Az egész országot "megmozgatta"

Az "Éljen 140/90 alatt!" program során eddig elért eredmények felmérése érdekében a Társaság csaknem 20 ezer kezelt hipertóniás beteg adatain alapuló felmérést készített 2007-ben. Hogy a Társaság a betegeket országos szinten minden megyében elérje, átfogó kampányt indított a médiában. A lakosok újságokból, TV- és rádió programokból, valamint internetről tájékozódhattak a kezdeményezésről. Az alábbiakban a Hypertonia Regiszter legfrissebb eredményeit vetjük össze az induláskor, 2005-ben mért adatokkal. Bár a vizsgált betegek száma a két évben eltérő volt, a mintákban a nemek eloszlása gyakorlatilag változatlan, és az átlagos kor is nagyjából megegyező volt. A vizsgálatban szereplő nőbetegek egyébként átlagosan mintegy 2,3 évvel voltak idősebbek a férfiaknál.

Egyértelmű javulás a célértékek tekintetében

A 140/90 Hgmm-es célérték elérése 2005 és 2007 között egyértelműen javult. Míg 2005-ben a betegek csupán 39,3%-a érte el a célértéket, addig 2007-ben már a betegek 44,6%-a mondhatja el magáról ugyanezt. A program hatására 2 év alatt újabb ötvenezer hipertóniás beteg esetében - Eger lakosságával közel megegyező nagyságú populáció - sikerült elérni a 140/90 alatti célértéket, ezáltal jelentősen javítva a betegek életkilátásait! A magyar orvosok szakmai felkészültségét és a program hatékonyságát jól jelzi, hogy a hasonló mértékű - ráadásul rosszabb kiindulási arányról indulva - javuláshoz az Egyesült Államokban több mint 5 évre volt szükség, míg Magyarországon alig két év alatt sikerült ezt az eredményt elérni.

A nőbetegeknek jobb a terápiás együttműködésük

A jelek szerint a nőbetegeknek e területen jobb a terápiás együttműködésük. Körükben a célértéket elérők aránya is magasabb, és feltűnő, hogy a két év alatt mért javulás mértéke a nőbetegeknél több mint a kétszerese a férfiaknál tapasztaltaknak. A jelek szerint egyébként kezd egymástól elválni a jól kezelt és együttműködő, valamint a nem jól kezelt vagy nem együttműködő magas vérnyomásos betegek csoportja, hiszen akik elérték a célértéket, azoknak az áltagos szisztolés vérnyomása 126 Hgmm, míg a célértéket el nem érők vérnyomás átlaga 151 Hgmm körül alakul.

A cukorbetegek vérnyomás eredményei lehangolóak

Továbbra is elkeserítőek viszont a cukorbetegségben, vagy a cukorbetegséget megelőző állapotban (prediabétesz) lévők vérnyomás eredményei. Annak ellenére, hogy a diabéteszeseknél még nagyobb jelentősége van a célérték elérésének - sőt, diagnosztizált cukorbaj esetén még a célérték is alacsonyabb - a 140/90 Hgmm-es értéket az emelkedett vagy már kóros vércukorértékkel rendelkezők az átlagnál is kisebb arányban érik el. E jelenség annyira tetten érhető, hogy még az ismert diabétesz esetében is 8-10 százalékkal alacsonyabb a 140/90-es célértéket elérők aránya.
Természetesen a két éves munka eredménye itt is tetten érhető, hiszen a szigorúbb - pl. kifejezetten ismert cukorbetegség esetén alkalmazandó - célérték elérése a cukorbetegek körében mintegy 15 százalékkal növekedett, azonban a cukorbetegség "előszobájában" tartózkodók egyáltalán nem részesülnek megfelelő kezelésben. Ez ellen a jövőben mindenképpen tenni kell.
Ez azért is fontos, mivel a saját kórelőzményeket firtató kérdésre minden negyedik válaszadó (24%) a cukorbetegséget említette, ami ezzel a leggyakoribb kórelőzmény lett. Minden ötödik beteg említette a mellkasi fájdalmat, 12% az érszűkületet. 6,5% a infarktust, 6% a vesebetegséget, és mintegy 5% a szélütést. A két adatfelvétel szerinti bontásban vizsgálva a témát csak egyetlen helyen látható érdemi változás, a stroke (szélütés) kórelőzmény említése mintegy 25 százalékkal csökkent. Mivel ennél a betegségnél egyértelműen a magas vérnyomás az elsődleges kockázati tényező, így ez kiemelkedően értékes előrelépés.