Egy régi talány megfejtése

Nem is olyan rég, az 1980-as években még talány volt, miként alakulnak ki az oly sokakat kínzó gyomorpanaszok, a gyomorhurut - gastritis -, a fekély - ulcera - és társaik. Kialakulásukat különböző tényezők szerencsétlen összejátszásával hozták összefüggésbe, úgynevezett multifaktoriális betegségeknek vélve őket, amelyeket savmegkötő szerekkel vissza lehetett ugyan szorítani, de a panaszok időről-időre kiújultak.

A nyugat-ausztráliai Royal Perth Hospital orvos-párosának köszönhetően megdőlt e téves nézet, és lezárult a hatástalan gyomorfekély-kezelések kora. Nem a sok sav, nem is a stressz és a fűszeres ételek a bűnösök a gyomor- és nyombél-fekély kialakulásában, hanem egy baktérium, amely főként a gyomor alsó részén, a fundusban és a vékonybélben tanyázik, és - mint időközben bebizonyosodott - az összes emésztőrendszeri fekély 80-90 százalékáért felelős.

A szemfüles patológus kutatni kezd

A nagy felfedezés története, melynek nyomán több tucat orvosi tankönyv érett meg az újraírásra, 1979-ben kezdődött: A ma 68 éves patológus, J. Robin Warren egy gyomornyálkahártya-szövetminta mikroszkópos vizsgálata során kis, ívelt baktériumokat fedezett fel, amelyek nem hagyták nyugodni. Az elkövetkező két évben aztán feltűnően gyakran észlelte őket, amikor gyomornyálkahártya-gyulladásos betegek szövetmintáit vette szemügyre.
Felfedezésének összefüggéseivel még nem volt tisztában, ezért 1981-ben kórházi kollegájával, a mikrobiológus és gyomor-bélspecialista, Barry J. Marshallal közös kutatásba fogtak. Marshall egyébként egyetemi évei alatt még úgy vélte, jobb, ha gyakorló orvosként működik, mondván, "az orvostudományban már nincs mit fölfedezni" - idézte őt 1997-ben a Sydney Morning Herald. Warrennel való közös munkája mégiscsak nagy felfedezéshez segítette hozzá. A két orvos száz szövetmintát nézett meg tüzetesen, s közülük 58-ban találták meg a különös, ívelt formájú, addig teljesen ismeretlen lényeket, méghozzá valamennyit a gyomor- illetve nyombélgyulladással kínlódó betegek mintáiban. Több sikertelen kísérlet után Marshallnak végül sikerült laboratóriumban is tenyésztenie a gyanús kis baktériumokat. Ekkor vált egyértelművé számukra, hogy új fajt fedeztek föl. Csupán rendszertani besorolása okozott némi gondot. Először Campylobacternek gondolták, majd átkeresztelték, így végül Helicobacter pylori néven vonult be a gasztroenterológia fogalomtárába.
Felfedezésüket és sejtésüket először 1984-ben az angol The Lancet-ben publikálták, ezt követően pedig megkezdődött a sziszifuszi munka, mely egyik eredményt szülte a másik után. A döntő bizonyíték természetesen az lett volna, ha az egészséges emberi gyomor-nyálkahártya a Helicobacter-fertőzés nyomán megbetegszik, gyulladásossá válik.

Önzetlenség, kockázatvállalás vagy kurázsi - a gyors siker titkai

Kézenfekvő, és Marshall is úgy gondolta, hogy a leggyorsabb eredményt az amúgy orvosi esküvel ellentétes emberkísérlet hozhatja csak meg, és hivatásához hűen döntött. Nem tudjuk, görcsbe rándult-e a gyomra, amikor négy hét gondolkodási idő után végül saját maga nyelte le a jó adag baktériumot, feleségének azonban valószínűleg igen. Ő ugyanis hevesen ellenezte a nyilván kockázattal járó kísérletet. Egy hét sem telt bele, és máris ott volt az ezúttal hőn óhajtott, amúgy teljesen egészséges emberben kórokozóval kiváltott, akut gastritis, annak kellemetlen tüneteivel együtt. "Úgy terveztem, hogy a fekély kiváltása után meggyógyítom magam" - nyilatkozta az orvos. Ennek érdekében és a gyomorfájás, émelygés és hányás okainak pontos meghatározására endoszkópos vizsgálatnak vetette magát alá. Gyomor-nyálkahártyája félreismerhetetlenül produkálta a tipikus kórképet: gyulladást és spirális H. pylori baktériumok jelenlétét.
Amúgy szerencsére csak akut fertőzés kínozta meg az önként kísérleti alannyá lett orvost, és a gyógykezelés is sikeres volt.