Ötvennyolc éves emberek jöttek össze – fáradtan, frissen, keserűen, boldogan, enerváltan és "csuhaj-jókedvűen" – Budapestről, Pécsről, Kaliforniából, Torontóból és Sanghajból. Arra épp a Sanghajban élő építészmérnök Feri figyelt fel, hogy "a Totya" gátlástalanul ölelgeti "Bubót", a sokak által kedvelt Pannit, a gyerekpszichológust.
– Totya, mit akarsz Bubótól? – kiáltotta Feri, mire egészséges nevetés harsant.
– Haj, kérem, aki már az ötödik évét tölti Sanghajban, az nem tudhatja, hogy Bubóék már négy éve összeházasodtak! – kiáltották többen, mire Feri ámulva nézett Totyára.
– Nahát, gratulálok! Akkor negyedik cének van egy házaspárja?! Miért nem írtad meg nekem? Legalább e-mail-ben értesíthettél volna...
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
– Hazajöttél volna, és lecsapod a kezemről Bubót – nevetett nagyot Totya, majd Bubóval együtt Feri mellé telepedtek, hogy elmeséljék, miként kerültek össze. A kacskaringós történet lényege az volt, hogy Totya első házasságának vége felé nagyon rossz passzba került a lánya, akit elküldött Bubóhoz, hogy szedje rendbe valahogy.
– Az egy tüneményes gyerek – jelentette ki Bubó. – Tudod, én gyerekekre szakosodtam, de azért belefért a pszichológus-életembe egy huszonnégy éves lány is, akivel meg kellett értetnem, hogy a szülei becsülettel felnevelték, de most elválnak útjaik… A kezelés végére a lány a barátnőm lett, Totya pedig végérvényesen belém szeretett… Akkor már én is túl voltam egy váláson, és egyedül éltem a két fiammal, tehát nem volt akadálya annak, hogy összeházasodjunk.
– Ti már a gimiben is jártatok, ugye? – kérdezte Feri, mire Totyából kitört a nevetés. – Épp te kérdezed? Aki mindent elkövettél, hogy Bubó ne járjon velem? Nem emlékszel, hogy a bulikon mindig lecsaptad a kezemről, és te táncoltál vele? Pedig neked nem Bubó kellett, hanem az összes nő, aki csak él a földön!
– Fiúk, ne hülyéskedjetek, ezeréves dolgokról beszéltek! Ma már egyáltalán nem érdekes, hogy mit műveltünk tinédzser korunkban, most csak az a lényeg, hogy mi boldogok vagyunk Tiborral, mármint Totyával, és remélem, hogy te is jól vagy, Ferikém... – állította le a "fiúk" kakaskodását Bubó.
Feri nem válaszolt, inkább belekortyolt a borába, közben érezte, rosszkedve lett. Később szófogadóan megcsodálta az osztálytársak unokáinak fényképeit, végighallgatta a sikeres és kudarcos életutak történetét, és hagyta, hogy a többiek irigyeljék a sanghaji életéért. Azt már nem mondta el senkinek, hogy milyen embertelenül sokat kell dolgoznia, arról sem beszélt, hogy néha honvágya van, azt sem említette, hogy egy kicsit elege van a fene nagy szabadságából.
– Ferikém, mi bajod? – mosolygott rá a buli vége felé Bubó, majd mellételepedett.
– Tudod, hogy még most is nagyon csinos vagy? – mosolygott vissza Feri.
– Kedves vagy, de nem válaszoltál – mondta Bubó.
– Nincs semmi bajom, csak eszembe jutott, hogy érettségi előtt írtam neked egy levelet. Totyára, a legjobb barátomra bíztam, hogy adja át neked. Megkaptad azt akkor?
– Nem emlékszem, nagyon régen volt. Mit írtál nekem? – felelte Bubó zavartan.
– Valami olyasmit, hogy sok lánnyal jártam, nagy link voltam, de rájöttem, hogy te vagy az egyetlen. Totya tudta, hogy mi van a levélben...
– Az édes, drága, féltékeny Totya! – kiáltotta Bubó, majd nevetni kezdett. – Biztosan azért nem adta át nekem, mert nem akarta, hogy mi összejöjjünk. Mert már akkor is kellettem neki...
– Az a mocskos szemét – sziszegte halkan Feri, de szerencsére Bubó már nem figyelt rá, mert felállt, hogy megkeresse a férjét.
A társaság éjfél után széledt szét, Feri egyedül ballagott a néptelen Tagore sétányon a szállodája felé. Sokat ivott, tehát szokásához híven magában beszélt. – Nem is baj, hogy nem jöttem össze Bubóval taknyos kölyökként, mert akkor itthon robotolhatnék sokgyerekes apaként, és szaglászhatnám az unokák pelenkáit. Jobb nekem a szabadság!
Ez is érdekelheti
Itt tartott a gondolataiban, amikor belépett a szállodába. – Jól telt az estéje, uram? – kérdezte a portás kedvesen. – Remekül – felelte ő, majd a liftben ámulva nézett a tükörképére. Egy jóképű, őszülő halántékú férfi nézett vissza rá, akinek az arca telis-tele volt lefelé görbülő, keserű ránccal.
Legjobban: