6 jó tanács, hogy ne legyen megbélyegzett

Több megértést a mentális betegeknek - a pszichiátriai betegségek és a stigma


Szerző: Hajós Anett, pszichológus
2007. július 7. | Forrás:  HáziPatika.com

A mentális betegségekkel élőkkel kapcsolatban gyakoriak a sztereotípiák. Ez a torzult megítélés erősen negatív hatással van rájuk. Szégyen és fájdalmas teher sújtja őket. Mit jelent megbélyegzettnek lenni, hogyan lehet ezzel élni?

Ha olyan kijelentéseket hallunk, mint: dilis, flúgos, félnótás, félkegyelmű, golyós, gyagyás, sajnos tudjuk, hogy a mentális betegségben szenvedőkre gondolnak. Ezeket a kijelentéseket a betegséggel élők és hozzátartozóik nem tekinthetik ártalmatlan tréfának. A betegek stigmát kapnak, mely szégyenérzettel társul, és fájdalmas teherként sújtja őket.

A pszichiátria listába szedi azokat az érzéseket és viselkedésmódokat, melyek alapján eldönti, hogy az adott ember mentális betegségben szenvedőnek titulálható-e. Ha "kellő ideig" rendelkezünk a "megfelelő számú" tünettel, máris diagnosztizáltan egy tartós betegségben szenvedünk. Akit pedig mentális betegként diagnosztizálnak, az stigmák sorozatát vonzza magához. Pedig senki sem akarja, hogy azt állítsák róla, megváltoztathatatlanul abnormális az agya, és ezért élete végéig pszichiátriai betegnek tartsák.

Az Oxford kéziszótár a stigma kifejezést a következőképpen határozza meg: "a megszégyenítés és hitelvesztés jele".
Miért jár együtt az elmebetegség a stigmával?

Címkézésből lesz a stigma

Hogyan is érjük el, hogy valaki stigmatizált legyen? Először is adunk neki egy címkét, diagnosztizáljuk, mert bizonyos tünetekkel rendelkezik. Aztán egyszer csak sztereotípiákat kezdünk el vele kapcsolatban használni, mert hiszen ő ilyen betegségben szenved, és azok a betegek persze olyanok. Észre sem vesszük, és önkényes felosztást hozunk létre: "mi" a felsőbbrendűek csoportjába tartozunk, "ők" pedig a leértékelt másik csoport tagjai - tehát a társadalom kegyvesztettjeinek tituláljuk őket. Megkülönböztetjük őket, csak azért, mert a címkét viselik.

Valójában a címkék nem mindig negatívak. Hiszen lényegében az egészségügyben a diagnózis a címke. Így a címke megnyugtatásul szolgálhat, hogy állapotunknak orvosi oka van, és ez az, ami hozzásegít(het) a megfelelő kezeléshez.

A címkék nem is mindig hoznak létre stigmát. Valójában sok betegség nem feltétlenül jelent megbélyegzettséget. Gondoljunk például a mellrákból felgyógyultakra! Ők különböző rendezvényeken adják át tapasztalataikat, kampányolnak és büszkén viselik a "szalagot", mely megbélyegzettségük jelképe. A túlélők már nem számítanak megbélyegzettnek, inkább ünnepeltek és megbecsültek.

Sajnos azonban néhány betegség még mindig igencsak peremhelyzetű, a bélyeget viselőket elkerülik, kigúnyolják, nem tisztelik, és betegségüket általában szégyenteljes dolognak titulálják. Sokak számára valamely mentális betegség diagnózisa belépő a gúny és megvetés birodalmába.

A bélyeg súlyos terhe alatt

Miért számít folyamatosan megbélyegzettnek az, aki mentális betegségben szenved? Egyrészről, mert a mentális betegség szó önmagában megkülönböztető a fizikai betegségekhez képest - annak ellenére, hogy a betegségek mögött álló biológiai elváltozások tisztázottak. A mentális egészséggel foglalkozó szakemberek szerint olyan, kevésbé stigmatizáló kifejezést kellene használni, mint például a viselkedéses rendellenesség.

Egyesek szerint a mentális szó nem azt sugallja, hogy diagnosztizálható állapotról van szó, hanem inkább valami olyasmit, amit az illető viselkedése eredményez. Az emberek így a szenvedő alanyt okolják, és azt hiszik, ő tehet betegségéről. Így gyakori az a hiedelem is, hogy a mentális betegségek a gyengeség jelei, és az ebben szenvedők egyenesen erkölcsi csődtömegek.

Sokan gondolják, hogy akik pszichiátriai problémával küszködnek, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Ez a nézetet csak megerősíti a média a bűncselekményekről szóló beszámolóival. A valóságban a mentális zavartól szenvedő emberek nem követnek el gyakrabban erőszakos bűncselekményt, mint az "átlagos" népességhez tartozók. Ha egyenlőségjelet teszünk a mentális betegség és az erőszak közé, megerősítjük azokat a sztereotípiákat, melyek a néhány mentális beteg által elkövetett erőszakos cselekedetre épülnek. Mit érezhet az a pszichés zavarban szenvedő, aki filmekben mániákus gyilkosként ábrázolva látja magát?

Az is létező a hiedelem, hogy a pszichiátriai betegek kevésbé alkalmasak a munkára, intézményes keretek közötti állandó ápolásra szorulnak, és soha nem is lesznek jobban. Ezeknek az előítéleteknek az eredményeképpen a pszichiátriai betegségek bizonyos kultúrákban a gúny és tréfa céltáblái maradnak. A negatív színben való feltüntetésük csak táplálja a velük szembeni félelmet és bizalmatlanságot, és megerősíti a torz képeket, ami újabb stigmákhoz, megbélyegzéshez vezet.

Rosszabb, mint a betegség maga

Azok számára, akik mentális betegséggel élnek, ez a megbélyegzettség nagyon pusztító - bizonyos esetekben rosszabb, mint maga a betegség.

Sokan azért nem keresik meg a megfelelő kezelést, gyógymódot, mert félnek a címkétől, amelytől nehéz lenne a továbbiakban megszabadulni. Meg vannak győződve róla, hogy ha családjuk vagy barátaik értesülnének betegségükről, megvetnék őket. Ezért megpróbálják takargatni tüneteiket, és inkább meg sem próbálkoznak a kezeléssel.

Sok pszichiátriai betegséggel élő szociálisan elszigetelődik, kiszorul a közösségi életből a miatt a szégyen miatt, melyet a megbélyegzettség idéz elő. A stigma sajnos szociális távolságtartást is eredményez, vannak, akik nem hajlandóak pszichiátriai betegekkel együtt lenni, nem akarnak a szomszédaik, munkatársaik lenni. Sok beteg még fizikai erőszak áldozata is lesz, a verbális mocskolódásról már nem is beszélve. A pszichiátriai betegek diszkriminációval is szembesülhetnek a munkahelyükön, annak ellenére, hogy ez törvényellenes. Elveszíthetik munkájukat, a munkatársak pletykálkodásának kereszttüzében állhatnak, és előléptetésre nemigen számíthatnak.

Híres bélyegviselők

Akad azért némi jó hír is. Napjainkban némely mentális betegséggel kapcsolatos stigma lassan talán szertefoszlik. Köszönhető ez a nyilvánosságnak, a jó hatásfokú kezeléseknek. Sok híresség nyíltan felvállalja pszichiátriai problémáját, akár könyvet is ír róla. Nekik köszönhetően nő a betegség társadalmi elfogadottsága, és sokak számára megkönnyíti a küzdelmet saját problémájukkal.

Vesse le a bélyeget!

Ha pszichiátriai problémával küszködik, Ön döntheti el, kinek beszél betegségéről, és milyen részletességgel. Természetesen egy ilyen jellegű vallomás nem könnyű. Sokszor a legrosszabbtól - a gúnytól és a megvetéstől fél -, pedig részvéttel és elfogadással is találkozhat. Kártyáinak nyílt kiteregetése kockázatos lehet, de eredményezhet nagymértékű támogatást is, és így akár meg is könnyebbülhet, ha végre megszabadult a nagy titokkal járó feszültségtől. Nézzük, hogyan vethet véget megbélyegzettségének!
  • Vegyen részt megfelelő kezelésben! Ne hagyja, hogy a megbélyegzettségtől való félelme megakadályozza abban, hogy problémájára kezelést keressen. Vannak, akik számára a specifikus diagnózis megkönnyebbülést jelent, mert ez azt mutatja, hogy problémájával nincs egyedül, hogy sokan mások is ebben a betegségben szenvednek.
  • Legyen olyan emberek között, akik támaszt nyújtanak! Mivel a stigma szociális izolációhoz vezethet, nagyon fontos, hogy kapcsolatban legyen családjával, barátaival, akik megértik az Ön problémáját. Az elszigeteltség csak ráerősít arra, hogy még rosszabbul érezze magát.
  • Fejezze ki nyíltan elvárásait! Az emberek talán nincsenek tisztában vele, hogyan támogathatnák Önt, annak ellenére, hogy szeretnének segíteni. Adjon tanácsokat, hogyan tehetik ezt meg.
  • Ne tekintse magát a betegségével egyenlőnek! Ön nem betegség. Ahelyett, hogy azt mondaná: "Bipoláris vagyok", mondja: "Bipoláris zavarban szenvedek". Ne hívja magát skizofrénnek, nevezze skizofréniában szenvedőnek. Ne mondja, hogy: "depressziós vagyok", mondja azt, hogy: "depresszióm van".
  • Ossza meg tapasztalatait! Ha beszél betegségéről, azzal bátorságot önthet másokba, akik hasonló problémával küzdenek.
  • Csatlakozzon egy támogató csoporthoz! Segítsen megváltoztatni a sztereotípiákat és valós képet nyújtani a pszichés zavarban szenvedőkről.

A helyes önértékelésért

Érzéketlen megjegyzések és durva beszólások kereszttüzében nehezen fogja jól érezni magát. Ne feledje, hogy egészségügyi problémája van, mely nem az Ön hibája, és a hatásos gyógymódok általában elérhetőek. Próbálja meg ne szégyellni magát, ne érezze magát kínosan vagy megalázottan, ha valaki tudatosan vagy nem tudatosan gúnyt űz betegségéből. Vegyen igénybe terápiás segítséget, ha úgy érzi, önbecsülése nincs a helyén. Ha pedig elég magabiztosnak érzi magát hozzá, emeljen szót a megbélyegzettség ellen, segítsen az emberek figyelmét ráirányítani arra, milyen sérüléseket okoz a mentális betegségek stigmatizációja. Itt az ideje, hogy a dagályból apály legyen!

Szerző:Forrás:Megjelent:
Hajós Anett, pszichológusHáziPatika.com2007. július 7.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Egészség

Felfekvés

A felfekvés (latinul: decubitus) igen nagy fájdalommal járó szövetkárosodás, amely jellemzően hosszasan ágyban fekvő, keveset vagy alig mozgó betegeknél alakul ki. Hogyan előzhető meg és mit tehetünk, ha már kialakult?

tovább

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!

50plusz.hu Fórum

Praktikák:

Gyógynövénytár

Gyógynövénytár
tovább

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések