Koszorúér-betegségen a koszorúerek ateroszklerózisát, illetve az ennek kapcsán kialakult kórképeket értjük. Jellegzetesen a szívet ellátó közepes és nagy verőerek legbelső rétege alá felhalmozódó plakkok az erek szűkületét okozzák. A szűkült ér nem képes az általa ellátott szívizomterület számára elegendő oxigént szállítani. Az így kialakult oxigénellátási zavar lehet tünetmentes (néma), de gyakran panaszokat, elsősorban fájdalmat okoz. A legenyhébb tünet az úgynevezett angina pectoris, azaz szívizom-károsodással nem járó mellkasi fájdalom, ennél jóval súlyosabb a szívizom-elhalással járó szívinfarktus. Az oxigénhiány okozhat továbbá szívelégtelenséget, szívritmus-zavarokat, és hirtelen szívhalált is.
A csupán szűkületet okozó koszorúér-plakkok folyamatosan azonos oxigénigénynél jelentkező mellkasi fájdalmat ún. stabil anginát okoznak. Az általában még nem meszes, ún. puha plakkok hajlamosak arra, hogy a véráram felé néző vékony felszínük megrepedjen. A megrepedt plakkot a szervezet érfalsérülésként észleli és a vérzést megelőzendő itt gyors véralvadási folyamat indul be. A véralvadási folyamat eredményeként a megrepedt plakkon vérrög képződik, mely a vér útját hirtelen jelentősen beszűkíti vagy elzárja. Az elzárt ér által ellátott szívizom nem tud ilyen gyorsan alkalmazkodni a vérellátási zavarhoz, ilyenkor általában szívizomelhalás (infarktus) jön létre. A koszorúér-betegek halálát túlnyomó többségben a plakk megrepedésével járó akut koszorúér szindróma okozza.

