Mi a "normál" és a "kóros" öregedési változások kritériuma? A normál öregedési változások az örökítő anyagok révén, egyénileg megvalósuló életműködéseink olyan gyakoribbá váló változásai, amelyek nem borítják fel az érintett működések egyensúlyát, csupán beszűkítik a "tól-ig-kapacitásukat". Ily módon sérülékenyebbé és érzékenyebbé válnak ezek a működések a hirtelen változásokkal, terhelésekkel és alkalmazkodási kihívásokkal szemben. Amennyiben az idősödő és idős ember nem tudja életvezetését ennek megfelelően módosítani (és ez folyamatos önismereti tanulást is jelent!), akkor az egyensúly (homeosztázis) felborul és kóros (patológiás) működések jelentkeznek átmenetileg, előrehaladóan vagy akár életet kioltó jelleggel. Sok egyéb ok mellett éppen ezek a jellegzetességek indokolják az "őszülő világ" öregedés- és hosszabbéletűség-kutatásait és a tudományos eredmények gyors alkalmazását az idősek életminőségének és emberi méltóságának biztosítása érdekében. Az egyik fontos feladat az "élethosszig ható, fenntartható egészség" megvalósítása neveléssel, oktatással, képzéssel, szervezéssel, felvilágosítással és élethosszig tartó tanulással.

Gerontológia és geriátria

A gerontológia az öregedés és az öregség tudománya. A kutatásaival nyert ismeretek a 21. századra áttörést eredményeztek az öregedés biológiai alapfolyamatainak megismerésében és jelenleg ugrásszerűen gyarapodnak a hasznosítható módszerek is az egészség és életminőség hosszabb idejű megőrzéséhez, a kórosságok megelőzéséhez. A gerontológia eredményeinek gyakorlati alkalmazásával foglalkozik a geriátria, az idősödés és időskor gyógyászata. Tevékenysége széles területet fed le: a megelőzés, a gyógyítás, a rehabilitáció ugyanúgy az égisze alá tartozik, mint az ápolás, a gondozás és a gondoskodás kérdései.
A gerontológia több tudomány együttműködésének eredményeként alakult ki, de mára önállósodott, rendszerszemléletű és specializált gyakorlatú tudomány vált belőle. Gerontológiai megközelítésben az emberi öregedést biológiai, pszichológiai és szociológiai változások együttese jellemzi; a genetikailag hozott, megalapozó élettani programok sikerét, illetve sikertelenségét a szocializáció, a személyiség egyedi nyitott programjai befolyásolják.