A Himalája paradicsomában

Kultúrtörténeti visszatekintés, 2. rész


Szerző: Prof. Dr. Iván László
2007. július 7. | Forrás:  www.mindentudas.hu

A görög legendák és Tibet titkai mellett, regények és novellák százait lehetne felsorolni, amelyek mind az örök fiatalságról, a halhatatlanság vágyáról szólnak.

A hosszú élet tanácsadói

A görög legendákból ismertek a hüperboroszok, akik az "Északi Szélen túl", egy távoli országban élnek hosszú-hosszú életet. Ebből a történetből egyébként később, 1933-ban James Hilton regényt írt A Kék Hold völgye címmel, melynek főszereplője, az "emberfeletti korú ember", a Himalája Paradicsomában, a legendás Shangri-Lában éli kortalan életét. A 16. század kiemelkedő egyénisége, a velencei Luigi Cornaro Az egészségről és a hosszú életről című könyvével beírta magát a hosszú-életűség tanácsadói közé. 50 éves korára egészségi állapota igencsak megrendült, ezért önvizsgálatot tartott, és megállapította, hogy a romlás okai a falánkság, a rendszertelen életvitel, az érzéki örömök féktelen hajszolása. Orvosa tanácsára életmódot változtatott, gyökeresen új életvitelt alakított ki. Attól kezdve önmegtartóztató, mértékletes és rendezett életet élt spártai fegyelemmel, s egészsége tökéletesen helyreállt. 83 évesen értekezést írt, melyben ismertette a saját maga által kialakított spártai életmódot, majd a recept eredményességét folyamatosan értékelve, feljegyzéseit újabb észrevételekkel egészítette ki 86, 91 és 95 éves korában!

Angol fáradozások az élet meghosszabbításáért

A vérkeringés felfedezője, William Harvey 1635-ben felboncolt egy Thomas Parr nevű szegény parasztot, és kijelentette, hogy Parr biztosan 152 éves és 9 hónapos volt, ezen kívül igencsak balszerencsésen halt meg: amikor az angol király meghívására Londonba utazott, a bemutatás során Harvey szerint a szennyezett levegőtől és a bőséges lakoma következtében fejezte be hosszú életét. Descartes, a 17. század kiválósága követelte, hogy a tudomány találjon már végre "gyógyírt az öregedésre", méghozzá úgy, hogy az emberre, mint afféle gépre, alkalmazzák a mechanika törvényeit. Tanítványa, Bacon angol filozófus az emberi élettartam meghosszabbítását az orvostudomány legnemesebb céljának tekintette, amit részletesen kifejtett Történet az életről és a halálról című könyvében. Gerald Grumann Az élet meghosszabbításáról való elképzelések története című műve arra késztette a kor orvosait, hogy vérátömlesztést alkalmazzanak a megfiatalítás módszereként (az első vérátömlesztéseket kutyákon végezte Richard Lower, az első emberi vérátömlesztést Jean-Baptiste Denis hajtotta végre 1667-ben). A 17. és 18. legendáit az emberfeletti korú emberekről élesen támadta William J. Thomas 1873-ban kiadott, A hosszú élet: tények és koholmányok című könyvében. Számos érve máig útmutató a hosszú életűek korának megállapítását illetően. (Angliában ugyanis csak 1837-től lett kötelező a születési bizonyítvány.) Thomas szerint az emberi végső élethatár legfeljebb 100 év lehet.

A halhatatlanság legújabb kori vágya

A legújabb kor a tudomány és a technika nagy vívmányainak bűvöletében vágott neki az öregedés befolyásolásának, különös figyelemmel és szorgalommal kutatva múltat és jelent, a halhatatlanság és a hosszú életűség megfejtése érdekében. Ez a törekvés természetszerűen hozta magával a halhatatlanság vágyának modern változatát, a halál elleni tudományos próbálkozásokat. Felelevenítették a Kr. e. 650 körül készített, 12 agyagtáblára írt babiloni eposzt, amely Gilgames küzdelméről szól a halhatatlanságért.
Gilgames, a mintegy 3000 évvel ezelőtt élt dél-mezopotámiai uralkodó azért fordult egy bölcshöz, hogy tanácsát kérje, miként győzheti le a halált. A bölcs tanácsa szerint, ha győzni akar a halál fölött, először le kell győznie az álmosságát, és hét nap, hét éjjel kell ébren lennie. Gilgames ezt nem tudta megvalósítani, elbukott, így a halált se tudta legyőzni. A Kr. e. 1600-ból való egyiptomi papiruszra írt Könyv az öregember átváltozásáról húszesztendős ifjúvá olyan kenet készítéshez ad tanácsot, amely "sokezer ízben hatásosnak találtatott". A 6. századi taoista írásokban - szemben a nyugati felfogásokkal - meggyőző érvek szerepelnek arról, hogy a halhatatlanság és az örök ifjúság elérhetők. Ugyanakkor Arisztotelész a Kr. e. 4. században kifejezetten dicsérte az öregséget, és a természet bölcsességének tartotta. A 18. században élt Benjamin Franklin úgy hitte, hogy az emberi élet a tudomány segítségével meghosszabbítható. Condorcet szerint az öregedés változásai nemcsak, hogy későbbre tolhatók, hanem az élettartam is meghosszabbítható. Swift pedig a Gulliver utazásaiban a struldbrug embercsoportról mesél, amelynek tagjai egyre öregebbek és roskadtabbak lettek, de nem halhattak meg; hasztalan sóvárogtak a megváltó halál után, a halhatatlanság átokként ült rajtuk.

Forrás: www.mindentudas.hu
Előző cikk: Titóniusz, Descartes, Hufeland és a többiek - Kultúrtörténeti visszatekintés 1. rész

Szerző:Forrás:Megjelent:
Prof. Dr. Iván Lászlówww.mindentudas.hu2007. július 7.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Mozgás

Ötven felett a futópadon

A rendszeres mozgás pozitív hatásairól mindenki sokat tud, ám mégis vannak, akik félelemből, az egészségi állapotuk vagy az életkoruk miatt nem kezdenek el sportolni. Pedig az óvatos, fokozatos és körültekintő mozgás az időseknek is jót tesz!

tovább

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!

Praktikák:

VitaminABC

VitaminABC
tovább

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések