Delírium tremens

nyomtatható változat

Kategória:

Betűméret:  


Rövid leírás

A delírium tremens súlyos alkoholmegvonásos tünetegyüttes, mely mindenképpen kórházi kezelést (gyakran intenzív ellátást) igénylő életveszélyes állapot. A hosszúidejű és nagy mértékű alkoholfogyasztás abbahagyása vagy jelentős csökkentése után alakul ki az alkoholbetegek kb. 15%-ában. Lefolyása során különböző pszichés-, vegetatív idegrendszeri izgalmi- és testi tünetek alakulnak ki, ezért az életfunkciók észlelése, folyamatos felügyelete szükséges.

Okok

Az alkoholmegvonásos delírium kialakulásának hátterében álló okok még nem teljesen tisztázottak.

Számos idegrendszeri biokémiai változást figyeltek meg alkoholelvonás és delírium során, és ezek az észlelt tünetekkel összefüggésbe hozhatóak.

A megvonás során észlelt tünetek nagy részének alapja a fokozott központi idegrendszeri ingerlékenység, melynek kialakulásában kutatások az agyi GABA- (gamma-aminovajsav) és a glutamát-rendszer szerepét hangsúlyozzák. A fent említett neurotranszmitterek és receptor rendszerek közül a GABA-erg idegsejtek a központi idegrendszer fő gátló rendszerét képviselik, míg a glutamát a központi idegrendszer fő izgató anyaga. E két rendszer egyensúlyának felborulása, aktivitásának eltérései állhatnak a megvonáskor gyakran észlelt görcsaktivitás növekedésének hátterében, míg a katekolaminoknak nevezett biokémiai anyagok rendszerének (noradrenalin, dopamin) zavara okozhatja az olyan tüneteket mint pl. nyugtalanság, zavartság, hallucinációk, a vegetatív idegrendszer labilitása.

A delírium tremens kialakulásában szereplő további tényező lehet a szervezet folyadék- és elektrolit háztartásának (pl. kálium-, magnézium-, kalcium-ionok szerepe), valamint az agyi vérátáramlás és folyadék tartalom változásai, melyeket az utóbbi időben képalkotó vizsgálatokkal kutatnak.

Tünetek és diagnózis

A megvonási tünetek rendszerint 12-48 órával az alkoholfogyasztás abbahagyása vagy jelentős csökkentése után kezdődnek, a delíriumokra jellemző tünetcsoport többnyire 3-8 nappal az ivás abbahagyását követően lép fel.

Először leggyakrabban szorongás, durva hullámú végtagremegés jelentkezik, mely a későbbiekben a fejre és a törzsre is átterjedhet, emellett erőteljes izzadás kezdődik. Egyes esetekben megvonásos görcsroham (alkalmi epilepsziás roham) is jelentkezhet. Növekvő zavartság, teljes tájékozatlanság, majd a gondolkodás teljes széttöredezettsége, alvászavar, jelentős nyugtalanság is megfigyelhető, gyakoriak az illúziók, hallucinációk, melyek leggyakrabban látási érzékcsalódások (pl. gyakran kígyó, bogár, pók, stb.), s nem ritkán rettegést váltanak ki. A vegetatív idegrendszer labilitása, izgalmi tünetei is társulnak az alkoholmegvonásos delírium tünettanához (még kifejezettebb izzadás, szapora szívverés, magas vérnyomásértékek, láz), ami a delírium súlyosbodásával párhuzamosan fokozódik.

  
 

A delírium tremens súlyos alkoholmegvonásos tünetegyüttes

 

A diagnózis a jellegzetes klinikai tünetek és laboratóriumi vizsgálatok alapján állapítható meg. A laboratóriumi leletek a máj-, hasnyálmirigy működési zavarát, ion- és folyadékháztartás egyensúlyának eltolódásait, és egyéb anyagcserezavarokat is mutathatnak. Társuló betegségek vagy szövődmények a delírium tremens klinikai tüneteit és lezajlását módosíthatják. Az esetleges szövődmények felismerését a képalkotó eljárások (röntgen, CT, MR) mellett a laboratóriumi vizsgálatok is segítik.

Kezelés

A delírium tremens mindenképpen kórházi kezelést (gyakran intenzív ellátást) igénylő életveszélyes állapot.

Fontos a vitális funkciók (szív, keringés) ellenőrzése, szükség esetén támogatása, folyadék-ion háztartás egyensúlyának fenntartása, folyadékveszteség pótlása, az anyagcserezavarok rendezése. Az alkoholizmus következtében kialakuló vitaminhiány pótlására nagy dózisú vitamin (elsősorban B-vitamin) adás szükséges.

A fokozott központi idegrendszeri ingerlékenység csökkentésére ma főként a benzodiazepin készítményeket alkalmazzák. Alkoholmegvonási alkalmi, esetleg halmozódó epilepsziás rosszullétek jelentkezése esetén antiepileptikumokat (pl. karbamazepint) is használnak. Érzékcsalódások, nagyfokú nyugtalanság jelentkezése esetén antipszichotikus gyógyszereket is alkalmaznak a tünetek enyhítésére. Gyulladásos szövődmény (pl. tüdőgyulladás) jelentkezése esetén antibiotikumok adása is szükségessé válhat.

Gyógyulási esélyek

A delíriumokra jellemző tünetcsoport többnyire 3-8 nappal az ivás abbahagyását követően lép fel és általában 2-4 napig, szövődményes esetben tovább is tarthat. Régebben a halálozási arány 15-20%-ot is elért a szövődmények miatt (pl. keringési elégtelenség, tüdőgyulladás, vese- ill. a májműködési elégtelenség), a korai diagnózis és kezelés fejlődése következtében ez a szám ma már csak néhány százalék.

A delírium tremens lezajlását követően néhány esetben átmeneti szellemi hanyatlás vagy Korsakoff-szindróma alakulhat ki. Ezen kívül alvászavar, szorongás, depresszió, ingerlékenység, érzelmi labilitás jelentkezhet hosszú időn keresztül (akár 3-12 hónapon át), néhány esetben ezek a tünetek krónikussá is válhatnak.

Szerző: Dr. Hegedüs Éva
Lektor: Dr. Eisler Olga
Forrás: Kaplan & Sadock's: Synopsis of psychiatry
Tringer L.: A pszichiátria tankönyve
Fodor M.: Addiktológia és drogkönyv
Funk S.: Új lehetőségek az alkoholizmus kezelésében




Szponzorált hirdetések