultúra része az, hogy az elhunyt családtag holttestét simogatják, csókolgatják, szabadon megsiratják. Majd ezt követően hazamennek a falujukba, ami akár egy másik ország területén is lehet. Arra is van példa, hogy a holttesteket "ellopják" a kórházakból, hogy hazavigyék eltemetni. Ugyanígy "kilophatják" a karanténba zárt betegeket, akik így hazamennek a falujukba. Ilyesmi Európában elképzelhetetlen, a kontinensünkön nem csókolgatnak véres holttesteket temetéseken, nem csempésznek haza fertőzött betegeket a kórházakból. Azaz nálunk elképzelhetetlen az ebola betegség ilyen mértékű terjedése.

Ugyancsak a közvetlen kontaktus szükségessége miatt van az, hogy a 2013 decemberében indult ebola járványban 2014 augusztus közepéig meghalt mintegy ezer betegnek több mint 10 százaléka egészségügyi dolgozó volt: orvos, nővér, ápoló, misszionárius pap vagy apáca. Azaz olyan ember, aki betegekkel foglalkozott, fertőzötteket mosdatott és ápolt. Magas érintettségük oka az, hogy a járvány helyszíne a világ egyik legszegényebb területe, sok helyütt az egészségügyi személyzet minimális védőfelszereléssel, még kesztyűvel sem rendelkezik. Az ebola járvány elején a betegséget fel sem ismerték, hiszen a kontinensen teljesen természetes, hogy az emberek megbetegednek és véreznek, a trópusi betegségek miatt pedig olyan tüneteket produkálnak, amelyek kezdetben szinte teljesen megegyeznek az eboláéval. Afrikai mércével mérve az sem számít kiemelkedőnek, hogy eddig ezer ebolás beteg meghalt. Ennek oka, hogy például malária miatt Afrikában összehasonlíthatatlanul több beteget veszítenek el.

Tünetek

Az ebola lappangási ideje 2-21 nap, de az átlagos lappangási idő jellemzően igen rövid, csupán 5-10 nap.

A tünetek az esetek többségében már ennyi idő után jelentkeznek, a 21 nap csak a teljes biztonság miatt fontos. A rövid lappangási idő a legfőbb oka annak, hogy a fertőzés nem jut ki az afrikai területekről, és eddig még egyetlen esetben sem hurcolták át a fertőzést más kontinensre. (Lévén a fertőzöttek nagyon gyorsan megbetegednek, és nagy valószínűséggel meg is halnak.)

Az ebola első tünete a magas, a betegség definíciója szerint 38,6 Celsius fok fölötti láz. Ezt olyan általános tünetek kísérik, mint a fej- és hasfájás, a hányás, a gyomorfájdalom, később pedig a vérzés. Utóbbi alatt szembevérzést, belső vérzéseket, esetleg véres hasmenést értünk.

Diagnózis

A tünetek mellett a gyanú felmerüléséhez epidemiológiai magyarázatra is szükség van. Ez alatt azt értjük, hogy gyanú annál merül föl, aki ebolás beteget ápolt vagy gyógyított, a beteggel egy méteren belüli kontaktusba került, megérintette és a testváladékaival érintkezett, illetve ebolában elhunyt beteg temetésén vett részt, a holttestet megérintette, megcsókolta. Pusztán az, hogy valaki a járvány által érintett területről, például Lagosból érkezett haza vagy Libériában dolgozott, nem ad okot ebola-gyanúra, még akkor sem, ha az illető lázas. Az epidemiológiai háttér ismerete ilyen esetekben azért fontos, mert az ebola kezdeti tünetei hasonlítanak többek közt a maláriáéra, a tífuszéra, az álomkóréra és más trópusi betegségekére. Ha viszont valaki nem került direkt kontaktusba már tüneteket produkáló ebolás beteggel, kizárt, hogy megfertőződjön.

Ha a diagnózis felállításról beszélünk, fontos megkülönböztetni az "afrikai diagnózist" a tudományostól. Afrikában egyből ebolásnak számít mindenki, aki beteggel érintkezett, lázas és véres hasmenése van. Normál esetben a diagnózist csak akkor lehetne fölállítani, ha a beteg vérét eljuttatnák egy laborba, és ott megvizsgálnák. Afrikában ez igen ritkán szokott csak megtörténni, a fertőzést csak elvétve támasztják alá laboratóriumi eredményekkel, lévén jellemzően laboratóriumuk sincs. Itthon ha valakinél fölmerülne a gyanú - mert például Új-Guineából térne haza, ott misszionáriusként ebolás betegeket ápolt volna és lázas is lenne -, akkor az Országos Epidemiológiai Központban PCR-vizsgálattal egyetlen vérmintából négy óra alatt meg tudnák mondani, fertőzött-e vagy sem.

A tüneteket produkáló betegeket itthon izolációs mentőben szállítanák be a Szent László Kórházba, ahol az orvos eldöntené, a veszély valós-e. Ha valós, a páciens bekerülne az úgynevezett negatív nyomású izolációs szobába. A negatív nyomásra - ami azt jelenti, hogy levegő csak befele jut, kifele nem - gyakorlatilag nem is lenne szükség, lévén az ebola légi úton nem terjed - azaz ezt pusztán a túlbiztosítás miatt alkalmaznák. Az orvosok ebbe a helységbe teljesen zárt, a testet abszolút védő öltözetbe mennek be és jönnek ki, utána a ruhát megsemmisítik.

Kezelés, kórlefolyás

A betegség rohamos gyorsasággal kezdődik, ugyanúgy ér véget: az első lázak után nagyon gyorsan megjelenik a hasmenés és a bőrkiütés. Nagyjából öt nap után eldől, az érintett életben marad-e vagy sem. Ennek oka, hogy ennyi idő alatt jut el a fertőzés annyira súlyos stádiumba (a belső vérzések megjelenéséig), hogy a beteg vagy meghal, vagy nem. Ha nem hal meg, akkor az ötödik-hatodik napon lassú javulás kezdődik, ami viszont már borzasztó sokáig tart: a gyógyuló ebolás még hetekig rossz állapotban van, gyenge, nagyon sokáig kell kórházban ápolni.

A helyzetet nehezíti, hogy a páciens ez idő alatt - vizelettel, egyéb testváladékkal - végig üríti a vírust, azaz fertőzőképes. Ez Afrikában okoz komoly gondot, ahol ezt a helyzetet nem feltétlen kezelik megfelelően. Azt még nem tudjuk, hogy a fertőzést újra el lehet-e kapni, azaz nem ismert, kialakul-e rezisztencia.

  
 

Az ebola esetében nagyon fontosak a járványügyi intézkedések.

 
Az ebolavírust egy-két labor vizsgálta csak, ezek két-három gyógyszert már az orvosok rendelkezésére bocsátottak. Ezek közül az egyik az ebolavírus RNS-ét használja, és a vírusba olyan információkat juttat be, ami arra készteti, hogy ne szaporodjon. Ezt csak állatkísérletekben tesztelték, pozitív eredményt pedig csak akkor adott, ha a fertőzés első 24 órájában kezdték alkalmazni - hatása 48 óta után már csak 60 százalékos volt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) engedélyezte a szer alkalmazását, kivételesen eltekintett attól, hogy a szer végigjárja a több éves gyógyszer-engedélyezési procedúrát.

Az orvosok mai tudása szerint nem valószínű, hogy az ebola gyógyítását valaha érdemben segítheti gyógyszer. Néhány kivételt leszámítva (a súlyosak közül csak a Hepatititis C kezelhető gyógyszeresen) a vírusokat a készítmények vagy csak elnyomják, vagy oltás adható be ellenük. Ugyan logikus lenne, hogy az ebolajárvány miatt vakcinafejlesztésbe kezdenek a gyógyszergyárak, de ez ellen az szól, hogy az a terület, ahol erre kereslet lenne - Afrika - nem túl fizetőképes. Azért a néhány európai vagy amerikai utazóért, aki afrikai látogatása előtt esetleg kérne védőoltást, gazdaságilag nem éri meg a fejlesztés.

Az ebola kezelése jelenleg csak tünetileg történhet: fenntartják a beteg keringését, ha vérzik, vért és plazmát adnak neki. Ezen túlmenően csak arra tudnak figyelni, hogy az egészségügyi személyzet ne fertőződjön meg.

Megelőzés

A ebolavírus okozta járványokat szinte biztosan nem esetleges gyógyszerek és védőoltások fogják megoldani, hanem az érintett területek járványügyi intézkedései. Ebbe tartozik bele az is, hogy a fertőzött rokonai és ápolói ne kerüljenek direkt kontaktusba a beteg testváladékaival. Maga a vírus nagyon érzékeny, már egyszerű fertőtlenítőszer elpusztítja.

Hasznos tudnivalók

Sokan félnek attól, hogy az ebola légi úton, cseppfertőzéssel is elkezd terjedni, de ennek valószínűsége minimális. Ennek oka, hogy más típusú a vírus szaporodási módja, másképp szaporodik a vérben, a kórokozónak nincs köze a légutakhoz.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Szlávik János infektológusnak, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház főorvosának.

Szerző: Szabó Emese
Lektor: dr. Szlávik János infektológus, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház főorvosa




Szponzorált hirdetések