Négylábú gyógyítók

Kapcsolataink állatokkal időskorban

1. / 2 oldal


Szerző: Hajós Anett, pszichológus
2013. február 22. | Forrás:  HáziPatika.com

Az állatokkal való együttélés, az állatok terápiás alkalmazása javítja az idős emberek életminőségét és egészségi állapotát. Miért olyan hasznos az időskori háziállattartás? Mit adhatnak a négylábú "doktorok"?

Ember és állat kapcsolata, kötődése a pszichológia sokat vizsgált területe. Az utóbbi időben egyre elterjedtebb az állatok terápiás alkalmazása gyerekek, fogyatékosok, idősek és érzelmi problémáktól szenvedők körében. Megfigyelt tény, hogy a háziállatok társaságában való tartózkodás pozitív hatással lehet a közérzetünkre és a hangulatunkra. Kutatások kimutatták, hogy akik állatokkal élnek együtt jobb lelki egészségnek örvendenek, mint azok, akiknek nincsenek házi kedvenceik.

Napjaink elidegenedett társadalmában egyre gyakoribb a különféle okok miatt kialakuló magányosság, gondoljunk csak az elvált, özvegy, szingli, gyermektelen, idős emberekre. Így sokak számára az állatok az egyedüli, igazi társak. Ezek az állattartók kapcsolatukat kedvenceikkel hasonlóként írják le, mint ahogy a gyermekeikhez, szüleikhez, barátaikhoz vagy partnerükhöz fűződő viszonyukat; állataik teljes-jogú családtagok. Ezek a társ-állatok a gondoskodásért cserébe ragaszkodásukkal és feltétel nélküli szeretetükkel ajándékozzák meg gazdáikat. Sőt: nemcsak gyönyörködtetik, szórakoztatják őket, hanem adott esetben kétlábú társaikat gyógyítani is képesek.

Felelős azért, akit megszelídített

Milyen hatása van az állattartásnak az idős emberek mindennapjaira? Jóllehet az állatok nem helyettesíthetik az emberi kapcsolatokat, de a háziállatok jelentős érzelmi kötődést jelenthetnek például az idősek számára. Csökkentik a magányosság-érzést; állandó biztonságot sugárzó jelenlétükkel kísérhetik a gazdit a nehézségek közepette. Gyakori például, amikor egy közeli hozzátartozó elvesztése után a kutyusa ragaszkodása vigasszal tölti el a gyászolót, és segít a veszteség feldolgozásában.

Az idős korúak, akik állatokat gondoznak, érzik, hogy az állatnak szüksége van rájuk, és ez már önmagában is jutalmazó erejű. Az állatokért érzett felelősség időseknél és betegeknél azt válthatja ki, hogy azok jobban kezdenek saját magukkal is törődni. Nem hagyják el magukat, mert valakinek szüksége van rájuk. A kutyatartás rendszert és társaságot hoz életükbe. A napi többszöri séta révén csökken a szociális izoláció, a kutyás ismeretségek révén jelentősen nő a másokkal való kommunikáció. A kutyás társadalom nemtől, kortól, s mindentől függetlenül befogadó, és nagyon összetartó lehet, ez az idős emberek életében különös színfolt.
Az az idős ember, akinek nincs családja, vagy alig látja őket, egyedüli társként szereti kedvencét. Gyakran emberszerű viselkedést, gondolkodást, érzelmeket tulajdonít neki, és úgy beszél hozzá, mint egy kisgyermekhez. Egy állandó gyerek-szerepkört tölthet be életében, aki felnővén is gondoskodást igényel.
A társ-állatok elvárások és megfontolás nélkül kötődnek gazdáikhoz; elfogadják őket és örülnek nekik, akármilyen is a megjelenésük. A kutyus még akkor is örvend és csóválja a farkát a gazdi láttán, ha annak nem volt ereje ahhoz, hogy rendbe hozza a haját reggel, vagy, ha a testét műtét, betegség vagy öregség változtatta meg.

Négylábú terápiás segítség

"Az Egyesült Államokban és Angliában már évtizedek óta foglalkoznak állatterápiával. De nemcsak a fogyatékos, súlyosan beteg gyermekek, hanem az idős, magányos, különféle testi és lelki panaszoktól szenvedők is meggyógyulhatnak a négylábú doktorok segítségével." (www.vitalitas.hu)

Az állatterápia története a hatvanas években kezdődött, amikor B. Levinson, amerikai pszichológus egy viselkedési zavarokkal küszködő kisfiút kezelt. Hónapokig nem tudta őt szóra bírni, mígnem egyszer a rendelésre kénytelen volt bevinni kutyáját. A kutya hatására a gyermek feloldódott, beszélni kezdett az állathoz, s annak gazdájához. Levinson a következő vizsgálatokra - a szabályok tiltása ellenére - már szándékosan vitte el kutyáját, és a kisfiú állapota rohamosan javulni kezdett. Nemsokára már speciálisan képzett kutyákat neveltek, s vonták be őket a pszichoterápiába. A módszert később kiterjesztette súlyos, gyógyíthatatlan betegek segítésére (enyhítette a depressziójukat), illetve idősekre, akiknél az egyedüllét és magány miatti szellemi és fizikai leépülést gátolta az állatterápia segítségével. A terápia elsősorban Angliában és az Egyesült Államokban terjedt el, de Svájcban, Németországban, Hollandiában is kezelnek gyermekeket és időseket ezzel a módszerrel.

Magyarországon is igyekeznek meghonosítani az eljárást, de az intézményekre korlátozott próbálkozásoknak egyelőre gátat szab a törvény, amely szerint például kórházakba, nem lehet kutyát (állatot) bevinni. Magyarországon 2000-től kezdődően a Tetra Állatterápiás Csoport végez állat-asszisztált terápiát. Terápiás programjaikban krónikus szkizofrén betegek állapotát próbálják javítani kutyás terápia segítségével. Ezen kívül értelmi fogyatékos gyermekeknek valamint bentlakásos otthonokban élő időseknek nyújtottak segítséget állat-asszisztált terápiával. A Tetra Csoport, terápiás kutyákon kívül galambokkal, teknősökkel, macskákkal is végez terápiát.

Állati többlet

"A modern szakirodalom megkülönbözteti az állat-asszisztált aktivitást, és az állat-asszisztált terápiát. Az állat-asszisztált aktivitás (AAA) olyan tevékenység, amelyet szakemberek vagy laikusok, állatok segítségével folytatnak azért, hogy a résztvevők életminősége javuljon.
Az állat-asszisztált terápia (AAT) olyan célorientált beavatkozás, melynek során egy, bizonyos kritériumokat teljesítő állat (leggyakrabban kutya, macska, de lehet bármilyen szelíd emlős vagy akár hüllő is) jelenléte, aktivitása a terápiás program része, és a páciensek fizikai, érzelmi, szociális és kognitív funkcióinak javítását tűzi ki célul, miközben a változásokat a személyzet dokumentálja. A terápia során, egy szakmai protokoll szerint, a páciens a terápiás csapat segítségével alakít ki kapcsolatot az állattal (simogatás, etetés, sétáltatás, speciális feladatok, stb.). A vizsgálatok során a páciensek állapotának változását nyomon követik.

Mindkét esetben számíthatunk azokra a jótékony hatásokra, amelyeket az emberek tapasztalhatnak állatok jelenlétében: endorfinok, vagyis "boldogsághormonok" szabadulnak fel, erősödik az immunrendszer, könnyebben megy az ellazulás, a relaxáció, oldódik a magány és a szomorúságérzés, könnyebb kilépni az apátiából, csökken a fájdalomérzet, normalizálódik a vérnyomás és a pulzusszám. A közös játék során meghatározó lesz a jókedv, a vidámság, a kölcsönös elfogadás, az öröm és az egymásra figyelés." (Tetra-2002 Alapítvány - Állatterápiás Csoport)

1. / 2 oldal

A cikk folytatódik

előző oldal

1. oldal2. oldal

teljes cikk megjelenítése

Szerző:Forrás:Megjelent:
Hajós Anett, pszichológusHáziPatika.com2013. február 22.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Egészség

Fekvőbetegek otthoni táplálása

Sok családban van olyan beteg, aki nem tud az étkezőasztalhoz ülni. Segítségre szorulnak az otthoni táplálásban. Hogyan történjen ez?

tovább

Praktikák:

Mozgássorok

Mozgássorok
tovább

Tippek:

A piaci és főként haza zöldségek frissebbek, ezért nagyobb vitamintartalmuk. Ha nyugdíjas, kihasználhatja a délelőtött, a piac általában szerdán délelőtt a legolcsóbb.

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések