Gyerekmentes övezet
Melegedő - V. Kulcsár Ildikó rovata
2013. július 29. | Forrás: 50plusz.hu
A normális nyaralók még az igazak álmát alusszák reggel hétkor - nézett körül Kata az üres balatoni strandon, majd kicsit vacogva, de csak azért is belevetette magát a vízbe, majd erős tempókkal úszni kezdett.
- És mi lesz az imádott Péteremmel? - gondolkodott tovább. - Ő fegyelmezetten és kedvesen mesélte, hogy minden rendben van az egyetemi előmenetelével, de azért megjegyezte, hogy a felesége szülei keveslik a keresetét. Szerintük bolond az, aki ma egyetemi oktatónak áll... - A lányuk lecsábította Budapestről abba a vidéki városba a fiamat, közben nem felel meg nekik a jóképű gyerekem? A diplomájával, a doktorátusával és a nyelvvizsgáival? - gondolta dühösen, majd a következő percben észrevette, hogy olyan mélyre merészkedett, mint még soha.

Mire kiért a partra, jobb kedve kerekedett. - A lányom okos, vagány és talpraesett, a fiam rendkívül tehetséges, nem tudja bedarálni őket a világ! Én már nem tudom megóvni őket, nem élhetem az életüket, de a háttérből segíthetek. Segítek is, amíg csak élek! - gondolta bizakodva, majd amikor felért a harmadik emeleti apartmanba, már vidáman rontott be a hálószobába, hogy beszámoljon a férjének a reggeli úszásról. Csakhogy az ő Pétere még aludt. Nem csodálkozott, megszokta már, hogy a férjének kétszer annyi alvásra van szüksége, mint neki, de nem volt ideje az ébresztgetésre, mert megszólalt a mobilja. A legkisebb lánya, Emese hívta, a hangja ideges és kétségbeesett volt.
- Anyukám, azonnal add meg a családorvosunk számát, mert Zsoltit megcsípte egy darázs! Hatalmasra duzzadt a karja, nehezen kap levegőt, valószínűleg allergiás a darázscsípésre! Jaj, anyu, segíts!
Lázasan kereste a telefonszámot, közben nyugtatta a lányát - "Zsolti erős, huszonéves fiú, nem lesz semmi baj" -, majd bediktálta Ági telefonszámát, közben gyorsan kinyitotta a laptopját, hogy megkeresse, melyik az ügyeletes kórház Óbudán. Attól tartott, hogy a negyvenfokos kánikulában a családorvosuk nyaral. Aztán újból hívta Emesét, akinek a hangja már fényesebb volt.
- Anyukám, Ági néni a legrendesebb orvos a világon! Vasárnap reggel nyolc óra, és ő már kocsiban ül, hogy mihamarabb beérjen a rendelőbe. Csoda! Mi is kocsiban ülünk, én vezetek, mert Zsoltinak kevés a levegője. Ugye, nem lesz baj?
- Minden rendben lesz, kislányom, fogok én még táncolni az esküvőtökön! - mondta vidáman, majd amikor letette a telefont lerogyott egy székre.
- Azért ez kemény reggel volt - mondta magának félhangosan, mire mocorogni kezdett a békésen szunyókáló férje. - Te már fenn vagy? - kérdezte Péter kedvesen, majd amikor látta, hogy a felesége nedves fürdőruhában tesz-vesz a szobában, elismerően nézett rá.
- Végre kettesben vagyunk, végre élhetnénk egymásnak... -, de nem tudta befejezni a mondókáját, mert újból csörrent Kata telefonja.
- Minden oké! Zsolti kapott egy injekciót, Ági néni felírt egy csomó gyógyszert, ne aggódj értünk! - hadarta a lánya jókedvűen. - Anyukám, köszönöm, hogy segítettél!
- Meg sem mondod, ki telefonált? - kérdezte a férje felháborodva.
- Sűrű volt a reggel, majd elmesélem - sóhajtott Kata.
- Mi történhetett egy ilyen gyönyörű nyári reggelen, amikor gyerekmentes övezetben vagyunk? - nevetett Péter barátságos fölénnyel.
- Semmi, drágám, pihenj csak nyugodtan! - felelte Kata, majd feltette a reggeli kávét, hogy szokásaikhoz híven induljon a nap.