Önnek vannak jó szomszédai?

1. / 2 oldal


Szerző: Bódi Tünde
2007. augusztus 21. | Forrás:  HáziPatika.com

Tud segítséget kérni a szomszédaitól, ha szükséges? Ha nem, akkor érdemes lenne kicsit javítani a kapcsolatot velük. Életet menthet.

"Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk."
Illés Endre

Ha nincs kihez szólni

Az időskori elmagányosodás egy komoly mentálhigiénés probléma. A magány megélése komoly félelem az emberben, és időskorban sajnos leggyakrabban bekövetkezik. Pedig nem lenne szükségszerű.
A magány nem azonos az egyedülléttel, ez sokkal inkább az egyén szubjektív megítélésétől függ. Ez az az érzés, amikor az ember nem tud valakihez vagy valamihez tartozni. Éppen ezért lehet valaki magányos akkor is, ha családja van vagy közösségben él. A társ, az otthon elvesztése esetén megtörténhet a befelé fordulás, és ha nem vesszük észre idejében, bekövetkezik az elzárkózás a külvilágtól, kialakul társas környezeten belül a magány. Azok az idősek vannak a legrosszabb helyzetben, akik hosszú ideje özvegyen, család vagy gyerekek nélkül élik az életüket.
Lehet egy idős ember magányos, mert elszigetelten él. Érezheti magát azért is egyedül, mert bár lenne lehetősége, nem tud társas kapcsolatra lépni, nem képes a számára fontos és szükséges ingerekhez jutni. És azért is, mert önként visszahúzódik, megszakítja a kapcsolatot az emberekkel, a külvilággal.

Az idős, magukra maradt emberek zárkózottak, bizalmatlanok, sokszor feleslegesnek érzik magukat. Nagyon sok idős ember a számos egyéb problémája mellett depressziós is. Ennek egyik oka lehet az elmagányosodás is. Nyilvánvalóan számos esetben ezt az érzést maga az időskor, és annak körülményei okozzák. Ez a kor a veszteség időszaka, a hitves, a közeli rokonok és barátok elvesztésének és meggyászolásának a korszaka. A magány akkor mélyülhet el igazán, ha a társas kapcsolatok teljesen megszűnnek.

Jószomszédi viszony a magány oldására

A magány kevésbé alakul ki az önmagukkal elégedettebb, önmagukkal békében élő és derűs, belső nyugalommal, szemlélődéssel élő időseknél. A mindenkori hobbi, a tevékeny életmód és főleg a harmonikus emberi szeretetkapcsolatok nagyban megvédik az idős embert a társas és elszigetelő magánytól.

Ezért nagyon fontos lehet, hogy az időseknek sok olyan emberi kapcsolata legyen, ami az elszigetelődést megakadályozza. Az egyik legkínálkozóbb lehetőség a szomszédságban keresni ezeket az emberi kapcsolatokat. Idős korban nehezebb új barátságokat kötni, azonban ha a lehetőség kéznél van, nem szabad egy percre sem habozni, és meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy egy jót beszélgessünk. Egy jó szomszédi viszony esetén szinte maguktól adódnak a megbeszélésre váró témák, az utcában zajló eseményekről, a nyugdíjjal sosem igyekvő postásról vagy a hangoskodó fiatalokról a szemközti parkból. A kommunikáció már csekély mértékben is gyógyító hatással bírhat, és ha már nem akad ember, ki meghallgatna, akkor ott a szomszédunk, akinél nyitott fülekre talál mondanivalónk.

Nagyon fontos lehet egy magányos, idős ember mindennapjaiban az a tudat, hogy van valaki a közelében, akit érdekel a sorsa, akivel megoszthatja gondolatait, akiről kölcsönösen "gondoskodhatnak" egymásról, aki társaságot jelent, akivel közös programokat lehet csinálni, aki miatt már aznap megérte "utcára menni". Muszáj felöltözni szépen, elkészülni, hisz mit is szólna a Jucus, ha ilyen rendetlen hajjal látna.
Egy idős ember számára a másik idős ember tükörként szerepel. Motiválja a másik sikere, úgy gondolja, erre ő is képes, és ennek bizonyítása érdekében mindent meg is tesz. Eközben fizikai és szellemi aktivitást végez, kommunikál, új ismereteket szerez a tevékenységgel és önmagával kapcsolatban is. A siker pedig önbizalmat ad. A mindennapok változatosabbá és vidámabbá válhatnak, a kedélyállapot pedig javul.

Közel a segítség

A térben legközelebb élők tudnak a leggyorsabban segíteni, ha az idős ember segítségre szorul.

- Nagyon szerencsés vagyok, mert van néhány nagyon jó szomszédom, és ez óriási segítség nekem - mondta a Debrecenben élő Sipos Kira.
- Özvegy vagyok, rokkantnyugdíjas, tényleg nagyon beteg. Mindenki tudja a környéken, hogy vannak napok, amikor alig bírok talpon maradni, gyenge vagyok.
A fiam rengeteget dolgozik, nem tud jönni minden nap, a lányom pedig Budapesten él, ő telefonon hív minden nap, e-mailen küld fényképeket, és körülbelül kéthavonta jönnek látogatóba az egyetlen unokámmal.
Nemrég nagyon fájt a fogam, a szomszédomtól kértem gyógyszert, amikor az enyém elfogyott. Aztán a lányom postán küldött többféle fájdalomcsillapítót, a fiam pedig a szájsebészeti ellátás után a receptet váltotta ki nekem. Így - együtt - mindent meg tudtunk oldani.

A szomszédok - akár fiatalok, akár idősek - azonnali segítséget tudnak adni, ezt el kell fogadni. Nem kell szégyellni, hogy az idős ember segítségre szorul.

- Télen havat sepernek, nyáron jönnek szőlőt metszeni, gyomlálni, füvet nyírni. Nagy melegben - amit nem bírok -, ők járnak helyettem boltba. Ma például az egyik szomszéd fiú ült biciklire, hogy savanyúságtartósítót vegyen, mert volt 8 kiló uborka, amit muszáj volt gyorsan eltenni.

Amikor kórházban vagyok, akkor etetik a cicámat. Ha elromlik az ajtó, zár, kávéfőző, vízvezeték, akkor jönnek javítani. Amikor a saját kertjükben permeteznek, akkor nálam is permeteznek. Kimennek a lányom, vőm és unokám elé a vonatállomásra, ha a fiam épp nincs Debrecenben. Ha temetőbe akarok menni a férjem sírjához, akkor elvisznek, és segítenek letisztítani a sírt, együtt sírnak velem, együtt emlékeznek. Nagyon szerették a férjemet is. 10 éve költöztünk ide, a férjem 5 éve meghalt, azóta a fiam, vőm és a szomszédok segítenek azokban a dolgokban, amihez férfikéz kell.
Jó érzés, hogy van kitől segítséget kérni, bár néha már szégyellem, hogy megint hívni kell valakit. Nem is tudom, hogy azok, akik szintén egyedül vannak, de nincsenek ilyen jó szomszédaik, miként élnek!
De a kézzelfogható segítség mellett az a legfontosabb, hogy nem vagyok magányos, van kihez szólnom, részt veszek az utca "életében" - mesélte a 69 éves asszony.

1. / 2 oldal

A cikk folytatódik

előző oldal

1. oldal2. oldal

teljes cikk megjelenítése

Szerzők:Forrás:Megjelent:
Bódi Tünde, Hajós AnettHáziPatika.com2007. augusztus 21.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Lélek

Szeretlek. Emlékszel?

A fenti cím egy valós eseményeket földolgozó, angol film alcíme: az alzheimeres írónő és férje története, aki feleségét haláláig odaadóan ápolta.

tovább

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések