– Nem kell nekem ajándék, kevés a pénzünk! A szegény gyerekünk pedig annyit dolgozik, hogy majd’ megszakad, még sincs tisztességesen berendezve a lakása – tiltakozott a Nő, mire a Férfi megdöbbenve nézett rá.
– A gyerek harmincéves, felnőtt, dolgozó férfi, akinek van rendes állása, ami manapság csoda…! Amúgy földhöz verheti a fenekét, hogy megörökölte szegény anyám lakását. Majd berendezi szép lassan. És mióta nem kell neked karácsonyi ajándék? Szeretsz öltözködni, imádsz olvasni, színházba járni, bár tudnál annyit költeni, amennyit szeretnél! Épp hétfőn említetted, hogy láttál egy szuper csizmát. Azt mondtad, hogy felpróbáltad, és kényelmes, nőies, van sarka, mégis könnyű benne járni... Nem is értem, miért nem vetted meg, hiszen már legalább tíz napja odaadtam az ajándékpénzedet! Menjünk, és költsük el együtt!
A Nő érezte, hogy a férjének "csavaroghatnékja támadt", tehát lassan (nem túl lelkesen) felöltözött, és félóra múlva már békésen sétáltak a bevásárlóközpont felé a szikrázó téli napsütésben. Eleinte semmiségekről beszélgettek, majd szokásukhoz híven a politikáról esett szó közöttük – azon furcsa párok közé tartoztak, akik hosszú házasságuk ellenére is képesek voltak összevitatkozni az ország dolgain – de a Nő most kevésbé lelkesen vonta kétségbe a férje kinyilatkoztatásait. Gondterhelt volt, elkalandoztak a gondolatai.
– Mi bajod? – nézett rá a Férfi meglepődve, mert szerette, hogy a feleségének mindenről van véleménye, amit nem is rejt véka alá.
– Érdekel a világ folyása, és imádom, hogy ilyen naprakész vagy, de engem most sokkal jobban izgat, hogy a fiunk mikor szabadul meg attól rémes-számító csajtól, aki a nyakára költözött. Az a lány nem a gyerekünkbe, hanem szegény anyád lakásába szeretett bele! És miféle nő az, aki kéthavi ismeretség után már be is cuccol a fiú lakásába? Jaj, csak nehogy feleségül vegye a mi rendes gyerekünk!
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
– Nem hülye az én fiam – morogta a Férfi, majd a bevásárlóközpontban a cipőbolt felé irányította a feleségét. – No, hol van az a híres csizma? – kérdezte kíváncsian, mire a felesége felvillanyozódott, és percek alatt lekapott a polcról egy valóban csinos, belül fehér szőrmés, világos drapp velúrcsizmát. Vitathatatlanul jól festett benne, éppolyan színe volt, mint az irhakabátjának.
– Jól nézel ki, ez igen! – mondta Férfi elismerően, majd kíváncsian kérdezte: – Belefér a karácsonyi pénzedbe?
– Nem – felelte a Nő elszántan, és dühösen nézett a férjére. – Nem fér bele, mert nekem már nincs karácsonyi pénzem.
– Hová tetted? – kérdezte a Férfi megrökönyödve.
– Elköltöttem.
– Mire?
– A gyerekre.
– Micsoda???
– Tönkrement az otthoni laptopja, nem volt érdemes megjavíttatni. Tehát beleadtam a pénzemet – egy újra kevés lett volna, gondolhatod – a többit szegénykém pótolta ki.
– És mi lett volna, ha nem most veszi meg? Ha vár egy kicsit, és összegyűjt annyit, hogy végre valahára a te segítséged nélkül vásárolja meg magának?
– Akkor csak a munkahelyén használhatott volna gépet, és ott sokféle fontos oldalra nem lehet bejelentkezni.
– Milyen fontos oldalakra?
– Például a társkeresőkre...
– Most költözött hozzá a csaj, és ő már a neten keresgél új társat?
– Sajnos nem.
– Hát akkor?
– Hát akkor megint nem értesz semmit a fene nagy eszeddel – gurult méregbe a Nő. – Én akartam lehetővé tenni számára, hogy találjon mást e rémes nőszemély helyett – kiabálta, miközben mérgesen rángatta le a lábáról a gyönyörű új csizmát.
Legjobban: