Az élet fenntartásához, az anyagcsere-folyamatok lebonyolításához oxigén szükséges. A szervezet a számára szükséges oxigénmennyiséget a légzés útján biztosítja. A légzés folyamatán régebben csak a ki- és belégzés által történő oxigénfelvételt illetve széndioxid-leadást értették. Ezt a tüdőben lezajló folyamatot, vagyis a lég- és gázcserét ma külső légzésnek nevezik. Belső légzésnek hívják azt a szöveti folyamatot, amikor a tüdőben a vérbe került oxigént a vér közvetlenül a szöveteknek, illetve a sejteknek adja le, és onnan a széndioxidot felveszi. Ez utóbbi az anyagcsere-folyamatokhoz tartozik.

Külső légzéskor a levegő először a felső légutakba (orr-, illetve szájüreg, garat, gége) jut, itt melegszik fel a belélegzett levegő és tisztul meg a durva szennyeződésektől. A nyálkahártya csillószőrös hámján megtapadnak a légutakba került por- és koromszemcsék. A levegő azáltal melegszik fel, hogy a bő vérellátású nyálkahártyákkal érintkezik. A levegő ezután az alsó légutakba, a hörgőbe kerül, majd a kisebb hörgőkön keresztül a tüdőhólyagocskákba. A tüdőhólyagocskák falában megy végbe az oxigén felvétele és a széndioxid leadása, amely ezután az előbb leírt úton, az ellenkező irányban kikerül a légutakon keresztül a szervezetből. A levegő be- és kilégzése a mellkas légzőmozgásainak segítségével történik. Egy felnőtt ember általában percenként 16 be- és kilégző mozgást végez, és az egy be- illetve kilégzés alatt felvett illetve leadott levegő mennyisége kb. 500 ml.

Jellegéből adódóan az emberi légzőszervek más szerveknél fokozottabban ki vannak téve a környezeti hatásoknak: nyitottak, védtelenek pl. a légszennyezéssel, a levegőben lévő kórokozókkal, allergén anyagokkal szemben. Különösen sok légzőszervi megbetegedést okoz a dohányzás, amelynek során a káros anyagok eljutnak a tüdő legapróbb, legfinomabb részecskéiig is.

A fül nemcsak a hallás, hanem az egyensúlyérzés szerve is. Három részből áll: a külső-, a közép- és a belső fülből. A külső fül (a fülkagyló) a hanghullámokat gyűjti össze, majd ezeket a középfül alakítja mechanikai energiává az üllő és a kalapács segítségével. Végül a belső fülben keletkeznek az idegimpulzusok, melyek az agyba jutnak. Az egyensúlyérzékelés szerve a belső fül.

Az orr a légzés és a szaglás egyik szerve. Feladata a belégzett levegő felmelegítése, szűrése és párásítása. Anatómiailag felső részét csont, az alsót porc alkotja. Belsejében és mögötte helyezkedik el az orrüreg, amit az orrsövény oszt két járatra. Az arc csontjaiban találhatóak az orrüregbe nyíló orrmelléküregek. Elhelyezkedéséből adódóan az orr különösen ki van téve a sérülések veszélyének, ezek mellett fertőzésekkel, orrvérzéssel és polipok kialakulásával is számolni kell.

A garat a légző- és az emésztőrendszer közös része, a táplálék és a levegő útja itt ágazik ketté a nyelő- és a légcső felé. A gége a garat és a légcső között helyezkedik el, és a hangszalagokat tartalmazza, tehát a beszéd szerve. A garat és a gége gyakran fertőződik, illetve alakulnak ki bennük gyulladások, és nem daganatos jellegű szövetburjánzások.