Egy munkahelyi "rossz házasságnak" az egyik klasszikus példája: egy nagy ívű víziókat álmodó és egy részletekben elvesző, aprólékos munkatárs halálra idegesítik egymást. Tegyük fel, hogy az első típus a főnök (mint ahogy gyakran így is van): a tettekre összpontosít, magabiztos, és sokat követel, legfeljebb csak a lehetőségek hiánya aggasztja. Nem mindig tudja logikusan megindokolni a döntéseit, ezeknek csak egy részét alapozza adatokra, másik részüket megérzésből hozza. Azt sem mindig fejti ki pontosan, mit vár el a csapattól, de észreveszi és megjutalmazza, ha külön kérés nélkül is megkapja - ám azt sem hagyja szó nélkül, ha nem.

Az érzéketlenség és a nagyvonalúság e keveréke az őrületbe kergeti a pontos tervezés hívét. Az ő személyisége sokkal szabálykövetőbb, a tények, az adatok vezérlik, sokkal kevésbé figyel oda az érzelmeire, megérzéseire. Őt a költséges tévedések töltik el aggodalommal, így lassan, alaposan közelíti meg a változásokat és a projekteket.

Ha ez a két ember képes kedvelni egymást, meg tud bízni egymásban, fantasztikus párost alkothatnak, kölcsönösen kiegyenlítik egymás erősségeit és gyengeségeit. A legtöbb esetben azonban épp a személyiségük közti különbség válik áthatolhatatlan akadállyá a bizalom útjában, mivel kölcsönös tisztelet helyett inkább nyugtalanságot ébresztenek egymásban. Ha pedig nem bízunk valakiben, hajlamosak vagyunk automatikusan problémásnak, rossznak elkönyvelni.

Könnyű elképzelni olyan munkahelyi szituációkat, amelyekben ez a két személyiségtípus összecsap. Ha határidő kitűzésére van szükség, a nagyvonalú úgy érzi, nagyon távoli a kitűzött időpont, míg a precíz szeretne bőven időt hagyni a döntésre. Ha források kiutalására kerül sor, a nagyvonalú legszívesebben bankot robbantana, míg a precíz a biztos megtérüléssel és a pontos pénzügyi tervezéssel foglalkozik. Új projekt esetén a nagyvonalú főnök beéri a tervek felvázolásával, míg precíz beosztottja dühöng, mivel érzése szerint alig kapott instrukciókat.

Ismerd meg önmagad!

Egy pszichológiailag kellően felvilágosult emberben ez a kényelmetlen érzés a következő gondolatsort keltené: "Kíváncsi vagyok, miért nyugtalanítasz. Lehet, hogy nekem kellene változnom ahhoz, hogy mind a ketten kényelmesebben érezzük magunkat ebben a helyzetben?" A legtöbb esetben azonban nem tudunk ennyire felülemelkedni saját bizalmatlanságunkon, és egyszerűen személyes értékítéletté változtatjuk a rossz érzéseinket: "nem bírlak, ez és ez a baj veled". Ezután pedig hajlamosak vagyunk részletesen megmagyarázni magunknak, a házastársunknak, néha sajnos az egész irodának, hogy a minket rossz érzéssel eltöltő kolléga egyszerűen megőrült, bizonytalan, alkalmatlan a feladatára, sőt rossz, gonosz, önző, arrogáns ember. S olyannyira el tudunk merülni ebben a mocsárban, hogy addig fújunk egymásra mi ketten, amíg a köztünk levő ellenségeskedésbe már külső erőnek kell beavatkoznia.

Sokkal jobb lenne elfogadni az emberi személyiség változatosságát, értékelni mindazt, amit ez a változatosság a munka világához hozzátehet. Talán meglepő, de ehhez leginkább a régi görögök bölcsességét érdemes a magunkévá tenni: "ismerd meg önmagad"! Ha ugyanis tisztában vagyunk saját személyiségvonásainkkal, másokéit is könnyebben elfogadjuk.

Tüzet szüntess!

Van néhány trükk, amelyek segítségével kizökkenhet a rossz kerékvágásból, ha folyamatos harcot folytat egy kellemetlen kollégájával.

- Ne keressen szövetségeseket! Megnyugtató ugyan, ha kiderül, hogy mások is bizonytalannak és kaotikus gondolkodásúnak látják a főnököt, de minél többet beszélnek egymás között a negatív dolgokról, annál sötétebb árnyékot borítanak ezek a negatívumok az ön életére.

- Összpontosítson az erősségekre! Akár kedveli, akár nem, emlékeztesse magát arra a teljesítményre, amelyet az ellenfele letesz az asztalra: amiben valójában segít a csapatnak, a cégnek, sőt akár személyesen önnek is. Ez elveszi a bosszankodás élét.

- Térjen ki az útból! Néhány személyiségtípus olyan különlegesen érzékeny ponton érint meg minket, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk elfogadni. Ha nem tud barátságosabban reagálni az illetőre, próbálja a kötelezőre minimumra redukálni a kettejük közötti kapcsolattartást.

- Nézzen tükörbe! Nem mindenkit irritál annyira a kollégája személyisége, mint önt. Meglehet, valami nagyon fontosat tanulhat meg önmagáról, ha képes megtalálni a saját szerepét az események alakulásában, vagy azt, hogy miért reagál különösen érzékenyen az illetőre.