Az évek múlásával csökken az agy sejtállománya

Vajon milyen időskor vár ránk? Szellemileg frissen vagy eltompulva fogunk-e élni? Képes-e az idősebb agy a tanulásra, vagy elkerülhetetlenül beleütközik szellemi képességeinek csökkenésébe? Ezeket bizony jó lenne tudni. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az idegsejtek az életkor előrehaladtával pusztulni kezdenek, pont a tanulásban fontos agyterületeken. Nyolcvanéves kor körül a hippokampusz (a memóriáért és tanulásért felelős agyi terület) sejtállománya már 25-30% csökkenést mutathat. Ennek ellenére nem törvényszerű az idősödő korban a szellemi hanyatlás, és a szellemi teljesítőképesség nagymértékű "eltorzulása". A sejtszámcsökkenést ugyanis ellensúlyozni képes az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakulása. A sejtpusztulás és a sejtek közötti kapcsolatépülés aránya a különböző agyi területeken eltérő, így például az észlelés változatlanul hatékony, a gondolkodás pedig képes arra, amire a fiatal agy, csak kimutathatóan lassabban.

Eddzük az agyunkat

Ahhoz, hogy minél hosszabb ideig megmaradhasson az agy fiatalkori teljesítőképessége, edzenünk kell agyunkat. A szellemi frissesség megtartása az agy fiatalkori "terhelésével" kezdődik. Nem mindegy, hogy milyen módszerrel tanulunk, mert a módszer meghatározza a hatékonyságot is. Számos tanulási technikák léteznek, amelyek tanuláspszichológiailag alátámasztott módszerekre épülnek. A rövid távú memória befogadóképességének korlátait és mulandóságát tréninggel kicselezhetjük. A frissen megjegyzendő dolgokat a hosszú távú memóriából szedett tudáshoz társítva sokkal több mindent vagyunk képesek megjegyezni. Miután sémákban, emlékekben gondolkodunk, ezeket kapcsoljuk be és idézzük föl, amikor egy területen új információkat kapunk. Ha nincs mit bekapcsolni, azaz nincs háttértudás, akkor valószínűleg nem fog érdekelni minket az új tartalom sem. Ebből következik, hogy minden tanulás és tudás jól jöhet még később, ezek mind-mind kapcsolódási pontokat jelenthetnek időskorban, segítenek megőrizni kíváncsiságunkat.

Ne zárkózzunk be! Senkit nem lehet tanítani akarata ellenére, azaz a motiváció elengedhetetlen. Olykor tudatosan kell keresni a tudás hasznát, hogy erőt merítsünk a tanuláshoz. Tipikusan megfigyelhető, hogy az idősebb korosztályok idegenkednek a technikai vívmányoktól, a legújabb berendezések használatától. Olykor joggal, mert a tervezők nem gondolnak az idősebb korosztály adottságaira. Rosszul láthatók a kijelzők, picik és rosszul megtalálhatók, kivehetetlenek a gombok, kényelmetlenül gyors a működés. Az idős ember mozgása és gondolkodása természetszerűleg kissé lassúbb, más szempontból viszont alaposabb. A helyzet azonban nem reménytelen. Érdemes megkérdezni a fiatalabb rokonokat, barátokat, mit, hogyan, mire célszerű használni, és biztosan menni fog.

Ismétlés a tudás anyja

"Az ismétlés a tudás anyja" nem csak az iskoláskor unásig ismételt mondása. Az ismétlés szükségessége nem annak a jele, hogy agyunk rosszul fog. Viszont jó tudni, hogy ismétlés nélkül a tanulás lehetetlen. Sőt, az sem mellékes, hogyan alkalmazzuk ezt az egyszerű módszert. A megszerzett tudást módszeresen kell gyakorolni. Az információ elhangzása után azonnal érdemes ismételgetni, és nemcsak elméletben visszaidézni, hanem gyakorlati módon is. A kezdeti ismétlés után időről-időre fel kell idéznünk a frissen megszerzett tudást. Memóriánk működésére azért kell odafigyelnünk, mert számos kóros állapotot jelezhet, amikor - ha csak átmenetileg is, de - megbízhatatlanná válik. Az okok a lelki tényezőktől kezdve a gyógyszer-mellékhatásokon át egészen a helytelen táplálkozásig húzódhatnak.

Néhány gondolat a memóriáról

A memória és emlékezés folyamatát szemügyre véve működése - leegyszerűsítve - úgy kezdődik, hogy agyunk gazdaságosságra törekedvén kiszűri a számunkra fontos információkat. Hiszen, ha mindent befogadna, elég hamar kitehetné a "megtelt" táblát. Nem volna módunk mindig újat tanulni, sőt a felejtésre való képtelenség, megakadályozna minket abban, hogy tökéletesítsük a már megtanultakat. A memória gyakran fiatal és egyébként testben-lélekben egészséges embereknél is csődöt mond, melynek hátterében többnyire munkahelyi, magánéleti konfliktusok, hosszabb idő óta görgetett problémák állnak. A memóriazavar ilyenkor egyszerű védekező reflex: agyunk megfelelő részei azért "bojkottálják" az információk előbányászását, mert az általános fáradtság vagy pszichés telítődés állapotába kerültünk. A kutatókat régóta kutatják a hippokampusznak nevezett agyi területet, ami a memóriáért és tanulásért felelős.

A hippokampusz a halántéklebeny mélyén elhelyezkedő, alig néhány centiméter kiterjedésű agyterület, az ismeretek rögzítésének, a memóriaműködés egy rendkívül fontos elemének ad otthont. Sejtjei az agy többi részéhez képest különösen érzékenyek az oxigén- és tápanyaghiányra, és a stressz-hormonok hatását is rosszul viselik. Az időskor többféleképpen is veszélyeztetheti a hippokampusz területét. Ezek között szerepel a tápanyaghiány. Idősebb korban a csökkent teljesítményű szív, a sérült érrendszer kevesebb oxigént- és tápanyagot tud szállítani, így a hippokampusz teljesítménye is csökkenni fog. A tapasztalatok szerint az idős agy gondolkodása nem marad el a fiatalétól, sőt! Bonyolultabb kapcsolatokkal nagyobb háttérismeretet képes mozgósítani. Csupán a gondolkodás sebessége hagyhat alább.