Mínuszaink 50pluszban

Időskori veszteségeink sora


Szerző: Hajós Anett, pszichológus
2009. december 2. | Forrás:  HáziPatika.com

Az időskor kezdete a számvetések ideje. Felmerülnek az élet értelmére vonatkozó kérdések: mit értem el, megvalósítottam-e, amit szerettem volna. Ezzel egy időben számos szükségszerű veszteséggel vagyunk kénytelenek szembesülni. Nem mindegy, hogyan.

A személyes boldogság megtalálása, az önérvényesítés lehetősége és fontossága központi kérdés napjainkban. Egyre nagyobb az elvárás az időnkénti számvetésre, s ezáltal az önvizsgálatra: megvalósítottam-e az álmaimat, elértem-e kitűzött céljaimat.

Pszichológiai értelemben az életszakasz-váltások időszaka lehetőség a szembenézésre, az összegzésre, hol is tart valaki saját vágyai, céljai, önértékelése tekintetében. Számvetés tekintetében talán azonban mégis van egy kitüntetett időszak: az életközepet követő évek, az időskor kezdete.

Az életszakaszok csak részben biológiailag meghatározottak, mert pszichés és társadalmi tényezők is jelentősen befolyásolják. A társadalmi változásokkal az egyes életszakaszok jellegzetességei, kezdete és hossza is megváltozott. Ezért nehéz megmondani, mikor veszi kezdetét az időskor, hiszen a változások (társadalmi, egészségügyi) következtében nemhogy a várható életkor nőtt meg, de az aktív időszak tartama is. Az életszakaszok kitolódtak. Akkor most kit mondhatunk idősnek? A nyugdíj-korhatárt elérőket?

Elmosódott határok ide vagy oda, az emberélet útjának felét követően, a kora-időskorral kezdetét veszi a számvetés, összegzés időszaka.

Ha az idős kor élvezete és tisztelete újra értékké válhatna

Történelmi koronként és kultúránként más jelentett az öregedés. Az ókori görögök előtt hatalmas becsben állt az élet alkonya. A spártai öregek szó szerint élet és halál urai voltak. Tisztelet övezte az öregeket, s az aggkort a bölcsesség kiteljesedésének tekintették. Az antikvitásban a bölcsesség, az összegzés szimbóluma volt, tisztelték a bölcs öregeket. A szenátus tagjai is mind idősek voltak.

A modernizáció az élet meghosszabbodását hozta, de mindez az idősek, az időskor tiszteletével már nem jár együtt. Sőt: minden azt hirdeti, hogy fiatalnak kell maradni, mert a fiatalság az érték, a vele járó szépséggel, energikussággal, teherbírással, egészséggel és produktivitással együtt. Az idősek kirekesztődnek, mert aki inaktív, az értéktelen, teher a társadalomnak és a szűk környezetnek. Ami elhasználódott és megkopott, az nemtetszést vált ki és eldobandó.

Nem csoda tehát, ha ilyen társadalmi hozzáállás és értékrend nyomán az időskor csupán a veszteségekkel asszociálódik, a számvetést és összegzést pedig nehezen vagy alig követi kreatív megoldás. Így ennek az életszakasz-váltás krízisnek a megoldása, új készségek megtalálása igencsak zökkenőkkel tarkított.

A számvetés kora

A napjainkra jellemző kreatív krízismegoldás hiánya nem jelenti persze azt, hogy az időskor krízise ne a személyiségfejlődés szükségszerű velejárója lenne.
Mert az időskor vitathatatlanul a kézzelfogható veszteségélmények és a szerepvesztések sorozatának életszakasza, függetlenül a korábban emlegetett "biológiai és szociális/társadalmi életkortól".

A számvetés, a korábbi évekre való visszatekintés a következő kérdéseket hozza: Tettem-e eleget? Hagytam-e nyomot magam után? Értelmes életet éltem-e?
Ha kedvező válaszokat tudunk adni a feltett kérdésekre, ha megelégedettséggel vagyunk képesek visszanézni addigi éveinkre, az személyiségünk egyensúlyára utal. Ellenkező és kedvezőtlen esetben a kétségbeesés uralkodik el, szorongatóan hat a napi hanyatlás, a fenyegető elmúlás gondolata (majd megtapasztalása), és a szükségszerű és nem szükségszerű veszteségek sora.
  • Az első krízis a munkaerőpiacról való kikerülés, a nyugdíjba-vonulás krízise. Ez számos veszteséggel jár. Elveszik a munkánk, az aktív kereső szerepünk, a hasznosságérzésünk, a produktivitásunk, a jövedelmünk, az időnk külső strukturálása, és bizony társas kapcsolataink egy része is.

  • A hanyatlás élettani jelei már a klimaktérium, a változókor tájékán elindulnak, a hatvanas évek végére azonban felgyorsul a látás-, hallás-, emlékezetromlás, csökken a koncentrációs készség, nő a fáradékonyság, egyre gyakoribbak a különféle megbetegedések. A dolog ellentmondása éppen az, hogy a dementálódás elleni leghatékonyabb védekezés a konstruktív munka volna, ehelyett a nyugdíjaztatás ingerszegénysége pont a hanyatlást gyorsítja.

  • Az esetleges krónikus betegségek következtében bekövetkező tartós egészségkárosodás és/vagy rokkantság véglegessé teszi az inaktívvá, alkalmatlanná válást.

  • Bizonyos betegségek következtében megnehezül, vagy lehetetlenné válik az önellátás, így elveszik az önállóság, a függetlenség; az érzés, hogy saját magam irányítom az életem. Elveszhet az addig megszokott környezet is, ha egy betegség - s így a betegellátás - következtében szükségessé válik az otthon, az élettér-váltás, a költözés.

  • Megcsappan a lendület, az életerő, a motiváció, amely magával hozza a társas izolációt is, hisz a külvilágban szembesülnünk kell saját magunk meglassultságával, a fiatalság vitalitásával ellentétben. Megfogyatkoznak a társas kapcsolatok.

  • Szükségszerű életformaváltás következik be: az idő strukturálatlanabb lesz, kevesebb dologhoz kell alkalmazkodni. De amihez kell is, az is nehezebben megy, mert korral az alkalmazkodási készségek, sőt még a hobbik, kreatív elfoglaltságok is beszűkülnek.

  • A nyugdíjas lét és a keresőszerep elvesztése egzisztenciális veszteséget is hoz magával.

  • Fokozódik a haszontalanságérzés, az improduktivitás.

  • Megbecsültség helyett inkább teherré válunk a társadalom számára.

  • Gyakori, hogy ekkor költöznek el végleg a gyerekek ("üres fészek"), így szülőként már egyre csökken a feladatkörünk, kevésbé érezzük magunkat kompetensnek. A szerepváltás (nagyszülővé válás) pedig nem mindig zökkenőmentes.

  • Egyre gyakoribbá válnak az ismerősök, barátok körében a halálesetek.

  • A saját partner, házastárs elvesztése nagyon nehezen feldolgozható krízis, és gyökeres változást hoz az életformában.

  • Szükségszerűvé válik a saját elmúlással való szorongató szembenézés, a halállal való foglalkozás.

  • Mindezt követi az egyre elhatalmasodó magány, elszigetelődés, beszűkülés.
Ezekre az életkor következtében kialakuló szükségszerű veszteségekre változó módon reagálhatunk. Mivel elkerülni nem tudjuk őket, pszichés jól-létünk érdekében érdemes minél kreatívabb megoldásokra törekednünk.

Szerző:Forrás:Megjelent:
Hajós Anett, pszichológusHáziPatika.com2009. december 2.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Egészség

Mennyi lesz a nyugdíja? Számoljunk együtt!

Ha közeledik a nyugdíjas korhoz, biztosan sokszor eszébe jut, vajon nem éri-e kellemetlen meglepetés a nyugdíjának megállapításakor. Bár nem egyszerű a járandóság kiszámítása, nagyjából érdemes utánagondolni, mit várhat.

tovább

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!

Tippek:

Szent-Györgyi Albert napi tíz gramm feletti C-vitamin bevitelét sem tartotta túlzottnak. Szerinte a C-vitamint a sóhoz hasonlóan kellene árusítani.

Praktikák:

Mozgássorok

Mozgássorok
tovább

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések