Nem azt írta a gyerek az sms-ben, hogy ne keressük, mert még ma elindul Ausztráliába, és soha többé nem tér vissza – magyarázta az Apa ingerülten, látva, hogy a feleségére egyáltalán nem hat a vigasztalás, de azért folytatta a mondókáját. – A fiunk rendesebb, mint a korosztálya általában, mert nem hagyta, hogy hajnali kettőig üljünk itt teljes pánikban, hogy miért nem ér haza időben, inkább értesített minket, szerencsétlen-aggódó szülőket, hogy ma este nem itthon alszik, hanem Sáránál.
Az Anya nem figyelt a férjére. Kétségbeesve meredt maga elé, és azon morfondírozott, hogy teljes a csőd. Nem képes kordában tartani, okosan nevelni a kamasz fiát, miközben erre minden más szülő képes. Mert micsoda dolog az, hogy egy tizenhét éves kölyök csak úgy, sms-ben írja meg az anyjának, hogy a péntek éjszakát egy lánynál tölti! És micsoda lánynál...?!
– Sára egy hülye öntudatgolyó – mondta ki hangosan, mire az Apa nevetni kezdett.
– Édesem, lehet, hogy az a lány roppantul öntudatos, és tudja, mit akar, de közben okos is. Ha buta lenne, akkor most azért zokognál, hogy a mi kétségtelenül jófejű gyerekünk egy ostoba libával kezd...
– Igenis buta liba, csakhogy jól működik a női esze. Figyeld meg, hogy úgy megfogja majd a mi jóképű gyerekünket, hogy végén egy pár lesznek, és a fiunk a műegyetem elvégzése helyett pelenkákat fog mosni huszonéves korában.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
– Őrült vagy! – jelentette ki az Apa. – Manapság nem divat a házasság, és hidd el, van olyan racionális a fiunk, hogy először fel fogja építeni a maga egzisztenciáját, és csak utána gondol majd arra, hogy lekösse magát egyetlen lány mellett.
– Én is bízom a gyerekben, de most elkapta egy ragadozó nőstény – vitatkozott az Anya. – Ha nagy szerelembe esnek, akkor a szex tölti majd be minden gondolatát, és nem fog tanulni, aztán az érettségije is veszélybe kerül – mondta kétségbeesve, és egyáltalán nem vigasztalta, hogy a férje folyamatos legyintgetéssel és hangos nevetéssel kíséri a cassandrai jóslatokat.
Este tizenegy körül járt az idő, az Anya érezte, hogy nemcsak szomorú, de halálosan fáradt is. Hiszen egész nap dolgozott, és ötvennégy évesen már jobban elfárad a hét végére, mint tíz évvel ezelőtt. Tehát feltápászkodott a fotelból, és könnyesen-mosolyogva mondta a férjének, hogy ideje aludni. Az Apa kedvesen nézett rá, majd váratlanul szorosan átölelte. – Ide hallgass, te nyavalygó nőszemély! A nagylányunkat felneveltük, jól él a férjével, tán épp ma éjjel hoznak össze nekünk egy unokát, a fiunk Sáránál múlatja az időt – ők sem matekpéldák megoldásával fognak bíbelődni reggelig –, tehát örüljünk egymásnak mi is! Az Anya lassan felélénkült – milyen jó, hogy ilyen szuper férjem van, gondolta elégedetten –, és ő is szorosan ölelte a párját. No, ebben a pillanatban kattant a zár, és következő percben a fiuk állt az ajtóban, aki megdöbbenve nézett a kipirult arcú szüleire.
– Mit csináltok itt éjjel? – kérdezte, aztán hangosan felröhögött. – Hiába, no, fiatalok az őseim, megzavartam az idillt –, majd a gyerekek egészséges önzésével fordult a zavartan álló édesanyjához. – Anya, van még abból a tegnapi sült húsból, farkaséhes vagyok – mondta, majd szépen előszedte a hűtőszekrényből a húst, a köretet, a kovászos uborkát, és jó étvággyal falatozni kezdett.
– Kisfiam, nem emlékszel, mit írtál nekem sms-ben? – kérdezte az Anya óvatosan.
– A fenébe, nem jött össze! Sára meggondolta magát, azt mondta, hogy várjunk még egy kicsit – felelte a srác műflegmán.
– Csak nem tekeredett fel a bulin egy másik pasira? – érdeklődött az Apa.
– Úgy is mondhatnám – felelte a srác –, de ne aggódjatok értem, és főleg ne faggassatok! – Majd e kijelentés után, puszit nyomott az Anya homlokára – "anycikám, ittam ezt-azt, és jót tett ez a zseniális vacsora a piák után" –, majd eltűnt a fürdőszobában.
Az Anya és az Apa döbbenten nézett egymásra, majd az Apa szólalt meg először, csúfondáros mosollyal.
– No, te bőszült fiús anya, megnyugodtál? Mégsem rabolták el a fiadat?
– Most jobb a közérzetem – nyögte az Anya, majd váratlanul nagyot csapott az asztalra. – De igazam volt. Ostoba liba az a lány! Nem kellett neki az én fiam...!?
Legjobban: