Félúton

Az emberélet útjának felén

1. / 2 oldal


Szerző: Hajós Anett, pszichológus
2007. július 7. | Forrás:  HáziPatika.com

Az emberélet útjának felén életünk különböző szálai összekuszálódnak, ezért új utakat keresünk, iránymutatásra szorulunk. Kételyeink támadnak az élet értelmével kapcsolatban. Hová tartunk? Mi a feladatunk? Van-e még lehetőségünk a kiteljesedésre?

Az élet középső időszaka minden ember számára az átalakulás, a változás ideje. Van, akinél a személyiség átformálódása fokozatosan, nagyobb megrázkódtatások nélkül megy végbe, míg másoknál (körülbelül az emberek kétharmadánál) drámai változások közepette zajlik. Az átalakulás számukra a krízis időszaka.
Ugyanakkor persze az élet közepe a kiegyensúlyozott, gazdag élet időszaka is. Ilyenkor az ember számos feladattal szembesül, és kényszerül azok megoldására. El kell fogadnia életkorát, az öregedés látható és érezhető jeleit; bele kell törődnie abba, hogy jövendő lehetőségei korlátozottak, és az idő múlásával egyre inkább szűkülnek; és újra kell alkotnia személyes identitását. Ebben az időszakban még gondoskodásra, nevelésre szorulnak gyermekei, de már szülei is. Ebben az életszakaszban még aktívan dolgozik, de egyre fontosabbá válnak "utódnevelési" feladatai is. Ez az az életkor, amelyben a legtöbb jelentős művészeti alkotás, technikai találmány, tudományos elmélet születik. Hiszen az élet középső szakaszában az ember számos lehetőséggel rendelkezik a benne lévő adottságok megvalósítására, tudásának hasznosítására.

Maradandót alkotni

Az életközép időszaka - a felnőttkor - az egyik leghosszabb, és legfontosabb életszakasz az ember életében; 40-65 éves kor között zajlik. Ennek az érett kornak a központi feladata az alkotás, amely nemcsak szellemi termékek vagy tárgyak alkotását jelenti, hanem gyermekek világrahozatalát, a róluk való gondoskodást, és a következő nemzedék sorsának irányításában való részvételt. Ez az "alkotás a stagnálással szemben" pszichoszociális krízise. Az alkotás nélkülözhetetlen képesség bármely társadalom vagy egyén életben maradásához. Ez a késztetés akkor keletkezik, amikor az ember felismeri halandóságát. Az alkotással ellentétben stagnáláshoz vezet, amikor valaki nem mer szembenézni a középkorú felnőttség követelményeivel. Azok, akik nem képesek megbirkózni a háztartás vezetésével, a gyermekneveléssel vagy karrierjük építésével, hajlamosak arra, hogy lelkileg stagnálást érezzenek a felnőttség delének vége felé.

Krízis az élet közepén

A korai felnőttkorból a középső felnőttkorba való átmenet idejét (40-45 éves kor körül) egyfajta fejlődési krízisnek lehet nevezni. Lezárunk egy közel húsz évig tartó életszakaszt, és egy újat kezdünk el. Megjelenik ekkor az élet értelmének keresése, az eddig megélt élet eredményének, céljainak, értékeinek kritikája, esetleges átformálása.

Az élet középső szakaszába való belépés egyben egy új életstruktúrát, és egy új generációba kerülést is jelent. Ezt a folyamatot azonban az egyre gyakoribbá váló kritikus, váratlan életesemények (szülők vagy házastárs váratlan halála, válás, súlyos betegségek) megzavarhatják, illetve megnehezítik a változásokhoz való alkalmazkodást.

A bekövetkező változások egy része külső esemény, a másik fele belső. Külső esemény például a gyerekek kirepülése otthonról, illetve a szülőktől való érzelmi leválása, a karrier területén bekövetkező változások (vezetővé válás vagy megrekedés). A belső változások az egyén viszonyulásaiban és értékeléseiben jelennek meg. Változik a munkához, a teljesítményhez, a sikerhez való viszony, és változik az életesemények jelentőségének értékelése. Tulajdonképpen ez az időszak fordulópont lehet az élet értelmének és az egyén saját feladatainak keresésében.
Ebben az időszakban egyre gyakrabban gondolkodik el az egyén arról, hogy hol tart a szakmájában, milyen helyet foglal el a karrier-létrán. Döntéseiben saját belső hangját követte-e, vagy mások hangjára figyelt.

Melyek azok a területek, melyekben törekedni kell ekkor az új egyensúly megteremtésére?

Milyen feszültségeket kell feloldani az egészséges fejlődés érdekében?

Fiatalság - öregség

A középkor az első életkori fázis, amikor az egyén bizonyos vonatkozásokban fiatal, másban öreg. A középkorúak körében a fiatalság - saját fiatalságuk - energiát és nyitottságot jelent, az öregség pedig stabilitást, rendezettséget és bölcsességet. Egyensúlyt kell teremteni a fiatalság-öregség dimenzióban! Meglévő fiatal energiáit használja az alkotásra, a rendezettség megőrzésére, és a változásokra való nyitottságra! Az öregség bölcsessége pedig a változások elfogadásában, a hozzájuk való alkalmazkodásban, és a bennük lévő értelem, jelentőség megtalálásában segít.

Ennek a két összetevőnek az integrálásában lévő zavarok mutatkozhatnak meg látványosan az öltözködésben, a test fiatalságának, szépségének sok energiát és pénzt felemésztő megőrzésében, a fiatalabbakra jellemző életstílusban. Láthatóvá válik továbbá a megállíthatatlanul bekövetkező változások elutasításában, a jövőtől, az öregségtől való rettegésben.
Az erősen lelassuló életmód, a jövőre irányuló tervek hiánya, a múltba temetkezés pedig azt mutatja, hogy az illetőben már inkább az "öregség dominál".

1. / 2 oldal

A cikk folytatódik

előző oldal

1. oldal2. oldal

teljes cikk megjelenítése

Szerző:Forrás:Megjelent:
Hajós Anett, pszichológusHáziPatika.com2007. július 7.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Egészség

Minden második nőnél bekövetkezik

Alig van Magyarországon család, amelyben ne fordulna elő, hogy valamelyik nagyszülő rosszul lép, elesik, és combnyaktöréssel, csigolyasérüléssel kórházba kerül. Pedig mindez nem a "korral jár", hanem legtöbbször a csontritkulás következménye.

tovább

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!

Praktikák:

Gyógynövénytár

Gyógynövénytár
tovább

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések