Felmérések szerint hazánkban közel egymillió ember él csontritkulással. A betegség kialakulása a nők körében kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál. Az adatokból az is megállapítható, hogy a változókor kezdetétől ötévente megkétszereződik a csontritkulással összefüggésbe hozható csípőtáji törések kockázata. A törést követően pedig a halálozási arány a 25 százalékot is eléri.

A csípőtáji törések mellett a betegség által előidézett csigolyatest-, csukló-, illetve felkartörések száma is jelentős. Nyugtalanító, hogy a balesetek után a beteg életminősége jelentősen romlik, és a további törések elszenvedésének kockázata akár a tízszeresére is emelkedhet.

A csendes ellenség

Életünknek csak az első huszonöt-harminc évében nő a csonttömegünk. A növekedési fázist követően a csontok folyamatosan átépülnek, a hormonok által szabályozott csontlebontó és -építő folyamatok ideális esetben egyensúlyi állapotban vannak. Amikor ez az egyensúly megbomlik, lassú leépülés veszi kezdetét. Ez évekig tartó, hosszú folyamat, és a kezdeti stádiumban szinte tünetmentes.

A nők a változókor elérkezésekor vannak kitéve nagyobb kockázatnak, majd az időskori, 65 év feletti korosztály csonttömegvesztesége már csaknem azonos mértékű. A csontritkulás kialakulhat valamilyen alapbetegség következményeként, így gyulladásos ízületi betegségek, cukorbetegség, fokozott pajzsmirigy működés vagy felszívódási zavarok esetén is.

Építsük csontjainkat

Csontjaink épségének megőrzéséhez a legfontosabb teendőnk, ha megelőzzük a kóros folyamatok elindulását. Vagy azok felismerését követően megtegyük a szükséges lépéseket az állapotromlás megakadályozására. A megelőzés már gyermekkorban elkezdődik azzal, hogy gyermekeinknek megfelelő testmozgásra adunk lehetőséget, és kalciumban, fehérjében gazdag étrendet biztosítunk számukra. Az elégséges és folyamatos kalciumbevitel és az aktív életmód a felnőtt szervezet számára is fontos.

Fogyasszunk rendszeresen tejtermékeket (tejet, sajtot, joghurtot), olajos magvakat, halat, zöld növényeket (zöldborsót, salátát, brokkolit, káposztát, petrezselymet). Végezzünk olyan testmozgást, mely közben a testünkre hat a gravitáció. Például kocogjunk, kosárlabdázzunk, vagy csak gyalogoljunk tempósan legalább hetente három alkalommal fél órát.

A D-vitamin elengedhetetlen a kalcium bélből való felszívódásához és a csontokba való beépüléshez, ezért tartózkodjunk napfényes időben a szabadban, hogy a D-vitamin képződés megindulhasson a szervezetünkben.

Kerüljük a "kalciumelvonókat"

Vannak olyan anyagok, melyek a szervezetbe jutva gátolják a kalcium megkötését, illetve felszívódását. A kávé koffeintartalma miatt lehet kerülendő, mivel egy csészényi 10 százalékkal is megnövelheti testünk kalciumszükségletét. A tejeskávé-fogyasztók azonban sokat javítanak kalciummérlegükön.

További problémaforrás a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás, valamint a fiatal korosztály körében is kedvelt foszforsavtartalmú üdítőitalok, mint például a kóla. Különösen magas a foszfortartalma a feldolgozott élelmiszereknek, így a szalámiknak, felvágottaknak és egyes konzerveknek is. A foszfor a táplálékkal felvett kalcium felszívódását jelentősen csökkenti, így ajánlott száműzni a táplálkozásunkból. A gyermekkorban fogyasztott foszforsavtartalmú élelmiszerek az ideális csonttömeg kialakulását is veszélyeztetik, ezért különösen károsak.

Az országjáró átfogó egészségvédelmi szűrőprogram keretében az életmód-tanácsadás és az ingyenesen igénybe vehető vizsgálatok mellett a csontritkulással kapcsolatos kérdéseinkre is választ kaphatunk.

Helyszínek és időpontok:
2012. 10. 12. MOSZ Családi Egészségnap, Siófok
2012. 10. 18. Osteoporosis Világnap, Budapest
2012. 10. 19. Danone Prevenciós Nap, Székesfehérvár


Az írás megjelent a Nők Lapja Egészség októberi számában.