Itt és így halt meg Antal Imre - megmutatjuk

1. / 2 oldal


Szerző: Kéky Kira
2008. június 11. | Forrás:  HáziPatika.com

Hospice Ház: ön milyennek képzeli? Ön szerint mi zajlik a szobáiban? Cikkünkből megtudhatja: a budapesti Hospice Ház miként segít a haldoklókon, és a cikk második oldalán elolvashatja, hogyan töltötte utolsó heteit, hogyan haldoklott Antal Imre.

A haldoklás színei

Kívülről jellegtelen, földszintes betonépület Óbuda egyik csendes utcájában. Belül azonban egy sajátos, színes, levegős, illatos világ vár. Aki ezeket a belső tereket megálmodta, az tudott valami nagyon fontosat. Azt, hogy a halál előtti utolsó időszak nem lehet sivár. Hogy a búcsúzkodáshoz tér kell. Hogy a gondolatoknak, érzelmeknek talaj kell. Hogy a lábnak fű, a szemnek kék ég, a bőrnek szellő és napsütés kell.
A Hospice Ház belső tere ölelő, napsárga és napnyugta színű. Belül sok a könyv, a virág, mindenhol fény van. Hatalmas ablakok és teraszajtók néznek a belső kertre. A hatalmas, védett teraszon rózsabokor és virágágyás. Középen hatalmas fa. Mögötte park.
- A kertet minden beteg és hozzátartozó használhatja. A régóta ágyhoz kötötten, négy fal közt élőknek ez nem csak a természet közelségét, hanem a szabadságot is jelenti. Kerekesszékkel és gyalog is ki lehet jönni. A szobáknak teraszuk van, ágyból is lehet nézni a kertet - mondja dr. Bíró Eszter tanácsadó szakpszichológus, amikor körbe vezet.
- Egy haldokló számára mindez többet jelent mindez, mint egyszerűen virágot, fát, napsütést?
- Ez attól függ, kinek mennyire misztérium, attól függ, hogyan látja a világot, abban saját magát. De egy biztos: minden beteg szeret kijönni ide.

A búcsúzás misztériuma

- Lehet itt búcsúzkodni?
- Lehet. Van, aki tudatosan búcsúzkodik, mások kevésbé. Ez nagyon egyéni. Általában nem a mi kertünktől búcsúznak, hanem a saját életüktől, de ennek a tere lehet a kert, ahol egyedül vagy a hozzátartozókkal együtt üldögél.
Vannak, akik nem nyíltan, hanem inkább szimbolikusabb formában búcsúznak, nem azzal a végiggondolt céllal, hogy most összegzik az életüket. Nehéz búcsúzkodni, mert fél az ember. Nem csak a haláltól, mint megsemmisüléstől, hanem világnézettől függően a halált követő dolgoktól is fél. És sokszor még ennél is jobban félnek a halálhoz vezető úttól, hogy mit kell még szenvedni odáig, mit kell még kiállni testben és lélekben.
A testi tünetek jól csillapíthatók, a lelkiek nehezebben. Azért, mert ilyenkor nagyon erős a kiszolgáltatottság, a bezártság érzés, az, hogy másokra szorulunk, terhet jelentünk nekik. És jelentkezik az a különös érzés is, hogy "ez már nem is én vagyok, hiszen már semmire nem vagyok képes, amire eddig képes voltam, elveszítettem az eddigi életem, személyiségem".
- Ez is gyász? Magunkat, az életünket gyászoljuk?
- Igen, ez is gyász. Ha valaki megbetegszik, akkor onnantól folyamatosan veszteségeket kell átélnie. A testi és lelki funkciók romlását. Ráadásul attól is szenvednek, hogy olyan intenzív, nehezen uralható érzelmeket tapasztalnak meg, amiket eddig soha sem ismertek. Átélik a munkahelyi kapcsolatok elvesztését, a társas világ elvesztését: megszűnik a kapcsolati háló. A világ leszűkül az ágyra, amiben az illető fekszik.
- Mi enyhíthet ezen a bezártságon?
- Például az emberek jelenléte, az odafordulás. De itt van például Larry is, az önkéntesünk. Ő egy Labrador.
- Terápiás kutya?
- Praktikusan az, bár nincs erre kiképezve. De amint most is lehet látni, az arcával és farkcsóválásával is mosolyog, mindenkihez odamegy, mndenkinek nyújtja a fejét simogatásért. Naponta jár be dolgozni, ő egy igazi önkéntes. Mint az igazi terápiás állatok, Larry is melegséget, barátságosságot, nyugalmat, feltétlen szeretetet, odaadást, előítélet-mentességet sugároz, és nem csak kapja a simogatást, de adja is.

Kibeszélni a halált

- Ki hogyan akarja eltölteni a halála előtti utolsó időszakot?
- Van, aki elutasít minden segítséget és beszélgetést, mások viszont sokat beszélgetnek, elvárják a maximális őszinteséget. Ez a két véglet, de van közte számtalan variáció. A mi felfogásunk az őszinteség. De az őszinteség módját és mértékét, stílusát, jellegét, megnyilvánulási formáit az diktálja, hogy a beteg mit szeretne. Érzékenyen igyekszünk meghallani a beteg mindenféle kérdését, utalásait is, nehogy úgy érezze: visszautasítjuk a betegségével, halálával kapcsolatos kommunikációt.
- Jut erre idő? Van erre elég ember?
- Igen. Mi meghalljuk azokat a félmondatokat is, mint például: "A lányom akart hozni egy új papucsot, de minek már nekem új papucs?" Erre is reagálunk, és persze nem úgy, hogy azt mondanánk: 100 évig tetszik élni, egy csomó új papucsra lesz még szüksége. Nem hitegetjük, viszont az őszinteség mértékét az határozza meg, hogy a beteg mit akar hallani. Esetleg visszakérdezünk, hogy továbbvigye a gondolatot, beszéljen, ha akar, mert lehet, hogy erre van szüksége.
A pszichológus bevezetett Emőke szobájába, aki tüdőrákos. Megengedi, hogy fényképezzem.
A harmincegynéhány kilós asszony puha, meleg takarók alatt feküdt.
- Nagyon jó itt lenni, olyan kedvesek az emberek - mondta.
Emőke is kijár a kertbe, szívesen tölti az idejét ő is az intézmény közös kutyájával, ha a fájdalom elviselhető. Márpedig mióta bent van, azóta elviselhető - itt ugyanis beállították neki a megfelelő gyógyszereket.

1. / 2 oldal

A cikk folytatódik

előző oldal

1. oldal2. oldal

teljes cikk megjelenítése

Szerző:Forrás:Megjelent:
Kéky KiraHáziPatika.com2008. június 11.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Mozgás

A szervek alkalmazkodása a fizikai aktivitáshoz

Ha fittek és üdék szeretnénk maradni, akkor ne tespedjünk otthon a fotelben, mert ahogy a régi TV-torna is sugallta: "egy kicsi mozgás mindenkinek kell". S hogy miért is? Mert fizikai, pszichés egyensúlyt biztosít, túl azon, hogy karbantartja...

tovább

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések