A fogszuvasodás kifejezés onnan ered, hogy régen azt gondolták, a fogat az azt rágó fogszú betegíti meg. Ezzel szemben a folyamat lényege, hogy a fogak ásványianyag-tartalmának kioldását eredményező hatások túlsúlyba kerülnek az ásványi anyagokat beépítő tényezőkkel szemben. Ennek következtében a fogzománc fokozatosan elveszti ásványi anyagait, majd elvékonyodik és áttörik.

A fogszuvasodás tehát nem egyetlen kórokozó műve, hanem többtényezős, összetett folyamat eredménye.

A szájüreg a fogakkal és a hozzájuk tartozó nyálmirigyekkel az emésztőrendszer első részét alkotja. Nem megfelelő működése, vagy betegségei a tápcsatorna és az emésztőrendszer különböző megbetegedéseihez, zavaraihoz vezethetnek. A szájhigiénia azonban még mindig nem kielégítő mértékű, pedig már az ősember is használt különböző gyökereket fogai ápolására. A fogszuvasodás mára népbetegségnek tekinthető, egyike a világ leggyakoribb betegségeinek, és nálunk sem találni olyan felnőttet, akinek mind a 32 foga megvan és egészségesek. A 12 éves gyermekeknek még mindig több mint 3 foga szuvas átlagosan, pedig az Egészségügyi Világszervezet célkitűzései között is szerepel ennek visszaszorítása.

A fogak romlásából (is) adódóan csökkenhet a rágóképesség, amely korlátozza a táplálékfelvételt, gátolja a rostdús, fizikai tulajdonságaiknál fogva jó rágást kívánó élelmiszerek felaprózását. Emiatt a nyálenzimek aktivitása is csökken, s a gyomor-bél traktusba többé-kevésbé emésztetlen, illetve a fontos tápanyagokat nem tartalmazó pépes ételek jutnak, amelyek könnyen okozhatnak gyomor- és bélpanaszokat, sőt komolyabb elváltozásokat (fogyás, fizikai gyengeség) is.