Tóth Gábor Ákos 1955-ben született Budapesten. Végzettsége szerint magyar-történelem szakos tanár. Volt Soros- és Móricz-ösztöndíjas, 1989-ben Bölöni-díjat kapott.
Főbb regényei: Szökevények (1988, Szépirodalmi), Beszélgetéseim a Színésznővel (1989, Móra), Nyúltrapp (1990, Garabonciás), Mókolók, Revans (1991, Szépirodalmi), Tahónia (1991, Móra), Majdnem horror (1993, Magvető), Szép új másvilág (1994, Móra), Isten veled, Havanna! (1996, Dinasztia), Hősök gatyában (2007, Trivium), Elengedlek végre - Nézzünk szembe a halállal! (2010, Sanoma). Számos hangjáték, tévéfilm szerzője, színdarabját Robbantsunk bankot! címmel mutatták be. Az Elite magazin rovatvezetője, a Trivium Kiadó főszerkesztője.
Az öregedés óhatatlanul felértékeli az időskor értékeit, kezdjük jobban megbecsülni saját öregeinket... ha még élnek. Azoknak a kérdéseit várom, akik akarnak, és tudnak tenni idősebb szeretteikért, hogy amikor azok elmennek - mert ez elkerülhetetlen -, ne kelljen ostorozni, vádolni magukat a ki nem mondott szavakért, az elmulasztott gesztusokért.
Megpróbálom megosztani mindazt a fájdalmasan megszerzett tapasztalatot, ami az engem ért tragikus esemény - édesanyám halála - kapcsán megfogalmazódott bennem. Úgy gondolom, ez segíthet azoknak, akik hajlandók megállni a nagy rohanásban, és elgondolkozni a fel sem tett, vagy az eleddig elhessegetett kérdéseken.
A gyászfeldolgozás - miként maga a halál is - itthon még tabutéma: nem beszélünk róla, távol tartjuk magunktól.
A témáról írt könyvem megjelenése óta nagyon sokan megnyíltak, elmondták, leírták kétségeiket és vívódásaikat, mintegy megosztva ezzel saját lelki terhüket.
Szeretteink elvesztésére igenis fel lehet készülni. Hogy hogyan? E témában is várom kérdéseiket.
