Fél lábbal a bajban
A cukorbetegek lábának ápolása
1. / 2 oldal
A súlyos cukorbetegségben szenvedő betegeknek jellemzően a lábukon begyógyulni nem akaró vagy igen-igen lassan gyógyuló sebek, fekélyek jelennek meg. Különösen akkor, ha nem kellően törődnek betegségükkel.
Miért kell külön odafigyelni a cukorbetegek lábára?
A szakzsargon diabéteszes lábnak nevezi a cukorbetegek lábát a rajtuk megjelenő, a cukorbetegségre jellemző tünetek miatt. Ilyenek a lassan gyógyuló vagy meggyógyulni soha nem akaró sebek, fekélyek. Ha végre valahára valamelyik mégis begyógyul, számíthatunk arra, hogy valahol váratlanul egy újabb keletkezik, és a történet kezdődik előről.Üszkösödés esetében - ha már sem a kötözgetés, sem a kenegetés vagy egyéb, konzervatív kezelés nem használ - az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint az amputáció az egyetlen megoldás. Azonban az első amputációt sajnos követni szokta a második, a harmadik... Azt hiszem, ez a perspektíva kellőképpen elrettentő ahhoz, hogy különös gonddal kezeljük a diabéteszes lábat.
A kisebesedés megelőzése: helyes táplálkozás
Az első és legfontosabb: a helyes, a cukorbetegek számára megfelelő táplálkozás. A korlátok közé szorított étkezéssel nem csak a lábon megjelenő sebek kialakulását előzhetjük meg, hanem csökkenthetjük a cukorbetegséggel járó, más tünetek kialakulásának esélyét is, illetve a kialakult tünetek, szövődmények súlyosbodásának vethetünk gátat.Kényelmes, puha lábbeli
Olyan lábbelit válasszunk, ami kényelmes, jó felépítésű, könnyen tudunk járni benne, picit sem tör sehol. Feltétlenül puha anyagból készüljön, hogy a lábfej szabadon mozoghasson benne. Ne legyen magas sarkú, és olyan, aminek orra összenyomorítja, egymásra helyezi a lábujjakat. Tartsa stabilan a lábat. Még színházlátogatás alkalmával is ilyen cipőt vegyünk fel.Járjunk mezítláb
Jó, ha a lakásunk puha szőnyegén mezítláb közlekedünk. Ez elősegíti a talp masszírozását, jót tesz az esetleges lúdtalpnak. Így szellőzik is a láb. Nyáron, ha van rá lehetőség, tartózkodjunk sokat a friss levegőn mezítláb, se zokni, se papucs ne legyen rajtunk. Akinek nincs kertje, erkélye, ahova kiülhetne, menjen le a térre egy könnyen levehető papucsban egy könyvvel a kezében, s keressen egy padot, ahol a lábát a papucs fölött himbálva, olvasgatva kényelmesen elücsöröghet.Télen, ha hideg a kő, papucs helyett vegyünk fel egymás fölé akár három-négy pár puha pamutzoknit. Vásárolhatunk a lábunk méreténél nagyobb méretűeket is, hogy a legkülső zokni se szorítson.
1. / 2 oldal
A cikk folytatódik
|
