Amikor hosszan győzködöm arról, hogy egyáltalán nem öreg, dühösen mesélni kezd.
– A legjobb barátom lánya ment férjhez – kezdi mély sóhajjal –, ami számomra inkább jó bulit jelentett, mint megható eseményt, hiszen két harmincas fiam van, akiknek még eszükbe sem jut a nősülés. Ráadásul egyedül mentem a családom képviseletében, mert a fiaim nyaraltak, a feleségem pedig a nővérét ápolta Bécsben. Könyörögtem, hogy jöjjön haza – talán éreztem, hogy hülyén fogok viselkedni nélküle? –, de ő kedvesen, ám határozottan közölte, hogy számára a beteg testvére fontosabb minden esküvőnél...
A polgári és az egyházi szertartás szépen-meghatóan zajlott le, vacsora közben pedig pompás kedve kerekedett a társaságnak. Károlynak is, hiszen az örömapa nemcsak őt hívta meg a régi baráti társaságukból, hanem három valahai évfolyamtársukat is. Kicsit zavarta, hogy a többiek családostul vettek részt a lagzin, de egy idő után felengedett, és sorra kérte fel a barátok asszonyait. Valamennyien dicsérték, hogy milyen remekül táncol...
– Nem vagyok nagyivó, tehát nem kellett sok vörösbor ahhoz, hogy spicces legyek, ráadásul a sok dicséret elkábított. Éjjel egy óra körül már úgy éreztem magam, mintha huszonöt éves lennék, én, a parkett ördöge… – mondja lemondó legyintéssel. – Ez nem lett volna baj – ki figyelt arra, hogy a száz vendég közül egy bolond pasas újból huszonévesnek képzeli magát –, de azzal már komoly galibát okoztam magamnak, hogy harciasan eldöntöttem: megtanítom az ifjúságot normálisan rokizni. Mert bizony a mai fiatalok az legjobb rock and roll nótákra is csak rángatóznak. Tehát, amikor feldübörgött a kedvenc zeném, Bill Haley "Rock Around the Clock" című száma – amit a kedvemért rendelt a barátom, mármint az örömapa –, kipattantam a táncplaccra, és felkértem a legcsinosabb lányt. Istennek hála, nem a menyasszonyt, bár ő volt a legszebb, csakhogy gyorsan felmértem, hogy a krinolinos fehér ruhájában nem tud majd követni...! Szóval a lány csodálkozott, a fiúpartnere zavartan nevetett, én viszont fittyet hánytam a meglepődésükre, és nekikezdtem egy igazi rokinak. Forgattam, pörgettem a lányt, aki elég ügyesen követett, és csak a szám közepe táján vettem észre, hogy a társaság jó része körbevesz minket, és tapsol. – No, így kell táncolni, drága gyerekeim! – gondoltam elégedetten, majd a következő percben úgy pörgettem a partnernőmet, hogy közben levegőbe is emeltem. Csakhogy váratlanul megcsúsztam, térdre estem, és az éppen forgó lányt magammal rántottam.
A baleset utáni eseményekről már rosszkedvűen-akadozva számol be. Hiszen Károlyunk nem tudott felállni a földről, mert "kiugrott" a térde, a húszéves forma partnernő pedig úgy beverte a könyökét, hogy sírva fakadt.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
– Semmi baj, kedves vendégeink, csakhogy az öreg-rozmár barátom annyira belelkesedett attól, hogy egy olyan kislányt táncoltathat, akit valaha pelenkázott, hogy majdnem összetörte magát is, meg Pali barátunk lányát is... – harsogta a mikrofonba az örömapa, mire Károly néhány fiú segítségével feltápászkodott a földről, és ámulva nézett körül.
– Kit pelenkáztam én? – dadogta zavartan.
– Hát Adriennt, a Palika lányát – felelte nevetve az örömapa, miközben óvatosan megtapogatta Károlyt, hogy épen maradt-e minden csontja. – Nem emlékszel arra a fiúra, aki gyakornokként került a cégünkhöz jó húsz évvel ezelőtt, amikor mi már elég nagymenők voltunk, és gyakran meghívott bennünket munka után a közeli lakásába? Volt egy helyes barna felesége meg egy egyéves forma kislánya. Akit imádtál, mert neked "csak" fiaid voltak. Mi röhögtünk rajtad, de te szívesen pelenkáztad, és szüntelenül gügyögtél vele. Mert végre látsz egy kislányt az örökké focizó, kardozó fiaid mellett.
– Ez a lány az a bájos kicsi baba...?
– Nem ismerted meg?
– Nem én!
– Semmi baj, Karcsi bácsi, én sem emlékszem magára – kiáltotta Adrienn, aki már a kortárs-barátjával "rángatózott" a táncparketten, majd nevetve tette hozzá: – Nagyon jól tetszik táncolni, csakhogy a roki veszélyes tánc hatvan körül!
– Igaza volt a lánynak – mondom Károlynak tárgyilagosan, mire ő dühösen néz rám.
– Csudát! Ötvenkilenc vagyok, és csak 2013 januárjában leszek hatvan...
Legjobban: