Magas vérnyomás

A magas vérnyomásban szenvedő családtagunknál - akár fekvő-, vagy járóbeteg, - mindig figyelnünk kell, hogy vérnyomása rendben van-e, beszedte-e a gyógyszereit. Teremtsünk nyugodt életkörülményeket, ne tegyük ki izgalmaknak vagy olyan eseménynek, amelyek következtében vérnyomása a magasba szökhet. Mindennemű erőkifejtés (például cipekedés) - még az egészséges ember esetében is- emeli a vérnyomást.
A nem - vagy nem megfelelően - kezelt magas vérnyomás súlyos szövődményekkel járó betegségeket idézhet elő. Ilyen az agyvérzés, népiesen gutaütés, amelynek következtében maradandó egészségkárosodást szenvedhet a beteg. Attól függően, hogy az agy mely területét éri, féloldali bénulás, beszédzavar alakulhat ki.

Vérrögképződésre való hajlam esetén

Vérrögképződésre (trombózisra) való hajlam esetén ne engedjük, hogy a beteg túl sokat üljön, feküdjön mozdulatlanul. A rendszeres gyógyszerszedés és orvosi ellenőrzés mellett fontos a vérkeringés pezsdítése is: mozgás, mozgatás, masszírozás, értorna. Mindez annak érdekében szükséges, hogy a vér ne pangjon az erekben, s ne alakuljanak ki göbök, lerakódások, amik ha leszakadnak, az erekben a vér által eljuthatnak vékonyabb átmérőjű erekbe, ahol elzáródást okozhatnak.
Fontos, hogy az ilyen beteg hozzátartozói tisztában legyenek a trombózis kialakulásának laikusok által is észlelhető tüneteivel, melyek a következők: az egyik láb - legtöbbször a bal láb- megdagad, belilul, izomlázhoz hasonlóan fáj, feszül a bőr, fényes, a kinyújtott láb lábujjait és talpát a térd irányába nyomva a beteg fájdalmat jelez. Ha a beteg nagyon rövid időn belül szakszerű orvosi ellátásban részesül, a súlyosabb szövődmények kialakulása megelőzhető.

Műtét után

A műtéteket követően manapság igen hamar hazaengedik a betegeket, mondván, otthon a saját, szeretettel teli családi környezetükben jobban gyógyulnak. Ebből adódóan a beteg teljes felépüléséig több feladat is hárul a családtagokra. A műtétet követő időszakban - amelynek hossza a műtéti beavatkozás jellegétől függően eltérő lehet - a beteg ne terhelje magát, ne cipeljen nehezet, nehogy a belső varratok szétnyíljanak. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a seb már szépen gyógyul, s nincsenek fájdalmak. A gyógyulási folyamat ezzel még nem ért véget.
Úgy kell feküdni, aludni, hogy a műtét helyét ne érje nyomás. A műtéti sebet egy darabig jó, ha nem éri szappan, víz, még akkor sem, ha a kötést már levették róla. Vigyázni kell, nehogy fertőződjön. A környezetét steril fertőtlenítővel kell tisztítani.

Mosdatás, hajmosás

Mosakodásnál, zuhanyozásnál segítsünk beteg hozzátartozónknak: szivaccsal mosdassunk. A fürdőszobában történő mosakodáskor segítsük a beteget abban, hogy óvni tudja a megoperált testrészét, a műtét helyét. Fürdésnél, üljön be a kádba, s ha tudja, megoperált lábát tegye a kád peremére, karját tegye a vállunkra. Ha törzsén történt beavatkozás, könnyen beleülhet a kádba. Ha szükségesnek látjuk, helyezzünk egy kis műanyag széket a kádba. Ha a beteg nem tud kimenni a fürdőszobába, akkor terítsünk le egy nagy nejlont a szobában, ültessük ki egy támlás székre, s úgy mosdassuk meg, lavórból. Ágyban történő mosdatásnál nejlon lepedővel védjük az ágyat. Fejtől a lábig haladva, szivaccsal mosdassuk, dörzsöljük végig a testét. A szivaccsal történő masszírozás által vérbőség keletkezik, ami üdítően hat a betegre. Hajmosáskor az ágyhoz kötött beteget úgy fektetjük átlósan az ágyon, hogy feje az ágy szélére kerüljön. Alá a földre tegyünk egy mosdótálat. Egy nejlonlepedőből úgynevezett csatornát készítsünk a következő módon: a lepedőt hosszúkásra hajtjuk, két szélét föltekerjük úgy, hogy a két tekercs között maradjon egy 20-30cm széles sáv. A lepedőből készített csatorna egyik végét helyezzük a beteg feje alá, a másikat a mosdótálba tegyük. Kancsóból öntsük a vizet a beteg hajára, s így mossuk meg.

Ágyhuzatcsere

Mindig figyeljünk arra, hogy a beteg tiszta ágyban feküdjön. Sebváladék, vér, széklet, vizelet, izzadság, kiöntött étel, ital, bármi beszennyezheti az ágyat, ami kórokozók melegágyává válhat. Ajánlatos a vászonlepedő alá egy nejlonlepedőt tenni. Az ágyhuzatot olyan gyakran kell cserélni, amilyen gyakran elpiszkolódik. Az ágyhuzatcsere alakalmával a beteget mindig csak annyira mozgassuk, amennyire szükséges, illetve amennyire a beteg állapota megengedi. Az ágyhuzatcsere alkalmával a beteget helyezzük az ágy egyik felére és az ágy másik felén a piszkos lepedőt az ágy közepéig csavarjuk fel. Csavarjuk fel a tiszta lepedőt félig, majd helyezzük a piszkos lepedő helyére úgy, hogy a felcsavart része az ágy közepén húzódjon. Most helyezzük át a beteget a tiszta lepedőfélre, s a másik oldalon a piszkos lepedőt csavarjuk fel teljesen, majd vegyük el, s helyére tekerjük ki a tiszta lepedőt. A beteg ekkor már visszahelyezhető az eredeti testhelyzetbe.