Gyerekek rohangáltak, felnőttek siettek kisebb nagyobb csomagokkal felfegyverkezve, néhány idősebb pár pedig csak sétálgatott a meleget nem adó, mégis szép napsütésben.
– Azt hallottam a rádióban, hogy idén kevesebbet vásárolnak az emberek, mint tavaly, úgy látszik, lassan megtanulunk takarékoskodni – mondta a Nagypapa, mire a Nagymama kitört. – Tudod, hogy én nem szórom a pénzt, de amit a fiunk és a menyünk produkál…! Közlik velünk, hogy a fiúunokánknak vegyünk multivitamint és téli zoknit, a lányunokánknak pedig bugyit és egy kisbőröndöt? Mondd, létezik olyan gyerek a földgolyón, aki örül, ha a karácsonyfa alatt egy doboz vitamint és zoknikat talál? Meg bugyogókat...? A bőrönd pedig arra kell, hogy majd nyáron, ha elutaznak Fonyódra, az anyóstárshoz, a kicsi Réka külön csomagolhasson magának. Szerinted fontos egy hároméves kislánynak, hogy önálló bőröndbe kerüljön a holmija?
– Nem akarják, hogy sokat költsünk – mondta Nagypapa békítően, de ez olaj volt a tűzre. – Hülyeséget beszélsz – jelentette ki a Nagymama. – Az a multivitamin, amit a menyünk őnagysága felírt, több mint háromezer forintba kerül, a drágalátos fiunk pedig megsúgta, hogy zoknit és bugyogót ne a kínaiban vegyünk, mert azt nem szeretik, és a bőrönd legyen törhetetlen... Tudod, milyen drágák a törhetetlen bőröndök? Szóval szép summát fogunk elkölteni arra, hogy az unokáink ne örüljenek szenteste...
– Ne hallgassunk a gyerekeinkre – ragyogott fel a Nagypapa szeme –, inkább nézzünk körül egy játékboltban, és vegyünk olyan ajándékot az unokáinknak, amilyet mi jónak tartunk! Elvégre nem vagyunk százévesek, én még isten segedelmével dolgozom, te pedig annyi gyereket tanítasz otthon angolra, amennyit csak bírsz. Nem vet fel minket a pénz, de egyelőre nem függünk senkitől. Engedjünk meg magunknak ezt a luxust!
A Nagymama elszántan bólintott, és fél óra múlva már egy hatalmas játékboltban nézelődtek. – Iszonyatos az árubőség meg a drágaság – sóhajtotta a Nagypapa, miközben a nindjagók és Ben 10-ek között kotorászott. – Talán ettől a sokktól akartak megkímélni a gyerekeink, amikor összeírták számunkra a dögunalmas ajándékjavaslataikat – mondta, de a felesége nem figyelt rá, inkább izgatottan kiabálta, hogy rátalált Réka ajándékára. – Nézd, micsoda babák vannak itt! Az egyik cumizik és pisil, a másik sír, a harmadik beszél. Csodálatos!
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Az összes babát kipróbálták, végül kiválasztottak egy gyönyörűséges szöszkét, amelyik beszélt. Megnyomták a hasát, mire a baba ékes magyar nyelven közölte: szeretlek téged, te vagy a barátom, játsszunk együtt, örülök, hogy látlak...
– Csupa kedves, pozitív mondat! – lelkesedett a nagymama. – És Rékának csak egyetlen babája van, az a fekete szemű lencsi, amit mi vettünk neki. – Azért nincs több, mert a mi öntudatos menyünk nem anyukává, hanem emancipált nővé akarja nevelni – morogta a Nagypapa, mire a Nagymama hahotázni kezdett. – Gonosz vagy, nagyapó! Ne kritizáld a menyedet! – mondta, majd elgondolkodva nézett a párjára. – Ez a baba drága, ötezer forint, de a bőrönd se lenne olcsóbb – mondta, majd betette a bevásárlókocsiba a beszélő szöszkét, aztán együtt keresgéltek tovább a fiúknak való játékok között. Legyintettek a durranó, pukkanó és gyilkos játékok láttán, ám amikor a Nagypapa örömmel felkiáltott – "figyelj, ott vannak gyerekkorom vonatai!" –, a Nagymama érezte, hogy célba értek. Nem volt egyszerű kiválasztani a pénztárcájuknak megfelelőt, de végül lestoppoltak egy piros, tehervagonokat is húzó elemes vonat mellett, amelyik hatezerbe került. – Van még időnk, majd csinálok hozzá terepasztalt kartonból – jelentette ki a Nagypapa elégedetten, mire a Nagymama elragadtatva nézett rá. – Csodás vagy! Mindig tudtam, hogy jól mentem férjhez – mondta, és a férjéhez simult. Egymásba kapaszkodva távoztak a boltból – mint két összeesküvő –, a Nagymama vitte a babát, a Nagypapa pedig az óriási dobozban lapuló vonatot.
– Jól tettük, hogy fellázadtunk – jelentette ki a Nagymama.
– Nagyszülőként már nem kell olyan praktikusnak lennünk, mint szülőként – kontrázott a Nagypapa, majd a következő percben megcsörrent a mobilja.
– Apa, az unokáid nyafognak, mert szombat van, és szeretnének elmenni hozzátok! Levente azt mondta, hogy valamiféle mozit terveztetek erre a hétvégére. Ha átvihetjük őket, akkor mi bevásárolhatunk. Még semmit sem vettünk meg a tervezett ajándékok közül – hadarta a fia. – Vagy ti is ma akartatok vásárolni?
– Ugyan, fiam, mi már mindent elintéztünk!
– És mitől van ilyen jókedved?
– Ó, csak attól, hogy nagyszülőnek lenni jó! – felelte a Nagypapa, majd gyorsan letette a telefont, hogy a fia ne hallja a mellette ballagó Nagymama pukkadozó nevetését.
Legjobban: